Sziasztok!
Meghoztam a következő részt is! Nos, mint említettem úgy is tettem.. kicsit lelassítottam a részek meghozatalával, ugyanis már nem sok van hátra a végéig. Na de persze senki ne ijedjen meg, hiszem a nagy durranás még hátra van! A részről annyit... eléggé idegtépő a vége.. ugyanakkor kivételesen meglehetősen hosszú is lett.
Jó olvasást! (:
----------------------------------------
Max
Arcomat a kezembe temetve ültem a kórházi székben. Cammie vagy Carmen vagy mit tudom én hogy hívják pedig legnagyobb örömömre mellettem ült.
Mindenki itt volt. A srácok és a lányok.. mindenki. Igazából soha nem tudtam rávenni magam, hogy jóba legyek a csajokkal, mindig úgy éreztem, hogy én csak idegesítem őket.
Éreztem ahogy egy könnycsepp kiszökik a szememből és végig folyik az államon. Senki nem próbált meg beszélni velem. Tudom, hogy pontosan tudták, ha megpróbálták volna csak egy maroknyi de talán inkább sértő választ kaptak volna tőlem.
Nem éppen a legkedvesebb ember vagyok amikor kiborulok.
Jelenleg csakis Andyre tudok gondolni és arra, hogy rendbe jön.
Betörtek a házába és meglőtték. Az utolsó pillanatban még sikerül telefonálnia CC-nek, aki azonnal hozzá rohant és behozta a kórházba, ahol jelenleg is türelmetlenül várok.
Szúró fájdalmat éreztem a szívemben és az agyamban kérdések ezrei cikáztak.
Meddig hatolt a golyó? Megsértett bármilyen létfontosságú szervet? Lábra fog állni?
Aztán már csak egyetlen egy kérdés lebegett a szemeim előtt, amitől szinte szívinfarktus kaptam.
Meghalt?
Nem kaptam levegőt. Nem halhat meg. Nem, most nem. Soha sem. Andrew kibaszott Biersack nem halhat meg!
Vettem három mély lélegzetet és megpróbáltam lenyugtatni magam.
Max, rendben lesz. Most csak ki vagy borulva. Tökéletesen jól van. Csak meglőtték..
Istenem. Megfogok őrülni.
Lépteket hallottam felém közeledni, aztán éreztem, amint valaki a hátamhoz simítja a kezét. Felemeltem a fejem és Jake-et pillantottam meg.
- Hé, most már bemehetünk Andyhez. Felébredt. - mondta. Halványan rámosolyogtam ő pedig felsegített. A szobája felé sétáltunk Calie pedig megelőzve minket, előttünk beszaladt a terembe és megcsókolta őt. Ő csak elmosolyodott és visszacsókolta.
A szívem megállt erre a látványra, de nagy nehezen sikerült vissza tartanom előtörő könnyeimet. Nem akartam összetörni előtte. Aprót köhintettem, mire elváltak egymástól Calie pedig halványan elpirult.
- Szia. - mondtam.
- Szia. - válaszolta. Még most is látszott rajta, hogy mennyire dühös amiért lefeküdtem Ashleyvel. De emiatt egyáltalán nem kell aggódnia. Azóta igyekszem elkerülni Ahsleyt, ha kell mindenáron. És igyekszem elkerülni Andyt is.
- Örülök, hogy ébren látlak. - suttogtam. Aztán tekintetem a hasára vándorolt, ahol egy nagy kötés pihent. A szívem egy óriásit dobbant a látványtól. Azt hiszem nem bírom már sokáig talpon.
- Jah.. - válaszolta. Nem akartam sokáig maradni, ezért a közepébe vágtam.
- Ki tette ezt veled? - kérdeztem halkan, miközben a cipőmet bámultam. A szobában hirtelen néma csönd lett. Általában ilyenkor hallod ahogy mások lélegeznek vagy valami mást.. de nem most.
Végül Andy felsóhajtott, úgy tűnt ideges.
- Max ez... - felnéztem rá és egy aprót bólintottam, biztatva a folytatásra - Conner volt.
Elakadt a lélegzetem. Emlékszem pár hete még azt hittem Connert láttam a munkából haza fele.
Úgy néz ki, az még sem csak képzelgés volt. Talán tényleg ő volt az.
Istenem.
Követett engem és megpróbálta megölni Andyt.
Francba, francba, francba. Francfrancfranc.
- Biztos vagy benne? - kérdeztem lélegzetvisszafojtva. Mire bólintott.
***
Egy kis idővel később egy rendőr jött be, őt keresték és a francba is. Andynek még legalább két napig bent kell maradnia a kórházban és higgyétek el nekem, az összes rajongó kezd egyre jobban kiborulni. És ez idegesítő. A telefonomat is ki kellett kapcsolnom, mert a twitterem lassan szétrobbant.
Megdörzsöltem a halántékom és felsóhajtottam. A szívem szinte majd kiugrott a helyéről, olyan hevesen zakatolt.. szinte már fájt. Éreztem, hogy valaki megérinti a vállam, majd felnéztem és Ashleyt pillantottam meg.
Az ajkamba haraptam.
Csak nyugalom. Cselekedj.. légy barátságos.
- Csak fogd be jó? - mondtam.
Mire ő halkan felnevetett és leült mellém.
- Max...
- Nem lehetne, hogy csak egyszerűen elfelejtsük azt az éjszakát? - motyogtam. Rám nézett és elmosolyodott.
- Ember, úgy érzem olvasol a gondolataimban. - mondta mire kiengedtem az eddig bent tartott levegőm és megkönnyebbülten felnevettem.
- Ezt csinálják a legjobb barátok.. - mondtam.
- Van még egy másik dolog is amit a legjobb barátok szoktak csinálni.. - mondta, mire felvontam a szemöldököm.
- És mi az?
Majd magához húzott és szorosan megölelt.
- Kiegészítik egymást.
Nem bírtam megállni, így egy hatalmas mosoly jelent meg az arcomon és most már azt sem bírtam megállni, hogy visszatartsam előtörni készülő könnyeimet.
Aztán a mosolyomat hirtelen egy tehetetlen sóhaj váltotta fel és csak sírtam és sírtam. Arcomat Ash mellkasába fúrtam és erősen belemarkoltam a pulcsijába kezeimmel.
- Miért kellett ezt tennie Ash? - zokogtam - Akkora egy rohadt seggfej.
- Tudom. - mondta, majd megpuszilta a homlokom - Még mindig szereted, ugye?
Egy pillanatig hezitáltam mielőtt bólintottam volna. Aztán eltolt magától és arra késztetett, hogy ránézzek.
- Tudom, hogy még mindig szeret Max.. - majd óvatosan letörölte a könnyeimet én pedig felszipogtam.
- Most bemész abba a szobába és megmondod neki, hogy még mindig szereted. - mondta. Én pedig csak beleharaptam az ajkaimba és megráztam a fejem.
- Ő Cal...
- Tudom. Most pedig menj és mond el neki. - ránéztem és óvatosan bólintottam
- Rendben.. rendben. Megyek. - adtam meg magam.
Végül felkeltem és kicsit rendbe hoztam magam, mielőtt bementem a szobába. Már épp kopogni készültem, amikor meghallottam a hangját.. épp beszélt valakihez.
- CC nem tudom mit tegyek.. - mondta Andy - Annyira szeretem őt, hogy az már fáj. Csak rá tudok gondolni. Tudom ez most nyálasan hangzik, de ez az igazság. Tudom, hogy nagyon sok közös van bennünk és éppen annyi nem közös, de ennek épp így kell lennie, érted? Ő gyönyörű és életteli és vidám, és én csak...
A következő részt nem hallottam rendesen mert a folyosón nevető és hangosan beszélő emberek hangja teljesen elnyomta a beszélgetésüket. Odamentem a folyosó végén lévő ajtóhoz, becsuktam majd visszamentem a kórterem ajtajához.
- ... és sajnos nekik volt igazuk. Fogalmam sincs hogy mondjam el neki. Azt akarom, hogy tudja hogyan érzek iránta.
Fájdalmasan felsóhajtottam. Pontosan tudom, hogy most arról a libáról beszélt.. még a nevét sem tudom. És azt is tudom, hogy még soha nem mondták ki egymásnak azt a bizonyos három szót és Andy épp azon agyal hogyan is próbálja meg elmondani neki.
Pontosan tudom és úgy értem a legjobb lenne ha meghalnék. Tudom és kész..
Megráztam a fejem és vissza szaladtam a váróterembe. Kiszaladtam a kórházból, beszálltam a kocsimba és egyenesen hazamentem. Valami olyasmire készültem amit tudom, hogy később még nagyon megfogok bánni.
//Szerk.megj.: a következő rész egy kicsit.. "brutál" lesz. Úgyhogy ha nem akarod elolvasni nyugodtan a következő részhez görgethetsz.. pontosabban a félkövérrel jelölt szöveg után. Mivel az eredeti szerző is feltüntette ezt a figyelmeztetést, én sem akartam kihagyni.//
Miután bementem a lakásomba bezártam magam után az ajtót. Nem akartam megtenni.. de ugyanakkor volt bennem egy késztetés ami azt sugallta, tegyem meg. Azelőtt soha nem voltam ilyen... hegekkel teli és összetört.
Bementem a hálószobámba, bezártam az ajtaját és az ágyamhoz mentem. Kivettem az ágyam alól a zenedobozt, ami már annyira ismerős volt nekem, majd kinyitottam a nyakamban függő kulccsal. Éreztem, hogy valami nedves folyik végig az arcomon, aztán észrevettem, hogy sírtam.
Kivettem egy kicsi, fényes pengét és megpörgettem az ujjaim közt, mielőtt az ágynak döntöttem magam.
A csuklómhoz nyomtam és összerezzentem, ahogy megéreztem a hideg fémet. Talán azért volt, mert már egy jó ideje nem csináltam ilyet.
Végül lenyomtam és végighúztam rajta, miközben ráharaptam a nyelvemre, hogy visszatartsam a nyögéseimet.
Éreztem, ahogy a karom nedves lett, majd lenéztem és láttam, hogy a vér egyre jobban csordogál a csuklómból.
Ezt azokért az időkért, amikor sírni láthattál.
Vettem egy mély lélegzetet és a pengét egy kicsit lejjebb vittem, hogy egy újabb vágást ejthessek.
Lenyomtam és végighúztam még egyszer, azonban most nem tartottam vissza fájdalmas nyögéseimet.
Ezt azokért az időkért, amikor azt akartam mondani neked, utállak, de még sem tudtam megtenni.
Majd megismételtem újra és újra.
Ezt azokért az időkért, amikor veszekedtünk.
Ezt azokért az időkért, amikor még azt álmodtam, hogy minden rendben van, de aztán felébredtem.
Ezt azért amiért hirtelen megváltoztál.
Ezt azért, mert már nem akarok szerelmes lenni.
Ziláltam és nehezen vettem a levegőt. Ledobtam a pengét a vérrel borított szőnyegre. Tudom, hogy később azon fogok gondolkozni "
Miért kellett fehér szőnyeget választanom" de most ez egy cseppet sem érdekelt.
//Szerk.megj.: na ezzel meg is lettünk volna.//
A csuklómra néztem. A hegek, amelyek már korábban ott voltak alighogy begyógyultak, most pedig mehetek újra lekezelni.
Mindent el kell takarítanom.
Felkeltem és a fürdőbe mentem, ahol elővettem egy orvosi dobozt. Alaposan lefertőtlenítettem a hegeket alkohollal, majd ezt megismételve egy géztekerccsel befedtem a sebeket. Nos, azt hiszem most egy ideig hosszú ujjút kell majd viselnem. Felsóhajtottam.
Letöröltem a könnyeimet aztán rendbe szedtem magam, így már nem úgy néztem ki, mint egy kisírt szemű depressziós. Belebújtam a pizsamámba és biztosra menve felvettem egy hosszú ujjú felsőt. Lerúgtam magamról a cipőt és visszadőltem az ágyba, arra az oldalra amelyiken nem volt vér.
Éreztem, hogy egy újabb könnycseppem akar előtörni, de visszatartottam. Becsuktam a szemem és nem sokkal később elaludtam.
A csengő hangjára ébredtem fel. Ráérősen felkeltem és az ágy másik oldalára néztem, remélve, hogy ez az egész csak egy álom volt.. de sajnos nem az volt. Felkeltem és kimentem a szobából, magam után gondosan bezárva azt. Kinyitottam a bejárati ajtót, amikor is egy a számomra nagyon is ismerős
személy üdvözölt.
- Hali Maxy. - mosolygott Sammy.
