* Chapter 12

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt, remélem az előző mindenkinek elnyerte a tetszését! Köszönöm a csillagokat valamint, hogy néha napján idetévedtek. A résszel és a következő részekkel kapcsolatban annyit, hogy nem éppen a kedvenceim közé tartoznak, de ettől függetlenül jók és érdemes elolvasni!

Szóval jó olvasást! (:

----------------------------------------

Max

Kora reggel volt még amikor felébredtem. Nagyjából 9 óra lehetett. Ughh.. muszáj volt felkelnem. Lerúgtam magamról a takarót és kikecmeregtem az ágyból. Az ajtóhoz siettem és lementem a földszintre. Még senki sem volt ébren. Köszönöm Uram!
A csuklóm nagyon fájt ma reggel, még szerencse hogy jobbkezes vagyok. Benéztem a hűtőbe, majd csalódottan észrevettem, elfogyott a Ben & Jerry's fagylaltom.
- Csak ezt ne.. - suttogtam. Becsaptam a hűtő ajtaját, majd végigsimítottam a hasamon. Szükségem van a fagylaltomra. Ez tűnik az egyetlen, számomra ehető dolognak ma.
Visszaszaladtam a szobámba, gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem. Felvettem egy lila snoppy-s hosszú ujjú felsőt (hogy eltakarjam a kötésemet), egy fekete csőfarmert, lila converset és a snoopy-s nyakláncom.
Megragadtam a telefonom és kisétáltam a házból. Nem akartam vezetni sehova, így inkább sétáltam. Lesétáltam a zsúfolt Los Angeles-i utcára és teljesen elvesztem a gondolataimban, amikor hirtelen valaki a földre lökött.
- Oh! Én annyira sajnálom! - hallottam meg egy halk hangot. Láttam, hogy valaki a kezét nyújtja felém, mire én elfogadva segítségét megragadtam azt.
- Minden rend... - akadt el a szavam amint megpillantottam a srácot. Azt a büdös! Irtóra helyes. - Minden rendben! - mondtam, mire elmosolyodott.
- Szia! Conner vagyok. - üdvözölt.
- Én Max. - válaszoltam. Oh Istenem, nem tudom hogy nem ájultam még el idáig.
- Uh örülök, hogy megismertelek és tényleg nagyon sajnálom! Nem állt szándékomban fellökni téged... jól vagy? - mentegetőzött.
- Jól vagyok! - válaszoltam. Még mindig mosolygott. - Hát, akkor még látjuk egymást! - mondtam. Bólintott én pedig elsétáltam mellette és indultam volna tovább, de megragadta a vállam és visszafordított.
- Nincs kedved... öhm.. esetleg... meginni velem egy kávét? - kérdezte kínosan. De édes!
Kedvesen rámosolyogtam.
- De, van kedvem! - válaszoltam. Elsétáltunk egy kávézóba, majd már egy jó ideje beszélgettünk, amikor kaptam egy üzenetet Ashleytől.
- Hol a francba vagy? Már vagy 3 órája elmentél! - olvastam. Már tényleg annyi ideje? Nem írtam vissza neki.
- Uh.. öhm, nekem most mennem kell! A barátom aggódik értem. - mondtam.
- Oh, nos jól éreztem magam veled. Megadnád nekem a számod? - kérdezte. Mi van? Istenem, ez most komoly?
- Uh, persze! - majd számot cseréltünk, én pedig hazamentem.
Mikor hazaértem kérdések ezreivel támadtak le.
- Hol voltál?
- Nem tudtál volna visszaírni nekem?!
- Ettél valamit?
Ughh..
- NYUGI MÁR! - kiáltottam. Mire mindenki elhallgatott. Rájuk néztem, de csak négyüket láttam. - Hol van Andy? - kérdeztem. Úgy néztek rám, mint egy őrültre.
- Csak ennyit tudsz mondani? - mondta Ashley, kisebb szarkazmussal a hangjában. Én pedig csak megforgattam a szemeimet.
- Nos, mivel közületek csak négyen vagytok itt, kíváncsi voltam hol lehet az énekesetek. - jegyeztem meg.
- Juliettel van. - válaszolta Jake.
- Köszönöm, és hogy válaszoljak nektek srácok, elmentem itthonról, nem mert nem akartam és nem ettem. - mondtam, majd egy pillanatra megálltam. És akkor eszembe jutott. Nem vettem fagylaltot. - A fene egye meg!

* Chapter 11

Sziasztok!

Igen-igen tudom, hogy már nagyon régen nem hoztam friss részt és őszintén sajnálom! Nagyon sok minden összejött a napokban/hetekben, de mivel már csak pár nap és őszi szünet hála Istennek lesz egy kis időm a fordításra! Na de nem is fecsegek tovább, izgultatok már így is eleget az előző résznek köszönhetően, szóval...

Jó olvasást! (:

----------------------------------------

Max

Beep. Beep. Beep. Hallottam felcsipogni a monitor visszhangját a szobában. Kinyitottam a szemem és egy kórházban találtam magam.

Senki nem volt ott velem. A kórházak megrémítenek. Ránéztem a csuklómra és felfedeztem, hogy alaposan be volt kötözve. Nagyon fájt amikor megpróbáltam mozgatni, de ettől függetlenül teljesen rendben volt.

Hallottam egy halk kopogást az ajtón, majd már nyílt is. A srácok sétáltak be és Alana, aki szinte zokogott.

- Hey Te ébren vagy! - mondta Ashley. A srácok mindannyian boldogan mosolyogtak, beleértve Andyt is. Azt hiszem örült, hogy nem haltam meg. 

- Mennyi ideig voltam eszméletlen? - kérdeztem.

- Pár napig. Sok vért vesztettél.. - válaszolta CC.

- Oh..
Alana úgy nézett ki, mint aki már nem bírja kezelni ezt az egészet. Azonnal odaszaladt hozzám és szorosan magához ölelt.
- Soha többet ne csinálj ilyet, különben, a mindenható Istenre esküszöm, rettenetes pokolban részsítelek! - mondta zokogva. Nem válaszoltam, csak visszaöleltem egy kézzel. Majd nemsokkal később elengedett.
Odasétált az egyik székhez és leült.
- Komolyan mondom.. - mondta, mire én halványan elmosolyodtam.
Egy ideig még beszélgettünk a srácokkal, kivéve Andyt, majd az egyikőjük elment megkeresni a nővért, aki miután megvizsgált azt mondta még ma haza mehetek. Szuper!

Felkeltem és ekkor eszembe jutott, milyen jó hogy még mindig a saját ruháimban vagyok, más különben nagyon kínos lett volna. Felkeltem az ágyból, de szinte azonnal vissza is estem. Mindenki kuncogott rajta, beleérte jómagamat is. Sikerült visszanyerni az egyensúlyomat Alana segítségével.
Ashley odasétált hozzám és megölelt.
- Kérlek ne csinálj ilyet többé! Majdnem megölted magad... - mondta én pedig szorosan visszaöleltem és bólintottam.
Mikor hazaértünk Ashley és Alana felkísértek a szobámig.
- Add ide nekünk a pengéidet. - követelte Alana kinyújtott kézzel. Éreztem ahogy a testem megfeszül. Egyáltalán nem akartam, hogy lássák a zenedobozomat, de nem volt választásom.
Kihúztam az ágyam alól és kinyitottam. Kinyitottam az összes fiókocskát és kivettem úgy nagyjából 10 pengét, extrákkal együtt, ha esetleg valamelyik bemondta volna az unalmast. Oda adtam a pengéket Ashleynek és Alananak.
- Most már soha többet nem fogsz ilyet csinálni, rendben? - mondta Alana, miközben mutató ujjával szigorúan rám mutatott. Bólintottam. Sikerült elnyelnem egy nevetést, ami kiakart bukni belőlem.
Soha nem lehetett eddig Őt komolyan venni.
- Istenem. Innentől kezdve ő már a Te problémád. - mondta Ashleynek. Majd vállon veregette és kisétált a szobából.
- Azt hiszem most jobban tennéd, ha pihennél egy kicsit, rendben? - mondta Ashley.
- Rendben. - válaszoltam. Adott egy apró puszit a homlokomra, majd ő is kiment.
Becsuktam az ajtót és levettem a ruháimat. Felvettem egy lila Hello Kitty-s felsőt, egy Pindúr-pandúros pizsama gatyát és egy Snoopy-s bokazoknit.
Megfésültem a hajam és levettem a nyakláncomat, majd elhelyeztem a Sötétség lovagja mögé. Andy... gondoltam. Nem! Nem akarok Rá gondolni! Bemásztam az ágyamba, majd a derekamig húztam a takarót. A kezemet a plüss Pikachumra helyeztem, majd lekapcsoltam a lámpát. Sötét volt odakint, így a napsütés miatt most egyáltalán nem kellett zavartatnom magam.

Kinéztem az ablakon. Nem számít mennyire kiakartam űzni Őt a gondolataimból, mégis úgy aludtam el hogy közben Andyre gondoltam.

* Chapter 10

Sziasztook!

Meghoztam a következő részt. Bevallom őszintén, már nagyon vártam, hogy ide érjek. Ez a kedvenc részem! Nagyon izgalmas, kicsit romantikus és... OMG! (:

De nem is mondok többet, jó olvasást mindenkinek!

----------------------------------------

Max

Hosszú csend telepedett le körénk, míg végül Andy mondott valamit.

- Miért haragszol rám? - kérdezte. Mi van? Tényleg ezt kérdezte volna? Nem rég még azt mondta nekem, hogy tényleg szeret, de igazából Ő csak azt az idióta barátnőjét szereti, Julietet!

- Tényleg nem tudod miért?! - kiáltottam, mire Ő összerezzent. Éreztem, ahogy az arcom elvörösödik a dühtől, miközben felálltam.

- Adtál nekem egy könyvet amiben azt írtad, hogy szeretsz, és erre pár nappal később már az újdonsült barátnőddel kell látnom azt az idióta fejed! Ez az oka annak, hogy figyelmen kívül hagytalak egészen tegnapig, mivel Alana kényszerített rá, hogy beszéljek veled! Méghozzá előtted! - üvöltöttem az arcába.

- Ez előtt pedig 2 teljes kibaszott éven keresztül úgy tettél, mintha utáltál volna! Ezután pedig már volt bátorságod ahhoz, hogy elmond szeretsz?! Mi a fasz ez Andy?! Most tényleg azt várod tőlem, hogy szeresselek?! Annyira hülye vagy! Lehet, hogy másokkal tisztelettudó és gondoskodó voltál, de velem úgy viselkedtél mintha csak egy kurva lettem volna! Te vagy az egyetlen kibaszott oka annak, hogy önkárosító vagyok! Tudod mit Andy?! Végeztem ezzel! Végeztem Veled!

Szomorúság jelent meg az arcán, majd hirtelen a bejárati ajtó felé pillantott. Én is követtem a példáját. A srácok voltak ott, enyhén lesokkolva.

Egy darabig ott álltam dühösen és mérgesen, majd felszaladtam a szobámba és bevágtam az ajtót. Bezártam azt majd az ágyamhoz szaladtam és belesikítottam a plüss Pikachumba. Aztán keresztül hajítva azt a szobában levertem vele a Sötétség lovagját a fésülködő asztalról.

Felkeltem. A földön heverő könyvre néztem. Térdre rogyva a földre estem és megragadtam az ágyam alatt heverő zenedobozt. Levettem a kulcsomat a nyakamról és kinyitottam a dobozt. Felnyitottam, majd a balerina forogni kezdett és megszólalt a Holdfény szonáta. Benyúltam a felső fiókjába és kihúztam egy kis pengét.

Becsuktam a dobozt és a hátamat az ágynak támasztottam. Levettem minden egyes karkötőmet, ezzel felfedve számos heget a csuklómon. Hozzáérintettem a pengét a csuklómhoz. Kellemes, hűvös érzést keltett bennem. Szorosabban megragadtam a pengét és összeszedtem minden bátorságom, hogy végighúzzam a csuklómon.
Még egy párszor megcsináltam, majd megálltam. Vér csöpögött a nadrágom lábszárára és a fejemet az ágyamra hajtottam. Egy plusz törülközőt használtam, amit elrejtettem, hogy majd azzal szárítsam fel a vért. De végül is már nem vérzett. Megragadtam a pengét és még egy vágást csináltam, azonban ebben az esetben már nem akart elállni a vérzés. Fájt, nagyon fájt. Ledobtam a földre a pengét.
Azt hiszem megsértettem egy vénát. Éreztem, ahogy a térdeim gyengülnek és hirtelen úrrá lett rajtam a félelem. A szívem olyan hevesen dobogott, hogy már attól féltem kiszakad a mellkasomból. Sírni kezdtem. Nagy nehezen sikerült felkelnem, majd kinyitottam az ajtómat és leszaladtam a lépcsőn. Már a füleimben is hallottam a szívdobogásomat. A srácok mind rám néztek, majd a csuklómra.
- Max... Te meg mit csin... - azt hiszem Ashey hangját hallottam meg.
- Srácok... azt hiszem... megsértettem egy vénámat... - mondtam, majd éreztem ahogy a testem teljesen elgyengül, a földre zuhanok és a látásom is egyre gyengül. Az utolsó dolog amit láttam az Andy volt ahogy a földre zuhant velem szemben.
- Max! Max! Nem lesz semmi baj! Rendbe fogsz jönni! - mondta, majd minden elsötétült.

* Chapter 9

Halii!

Meghoztam a következő részt. Ez ismételten csak egy rövidebb részecske lett, de ennek ellenére megéri elolvasni! Elég érdekesre sikeredett. Mindenesetre köszönöm az eddigi csillagokat és a hozzászólásokat! Úgy érzem kezdek belejönni a fordításba.. és már nem is annyira katasztrofális! >.<

Szóval.. jó olvasást! (:

----------------------------------------

Max

Már hosszú ideje nem beszéltem Andy-vel, annak ellenére, hogy Ő megpróbált velem beszélni. Nem tudom miért, de látni Őt és az új barátnőjét, Juliet-et, nagyon zavar. Juliet idegesít. Azt hiszem azért nehéz Őt valaki mással látnom, mert Én... nem. Én nem. Nem éreztem semmit sem amikor a korábbi  barátnőivel láttam, akkor most miért? Azért, mert tudom, hogy szeret engem? Szeretett engem, inkább így mondanám. 

Alana és Én az ágyamon ültünk és épp a kedvenc filmünket néztük. A fekete ruhás nő. Arthur épp az óvodába sétált be, majd mikor megfordult meglátott egy gyereket. Egy kicsit nagyon megijedtünk, és épp abban a pillanatban kopogást hallottunk az ajtó felől.

- Te nézd meg ki az! - mondta Alana miközben lelökött a padlóra.

Felkeltem, felkapcsoltam a lámpát majd odasétáltam az ajtóhoz. Kinyitottam az ajtót és Andy volt ott, a Batman-es pizsamájában. 

- Mit akarsz? - sóhajtottam.

- Oh, végre beszélsz hozzám. Nagyszerű. Öhm... a srácok mind elmentek itthonról, szóval csak mi hárman maradtunk.- válaszolta.

- Andy gyere be! Nézd velünk a filmet! - visított Alana.

- Ne! - mondtam.

- De! - ellenkezett félrelökve engem az útból, majd már be is jött.

- Ugh, jól van, de neki a földön kell ülnie. - követeltem. 

- Neked megfelel? - kérdezte tőle Alana.

- Naná! - Alana ezt csak azért csinálta, hogy engem idegesítsen. Velem szemben ült le, ugyan a földön, majd együtt néztük a filmet.

Miután vége lett Alana olyasmit javasolt amiért legszívesebben megöltem volna.

- Héé! Miért nem lógunk hármasban ma este? A srácok úgyis ellesznek valahol egy ideig, szóval miért ne? - kiáltotta. Bár azt hiszem Ő már a természetéből fakadóan is egy hangos személy.
A szemeimet forgatva felsóhajtottam, de láttam rajta, hogy tényleg nagyon szeretné szóval, beleegyeztem. Lassan tényleg kezdem azt hinni, hogy odavan érte, de ki tudja? Mindenkivel ezt csinálja, akit utálok.
Még egy pár filmet megnéztünk, majd észrevettem, hogy már elmúlt hajnali 3.
- Oh, haza kell mennem. Vigyáznom kell a kutyámra. - mondta Alana, majd már el is ment.
Mi pedig elmentünk aludni, de rémesen rossz éjszakám volt. Főleg amiatt az álom miatt.

*Az álom*

Andy rajtam feküdt és megcsókolt. A felsőm szélét rángatta, majd egyenesen letépte rólam. Átfordítottam a másik oldalára, így most már én voltam felül.  Majd türelmesen megszabadítottam az övétől...

Mikor felébredtem, kezemet a fejemre szorítva hangosan felnyögtem. Istenem, segítségre van szükségem. Felkeltem, majd felvettem egy piros felsőt - amin a "Jack White" felirat díszelgett - egy sötét farmert és a fekete conversem. Megfésültem a hajam és kimentem a szobámból.
Leszaladtam a lépcsőkön és a nappaliba mentem, majd amint beléptem Ashley és Andy hirtelen abbahagyták a beszélgetést.
- Öhm... hello! - köszöntem.
- Szia! - mondták egyszerre.
Megragadtam a Ben & Jerry's fagylaltomat a konyhából, majd leültem egy másik kanapéra, amin épp nem ültek.
Egy ideig Tv-t néztünk, amíg a többiek aludtak. Biztos jól elszórakoztak az éjjel, akárhova is mentek. Andy felkelt és elment a fürdőbe, mire Ashley végre megszólalt.
- Szóval, hallom Te és Andy újra beszéltek! - mondta. Fenébe.
- Nem. Az csak a múlt éjszaka volt. Ettől függetlenül nem beszélünk egymással. - mondtam bosszúsággal a hangomban.
- Miért haragszol rá? - panaszkodott. Fogalmam sincs róla, hogy tudja-e vagy sem, de az biztos, hogy nem Én leszek az a személy aki ezt elmondja neki.
- Meg van rá az okom. Egy idióta seggfej. - válaszoltam.
- Nem, nem az.
- De az. - ellenkeztem.
Ashley feladta, mert tudta hogy semmi értelme nincs vitatkoznia velem. Kikapcsolta a Tv-t. Majd Andy jött vissza, akit leültetett annak a kanapénak a másik végére, ahol Én ültem. Keresztbe fűztem a karom.
- Mi van?
- Miért haragszol rá? - szakította félbe Ash Andyt.
- Mert megtehetem. - vontam vállat. Tényleg nem akartam ebbe most belemenni.
- Andy? Te tudod? - kérdezte tőle, mire Andy ránézett.
- Nos, ezt nektek kettőtöknek kell elrendezni. - majd Ashley elhagyta a szobát.
Ezután egy hosszú és kínos csönd következett.
- Max.. - kezdett bele végül Andy.
- Utállak.. - szakítottam félbe.
- Tudom.. - sóhajtott.