*Chapter 16 - A Tragedy

Drága olvasóim!

Meghoztam az AID következő részét is. Mint ahogy mondtam, ebben a történetben sem tart örökké a jókedv és a boldogság. Nos el is érkezett volna az a rész, amelyben minden kiderül, mire is gondoltam pontosan amikor ezt mondtam. Azt nem mondom, hogy remélem mindenkinek tetszeni fog mivel őszintén szólva én magam sem értettem egyet anno az eredeti szerző döntésével, de sajnos ez lett a vége. Várom a véleményeket.

Jó olvasást mindenkinek! :)

----------------------------------------

Egy napsütéses szeptemberi délután volt, amikor kaptam a hívást. 5 hónapos terhes voltam és Hannah épp az ötödik osztályba lépett.

Hangosan csöngött a telefonom, így gyorsan felvettem, amikor észrevettem, hogy Hannah sulijából hívtak.

- Igen tessék? - kérdeztem és közben azon gondolkoztam vajon mi történhetett.

- Beszélhetnék Ms. Queen-nel?

- Én vagyok az. Mi történt?

- Hannah elájult a testnevelés órán és azóta sem tért magához.

- Istenem! És most mit tegyünk?

- A beleegyezésével elküldhetjük a kórházba és utánunk jöhet, ha gondolja.

- Máris indulunk! - tettem le a telefont és rögtön Christian után kiáltottam - Christian!! Hannah elájult az iskolában! Gyere velem, oda kell mennünk!

- Rendben, induljunk majd én vezetek! - mondta és felkapta a kulcsokat.
Mikor az iskolához értünk már ott parkolt egy mentőautó a járda mellett. Azonnal az irodába siettünk, hogy megtudjuk hol van Hannah. Az orvosiba vezettek minket, ahol megláttam Hannah-t. Ott feküdt mozdulatlanul az ágyon. A mellkasa nagyon lassan emelkedett és süllyedt. Odaszaladtam az ágyhoz és mellé térdeltem.
- Kicsim, édes kicsikém ébredj fel!
- Ms. Queen, ez sajnos nem segít. Eddig egyáltalán nem reagált semmire. A mentősök már készen állnak a szállítására. Maga is velük mehet, ha gondolja.
- Igen, persze! Christian, kérlek menj a kórházba most, rendben?
- Rendben. - válaszolta, majd már el is ment.
- Minden rendben lesz kicsim, minden rendben lesz.. - suttogtam és éreztem ahogy könnyek mardossák a szemem, a következő pillanatban pedig egy könnycsepp gördült végig az arcomon, egyenesen Hannah pólójára hullva.
Amint beszálltunk a mentőautó hátuljába, észrevettem, hogy Hannah rázkódni kezdett.
- Hannah! Hannah! - kiáltottam és próbáltam lefogni őt.
- Kérem hagyja, majd én elintézem. Hé Chuck, igyekezz! Rohama van! - mondta az orvos.
Sírva fakadtam. Azt kívántam bárcsak Michael itt lenne velem. Mikor a kórházba értünk CC már ott várakozott ránk. Odarohantam hozzá és a karjaiba omlottam. Hangosan zokogtam.
- Christian.. k-kérlek hívd fel Mickey-t.. - suttogtam.
- Rendben, felhívom. Ne aggódj, minden rendben lesz Kaia, minden rendben lesz. - mondta és két keze közé fogta az arcom. Felnéztem rá és megláttam a szemeiben azt amiért annyira, de annyira szerettem őt. Felhívta Mickey-t aki már útnak is indult. Egy örökkévalóságig tartó várakozás után végre megpillantottunk egy orvost.
- Ms. Queen, Mr. Mora kérem kövessenek. - szólított bennünket.
- Hogy van? - kérdeztem ahogy a szobájához vezetett minket.
- Nos, úgy hisszük néhány percre megállt a szíve, aztán újra verni kezdett. De amikor újraindult rohamot kapott. Néhány vizsgálatot kell elvégeznünk, de úgy gondoljuk, hogy egy aprócska lyuk lehet a szívében.
Újra sírva fakadtam.
- És ez azt jelenti, hogy nem fogja túlélni?
- Nagyon sajnálom, hogy ezt kell mondanom.. de talán.. nagyjából 2 hete van még. - éreztem ahogy a föld süllyedni kezd alattam. Christian átkarolta a derekam és észrevettem néhány könnycseppet az arcán. Tudom, hogy próbált nagyon erősnek tűnni előttem, de ez túl nehéz.. nagyon nehéz erősnek lenned, miközben tudod hogy az a személy aki olyan közel áll hozzád, hamarosan meghal... ez egyszerűen felfoghatatlan.
- B-bemehetünk hozzá? - kérdeztem remegve.
- Természetesen. Nagyon sajnálom.. - majd kinyitotta előttem az ajtót.
Mikor beléptem a szobába megláttam őt az ágyon, amint egy csomó géphez van kötve. Úgy éreztem ott helyben összeesem. Kezemet a most már óriási hasamra tettem és éreztem, ahogy az egyik fiú rugdos.
- Ők már soha nem fogják megismerni.. a legédesebb kislányt a világon.. - zokogtam CC mellkasába. Már nem bírtam tovább. Berohantam a fürdőszobába és a táskámban a pengém után kezdtem kutatni. Amint megtaláltam levettem a karkötőmet és finoman a bőrömhöz nyomtam a hideg fémet. Egyszer, kétszer, háromszor.. figyeltem ahogy a vér kiserken a bőrömből. Eldobtam a pengét és egy apró gömbbé kuporodtam. Majd még megtettem negyedszerre is és azon gondolkoztam hogyan is tudnám EZT kibírni.
- Kaia, minden rendben? - kopogtatott be Christian. Gyorsan összekapkodtam a földről a pengét, de nem voltam elég gyors. A következő pillanatban már nyílt is az ajtó.
- Kaia mit csinálsz?! - kiáltotta felém rohanva.
- É-én csak.. n-nem tudom elviselni a g-gondolatát annak, hogy el-elveszítsem őt! Ő az én k-kishúgom! - zokogtam magamhoz ölelve őt.
- Kaia. Tudom, hogy fáj, de emlékezz rá, hogy most már nem vagy egyedül. Két kisbaba növekszik benned akiknek tőled függ az élete! Ha te meghalsz, nem csak magadban teszel kárt, mindenkiben. Eric, Bronson, én, a húgod, Mickey és mindenki akihez valaha is közel álltál összeroppan. Nem tudnám elviselni azt, ha nem tarthatnálak a karjaimban titeket.. - suttogta a hasamnak. - És nekik szükségük van arra, hogy te élj! Hannah-nak szüksége van rád. És nekem is rohadtul szükségem van rád! Gyere ide.. - szorított magához és néhány percig el sem engedett.
- Kaia, CC idebenn vagytok? - szólalt meg Andy mikor belépett a szobába, nyomában a másik 3 bandataggal.
- Itt benn. - szólt ki CC.
- Mi történt?
Újra zokogásban törtem ki.
- Hannah elájult az iskolában és még nem tért magához. Az orvos szerint már csak 2 hete van hátra.. - válaszolta CC és egy könnycsepp gördült végig az arcán.
- Oooh nee! Ez nem.. nem lehet igaz! - kiáltott Andy, majd leült az ágya mellé és a kezei közé fogta Hannah apró tenyerét.
- Nem tudom elhinni, hogy hamarosan elfogom veszíteni őt.. - suttogtam remegő hangon.
- Nem.. ez nem történhet meg. Neem! - kiáltott fel Andy és ő is zokogásban tört ki.
- Mit gondolsz én hogy érzem magam?! - zokogtam sikítva.
- Nyugodjatok meg. Mindenkit rettenetesen érint az ami Hannah-val történik, de most együtt kell maradnunk. Ez az amit Hannah is akarna. Mint például most.. - kiáltott CC, mire mindenki elcsendesedett. Az egyetlen dolog amit hallani lehetett az a monitor pittyegése volt. Beep, beep, beep egyre csak egyre, egészen addig, amíg Andy fel nem kelt és kisétált.
- Megyek beszélek vele. - mondta Jinxx majd utána ment.
Christianhoz bújtam és egy mély levegőt vettem, aztán kinyílt az ajtó és Mickey rontott be rajta.
- Kaia, Hannah! Istenem! Mi történt?! - kiáltotta.
- Elvesztette az eszméletét a suliban és még mindig nem tért magához. Az orvos szerint csak két hetet élhet még.. - zokogtam fel és láttam ahogy szinte darabokra hull előttem. Sírva fakadt és a földre rogyott. Odamentem hozzá és szorosan átöleltem. Aztán megérkezett a barátja.
- Mickey mi történt? - sietett oda hozzá. Úgy éreztem még egyszer képtelen lennék megismételni magam. Nyomorultul éreztem magam. Semmi másra nem tudtam gondolni csak Hannah-ra.
Órákkal később, még mindig bent ültünk Hannah-val. Mickey, Christian és én. Már nagyon fáradtnak éreztem magam.
- CC, hazamehetnénk most? Nagyon elfáradtam.
- Persze, máris. Mickey, megleszel egyedül haver?
- Azt hiszem igen. Itt maradok vele.. - suttogta remegő hangon.
- Rendben, viszlát. - köszöntem neki és kisétáltam CC-vel. Egyszerűen még mindig képtelen voltam elhinni, hogy ez tényleg megtörténik.
Mikor hazaértünk a kocsival, a lakásban síri csönd volt.
- Kaia, kérlek mond el nekem. Van valahol még pengéd?
- Nincs. - válaszoltam a földet nézve. A csuklómon lévő karkötővel kezdtem játszani. Tudtam, hogy a hátulján volt egy apró penge.
- Biztos vagy benne?
- Igen. - muszáj volt hazudnom neki. Nem adhattam oda neki ezt az utolsó. Szükségem van rá.
- Rendben. Csak szeretném, hogy tudd, ha újra csinálod nem számít. Ha szükséged van rám, számíthatsz rám. Mindig melletted leszek. - nézett mélyen a szemembe könnyes arccal.
Az első utam a fürdőbe vezetett. Az első vágást hirtelen már az ötödik követte, aztán kopogtattak.
- Kaia? Minden rendben?
- Persze.. csak egy perc!
- Rendben. - válaszolta, majd hallottam az egyre halkuló lépteit.
Lemostam a csuklómat és a tükörképembe bámultam. Duzzadt, vörös szem, meggyötört arc, vörös ajkak, zilált haj. Ki ez a lány a tükörben? Ez nem Kaia. Ez csak egy terhes liba, akinek a húga megfog halni. Ez egyszerűen elképzelhetetlen volt 6 hónappal ezelőtt. Mi a baj velem? Ez nem lehet a valóság. Álmodom? Ez a két csöppség itt a hasamban tényleg Christian Coma gyermekei?
Valaki segítsen!