* Chapter 14

Sziasztok!

Már meg is hoztam a következő részt! Köszönöm az előző részekhez érkezett csillagokat! Remélem ez a rész is elnyeri legalább annyira a tetszéseteket, mint az eddigiek.  Jut eszembe igaz, hogy eddig minden részt Max szemszögéből írtam és úgy volt, hogy lesz majd Andys is egy pár... nos ebből talán csak 2 lett. Annyi baj legyen! Viszont azt halkan megsúgnám nektek, hogy már csak pár rész és vége a történetnek!

Jó olvasást! (:

 ----------------------------------------

Max

Mindannyian engem bámultak.

- Mi van? - kérdeztem pár pillanattal később. Mire ők egyszer csak visszatértek a valóságba. Ash megrázta a fejét egy kicsit.
- Várjunk csak.. mi van? - mondta.
- Talán nekem nincs jogom arra, hogy barátom legyen? - kérdeztem halálosan komolyan.
- Pontosan! - kiáltották egyszerre.
Összerezzentem a kiáltásukra.
- Srácok nyugi. Már nektek is volt barátnőtök. - itt egy pillanatra elgondolkoztam - Na jó legtöbbeteknek. Szóval nekem akkor miért ne lehetne? Ő annyira kedves és édes és ma este szükségem van a házra!
Az utolsó mondatomnál mind rám néztek.
- Minek? - kérdezte CC, nyilvánvalóan arra az okra koncentrálva amiért szeretnék egyedül lenni. Üres tekintettel ránéztem.
- Átjön hogy megvacsorázzunk, aztán egy kis desszertre. - válaszoltam, mire felhúzták a szemöldöküket. - SZÓ SZERINT! - kiáltottam.
Még egy kicsit beszélgettünk, aztán végül próbáltam meggyőzni őket, hogy maradjanak az emeleten ma estére. Hát nagy nehezen beleegyeztek. Mind felmentek az emeletre és nem sokkal később hallottam, hogy valaki kopogtat az ajtón.
Felpattantam és kinyitottam. Conner volt az. Egy fekete felső volt rajta sok szívecskével telemintázva, és az ujjai a könyökéig fel voltak tűrve. Sötét lila farmert viselt ami épp passzolt némelyik szívecskéhez. Végül egy fekete öv és egy fekete converse. Semmi ábrándozás ma este.
- Szia édes! - köszöntem neki, miután gyengéden megcsókoltam. Visszacsókolt, majd óvatosan eltolt magától, hogy levegőhöz jussunk.
- Hali! - mondta. Barna haja csak úgy ragyogott a fényben.
- A pizza megérkezhet néhány... - mondtam volna, amikor is a csengő félbeszakított - Nos ebben a pillanatban. - majd megfordultam és kinyitottam az ajtót.
Átvettem a pizzát, leraktam az asztalra és kifizettem a futárt. Miért van az, hogy ha egy pizzafutár bármikor is idejön, azt úgy kezelem mint egy túszcserét?
Bevittem a dohányzóasztalra majd bementem a konyhába néhány papír tányérért és kóláért. Visszasétáltam a nappaliba, de felnéztem a lépcsőre és észrevettem, hogy a srácok mind ott ülnek. Kihallgatás. Most ez komoly srácok? Tényleg?
Mind elkapták a pillantásom. Rám mosolyogtak és kedvesen integettek. Egy amolyan ördögi pillantást küldtem feléjük, mire mind abbahagyták az integetést és a mosolygást. Nem tudok egy éjszakát magamban eltölteni.
Leraktam a kólákat az asztalra és magam elé húztam a pizzát. Felvágtam magunknak a Dr Pepper pizzát, ő pedig kibontotta az üdítőket.
- Szóval, mi mindent csináltál ma? - kérdeztem miután lenyeltem egy falat pizzát. Halk sóhajokat hallottam a lépcső felől. Most tényleg képesek megtenni velem ezt ez egészet?
- Nem sok mindent. Dolgoztam, emberek sutyorogtak a hátam mögött, most pedig itt vagyok. - mondta. Halkan felnevettem - Mi az? - kérdezte.
- Miért sutyorogtak a hátad mögött? - válaszoltam mosolyogva.
- Fogalmam sincs róla, de nem gondolok semmi jóra. - mondta. Az éjszaka ehhez hasonlóan telt a továbbiakban, beszélgettünk és egész idő alatt halk suttogásokat hallottam. A srácok valószínűleg épp ellenőrizték a randimat, hogy biztosak legyenek benne nem csinálunk semmi furcsát az éjszaka. Nos én nem is csináltam.
Miután a randi véget ért kikísértem Connert az ajtóig.
- Max, kérdezhetek tőled valamit? - mondta.
- Persze! Mondd csak! -  válaszoltam.
- Lenne kedved... esetleg... hozzám költözni?

* Chapter 13

Sziasztok!

Itt is lenne a következő rész! Ne haragudjatok a sok kimaradásért, nagyon sűrű napjaim voltak. Na de elég is rólam.. Szval. Elég "izgalmas" részre sikeredett, remélem elnyeri a tetszéseteket! Megjegyzésként hozzáfűzném, ettől a résztől kezdve megint csak felgyorsulnak az események, ne hagyjátok ki!

Jó olvasást! (:

 ----------------------------------------

Max

Tehát, Conner és Én már egy jó ideje járunk. Jelenleg 4 hónapja. Már Andyt sem látom olyan sűrűn, kivéve amikor késő éjjel ér haza. A srácoknak még nem mondtam semmit Connerral kapcsolatban. Nem tudom miért, talán mert nem kedvelnék? Úgy értem, néha képes megőrülni, nem feltétlenül miattam, de ez már egy kicsit ijesztő. De jólesik amikor megtudom nyugtatni. Hogy jobban érezze magát.

Ma este Conner átfog jönni és még addig el kell mondanom a srácoknak mindent róla. Uhgg.. kínos beszélgetés lesz.

Kikeltem az ágyból, miután átfutottam ezeken a gondolatokon és bementem a fürdőbe. Levettem a ruháimat és beléptem a zuhany alá.

Mi van, ha a srácok nem fogják kedvelni Connert? Mi van, ha azt gondolják majd nem elég jó hozzám? Vagy, hogy csak kihasznál engem? Le kell állnom az aggodalmaskodással. A srácok talán megkedvelik... remélhetőleg. Ha pedig nem... nos, majd túl teszik magukat rajta. Szeretem Connert.

Várjunk csak, mi van? Tényleg ezt gondoltam volna? Szeretem Connert. Istenem, szeretem Connert! Nem! É-én nem tudom! Én Andyt szeretem!

Nem... nem én nem! Én nem szeretem Andyt. Nem szerethetem Andyt... én nem. De hát akkor miért érzem úgy, hogy elárultam Őt? Utálom Andyt. Tudom, hogy igen. Én szerelmes vagyok An-Connerbe. Conner. Csak ő rá gondolj. A barna hajára. Arra, amikor a zöld szemei felragyognak ha csak rájuk nézek. A mosolyára, arra a mosolyra.

De ezek közül egyik sem hasonlítható össze Andyjével. Andy annyira... wow. A haja most rövid volt. Még mindig fekete, de rövid. Gyönyörű volt. A szemei gyönyörűek voltak. Igazán kékek és dicséretre méltóak. És amikor mosolyog, olyan mintha az egész várost megvilágítaná. Mindenkit boldoggá tesz vele. Legalább is, úgy tűnt mintha.
Ahogy őket hasonlítottam egymáshoz, észre se vettem, hogy a víz hirtelen nagyon hideg lett. Mikor végre magamhoz tértem hangosan felsikoltottam és próbáltam visszacsavarni a megfelelő hőfokra. Megcsúsztam a sima padlón és bevertem a fejem az ajtó sarkában ahogy elestem.
- Áhááú. - nyafogtam. Homlokomhoz érintettem a kezemet. Vérzett. Remek.

Elzártam a vizet és kilépve a zuhanyzóból magam köré csavartam egy törülközőt, majd letisztítottam a párás tükröt. Magamra néztem. Volt egy apró vágásom. Még szerencse, hogy hosszú hajam volt. Az majd eltakarja a fejem, ha esetleg be kell ragasztani sebtapasszal. Gyorsan rá is tettem egyet. Eléggé fájt, de ettől függetlenül rendben volt.
Hirtelen kopogást hallottam az ajtó felől. Megigazítottam a törülközőm, majd kinyitottam az ajtót. Ashley volt ott.
- Hali. Hallottam egy nagy puffanást majd egy "áhááú-t" a fürdő felől. Jól vagy? - kérdezte. Majd észre vette, hogy csak egy törülközőben voltam. Egyik kezével eltakarta a szemeit és hátat fordított nekem. Felkuncogtam.
- Jól vagyok Ash. Még valaki ébren van? - mondtam.
- Nem. Csak te és én. - válaszolta.
Elmosolyodtam.
- Rendben. Most már tiéd a fürdő. - mondtam miközben megfordítottam őt. Egyedül hagytam, majd visszamentem a szobámba. Felvettem egy fekete "Doctor Who" felsőt, amin egy angyal és a "Ne pislogj" felirat díszelgett. Felvettem egy fekete szaggatott farmert, amire pár biztosítótű volt felaggatva, majd egy térdig érő converset. Felvettem az ezüst láncomat amin egy DW medál lógott.
Megszárítottam a hajam majd gyorsan kiegyenesítettem. A kék festés már elhalványult egy kicsit és a barna hajam is kezdett kilátszódni a szőke tincseimen. De szerencsére senki nem venné észre. Majd újra be kell festenem.. ez az.
Remélem ma láthatom Andyt. Kíváncsi vagyok mit gondolna rólam most, úgy értem a külsőmről. Talán csak néhány hamis megjegyzést.
Kirázva a gondolataimból a telefonom a "Love Don't Roam" -ot kezdte játszani Murray Gold-tól. Ez azt jelenti, hogy Conner hívott. Megnyomtam a válasz gombot, majd a fülemhez emeltem azt.
- Hali, miújság? - mondtam.
- Csak kíváncsi voltam lenne-e kedved átjönni? Eléggé egyedül érzem magam...
Mosolyogtam.
- Hát azt hiszem ma estig  egyedül kell lenned. Sajnálom szívem.
- Oh, hát akkor. Már alig várom. Viszlát édes. - mondta, majd letette. Imádom amikor így hív és ahogy azt mondja egyedül érzi magát. Ez nagyon sokszor megesett már az utóbbi időben.
Az ágyamra dobtam a mobilomat, majd lementem a földszintre. Ash a hasán fekve elterült a kanapén és közben Tv-t nézett. Beszaladtam a konyhába és elővettem a Ben & Jerry-met és a nappaliba mentem. Ráültem Ash hátára, amitől meglehetősen megijedt.
- Szállj le rólam! - kiáltotta.
- Úúúúúúú... nem - válaszoltam. Leraktam a fagylaltomat az asztalra majd egész testemmel ráfeküdtem.
- Légy szíves? - könyörgött. Egy pillanatra elhallgattunk, majd szinte kirobbant belőlünk a nevetés. Mialatt ezt csináltuk ő megfordult én pedig leestem a padlóra. Újra nevetni kezdtünk. Fölém kerekedett majd a kezeivel megragadta a csuklómat.
- Ezt kapod amiért rám ültél.. - mondta.
- Bocsánat.. rád ültem és rád feküdtem. - válaszoltam, mire elvigyorodott. Aztán hirtelen Andy jött le a földszintre. Éppen a szemeit dörzsölte, amikor megszólalt.
- Hallottam, hogy nevetgél és kiabál vala.. - majd hirtelen ránk nézett - Ash te mit csinálsz?
- Semmit. - válaszolta. Legurult rólam majd felsegített. Megragadtam a fagylaltomat, egy apró mosolyt villantottam Andy felé és visszamentem a szobámba. Az ágyamra dőltem és a Tv felé fordultam. Egy ideig a "Természetfelettiek" ismétléseit néztem, amikor eszembe jutott, hogy még mindig el kell mondanom a srácoknak, hogy este Conner átjön. Francba.
Legurultam az ágyamról és az ajtómhoz mentem. Lementem a földszintre és szerencsére mindenki ott ült a kanapén. Rám néztek.
- Halii! - köszönt Jinxx.
- Sziasztok.. öhm valamit el kell mondanom nektek. - mondtam.
- Micsodát? - kérdezték kórusban.
- Nos.. hát hogy... nekem van egy... barátom.