Drága olvasóim!
Majd két hónapos kihagyással végre meghoztam az AID folytatását, ami ezúttal egy kicsit hosszabb fejezet lesz. Köszönöm az előző részhez érkezett véleményt, a visszajelzéseket a csoportban és azt, hogy ennyien vártátok a részt! Muszáj megemlítenem, hogy ehhez a fejezethez kapcsolódik egy szomorú baleset is, hiszen amikor az eredeti szerző írta a részt, abban az időben halt meg Mitch Lucker, szóval emlékezzünk meg róla és bár nagyon furán hangzik, de szóljon ez a rész most neki! R.I.P Mitch!
Jó olvasást mindenkinek! :)
----------------------------------------
Hannah halála után nagyon gyorsan elérkezett a Halloween. Jó időtöltés volt. Kimentünk az utcákra és egész jól éreztük magunkat. A kisbabák hihetetlen gyorsasággal növekedtek, ezért úgy járkáltam, mint egy tömött disznó. Nagyon sokan kérdezősködtek, hogy mit csináltam a hasammal, hogy ekkora lett. Hát ember... csak nevetni tudtam rajtuk.
Azonban nem volt minden móka és kacagás. Nagyon sok mindent el kellett intéznünk, hogy berendezhessük a fiúk szobáját.
- Mit gondolsz, milyen színű legyen? - kérdezte tőlem egy reggel CC.
Megfontoltam a kérdést egy ideig, aztán csak úgy kijött belőlem.
- Piros és fehér! - rám nézett, majd így szólt.
- Baszki, az nagyon jó lesz!
Kinéztem az ablakon, majd vissza rá és elképzeltem a közös jövőnket együtt. A mi gyerekeinknek lesz a legjobb megélhetősége. Erről gondoskodni fogok.
- Kaia? - rázott vissza Christian hangja a valóságba.
- Hmm? - kérdeztem.
- Olyan voltál, mint aki máshol jár.. - nevetett.
- Oh! - elpirultam - Csak a jövőről gondolkoztam. Tudod.. milyen jövő vár a picikre.
- Nos, biztos vagyok benne, hogy nagyon izgalmas élet vár rájuk! Úgy értem.. mi leszünk a szüleik! - odajött hozzám és magához szorított - Szeretlek!
Megcsókoltam és ezt mondtam.
- Én is szeretlek!
- Gyere, öltözz át. Elmegyünk valahova!
- Hova?
- Várj egy kicsit és meglátod.
- Ahhjj ne már! Mond eeeeel! - nyafogtam.
- Nem! - mondta, majd felment az emeletre.
- Christian!
- Nem!
- Utánad megyek és elkaplak! - kiáltottam és felszaladtam a lépcsőn.
- Soha nem találsz meg!
Bementem a szobánkba és körbenéztem mindenhol.
- Francba.. - morogtam.
- Ha-ha-haa! Nem ott vagyok! - kiáltott valahonnan lentről.
- Baszkii! Úgyis megtalállak.
- Na-naa.. - leszaladtam a hallba és azt figyeltem honnan jött a hangja. A kicsik szobája! Odaosontam és halkan kinyitottam az ajtót.
- Tudom, hogy itt vagy. - benyitottam a fürdőbe.
- Gyere ki a fürdőből! - a fogaimat csikorgatva kimentem és benyitottam egy másik szobába és óvatosan füleltem.
- Waaa! - kiáltott és megragadott hátulról.
- Aaahh bazdmeg!
- Tudod, hogy szeretsz.. - suttogta a fülembe.
- Igen, ez igaz. De mond meg hova megyünk.
- Ha átöltözöl elmondom.
- Rendben. - motyogtam és elindultam az ajtó felé, amikor Christian felkapott menyasszonypózban és felszaladt velem a szobánkba.
- Szóval, mit szeretnél felvenni? - tett le óvatosan az ágyra.
- Hmm.. bármi jó lesz.
- Rendben.. - majd a szekrényhez fordulva kivett egy fekete blúzt, egy pár fekete harisnyát és egy szoknyát. Átdobta a vállán őket, majd nekem adta. - Tessék, itt van.
- Köszi. - majd lehúztam magamról a pizsama felsőmet és észrevettem, hogy engem néz - Mi az?
- Semmi.. - legyintett a kezével, majd megfordult - Egyszerűen csak gyönyörű vagy! - jött oda hozzám és leült mellém. Összegomboltam a blúzt és elpirultam.
- Köszönöm, de te jobban nézel ki.
Felnevetett.
- Nem, komolyan! Nem is értem, hogy lehetek ennyire mázlista.. Szeretlek! - feküdt le mellém és felsóhajtott.
- Én is szeretlek! - pusziltam meg a nyakát - De hova megyünk? - keltem fel és magamra húztam a szoknyát.
- A-aa! Még nem öltöztél fel teljesen. - mutatott rám. Odaléptem elé és játékosan megpaskoltam. - Auu! - majd a szekrényhez lépve kivettem a csizmámat és belebújtam. Becsatoltam őket, majd visszamentem az ágyhoz és Christian mellé feküdtem.
- Na most már elmondod?
- Jó rendben. Elviszlek vásárolni. - nézett rám és elmosolyodott.
- Vásárolni? Mit? - felhúztam a szemöldököm.
- Bármit, amit szeretnél. Én állom! - egy pillanatig gondolkoztam, majd rávágtam - Oké, gyere!
Megragadtam a kabátom és lementünk a földszintre. Mikor beszálltunk a kocsiba és indulásra készen álltunk CC megszólalt.
- Hova megyünk először?
Előhúztam egy rajzot a zsebemből.
- Szeretnék egy tetoválást.
- Komolyan? Hát, legyen! - odahajtott a tetováló szalonhoz, ahol az övét is csináltatta, majd barátságosan köszöntötte a srácot.
- Hey CC! Ki ez a csinos hölgy itt melletted? - kérdezte vigyorogva a srác, mire elpirultam.
- Nos, ez a csinos hölgy itt mellettem a menyasszonyom. Szeretne egy tetkót.
- Rendben. Mire gondoltál? - elővettem a rajzot és átadtam neki.
- Ezt megtudod csinálni?
- Persze!
- Köszönöm! Christian, mit gondolsz hova csináltassam? - nyújtottam oda neki a papírt és egy ideig tanulmányozta.
- Szerintem a karod belső oldalán jól mutatna. A könyököd hajlatánál.
- Melyik karomon?
- A jobb.
- Rendben. Megtudod csinálni?
- Igen, persze. Gyertek hátra. - mondta, majd bevezetett minket a hátsó szobába, ahol neki is látott.
Másfél órával később már magamon viseltem Hannah rajzát a családunkról. A srácok, a kisbabák. Mindenki rajta volt. CC és a többiek mind egyformán néztek ki. Pálcika emberek őrült frizurával. Csupán Christian volt az egyetlen felismerhető, mivel ő a kezemet fogta. Én is egy pálcika ember voltam egy nagy karikával, ami a hasamat ábrázolta, mindemellett hosszú barna hajam volt. Jinxx és Sammi Doll is egymás kezét fogta. A szélén az aláírása volt egy apró "N" és "H" betűvel, de mivel ezt a kishúgom rajzolta, egyáltalán nem zavart senkit.
- Köszönöm! Imádom.
- Nagyon szívesen! Azt megkérdezhetem, hogy ki rajzolta? - kérdezte, amint elindultunk a bejárathoz.
- Nos.. - A kishúgom.. Hannah.. - próbáltam visszatartani a könnyeimet, de végül még is könnybe láttam a szemem.
- Miért sírsz? Mi történt? - ezt nem lett volna szabad megkérdeznie. Hirtelen zokogásban törtem ki, mire Christian mellém sietett és magához szorított.
- A húga meghalt. - motyogta.
- Oh, nagyon sajnálom! De biztos vagyok benne, hogy most már egy jobb helyen van!
- Én.. én csak.. Annyira közel álltunk egymáshoz! Én vigyáztam rá, amikor anyánk nem tudott. Anyám alkoholista.. szóval.. - szipogtam - Ne haragudj a kirohanásomért.. csak annyira hiányzik!
- Semmi baj! - mondta, majd folytatta - Tudom, hogy milyen nehéz lehet neked most és nagyon sok rossz dolgon mehetettek keresztül, úgyhogy.. ezt most ajándékba szánom neked! Ez a legkevesebb, amit tehetek.
- Komolyan? Köszönöm! - öleltem magamhoz, majd miután elköszöntünk CC-vel beszálltunk a kocsiba.
- Következő hely? - kérdezte CC izgatottan.
- Elmehetünk a bevásárlóközpontba? Szeretnék venni néhány ruhát.
- Persze!
- Szeretnék egy Suicide Silence felsőt, tudod Mitch emlékére.
- Rendben. Miután megszülettek a picik, biztos, hogy mindegyik jól fog állni rajtad!
- Remélem. Menjünk.
**Vásárlás után, néhány SS felsővel hazafelé**
- Köszönöm Christian! Nagyon jól éreztem magam.
- Ennek nagyon örülök Kaia! Szeretlek.
- Én is téged! - bújtam oda hozzá és lecsuktam a szemem, hogy pihenjek egy kicsit, majd nem sokkal később arra ébredtem, hogy Christian mellettem fekszik az ágyban.
