Téli mese - 2. Rész

Drága olvasóim!

Meghoztam a karácsonyi novellám 2. részét is. Remélem elnyerte a tetszéseteket az első rész, nagyon hálás lennék, ha néhányan, akik elolvasták, megosztanák velem a véleményüket! Még nem tudom hány részesre tagolom végül, majd idővel kiderül.

Jó olvasást mindenkinek, csak bátran a kommentekkel!

----------------------------------------

Téli mese

Nem mozdulunk, csak egymással szemben állunk. Néma csönd vesz körül minket, és a másodpercek óráknak tűnő lassúsággal telnek. Ez idő alatt alaposan végigmérem. Megváltozott. Nagyon is. Sokkal vékonyabb és sokkal sápadtabb az arca, mint 3 évvel ezelőtt. Tudom ebben nagy szerepet játszik az édesanyja halála is, hiszen pontosan tudom milyen nagyon megviselte. De akkor is. Megdöbbentő számomra, hogy ennyire.. más lett.

Szeretném megérinteni. Szeretném szorosan magamhoz ölelni, éreztetni vele, hogy mellette állok, hogy tudja számíthat rám és nem hagyom magára.. Igen nagyon szeretném. De nem teszem meg.

Ő volt az, aki 3 évvel ezelőtt bármilyen magyarázat nélkül lelépett. Ő volt az, aki hagyta, hogy bűntudatot érezve magamat okoljam mindenért, úgy hogy még azt sem tudtam miért történt mindez. Faképnél hagyott és még csak esélyt sem adott rá, hogy megértsem miért tette.

Lassan kezd kínossá válni a hirtelen beállt csönd. A többiek még idejében elejét veszik a problémának, és mielőtt Jake bármit is mondhatna, Andy kiveszi a kezemből a táskámat és átkarolva a vállam megtöri a csendet.

- Na mit szóltok? - vigyorog a srácok felé.

- Hát, őszintén szólva én annyira meglepődtem, hogy köszönni is elfelejtettem. Ne haragudj Abby! Természetesen nagyon-nagyon örülök, hogy Te is itt vagy Velünk! - lépett elém mosolyogva Christian, majd szorosan átölelt. Őt követték a többiek is.

- Jó, hogy végre együtt a csapat! - húzott magához minket egyszerre Ashley, jobb karjával Jake-t, bal karjával pedig engem ütögetve. 

- Mit szólnátok, ha most gyorsan felvinnénk Abby cuccait, és utána csinálnánk valami közös programot? - akasztotta vállára egyre nehezebbé váló táskámat Andy.

- Mondjuk nézhetnénk egy filmet, vagy akár társasozhatnánk! - vetette föl Jinxx, én pedig csak idétlenül vigyorogtam rájuk.

- Remek ötlet! - bólogatott hevesen Andy, majd egyszerre elindultak a lépcső felé - Akkor mindjárt jövünk!

Csak én érzem úgy, vagy ezek tényleg szándékosan akarnak minket kettesben hagyni?

Értetlenül néztem a távolodó fiúk után, és mikor feleszméltem, rájöttem, hogy tényleg egyedül maradtam Jake-kel. Szorosan összefűztem karjaimat a mellem alatt, úgy fordultam szembe vele. Igyekeztem minél kevesebb szemkontaktust tartani vele, és már épp azon voltam, hogy a srácok után megyek, amikor váratlanul megszólalt.

- Abby én.. - egy lépéssel közelebb jött felém, majd idegesen a hajába túrt - Én nagyon.. 

- Nézd Jake. Mindketten tudjunk, hogy ennek az egésznek nincs semmi értelme. - sóhajtottam - Csak azért vagyok itt, mert Andy idehívott. Azt hittem, a többiek is tudták, hogy jövök.. és én úgy tudtam, hogy te..

- Hogy én nem leszek itt. - fejezte be helyettem a mondatot - Máskülönben soha nem jöttél volna el.

- Nagyon sajnálom. De nekünk már nincs miről beszélnünk.. - válaszoltam halkan, majd hátat fordítva neki felmentem a többiek után.

Miután megtaláltam Andy-éket nagy nehezen rávettem őket, hogy menjenek le a nappaliba. Szerettem volna kicsit egyedül lenni, össze kellett szednem a gondolataimat. Kipakoltam a legfontosabb dolgaimat a táskából, megvetettem az ágyat és elmentem lezuhanyozni. 

Mikor végeztem visszamentem a szobába, behajtottam az ajtót de még így is felhallatszott a fiúk nevetése. Eltudtam képzelni mennyit ihattak. A srácok és a bulizás? Maga a megtestesült felfordulás.

Fáradtan bebújtam a takaró alá és az oldalamra fordulva behunytam a szemem. Ám hiába voltam hulla fáradt, hiába voltam álmos, az Istennek sem akartam elaludni. Forgolódtam jobbra-balra, nem jött álom a szememre. Mikor néhány percre sikerült elszenderednem, hamarosan arra ébredtem, hogy egy vadidegen szobában fekszem egyedül a sötétben. Kiborított a helyzetem.

Hajnali két óra körül végleg betelt a pohár. Lerúgtam magamról a takarót, belebújtam a köntösömbe és lecsoszogtam a lépcsőfordulóig. Odalent vak sötétség. Már mindenki alszik. Nem is csodálom..

Felkapcsoltam az ebédlőben a villanyt, majd töltöttem magamnak egy pohár vizet. Egy húzásra megittam. Melegem volt és úgy éreztem megfulladok. A bejárati ajtóhoz mentem, halkan elfordítottam a zárat és nesztelenül kiosontam a verandára. Egy pár percig a korlátnál támaszkodtam, aztán úgy döntöttem leülök a karszékbe. Lassan hintázni kezdtem vele, közben csukott szemmel hátrahajtottam a fejem és csak élveztem a csendet a maga télies, hideg fuvallatával.

Nem tudom mennyi idő telhetett el így, de már majdnem elaludtam, amikor motoszkálást hallottam az ajtó felől. Hirtelen felvillantak a kinti fények, és kinyílt a bejárati ajtó.

- Te meg mit csinálsz idekint? Megakarsz fázni? - kérdezte egy szál gatyában az előttem álló Jake.

- Ezt én is kérdezhetném Tőled.. - mondtam rá se nézve. Próbáltam tudomást se venni arról, hogy félmeztelenül áll mellettem - Mit akarsz, minek jöttél ki?

- Én csak.. lejöttem hogy igyak egy kicsit.. 

- Nem volt elég amit a többiekkel vedeltetek? - vágtam a szavába.

- Én nem ittam.. tudod, hogy nem szoktam.. - vágott vissza, mire ajkamba harapva nem szóltam közbe többször.

- Azt hittem, hogy Ash hagyta égve a lámpákat, de aztán megláttam, hogy idekint vagy. Nem hagyhattam, hogy a hidegben fagyoskodj.. 

- 3 éve bezzeg nem voltál ennyire gondoskodó.. - suttogtam magam elé meredve.

- Ezt meg hogy érted?

- Pontosan tudod, hogy miről beszélek! Egyedül hagytál. Eldobtál magadtól, mint egy használt játékot.. - néztem fel rá, és Istenemre esküszöm nem akartam sírni, de mégis könnybe lábadt a szemem.

- Ez nem igaz. Miért nem hagyod, hogy megmagyarázzam, mi történt akkor?

- Semmi szükség erre a beszélgetésre. Mindketten tudjuk, hogy azért hagytál el, mert nem voltam elég jó neked. - mondtam remegő hangon, majd felálltam és elindultam a bejárati ajtóhoz.

Ám, mielőtt még otthagyhattam volna, a karomnál fogva visszahúzott. Gyilkos tekintettel ujjai helyére néztem, majd fel rá, egyenesen a szemébe.

- Ne érj hozzám! - rántottam ki karom a szorításából.

- Miért nem akarod megbeszélni? Legalább egy esélyt adj nekem.. muszáj tudnod, hogy..

- Nem! Nekem semmit sem muszáj! Nem akarom tudni a miérteket és nagyon kérlek ne szólj hozzám többet! Nem akarok beszélni veled. Értsd meg! - tagoltam érthetően a szavakat szemrebbenés nélkül az arcába.

- Abby kérlek!

- Jake, már semmi közünk egymáshoz! - emeltem fel a hangom - Te akartad így, hát viseld a következményeket! - jelentettem ki határozottam, majd meg se várva a válaszát, faképnél hagyva visszamentem a szobámba.

Téli mese - 1. Rész

Drága olvasóim!

El se tudom mondani mennyire örülök, hogy végre eljött az az idő, amikor kedvemre írhatok, amennyit csak akarok, lelkifurdalás nélkül - nem mellesleg tanulás nélkül - és így végre tudok olvasnivalót hozni Nektek! Úgy terveztem eredetileg, hogy még idén befejezem az Unholy-t és az AID-et, de sajnos ez valószínűleg nem fog sikerülni. Van/volt egy másik oldalam amit határozatlan időre szüneteltetnem kellett és ez rendesen kiverte nálam a biztosítékot.. kicsit gondolkoznom kellett/kell és ezért úgy döntöttem nem erőltetem az írást. Nem szeretném - csak azért, hogy idén kész legyek az összes történettel - összecsapni az egészet. Lassan, apródonként haladok velük és amikor kész leszek vele, akkor hozom a friss részeket. Remélem megértitek!

Nem is tudjátok mennyi mindennel tartozom Nektek! Itt van ez a FB oldal. Már lassan 30 kedvelője lesz! Úristen! El se hiszem.. úgy érzem meg sem érdemlem, hogy ennyire rendesek és lelkesen és hűségesek legyetek hozzám. Alig tudok hozni friss-t de Ti akkor is itt vagytok velem, támogattok! Elmondhatatlanul hálás vagyok ezért!♥♥ Imádlak Titeket és rettenetesen köszönöm, hogy velem vagytok! :) :) ♥♥

Na de hogy azért valamit a továbbiakról is mondjak..

Gondoltam hozok Nektek egy kis újdonságot. Egy karácsonyi novellával készültem nektek, Jake Pitts főszereplésében. Túl sok mindent nem szeretnék előre elmondani, legyen meglepetés. Viszont, mint eddig mindig, most is izgatottan-kíváncsian-örömmel várom a véleményeiteket! :)

Jó olvasást kívánok mindenkinek!

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és nagyon Boldog Új Évet! :)♥♥

----------------------------------------

Téli mese

Hó. Hó. Mindenütt csak hó.
Már legalább 2 órája úton vagyok és a hó megállás nélkül szakad, ez a tragacs pedig alig akar menni. Az ablaktörlő önálló életre kelt, akkor mozdul néhány centit amikor éppen kedve van hozzá. Ráadásul azt hiszem a fűtéssel is van valami baj. Szóval röviden és tömören, nem túl fényes a helyzet. A térképet inkább hátra is dobtam az ülésre, úgysem tudok kiigazodni rajta. Csak legalább ne esne ez az átkozott hó!
Andy, emlékeztess rá, hogy ha legközelebb találkozunk - reményeim szerint pár órán belül - ki kell, hogy csináljalak! Nem is tudom minek hallgattam rájuk. Pontosan tudták a srácok, hogy semmi kedvem karácsonyozni.. a több órás utazásról nem is beszélve. Sokkal jobban szeretem magányosan tölteni ezt az időt. Úgy érzem, ha egyedül vagyok nem kell arra gondolnom, hogy mennyi mindent rontottam el. Akkor legalább nem gyötör a bűntudat, hogy annak idején mindent tönkretettem.
- A rosseb vigye el! - csaptam rá a kormányra idegesen és inkább maximum hangerőre tekertem a rádiót. Utáltam visszagondolni azokra az időkre, amikor még minden rendben volt. Amikor még együtt volt a csapat. Pontosan 3 éve már. Túlságosan naiv és hiszékeny voltam. Tipikus tinédzser lány, aki még hisz az álmaiban. De ennek mára már nyoma sincs. Ezalatt a 3 év alatt felnőttem és egy komoly, céltudatos nő vált belőlem. Van állásom, barátaim akik szeretnek. Szeretem amit csinálok. Élvezem a munkát. 2 éve bizonytalanul elküldtem egy kiadványszerkesztő cégnek az önéletrajzom, és néhány héttel később már el is kezdhettem dolgozni. Életem legjobb döntése volt..
Bellingham felé tartok, ahol a srácok már várnak. Egy kis erdei faházban akarnak karácsonyozni, ünnepelni meg tudom is én, hogy mit akarnak még. Részemről, nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet volt-e eljönnöm. Abban sem vagyok biztos, hogy nekem ott a helyem.
Gondolatmenetemből a mobilom csörgése rázott fel, gyorsan a kijelzőre pillantottam, amin egy "Andy" felirat villogott.
 - Szia mond! - szorítottam vállammal a fülemhez a készüléket, közben egy kicsit vissza vettem a sebességből és lehalkítottam a rádiót.
- Abby, hol maradsz ilyen sokáig? Már vagy egy fél órája ide kellett volna érned! Minden rendben? - hadarta egy szuszra aggódó barátom, én pedig magamban egy jót nevettem rajta.
- Azt nem mondanám, hogy minden rendben. Inkább azt mondanám, hogy úton vagyok. - sóhajtottam, majd a 3. próbálkozásra sikerült váltanom egyet, igaz egy kicsit recsegve, de ez már megszokás kérdése.
- Mennyi idő, amíg ideérsz? - kérdezte türelmetlenül.
- Fogalmam sincs. Tudod, én nem egy hiper szuper luxuskocsival járok, hanem egy veterán járgánnyal. Finoman kell bánni vele.
- Én megmondtam, hogy már rég el kellett volna adnod..
- Tudjad ám, hogy kiről beszélsz barátom! Ez a kocsi családtag. És különben is, ha jól tudom csak páran leszünk. Akkor meg minek siessek? Vagy tudtom nélkül meghívtátok az angol királynőt?
- Nagyon vicces vagy.. - nevetett a vonal túl felén - De, jó rendben, akkor nem piszkállak. Vigyázz magadra és azért próbálj meg sötétedés előtt ideérni. Oké?
- Igen apu! - válaszoltam kislányos hangon, majd elköszöntem és kinyomtam.
Mindazok ellenére, ami 3 éve történt, Andyre mindig számíthattam. Nem kérdezett semmit, nem beszélt le arról sem, hogy elutazzak. Támogatott minden döntésemben. És ezt soha nem fogom elfelejteni neki..
20 perccel később lekanyarodtam egy erdei útra, és ahogy beljebb értem, már meg is láttam a faházat. Hatalmas üvegablakai és gyönyörű verandája volt. Hófödte tető, ereszről lelógó jégcsapok. Meg volt minden, ami egy igazán békés erdei házhoz kellett.
Óvatosan befordultam a veranda elé, megvártam amíg elhalkul a motor, majd megállítottam a tragacsot. Kedves kis helyen terült el a birtok. A ház mögött egy fenyőerdő húzódik a végtelenségbe, a túloldalon pedig egy hátsó kert van kialakítva, ahol tűzrakó hely és egy kunyhó is van. Igazán barátságos minden.
Miután kiszálltam a kocsiból, magamra tekertem a sálam és szorosan begomboltam a kabátom. Hideg volt, ez nem is kérdés. Kivettem a hátsó ülésről a táskámat és egy kisebb szatyrot, ami televolt pakolva mindenféle jóval, majd egy mélyet sóhajtottam és felmentem a verandára. Hármat kopogtam az ajtón, és türelmesen vártam.
Nem sokkal később Andy nyitott ajtót. Szürke garbót viselt és egy levakarhatatlan mosollyal az arcán ölelt magához.
- Hát megérkeztél! - vigyorgott és miután bevezetett a házba, becsukta mögöttem az ajtót.
Ahogy beléptem, egyből megcsapott a karácsony meleg, süteményekkel és kandallófüsttel tömött illata. Jóleső érzés futott végig a gerincemen, úgy éreztem magam, mint aki épp hazaért. És igen, valóban úgy éreztem magam, hiszen ők voltak a családom. A srácokon kívül szinte senkim se maradt Kanadában.
- Gyere, menjünk be a nappaliba. Már nagyon vártunk.. - sietett előre én pedig csak szótlanul követtem őt. Ahogy közeledtünk a többiekhez, akaratlanul is megakadt a szemem a falakon lógó fotókon és díjakon. Nem hiába Övék a világ egyik legsikeresebb rockbandája.
- Egy kis figyelmet kérek.. - állt meg a nappali bejárata előtt, engem teljesen kitakarva - Van egy meglepetésem a számotokra. Bár azt hittem már sosem ér ide, most még is itt van és őszintén remélem, hogy sikerül mindenkit egy kicsit jobb kedvre derítenem vele.
Csak akkor jöttem rá, mi is folyik itt, amikor ellépett előlem és a tekintetem összetalálkozott a többiek döbbent arckifejezésével. Nem is tudták, hogy jövök. Andy előre kitervelte az egészet. Átvert. Csak azért csinálta, hogy idecsaljon. Ez egyáltalán nem volt fair..
- Sziasztok.. - suttogtam halkan, ahogy végig néztem az ismerős arcokon.
És akkor megláttam valakit, akiről azt hittem már soha többé nem látom. A kanapén ült, és mikor találkozott a tekintetünk, mindketten lefagytunk. Fogalmam se volt róla, hogy Ő is itt lesz. Andy, miért kellett ilyen helyzetbe hoznod? Olyan jól megvoltam eddig.. miért kellett mindent felkavarni?
Pár másodperc hezitálás után felállt és közelebb sétált felém. A szemem sarkából pontosan láttam, hogy a többiek hátrébb húzódnak, ezzel kicsit egyedül hagyva minket. Szótlanul megállt előttem, arra várva, hogy végre ránézzek. Rettenetesen nehéz volt megtennem, de már csak udvariasságból is felé fordultam. Halvány mosoly jelent meg az arcán, és halkan megszólalt.
- Szia. - csupán néhány másodperc volt az egész, nekem mégis éveknek tűnt, mire felfogtam, hogy megszólított. Félve a szemeibe néztem, és akkor észrevettem, hogy ő is legalább annyira ideges, mint én. Mélyet sóhajtottam és egy hamis mosolyt erőltettem az arcomra.
- Szia Jake.

*Chapter 12 - Independence Day

Sziasztok!

Tudom kicsit sokat kellett várni a folytatásra, de igyekeztem minél hamarabb meghozni. Mivel hamarosan a végéhez érünk lehet, hogy ritkábban fognak érkezni a részek, nem akarom, hogy túl hamar vége legyen. Remélem megértitek! Mint mindig most is várom a véleményeiteket.

Jó olvasást! :)

----------------------------------------

**Július 4**

Ma reggel CC imádni való mosolyára ébredtem. Minden bizonnyal már egy jó ideje engem bámulhatott.

- Jó reggelt szépségem! - csókolta meg a homlokom.

- Reggelt! - ásítottam.

- Héé! Muszáj volt ásítanod? Most nekem is ásíthatnékom lett... - ásított egyet.

- Vajon miért ragályos az ásítás? Soha nem fogom megérteni.. - keltem ki a vadonatúj ágyunkból.

- Nem tom.. Miért nem guglizol rá?

- Csináld te.. neked úgyis van iPhone-od.

- Rendben, akkor majd én.. - válaszolta és már elő is vette a kütyüjét.

- Megyek átöltözöm. - indultam el a fürdő felé.

- Oké. De az ásításról való olvasás ásításra késztet. Heh, ásítás nem igazán hangzik úgy mint egy rendes szó.. Ásítás.. Haha! Ásítás, ásítás, ásítás, ásítás.. - viccelődött.

- Ahjjj fogd már be! - ásítottam - Most te miattad kell ásítanom! - kiáltottam a fürdőből.

- Ásítás, ásítás, ásítás! Ááááásíííítáááááss!!

- A fenébe, Christian dugulj már el! - kiáltottam és hozzá vágtam egy szappant.

- Áúú! Ez fájt.. - nyafogott.

- Helyes! Majd ez legalább megtanít arra, hogy befogd végre a szád.. - válaszoltam.
 

Szerk.megj.: Életemben nem írtam még ilyen sokszor le egymás után az ásítás szót... >.<

- Gyere, csinálok neked reggelit. - kelt ki végre ő is az ágyból és elindult az ajtó felé.

- Egy perc és lent leszek, jó? - mondtam, ahogy magamra rántottam egy ruhát.

- Rendben. - majd kiment a szobából.

Én pedig csak ott álltam a fürdőben, magamat nézegetve a tükörben. Középhosszú barna haj, kék szemek, pici gömbölyödő pocak, de egyébként még mindig nagyon vékony vagyok.. Aztán eszembe jutott a legrosszabb részem. A hegek, vágások és sebhelyek. Igyekeztem a lehető legjobban eltakarni őket, de némelyik túl nagy ahhoz, hogy elrejtsem. Még mindig megvan az a sebhely a lábamon, amit akkor szereztem, amikor az anyám megtalálta a telefonom és elolvasta azokat az üzeneteket amiket egy lánynak küldtem. Furcsa neve volt a lánynak, anyám mindig is úgy gondolta, hogy "túl mocskos". Így aztán fogta és kidobta a mobilom, majd feljött hozzám, kirángatott a szobámból és megvert. Olyan erősen ragadott meg, hogy miközben ráncigált fellökött és pont ráestem Hannah egyik játékára. Végig hasította az egész lábam, de anyámat még ez sem érdekelte. *sóhajtás* Nem szabad erre gondolnom. Bárcsak itt lehetne Michael. Ő biztos tudná mit tegyek. Talán fel kellene hívnom. Gyorsan elővettem a mobilom és már táráztam is. Néhányszor kicsöngött, aztán a 4. után valaki felvette.

- Igen? - kérdezte.

- Michael! Kaia vagyok.. 

- Kaia! Már úgy hiányoztál!

- Te is hiányzol nekem! És szükségem lenne a tanácsodra. - mondtam, közben leültem a kád szélére.

- Mi a helyzet? Jut eszembe! Boldog függetlenség napját!

- Öhm köszönöm. Képzeld úgy tűnik, terhes vagyok.

- Úgy tűnik?

- Azaz az vagyok. Terhes vagyok. És szükségem van a segítségedre Michael!

- Nos, először is gratulálok! Aztán, miben tudnék segíteni. Pasi vagyok, emlékszel? Nem hiszem, hogy bármiben is segíthetnék.. - válaszolta aggodalommal a hangjában.

- Michael megtudnál látogatni? Tudom, hogy Fresno-ban élsz és hogy ez az egész bonyolult. De most szükségem van a bátyámra!

- Awww.. Rendben. Megkérem Daniel-t, hogy vigyen el hozzád amilyen hamar csak tud, rendben?

- Nagyszerű! Imádlak Mickey! - ujjongtam.

- Kaia halkabban! Én is szeretlek.. - mondta, majd bontotta a vonalat.

Ahogy lementem a konyhába megreggelizni, hirtelen olyan boldog lettem. Aztán, ahogy beléptem a konyhába, valaki hátulról eltakarta a szemem én pedig ijedtemben felsikoltottam.

- Nyugi, csak én vagyok. - szólalt meg CC.

- A fenébe te lökött! Ne ijessz meg még egyszer így! - bokszoltam a vállába.

- Bocsi, bocsi! Szeretlek! - ölelt magához.

- Semmi baj. Néha én is ugyanolyan bolond vagyok, mint te.. - haraptam meg az ajkát.

- Hmm..

Majd leültünk az asztalhoz, ami telis-tele volt finomságokkal. CC kizárólag az én kedvenceimmel pakolta meg az egész asztalt. Bacon, omlett, kolbász és különböző szószok.

- Istenem! CC holnap van a szülinapom. Nem kellett volna ennyit készülnöd.. - csodálkoztam.

- De mégis megcsináltam! Azt szeretném, ha neked lenne a legjobb szüliheted. Plusz még el megyünk a parádéra is.

- Oh, Christian. Te és a parádéid.. - nevettem.

- Andy elhozza Hannah-t. Remélhetőleg valami nagyon csinos ruhácskát fog felvenni az alkalomra. - viccelődött, mire én a nevetéstől véletlenül kiköptem a számban lévő narancslét egyenesen az asztalra.

- Ahahahahaha!

- Úgy látom valakinek nagyon tetszett a viccem! - nevetett CC is.

- Nem! Utáltam.. dehogyis. Természetesen imádtam! Nagyon kíváncsi vagyok, vajon honnan szerzi azokat a ruhákat?

- Andynek van egy hölgy ismerőse, akinek van egy ruha butikja az Oranga Blossom sétányon. Ő készíti neki a ruhákat néhány aláírásért cserébe, amiket a lányának ad. Nagy rajongóink. - magyarázta CC, majd hirtelen újra kitört belőlem a nevetés.

- Istenem! Ahahahaa!

- Komolyan mondom! Már korábban is találkoztam velük! És nem olyan őrült fanok, mint gondolnánk. A lány édesanyja rengeteg híres emberrel dolgozott már.

- Szuper! - mondtam és közben be is fejeztem a reggelim.

- Tudtad, hogy egyre népszerűbb vagy? - harapott bele egy kolbászba.

- Nos, mint Christian Coma menyasszonya, azt hiszem ez várható volt!
- Tényleg? Ez várható volt? - kérdezte CC maga elé tartva egy magazint, melynek a borítóján én virítottam.
- Nem dehogy. Még nem akartam egy magazin címlapjára kerülni, de azt hiszem ez várható volt, hogy előbb-utóbb megtörténik. - sóhajtottam.
- Azt hiszem jobb lesz, ha hozzá szoksz ehhez. Van még ott ahonnan ez jött. De inkább hagyjuk is. Gyere menjünk, mert egy óra múlva kezdődik a parádé.
- Rendben, rendben. De előbb menj és öltözz át, én idelent megvárlak. - mondtam és helyet foglaltam a kanapén.

**30 perccel később**

- Andy! Jó látni, hogy végre normális ruhában vagy! - viccelődtem, amint a főúton parkoló kocsihoz értünk.
- Oh, tudod mit? Pont most öltöztem át, de ha nagyon akarod akár vissza is vehetem a rucimat! - válaszolta, miután beszállt a kocsiba.

- Fuuh inkább ne haver! Ez így pont jó.. - mondta CC.
- Szia Kaia! Már nadon hiánosztáál! - ujjongott Hannah és beült mellém.
- Szia kicsim! Te is nekem!
- Induljunk már! Elfogunk késni.. - nyafogott Andy.
- Nyugi ruci fiú.  - öltöttem rá nyelvet.
- Fogd be.. - morogta.

A parádé után Kaia és CC hazavitte Andyt és Hannah-t, ahol Andy visszaöltözött egy csinos ruhácskába. Ezután Kaia és CC elmentek egy étterembe megebédelni, ahol néhány rajongóba botlottak. Egyenesen letámadták CC, hogy autogramm-ot kaphassanak. Aztán egész nap lustálkodtak, elmentek a parkba, hogy megnézhessék a tűzijátékot. Most épp egy kiterített takarón fekszenek és csak élvezik a tűzijátékot.

- Wáoow! Gyönyörűek! - kiáltottam boldogan.
- De nem annyira, mint te! - mondta CC, majd finoman megcsókolt.
- Aww, annyira édes vagy! Szeretlek Christian! - válaszoltam és szorosan a mellkasához bújtam.
- Én is szeretlek téged! - fúrta arcát a hajamba.
- Már annyira várom, hogy Mrs. Christian Mora lehessek!
- Tudom, már én is alig várom! - válaszolta, aztán nem sokkal később elaludtam.

*Chapter 11 - She said yes!

Sziasztok!

Rengeteg kihagyás után végre meghoztam az AID. folytatását. Tudom már nagyon rég nem volt rész, higgyétek el én sem hittem volna, hogy ennyit fogok késni. Az az igazság, hogy az elmúlt hetekben rengeteg minden megváltozott körülöttem, nagyon sok minden történt velem, sok rossz és jó is, de úgy érzem, hogy mindezek mellett akkor is képtelen lennék feladni a blogolással, így amikor időm engedi mindig hozni fogok olvasnivalót!

Remélem már vártátok a folytatást és kíváncsiak is vagytok rá.

Jó olvasást mindenkinek, mint mindig most is izgatottan várom a véleményeiteket! :)

----------------------------------------

- Kaia. - szólalt meg CC, miután a kocsihoz értünk.

- Igen?
- Csak szeretném, hogy tudd, mindennél jobban szeretlek! Annyira, hogy azt szavakkal ki sem lehet fejezni. Amikor veled vagyok, nyugodt vagyok. És amikor 2 napja megtudtam, lehet, hogy terhes vagy.. úgy éreztem a szívem kiugrik a helyéről. És, ha most megengeded, szeretném neked adni a legszebb születésnapi ajándékot, amit csak tudok.. - mondta halkan, majd letérdelt elém.
Istenem!Istenem!Istenem!Istenem!
- Hozzám jössz?

- Igen! Hát persze! - visítottam a nyakába ugorva.

- Add a kezed.

- Tessék. - nyújtottam elé a kezem, aztán felhúzott az ujjamra egy 24 karátos gyémánt gyűrűt.

- Istenem! Ez gyönyörű Christian! Annyira szeretlek! Köszönöm! Ez a világ legcsodálatosabb ajándéka! - ujjongtam, majd megcsókoltam.

- Én is nagyon-nagyon szeretlek! És köszönöm, hogy a világ legboldogabb emberévé tettél! - mosolygott, aztán felkapott az ölébe - pont úgy, mint amikor az esküvő után a pár készüli átlépni otthonuk küszöbét - majd beültetett a kocsiba és egyenesen hazamentünk.

- Srácok itthon vagyunk! - kiáltottam.

- Szia Kaia! Na hogy ment? - kérdezte Jinxx felénk sétálva.

- Nos, öt hetes terhes vagyok. És már meg is beszéltünk egy újabb időpontot a jövő hónapra. Akkor lesz a következő vizsgálat. Meg kaptam néhány vitamint is, ezeket be kell szednem. De menj be és szólj a többieknek is. Van egy meglepetésünk.

- Oké. Jake, Andy, Ashley! Gyertek le! CC és Kaia szeretne mondani nekünk valamit! És Andy előbb cseréld le a ruhádat szerintem! - kiáltott fel nekik, aztán mindannyian felnevettünk amikor Andy lekiabált.

- Rendben! De Hannah szerint én akkori jobban nézek ki, mint ti!

- Csak told le a segged! - válaszolt Jinxx.

Aztán nem sokkal később 4 jómadár döcögött le a lépcsőn, és mind leültünk a kanapéra.

- Srácok, valamit el kell mondanunk nektek.. - kezdtem bele, CC-re nézve.

- Eljegyeztük egymást! - kiáltottuk egyszerre, és felmutattam a kezem.
- Úristen!
- Gratulálok!
- Kaia, ez mit jelent? - kérdezte Hannah.
- Ez azt jelenti, hogy CC és én hamarosan összefogunk házasodni! - magyaráztam el neki.
- Ooo, ideen!
- És terhes vagyok!
- Tényleg? - kérdezte Jake.
- Ühüm, haha.. - válaszoltam elpirulva.
- Mi az hod terhes? - nézett rám kíváncsi szemekkel Hannah.
- Azt jelenti, hogy nemsokára lesz egy kisbabája. - válaszolt mosolyogva Andy.
- Igen, pontosan! - mosolyogtam én is.
- Gratulálok srácok! - kiáltotta Ashley és szorosan megölelt minket.
- Köszönjük! - nevettünk.
- Hát srácok és nagyon elfáradtam, úgyhogy azt hiszem felmegyek a szobámba és alszok egy kicsit. - ásítottam.
- Rendben, később találkozunk. - intett utánam Andy.
Majd lassan felsétáltam az emeletre és míg felértem a szobámba, gyorsan lepörgettem magam előtt az elmúlt 72 óra történéseit. Lesz egy bulim, egy kisbabám és enyém lehet a világ legcsodálatosabb férfija! El sem tudom mondani mennyire boldog vagyok! Fáradtan ledőltem az ágyamba és az eddigi életemen gondolkoztam. Pár hónapja még csak egy depressziós kislány voltam, akinek az életét teljesen megkeserítette a saját anyja. Egyedül kellett gondoskodnom a kishúgomról. Most pedig itt van ez az öt srác. Christian, Andy, Ashley, Jake és Jinxx, három elképesztő csaj, Sammi, Ella és Juliet, akik mindenben segítenek. El sem tudom képzelni mi történt volna velem, ha CC akkor nem talál rám. Azt hiszem mostanra már rég halott lennék. Nem is tudja mennyire, de mennyire szeretem őt! Ő az én megmentőm. Nagyjából 4 perccel később már mély álomba merültem és a következő dolog amire emlékszem, az egy kék szempár volt. Andy jött fel a szobámba, hogy szóljon, kész a vacsora.
- Kaia, kész a vacsi! Rózsaszín elefántot tálalunk teknős szósszal. - mondta.
- Miért nem ehetünk piros zsiráfokat majom szósszal? - kérdeztem viccelődve.
- Mert a hatalmas Jinxx nem zsiráf vadász. Ő kizárólag elefántokra vadászik. Sajnálom. - nevetett.
- Hmm.. rendben. - vontam meg a vállam és az ajtóhoz sétáltam - Gyere már! Finom darabot akarok az elefántból. Legutóbb mikor azt ettem, csak a lába jutott nekem.
- Igen, igen! - helyeselt, majd követett engem.
Mire leértünk, már mindenki az asztalnál ült.
- Hé, miért ülni mindenki körbe? - kérdeztem.
- Az elő szülinapi ajándékod miatt. - válaszolta széles mosollyal az arcán CC.
- Mi? És mi az? - kérdeztem zavartan.
Erre azonban nem kaptam választ. Hanem Andy bekötötte a szemem és kivezetett CC kocsijához.
- Mi a fene, srácok?! - kiáltottam.
- Shh, elviszlek az ajándékodhoz. - szólalt meg hirtelen CC és beindította a kocsit.
- Remek. De azért legalább ezt az izét levehetem a szememről? - kérdeztem idegesen.
- Nem! Nem veheted le addig, amíg azt nem mondom.
- Szuper! Istenem.. - morogtam, majd hátradőltem az ülésben.
5 perccel később a kocsi lelassult és megálltunk valahol.
- Most már levehetem?
- Igen, megérkeztünk. - válaszolta, majd kiszállt a kocsiból.
Mikor levettem a sálat, vagy nem is tudom mit a szememről, észrevettem, hogy valakinek a háza előtt parkoltunk le.
- Kinek a háza ez CC? - kérdeztem és én is kiszálltam a kocsiból.
- A miénk. - válaszolta óriási mosollyal az arcán.
- M-miénk? - kérdeztem teljesen lesokkolva.
- 100 százalékosan a miénk! Pont mint a BVB ház. Annyi különbséggel, hogy itt nem lesz semmi és senki aki zavarna, vagy útban lenne. Mint például Ashley vagy Andy. Haha, gyere menjünk be. - mondta, és bevezetett a házba.
- Wow! Azta.. - suttogtam amint beléptem. Az egész lakás fekete-lilára volt kifestve. A két kedvenc színem. És a bútorok is passzoltak mindenhez. Az egész nappaliban BVB poszterek voltak körbe-körbe. Az emeleti szobákban is, szinte mindenhol banda logók voltak. A plafonon is egy hatalmas szimbólum volt. A pirostól kezdve, a zöldön és feketén át mindenféle szín megtalálható volt a szobákban.
- CC ezt hogyan és mikor csináltátok meg?
- Mikor rájöttem mennyire szeretlek, úgy döntöttem veszek egy házat magunknak. Esküvői ajándéknak szántam. Aztán már biztos voltam benne, hogy jó ötlet volt, mert néha elég nehéz elviselned hogy annyian vagyunk egy kis lakásban. Most pedig főleg.. - magyarázta, majd lementünk a nappaliba és leültünk a kanapéra.
- Várj.. esküvői ajándéknak? De hiszen csak ma kérted meg a kezem. - mondtam.
- A születésnapodon szerettem volna megkérni a kezed, de már nem bírtam tovább várni. Láttam hogy néztél rám az ultrahang szobában és akkor teljesen megtörtem belülről. Te vagy a legjobb dolog, ami megtörtént velem azóta, hogy csatlakoztam a srácokhoz! És már nem tudtam tovább várni.. Szeretlek! - mosolygott, és ahogy felnéztem rá, láttam ahogy könnyek csillognak a szemében.
- Én jobban szeretlek! - öleltem magamhoz és szorosan hozzábújtam.
- Oh, nem. Én szeretlek a legjobban! - puszilta meg az orrom.
- Hazudsz! - csíptem bele a kezébe nevetve.
- Nem hazudok. Csakis az igazat mondom neked! - mondta hősies hangon, mire hangosan felnevettem.
- Aww hát te mondod.. - kulcsoltam össze az ujjainkat, majd megcsókoltam.
- Eszünk valamit? Olyan jól esne most egy tál narancsos csirke barna rizzsel. - mondtam felbuzdulva.
- Rendben, máris rendelek egyet! - nevetett és finoman megcsókolt.

*Chapter 10 - Pregnant

Sziasztok!

Szuper gyorsan meg is hoztam a folytatást! Bár nem tartott sokáig, hiszen ez most rövidebb rész lett, mindenesetre a vége kárpótol mindenkit! Igyekszem rendszeresen hozni a suli mellett is a részeket, de nem tudom mennyire fog sikerülni. Köszönöm mindenkitől a kedves szavakat és a jókívánságokat a sulihoz! Imádlak Titeket!♥ És akkor nem is húzom tovább az időt..

Jó olvasást! :)
/// szurkoljatok, holnap megyek beiratkozásra! /// 

 ----------------------------------------

**Július 3.**

- Kaia Queen? - hallottam meg a nővér hangját, majd felkeltem és magammal húztam CC-t is.

- Itt vagyok. - léptem elé.

- Kérem kövessen. - mondta, majd elindult egy hosszú folyosó felé.

- Gyere, menjünk. - suttogta a fülembe CC.

- Oké.. - válaszoltam, aztán elindultunk.

- Itt várjanak, a doktor perceken belül megérkezik. - mosolygott ránk, majd kiment a szobából.

- Aha persze. Ez a világ egyik legnagyobb hazugsága.. - morogtam magamban, mivel tudtam, hogy egy hamar nem jön az orvos.

- Ez mi volt? - kérdezte CC.

- Semmi, csak magamban beszélek..

- Oké..

**Pár perccel később**

- Szervusz Kaia, Dr. Hoffman vagyok. Miben lehetek a segítségedre? - jött be egy a már a harmincas éveiben járó fekete nő.

- Nos. Azt hiszem.. úgy gondoljuk, hogy terhes vagyok.

- Elvégeztél már egy terhességi tesztet?

- Nem, de sokat híztam és rendszeresen hányok, és az ízlésem is megváltozott. - dörzsöltem a halántékom.

- Értem. Nos, akkor végezzünk el egy ultrahang vizsgálatot. Egy pillanat türelmet kérek.. - mondta kisétálva a szobából.
- Várjunk, te megint hánytál? - kérdezte CC.
- Igen, ma reggel..
- Oh, nagyon sajnálom. De szeretném, ha tudnád, hogy bármi is történjen és mindig itt leszek melletted! És, ha tényleg terhes vagy.. az fantasztikus! Mindenben támogatni foglak és minden döntésedet elfogom fogadni! - mondta fejét a hajamba fúrva.
- Köszönöm baby! Annyira szeretlek! - suttogtam, majd megcsókoltam.
Abban a pillanatban már vissza is jött az orvos.
- Kaia, te és a barátod most velem jöhettek. Megmutatom nektek melyik szobában végzik az ultrahang vizsgálatot.
- Rendben. - mondtuk egyszerre Dr. Hoffman-nak, majd követtük őt egy másik szobába.
- Itt is vagyunk! Freida, az ultrahang technikus már bent van. Sok szerencsét! - mondta kedvesen, majd visszament a folyosó másik felére.
Majd végül benyitottam a szobába, ahol egy fiatalabb, a húszas éveinek végében járó nő várt ránk.
- Szervusz! Freida vagyok és ma én fogom elvégezni nálad az ultrahang vizsgálatot. Megtudnád saccolni, hogy körülbelül hány hetes vagy?
- Öhm, nem. Ezért is vagyunk itt. - válaszoltam.
- Értem. Akkor kérlek pattanj fel erre az ágyra és feküdj hanyatt.
- Úgy. És most megkérnélek arra, hogy húzd fel a pulcsidat. Ki kell tapintanom a megfelelő területet.
Úgy tettem, ahogy kérte, majd nem sokkal később éreztem is, ahogy valamivel bekeni a hasam.
- Rendben. Akkor most egy kicsit körül fogok nézni.. hmm .. lássuk csak. Nos, úgy látom, hogy már nagyjából az 5. hétben vagy. Egy hónap múlva már meglehet állapítani a baba nemét is. De persze csak akkor, ha szeretnétek megtartani.
Ekkor CC-re néztem, és a szemei egyértelműen azt mutatták, hogy "Igen, mindennél jobban akarom!"

- Igen, természetesen megtartjuk.
- Rendben. Akkor most le is tisztítalak és máris megbeszélhetjük a következő vizsgálat időpontját. - mondta Freida.

 **Néhány perccel később a váróteremben**

- Oké, akkor a következő vizsgálatod időpontja, Augusztus 1. délután 3 óra. Örülök, hogy itt voltatok, hamarosan találkozunk! - mondta egy kedves nővér, aki kikísért minket a recepciós pulthoz.

- Rendben, viszlát! - intettem neki mosolyogva.

- Kaia. - szólalt meg CC, miután a kocsihoz értünk.

- Igen?

- Csak szeretném, hogy tudd, mindennél jobban szeretlek! Annyira, hogy azt szavakkal ki sem lehet fejezni. Amikor veled vagyok, nyugodt vagyok. És amikor 2 napja megtudtam, lehet, hogy terhes vagy.. úgy éreztem a szívem kiugrik a helyéről. És, ha most megengeded, szeretném neked adni a legszebb születésnapi ajándékot, amit csak tudok.. - mondta halkan, majd letérdelt elém.

Istenem!Istenem!Istenem!Istenem!

- Hozzám jössz?

*Chapter 9 - Party Plans

Sziasztok!

Meg is hoztam az AID következő részét. Kicsit hamarabb szerettem volna, de mostanában zsúfoltak a napjaim, ráadásul végre sikerült a felvételim, FELVETTEK A FŐISKOLÁRA!! Ezért nem jut annyi időm a fordításra. Remélem megértitek! Valamint a résszel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy ez az egyik kedvencem! Igaz a következő még ennél is izgalmasabb lesz, de ha a végére értek meg is tudjátok miért.. 
Szóval nem is húznám az időt..

Jó olvasást! :)

 ----------------------------------------

Kaia

Szóval Július 1-je van. Annyira nem akarom, hogy ez történjen! Rettenetesen félek! Tudom, hogy nem fognak csak úgy kidobni pont a születésnapomon, de mi lesz néhány hónap múlva? Ez nekem túl sok.. egyszerűen csak...

Mielőtt felfogtam, mit is csinálok, egyik percről a másikra már a fürdőszobában találtam magam egy pengét szorítva a csuklómhoz. Egy, kettő, három, négy vágás. "Francba." Gondoltam magamban miközben lemostam a csuklóm. Már hónapok óta nem csináltam. Most hogy fogom elrejteni a hegeket? A hosszú ujjú felsőm már nem vehetem fel, mivel Július van! Majd a karkötőimmel megoldom. Gyorsan berohantam a szobámba és sorra rakosgattam fel a karkötőimet. Aztán hirtelen feltűnt valami. Mi változott meg rajtam? Hmm.. csak nem felszedtem pár kilót? Oldalt fordultam a tükrömhöz és most már biztosan láttam, hogy a hasam nagyobb, mint volt. Valahogy le kell fogynom. Később el is megyek az edzőterembe. De először ennem kell valamit. A srácok lementek Hannah-val egy játszótérre, szóval fogadok, hogy most hot dog-ot és sült krumplit esznek. Bekapcsoltam az iPod-om, majd a felhangosítva a BODTF-t lementem a konyhába. Beástam magam a szekrények közé, de nem találtam semmit. Talán a hűtőben? Hmm.. mit egyek? Tudom! Készítek egy burritot.

**Pár perccel később**

Oké, ideje lemennem az edzőterembe.

***

- Szia Kaia! Hetek óta nem láttalak! - kiáltotta egy barátságos hang.

Megfordultam és akkor észrevettem, hogy egy régi jó barátom, Jewel az.

- Mi újság veled? Úgy látom az érettségi óta felszedtél pár kilót. - mondta, alaposan végigmérve.
- Igen, ezért is jöttem. Megpróbálom valahogy ledolgozni. Már legalább 2 hónapja nem voltam edzőteremben. - válaszoltam, majd felálltam a futópadra.
- És mit csináltál az elmúlt pár héten? A bizi osztásnál pár fura gót sráccal lógtál. Kik voltak ők? - kérdezte, és ő is felállt mellettem egy futópadra.
- Öhm, nem érdekes. Csak néhány barátom, akik vigyáznak Hannah-ra és rám egy ideig. Amint betöltöm a 18-at, CC - azaz Christian - keres nekünk egy házat. Úgy értem nem kettőnknek, hanem Hannah-nak és nekem. Nekünk alatt Hannah-t és magamat értem. - magyaráztam.
- És ki ez a Christian? Csak nem a barátod? - kérdezte izgatottan.
- De igen, ő a barátom.
- Oh! És.. mesélj, meg volt már? Tudod..
- Jewel!
- Bocsi. Tudom, nem rám tartozik. - nevetett - De akkor mégis miért vigyáznak rátok a srácok? Mi történt édesanyáddal?
- Nos, börtönbe került egy jó időre. Nem igazán szeretnék bele menni, miért.
- Oh, nagyon sajnálom! Viszont! Pár nap múlva itt a szülinapod! Vannak terveid már?
- Hmm. Nem igazán. Azt hiszem csak egy pár embert fogunk meghívni, de velük is csak a sétányon fogunk beszélgetni. Vagy ilyesmi. Még nem tudom.. - vontam meg a vállam.
- Csak azért kérdezem, mert ha gondolod én összetudok dobni neked egy jó bulit. Tudod csinálom ezt a reklámos melót és azóta félretettem egy kis pénzt. De persze csak ha akarod.
- Viccelsz? Hát persze! Nagyon köszönöm! - kiáltottam.
- Igazán nincs mit! Még meg van a számom, igaz?
- Igen! Később felhívlak és elmondom mit szólnak hozzá a srácok.
- Rendben! Most mennem kell. Örülök, hogy láttalak Kaia! - kiáltotta, majd már el is ment.
Nos, végre lesz egy bulim és még edzeni is volt időm! Nagyszerű!

***

Mire hazaértem a srácok is otthon voltak Hannah-val, na és persze egy üres pizzás dobozzal a dohányzó asztalon.

- Sziasztok srácok. Kösz, hogy hagytatok nekem is pizzát.. - mondtam gúnyosan.

- Szívesen! - válaszolta Andy, majd beleharapott a pizza szeletébe. Mire én Ashley és Jake közé ugrottam, akik szintén a kanapén ültek, és megtámadtam Andyt. Erre ő majdnem elejtette a pizzáját, de én időben elkaptam és meg is ettem.

- Héé!

- Ha!

- Az az én pizzám volt!

- De én még nem ettem belőle egy falatot sem, szóval ez már az enyém! - mondtam, majd bekaptam az egészet.

- Pff..

- És mi jót csináltál ma Kaia? - kérdezte CC.

- Lementem az edzőterembe, ahol találkoztam egy barátommal, aki azt mondta nagyon szívesen megszervezne nekem egy szülinapi buli. Izgalmas, nem?

- Naná! - kiáltott CC.

- Igen, ez nagyszerű! - mondta Andy, mire szó szerint letolt engem a kanapéról.

- Ááúú! Andy! - kiáltottam, miközben az oldalamat dörzsöltem. Hannah és CC persze jól kinevetett.

- Christian! - szóltam rá, majd hozzá vágtam a távirányítót. Pontosan a homlokát találtam el vele.

- Ááúúcs! Ez nagyon fájt! - dörzsölte a homlokát.

- Ha-ha-ha! 

- Ezt még visszakapod Kaia! - mondta.

- Jaj ne! - üvöltöttem, majd gyorsan felugrottam a padlóról és futásnak eredtem a lépcső felé. Mielőtt még odaértem volna ő felkapott - francba a rövid lábaimmal - és össze-vissza puszilgatott meg csikizett.

- Áááh! Ne! Hagyd abba! Christian hagyd abba! Ez már nem vicces! - nevettem és kiabáltam egyszerre, mire sikerült leállítanom őt.

- Ezt megérdemelted!

Én csak duzzogva felmorogtam. Majd megint az ölébe kapott, de ezúttal már a kihúzott fotelra fektetett. 

- Tessék. Most már van ülőhelyed is. Örülsz?

- Igen, határozottan. Bár ez egy kicsit kemény. - vicceltem.

- Tényleg?

- Aha. Na de visszatérve a bulira. Én nem akarok nagy felhajtást.

- Miért nem? - kérdezte Andy.

- Mert nem akarok olyan nem ügyet csinálni belőle. Ez csak egy szülinap. - sóhajtottam.

- Csak egy szülinap? Ez a 18. születésnapod! Végre felnőtt leszel! - mondta Ashley.

- Igen, és ez a baj. - válaszoltam, majd a karkötőm alatti vágásokat kezdtem piszkálni.

- Miért baj? Attól félsz, hogy ha majd betöltöd a 18-at, csak úgy kidobunk? Bízz bennem Kaia, mi szeretünk Titeket, mintha csak a családtagjaink lennétek! Soha nem tennénk ilyet veletek! - mondta Jinxx, majd kezemet a kezébe vette.

- Rendben, hiszek neked. - mondtam, majd megpróbáltam kiszabadítani a kezem, mielőtt észreveszi a vágásokat. De már túl késő volt.

- Kaia, mik ezek?

- Semmi.. - válaszoltam semmit mondóan.

- Te.. vagdostad magad?  - suttogta.

- Nem.

- Kaia, azt csináltad?

- Mondtam, hogy nem!

- Kaia Lousie Queen, megvágtad magad? - emelte fel a hangját.

- Igen, most jó?! - kiáltottam, majd kirántottan kezem a szorításából és felviharzottam a szobámba, magamra zártam az ajtót, és a földre rogyva felzokogtam.

- Kaia! - kiáltotta CC az ajtómon dörömbölve.

- Kaia nyisd ki az ajtót! - szólalt meg CC mögött Jinxx.

- Nem! Hagyjatok békén! - üvöltöttem.

- Kérlek baby! Csak beszélni szeretnénk veled.. - kérlelt CC.

- Nem! Egyedül akarok lenni!! - aztán hirtelen nagyon émelyegni kezdett a gyomrom. Berohantam a fürdőbe és szinte mindent kihánytam. Amikor elmúlt, lefeküdtem a földre, és felhúztam a lábaimat a hasamhoz. Ezzel egy időben a srácok betörték a szobám ajtaját.

- Kaia! Mi történt? - kiáltott fel CC és odarohanva hozzám, mellém térdelt.

- H-hánytam.. - zokogtam.

- Miért? Szándékosan? - kérdezte Jinxx.

- Nem Jinxx! Nem vagyok bulimiás. Biztos attól a burrito-tól van, amit reggel ettem. - mondtam.

- Kaia, te utálod a Mexico-i kaját. Miért ettél burrito-t? - kérdezte CC, miközben segített felülni.

- Nem is utálom a Mexico-i kaját.

- De igen! Még a második randinkon mondtad, amikor taco-t akartam hozni neked.

- Oh.. hmm.. talán csak megváltozott az ízlésem.. - válaszoltam.

- Kaia, lehetséges, hogy te terhes vagy? - kérdezte Jinxx.

- Nem tudom. Őt kérdezd! - mutattam CC-re, majd a térdemre hajtottam a fejem.

- CC, lehetséges, hogy terhes? - kérdezte összeszorított fogakkal.

- Uh.. öhm.. nem tudom.. talán.. - motyogta zavartan.

- Igen vagy nem? Nincs jogom bíráskodni felettetek, de tudnom kell!

- Igen, lehetséges.. - mondta CC.

- Kaia, nem vettél észre semmi szokatlant? Leszámítva az ízlésedet és azt, hogy hánytál. - kérdezte Jinxx, majd óvatosan leült mellém.

- Nos, Jewel megjegyzést tett a pocakomra is. Látjátok? - mondtam, miközben felhúztam a pólóm alját, hogy megmutassam nekik a hasam.

- Hát Kaia. Azt hiszem ideje lenne meglátogatnod a nőgyógyászod. Szerintem terhes vagy.. - válaszolta Jinxx.

*Chapter 8 - Are You Serious?!

Sziasztok!

Végre meghoztam az AID. folytatását is. Tudom elég hosszú ideje húzom az idegeiteket azzal, hogy vajon mi is történhetett Kaia-val és CC-vel, nos azt hiszem a részben erről mindent megtudtok! Igyekszem a folytatással, remélem mindenkinek tetszeni fog!

Jó olvasást! :)

 ----------------------------------------

CC

Épp hazafelé vezettem, amikor az a kocsi egyenesen belénk jött. Semmi másra nem emlékszem, azt hiszem bevertem a fejem és elájultam. Egy kórházban ébredtem és fogalmam se volt róla, hol lehet Kaia. Tudnom kell, hogy minden rendben van-e vele.

- Elnézést, nővér!

- Igen?

- Hol van Kaia Queen?

- Oh! Öhm.. nem is tudom, hogy mondjam el Önnek. Kaia.. válságos állapotban van. A karja súlyosan megsérült és lehet, hogy amputálni kell. Maga úgy szintén megsérült. Rengeteg karcolása, sebhelye és zúzódása van. Az orra is megsérült, valószínű, hogy eltört. Meg kell vizsgálnunk, hogy biztosak lehessünk, nincs komolyabb sérülése. Így sajnos a lányt még nem láthatja.
- Az orrom?
Hirtelen a tükörbe néztem és akkor megláttam, hogy a fejem be van kötve és az orrom is elég szörnyen néz ki. Lenéztem a karomra, ami szintén tele volt kötésekkel.
- De nővér, nem lehetne, hogy...
- Nem, sajnálom. El kell végeznünk néhány vizsgálatot, mielőtt bemegy hozzá. A szüleit már értesítettük, úton vannak és bármelyik percben megérkezhetnek. - válaszolta, kezében egy mappát tartva és egyenesen felém jött.
- Várjon, milyen vizsgálatokat?
- Néhány rutin teszt, ami kimutatja, ha bármi probléma van a memoriájával.. és a többi szokásos.
- Aha, értem. - sóhajtottam.

***

Jinxx

- Nagyon sajnálom, de úgy néz ki, hogy a lányuk elveszítheti a karját. Ha akarják, bemehetnek hozzá. Erős nyugtatókat kapott a fájdalom miatt, de ha gondolják benézhetnek hozzá. - mondta a doktor.
- Tudja, még csak egy kis ideje ismerjük őt, de ennek ellenére mindannyiunk számára nagyon fontos ember lett. Még akkor is, hogy ha csak 1 hónapja történt, hogy CC az utcán találta, olyan mintha már ezer éve ismernénk őt. - mondtam Sammi-re nézve.
- Igen, tudom. Megakarják nézni?
- Persze. De előbb CC-t szeretnénk meglátogatni. Lehet?
- Természetesen. Jöjjenek.

Bementünk CC szobájába. Elég szörnyen nézett ki. El se tudtam képzelni, mi lehet Kaia-val. Még szerencse, hogy Hannah nem volt a kocsiban. Azt már nem tudnám elviselni.
- Hé Jinxx! Van nálad bármiféle édesség? Már órák óta nem ettem.
- Haha! Sajnos nincs haver. Csak most érkeztem, hogy tudjam mi van veled.
- Hát, ha lenne édességem, sokkal jobban lennék. - mondta duzzogva.
- Ne csináld haver. Egy kicsit vedd komolyabban!
- Jinxx! Van róla fogalmad, hogy kivel beszélsz? Te azt mondod nekem - Christian Coma-nak - hogy legyek komoly? Melyik bolygón élsz? Hahahahahaha! - még akkor is, hogy ha egy nagy kötés van a fején, még mindig ugyanaz az idegesítő ember, akit szeretünk.
- Úgy látom már kutya bajod. Szóval, hogy érzed magad?
- Szörnyen! Látnom kell Kaia-t. Tudnom kell, hogy jól van-e! - csuklott el hirtelen a hangja.
- Minden rendben haver. Bízz bennem! - mondtam, végigsimítva a hátán.
- Nem, haver. El sem tudom képzelni, milyen nehéz lesz neki. Még nekem is túl nehéz! Jinxx, haver, csak menj oda hozzá és mond el neki, hogy minden rendben lesz, amíg én magam nem tudom megtenni. Megteszed?
- Igen, persze. - mondtam, majd felálltam.
- Viszlát Jinxx, viszlát Sammi! Talán egy-két napon belül kiengednek. Menjetek el Kaia-hoz helyettem. - mondta, miközben egy kósza könnycsepp végiggördült az arcán.
Kimentünk a nővérpulthoz, hogy megtudjuk merre van Kaia, aztán csak sétáltunk.
- Sammi, mit gondolsz, hogy fogja viselni? Tudod, csak egy karral élni..
- Nos, ezt nem tudom megmondani. Azt hiszem először nagyon nehéz lesz neki. Épp úgy mint a filmben, " Életem a szörf ". Vagy nem is tudom mi a címe. De ez nem számít. Ott leszünk és segítünk neki, ahol és amiben csak kell. Rendben?
- Igen, persze.
Aztán megérkeztünk a szobájához, és megálltam.
- Kész vagy? - kérdezte Sammi.
- Nem, de muszáj lesz.
- Rendben, akkor csak utánad. - mondta és kinyitotta az ajtót.
- Oh Istenem! - kiáltott Sammi, amint beléptünk a szobába és megláttuk Kaia-t. Nagyon rossz állapotban volt. A bal karja teljesen be volt kötve a könyökéig, amihez már nem tartozott semmi. A feje is be volt kötözve, telis-tele apró hegekkel. A szívmonitorja folyamatosan pittyegett. Egy fájdalmas sóhaj hagyta el mindkettőnk száját.
- Kérlek, add, hogy ez egy álom legyen! - ismételtem magamnak, újra és újra.

***

Kaia

Zokogva ébredtem CC kocsijának anyósülésén. Otthon voltunk és a bal karom még mindig megvolt.
- Kaia, mi a baj? Miért sírsz? - kérdezte CC, aztán odajött az ajtómhoz és letérdelt elém.
- É-é-énn.. ször-nyűű ál-mom volt CC! B-balesetünk volt és.. és én el-elvesztettem a karom.. Oooh.. én azt hittem.. hogy.. tényleg meg-megtörtént.. - zokogtam a mellkasába.
- Shhh. Shhh. Nincs semmi baj. Ez csak álom volt. Most már itt vagyok. Mindig itt leszek. Soha nem hagyom, hogy bántódásod essen! - mondta, aztán az ölébe kapott és bevitt a lakásba, fel egyenesen a szobámba.
- CC kérlek ne hagyj itt! Maradj itt velem!
- Rendben. Shhh. Shhh. Minden rendben! - mondta és szorosan magához ölelt, óvatosan simogatva a hátam - Csak egy álom volt.
De számomra mégis.. annál sokkal több volt, mint egy álom. CC és Jinxx testében voltam. Nem a sajátoméban. Rettenetesen féltem. De most már itt van velem CC. Most már rendben leszek.

**Másnap reggel**

Egy pihentető alvás nagyon jól esett azután a rémálom után. CC velem maradt a szobámban, arra az esetre, ha netán egy újabb rémálmom lett volna. Mikor kinyitottam a szemem, CC arcával találtam szembe magam. Még mindig aludt, ezért megböktem az orrát, hogy megpróbáljam felébreszteni.
- Hé, ki bökte meg az orrom? Andy? Jake? Vagy esetleg Ashley? Azt hiszem nem más volt, mint Jinxx.
- Hehehe. - nevettem.
- Oh, szóval te voltál? - mondta, rémisztően mély hangon.
- Nem, nem én uram!
- Oh, hát akkor ki volt?
- Soha nem mondom el!
- Igen? Nos, akkor azt hiszem ki kell csikiznem belőled a választ! - kiáltotta.
- Neeeee! - sikoltottam, amint elkezdett csiklandozni.
- Ki bökött meg?
- Nem mondom meg! Aaah! Nee! - kacagtam.
- Nem? Ki volt az? - kérdezte, még mindig csikizve.
- Oké, jól van! Jól van. Én voltam! Csak hagyd abba a csikizést! Aaah!
- Tudtam. - nevetett.
- Aha, tudom.
- Rendben. Akkor, mit akarsz csinálni ma? - kérdezte.
- Nem maradhatnánk csak itthon? Most nem igazán van kedvem bárhova is elmenni.
- De, persze. Mit szólnál hozzá, ha valamit játszanánk Hannah-val? - ajánlotta.
- Azt hiszem Andy is pont ezt csinálja vele most. Menjünk nézzük meg őket. - mondtam, majd felkeltem és magam után húztam CC-t.
Halkan átosontunk Hannah szobájához és bekukucskáltunk az ajtón.
- Azta! Úgy tűnik leesett a kalapom. - szólalt meg Andy, egy túlzottan magas női, angol kiejtéssel.
- Hii-hiii! Majd én szedítek! Dele kalap! - nevetett Hannah.
- Jaj ne! Azt hiszem a Titkos Angol Akcentus Szövetségnek betolakodói akadtak! El kell rejtenünk magunkat a rózsaszín kalapjainkkal! - kiáltotta Andy, felkapta a kalapot és eltakarta vele az arcát. Hannah szintén így tett.
- Jaj nee! - sikoltott Hannah.
- Betolakodók, mutassátok magatokat! - parancsolta Andy.
Kinyitottuk az ajtót és akkor megláttuk Andyt egy rózsaszín ruhában. Nem bírtuk megállni, hogy ne nevessük ki.
- Hé! Ti meg mit nevettek? Szerintem nagyon is jól áll rajtam ez a szín! - mondta még mindig nőies hangon.
Aztán hirtelen kitört belőlünk a nevetés. Még Hannah is nevetett.
- Nos, nem mindennapi, ha egy 21 éves rocksztárt rózsaszín hercegnő ruhában látsz. Főleg, ha az a rocksztár egy srác. - nevettem.
- Haahh! Te csak irigykedsz amiért nekem jobban áll ez a ruha, mint neked! - viccelődött.
- Nos, haver. Te körülbelül 185 cm vagy, míg én csak 160-165. Nem is csoda, hogy rajtad jobban áll. De egyébként is, mi a fenéért van rajtad?
- Azért, mert mielőtt Ti ketten durván félbeszakítottatok, épp egy megbeszélést tartott a Titkos Angol Akcentus Szövetsége, Mrs. Fluffy-val, Cee Cee macskával, Hannah-val és velem!
- De pontosan miért is van rajtad az a ruha? - kérdezte CC.
- Haah! Mert szexi vagyok benne! - mondta karba tett kézzel.
- Okéé... - válaszolta CC.
- Be kell látnod, hogy így van.. - viccelődött Andy.
- Öhmm .. inkább nem.
- De Cee Cee! Andy jól nész ki! Én attam a ruhát nedi! - szólalt meg Hannah, CC-re nézve.
- És akkor most tulajdonképpen mennyi ruhája is van Andynek Hannah? - kérdeztem.
- Én med mutatom neted! Dele! - mondta és megragadta a karom, majd a szekrényéhez húzott.
Kinyitotta az ajtót, na és mit gondoltok? Még 7 másik ruha volt felakasztva. Mindegyik Andy méretében.
- Cerintem ez áll a ledjobban lajta! - kiáltott Hannah, kihúzva a szekrényből egy világos kék, pánt nélküli, fodros hosszú ruhát.
CC-vel egymásra néztünk, aztán újra kitört belőlünk a nevetés. Annyira röhögtem, hogy seggre estem és ott kacagtam tovább a földön.
- Jó jóó! Most már elég lesz. - csukta be a szekrény ajtót Andy.
- Azt hiszem most már megyünk is. A világért sem akarjuk félbeszakítani a megbeszéléseteket. - álltam fel, majd egy puszit nyomtam Hannah homlokára.
- Igen, én is így gondolom.. - morogta Andy.
- Aaaw a kicsi Andy zavarba jött! - viccelődtem és becsuktam az ajtót.
- Oké.. ez elég furcsa volt. - suttogta CC.
- Aha szerintem is. Na de gyere. Szeretném meghallgatni, ahogy dobolsz! Játszol nekem egy dalt? - kérdeztem kiskutya szemekkel.
- Persze! Menjünk. Amúgy is el kell terelnem a gondolataimat az előbb történtekről.. - nevetett halkan, fejével Hannah szobája felé bökve.

*Chapter 7 - Doubts

Sziasztok!

Itt is lenne a folytatás! Nagyon köszönöm az előző részhez érkezett csillagokat és véleményeket. Nagyon sokat jelentenek a számomra, ezeket olvasva mindig újabb és újabb erőt kapok arra, hogy folytassam a blogot és még csak eszembe se jusson feladni! Valamint azért is rettenetesen hálás vagyok, hogy már 10-en like-oltátok a FB oldalt! Imádlak Titeket!♥

És hát akkor nem is húzom tovább az időt. 
A rész vége miatt pedig kérlek ne öljetek meg..

Jó olvasást! :)

 ----------------------------------------

Kaia

Az elmúlt pár hét olyan gyorsan elrepült, hogy szinte észre se vettük. Már Június közepe van. Az egyetlen és örök szerelmem pedig Christian Coma a Black Veil Brides dobosa! Fogadok most arra gondoltok "Az egyetlen és örök? Még soha nem volt barátja?" Pontosan. De volt két barátnőm. Biszex vagyok, ezért ne ítéljetek el. Tudjátok, azt hiszem megtaláltam a lelki társam. A kor az csak egy szám és én amúgy is nem sokára 18 leszek. Azt tervezem, hogy miután betöltöm a 18-at, örökbe fogadom Hannah-t és egy olyan helyre költözünk, ahol az anyám soha nem talál meg minket. Vagy esetleg megváltoztatjuk a nevünket és csak úgy eltűnünk, vagy.. nem is tudom. Az adoptálás egy óriási dolog. Úgy értem, mindig is vigyáztam Hannah-ra, de nincs elég pénzem és még alig végeztem a suliban. Kaia, ne aggódj. Ráncos leszel az idegességtől és azok egyáltalán nem néznek ki jól. CC azt mondta, hogy majd vigyáz ránk, de fogalmam sincs róla, hogyan. Nos, végül is. Ő egy rocksztár, fogadok, hogy csak sajnál minket. Nem, dehogyis. Azt mondta, szeret minket. Soha nem hazudna, vagy mégis? Remélem, nem! Tiszta szívemből szeretem őt, és Hannah is. De Hannah.. ő mindenkit szeret. Értitek, hogy értem? Össze vagyok zavarodva. Talán közületek valaki tudna segíteni? Lehet, hogy ez az egész csak egy "álszerelem"? Lehet, hogy mivel ezt most megkérdeztem, rossz barátnőnek állítom be magam? Istenem... Meg kell kérdeznem tőle.

- Hé CC! - kiáltottam a szobája előtt állva.

- Gyere be! - szólt ki.

Kinyitottam az ajtót és az ágyához mentem.

- Mi a helyzet? - kérdezte, miközben megcsókolta a nyakam.

Majd hirtelen kirobbant belőlem minden.
- Hannah és én. Ugye csak teher vagyunk a nyakadon? Valld be, hogy csak sajnálatból hoztál minket ide.
- Kaia nem dehogyis. Honnan szedted ezt a képtelenséget?
- Csak úgy jött. Sajnálom. Hülye vagyok. Én csak.. én nagyon szeretlek és fogalmam sincs, hogy mit fogok kezdeni pár hét múlva. Nem tudok pénzt keresni és még alig végeztem. Nem akarok az utcára menni. Soha nem lennék rá képes! És Hannah! Istenem CC! Mit fogok csinálni? - zokogtam.
- Ne aggódj, majd én mindenről gondoskodom! Te vagy a legjobb dolog, ami valaha is történt velem. Mindig melletted leszek Kaia. Te vagy az életem értelme. Soha nem hagyom, hogy újra megtörténjenek veled azok a szörnyűségek, rendben? - mondta, majd finoman megcsókolt.
Egy ideig az ölében zokogtam, ő pedig csak a hátamat simogatta.
- Sajnálom CC... - szipogtam - Szeretlek. - csókoltam meg.
- Én is szeretlek! Most gyere, javítsuk ki a sminked. - nevetett.
Bementünk a fürdőbe és ő rögtön neki látott kiigazítani a sminkem. Jobban csinálta, mint én valaha.
- Köszönöm! - öleltem meg.
- Szívesen, szeretlek. - mondta.
- Én is téged. De most már kimehetünk végre, hogy csináljunk valamit?
- Persze, mit szeretnél csinálni? - kérdezte, miközben belebújt a csizmájába.
- Menjünk le a sétányra! - kiáltottam.

**A sétányon**

- Oooh! Nézd azt a hullámvasutat! CC mehetnénk vele egy kört? - könyörögtem.
- Ehh.. hát persze. Az első a győztes! - kezdett el szaladni.
Én pedig rohantam utána, amilyen gyorsan csak tudtam, de mivel legalább egy fél lábbal alacsonyabb vagyok nála, ez igen csak az ő javára ment.
- Hé haver.. elismerem, hogy magas vagy. De nem hagynál egyszer az életben nyerni? - kérdeztem zihálva.
- Bocs szivi, elfelejtettem, hogy alacsonyabb vagy.. - mondta, miközben felkapott majd megcsókolt.
- Semmi gond. Egészen addig, amíg meg nem ígéred, hogy végig megyünk az összes meneten!
- Miért ne mennénk? Haha. - nevetett CC.
- Nem is tudom. De akkor gyere, az első ülés a legjobb! - mondtam, leugorva és bemásztam az ülésbe.
- Indulás! - kiáltotta.

**3 perccel később**

- Istenem, ez annyira vicces volt. Gyerünk a következőre! - kiáltottam, amint kiszálltunk a vasútból.
- Rendben. Mássz a hátamra, oda futunk. - mondta CC, és felkapott a hátára.
- Juhúúúú! - kiáltottam, ahogy a következő vasúthoz rohantunk.

**4 perccel később**

- Következő menet!

**6 menettel később**

- Jól van Kaia. Most már kezdek éhes lenni. Ehetnénk valamit? - kérdezte.
- Igen, már én is kezdek nagyon éhes lenni. Sült krumpli!!! -  kiáltottam és gyorsan a büfés standhoz futottam.

**3 órával és egy rakás sült krumplival később**

- CC elfáradtam. Nem mehetnénk haza!
- De persze bébi. Gyere. - emelt a karjaiba és a kezébe vette a sült krumplimat is.
- Awww, szeretlek Christian!
- Szeretlek Kaia. Most pedig menjünk, fáradtnak látszol.
Aztán odacipelt a kocsihoz, a kaját pedig berakta a hátsó ülésre. Útközben egyre álmosabb lettem és nem sokkal később el is aludtam. Aztán egyszer csak fémcsikorgásra és emberek sikoltozására ébredtem. CC felé fordítottam a fejem és mindenhol rengeteg vért láttam. Rettenetes fájdalmat éreztem a karomban. Lenéztem az ölembe és észrevettem, hogy a karom fele hiányzott. Ezután pedig minden elsötétült előttem.

*Chapter 6 - Finally A Couple

Sziasztok!

Meghoztam a folytatást! Tudom mindenki arra számított, hogy az előző résztől fog majd folytatódni, és mégsem. De nem kell aggódni, a rész így tökéletes ahogy van! És igaz, hogy már az IHEAY-nál is sokszor mondtam, de ennél a történetnél is muszáj megemlítenem, mennyire szeretem fordítani! De a legjobban azt szeretem, mikor a részekhez olyan sok kedves és "izgatott" véleményt kapok! Nagyon hálás vagyok Nektek, hogy még itt vagytok és nem felejtettétek el az oldalt annyi kihagyás után.♥ És hát akkor nem is locsogok tovább..

Jó olvasást! :)

 ---------------------------------------- 

CC

- Kaphatnék egy adagot a 3-asból? Kaia te kérsz valamit?

- Öhm.. kérhetnék 2 mézes-mustáros csirkét?

- Grillezve vagy ropogósra? - kérdezte a pénztáros.

- Grillezve, köszönöm! - mondta egy édes mosollyal az arcán.

- Másvalamit? - nevetett a pénztáros.

- Hannah szeretne egy Happy Meal menüt, igaz? - kérdeztem.

- Igen és egy sajtburgert is. Ennyi az egész. 

- Értem, akkor ez összesen 5$ lesz. Pár perc és kész is. Oh és elvitelre?

- Igen. - válaszoltam.

- Rendben, a rendelésük száma 510.

** 5 perccel később **

- Az 510-es rendelés kész! 

- Majd én hozom CC!

- Rendben.

Tudom most biztos arra gondoltok "Mi a fenét csinálunk egy McDonald's-ban?" A válasz nagyon egyszerű. Imádom McDonald's kaját. Értitek? Nagyszerű. Szóval akkor.. Május 18-a van. És egyre inkább azt érzem, hogy valami vibrál Kaia és köztem. Nem vagyok egy optimista. És gondolom ez az egész, legyen is bármi hamarosan úgy is elmúlik. Vagy nem. Úgy értem, amikor épp csak lazulok egy kicsit, vagy álmodozom megállás nélkül rá gondolok. Úgy érzem tennem kell valamit. De fogalmam sincs, hogyan hívjam el egy randira. Mit tegyek. Már itt is van. Most majd kiderül.

***

Kaia

Szóval, visszaértünk a McDonald's-ból és megvacsiztunk Hannah-val. Most éjjel 10 óra van. Már nem tudom tovább magamban tartani az érzéseimet. 18-a van. Már lassan 2 hete itt vagyunk a srácoknál. Meg kell kérdeznem tőle, hogy ő mit érez. Szurkoljatok!
- CC?
- Igen?
- Én csak kíváncsi voltam, hogy.. szóval hogy.. - dadogtam és közben végig a földet néztem.
- Tessék? Szükséged van valamire? Elintézhetjük, ha gondolod.. - válaszolt, felnézve a laptop-járól.
- Nem.. nem kell menni sehova. Amire szükségem van az...
- Akkor mire van szükséged?
- Rád! Szükségem van rád! És nem érdekel, hogy mások mit mondanak. Érzem, hogy van köztünk valami, azóta amióta megcsókoltál a kórházban. És már nem tudom tovább eltitkolni ezt az érzést.. - majd azzal a lendülettel elindultam felé és meg se várva a válaszát, megcsókoltam. - Eljönnél velem egy randira?

- Istenem hát persze! Már én is elakartalak hívni, de annyira izgultam, hogy képtelen voltam lépni. Szeretlek Kaia, ezt soha ne felejtsd! - suttogta, aztán megcsókolt.

Az a csók.. annyira.. elképesztően jó volt. Majd hirtelen szenvedélyes csókcsatába kezdtünk és ez így is ment egy ideig. Aztán CC felkapott az ölébe (még mindig csókolózva) és elindultunk fel az emeletre. Miután beléptünk a szobájába, a lábával belökte az ajtót és ledöntött az ágyra. Óvatosan fölém mászott.

- Szeretlek Christian.. - mondtam két csók között.

- Jobban szeretlek, mint azt valaha is kiálthatnám.. - nézett mélyen a szemembe.

- Ez a "Morticians Daughter"-ből van. - mondtam nevetve, majd egy apró puszit nyomtam az orrára.

- De akkor is igaz.

- Bizonyítsd be. - nevettem.

- Pont most? Itt? Az ágyamban? - kérdezte, majd újra megcsókolt.

- Pont most. Pont itt. Az ágyadban.. - suttogtam az ajkaiba.

- Rendben. Te kérted. - válaszolta, és levette a fölsőjét.

- Már tudom is hogyan fogod bebizonyítani. És ez tökéletesen megfelel a számomra.. - mondtam egy óriási mosollyal az arcomon.

- Nagyszerű, mert ezt soha nem fogod elfelejteni. Megígérem. - suttogta a fülembe, minek következtében kirázott a hideg.

- Hmmm..

Aztán a dolgok csak úgy jöttek maguktól..

***

CC karjai között ébredtem, az ágyában. Meztelenül. Az órára pillantottam, ami 9:34-et mutatott. Boldog vasárnapot nekem. Van egy elképesztő, édes, odaadó, szerető és csodálatos barátom. Ezentúl mindig vigyázni fog rám és a húgomra is. Lehetne még ennél is jobb egy pasi? És ráadásul a Black Veil Brides dobosa!

- Mmmm.. - nyöszörgött CC.

- Hahó, ébren vagy?

- Mmmhmm - motyogta.

- CC, elfoglak hagyni.. - nem dehogyis, csak kíváncsi vagyok mit reagál rá.

- Hmmmhmm.. 

Igen, még alszik. megböktem az oldalát, hogy felébresszem. 

- Christian ébresztő! - újra megböktem.

- Még 5 perc anya.. - mondta.

- Először is, Kaia vagyok. Másodszor pedig nem. Kelj fel.. - bökdöstem.

- Rendben! - nyitotta ki a szemeit. - Oh Kaia, jól érezted magad? - vigyorgott.

Belebokszoltam a vállába és ezt válaszoltam.

- Nem. Borzalmas volt.. - válaszoltam és hangosan felnevettem az arckifejezése láttán.

- Nagyszerű.. szeretlek. 

- Én jobban szeretlek. - mondtam.

- A-a.. én szeretlek a legjobban! - csókolt meg.

- Ha te szeretsz a legjobban, akkor segíts megkeresni a ruháimat. Nem mehetek ki meztelenül. Elég bizarr lenne. 

- Miért? Én mindig azt csinálom..

- Igen, de te pasi vagy. Én pedig lány..

- Oh, értem. 

 ** 7 perccel később ** 

- Most jobb? - kérdezte CC.

- Igen. És most megyek, megnézem Hannah-t. Addig vegyél fel egy gatyát, mert még halálra rémíted.

- Rendben.. - majd belebújt egy gatyába.

Becsuktam magam mögött az ajtót és körülnéztem, nehogy meglásson valaki. Találjátok ki, ki várt a lépcsőnél az ő nagy nővérére? Pontosan. Hannah.

- Szia picim. - kaptam az ölembe és megpördültem vele.

- Hihiii Kaiaaa. - nevetett.

- Gyere lepjük meg CC-t! - irányítottam CC szobájához.

- Kop-kop! - kiáltottam.

- Gyere be..  - válaszolt.

- Figyelj Hannah, amint beértünk mindketten elkezdjük CC-t csikizni, rendben? - suttogtam a fülébe.

- Ideeen! - bólintott.

- 1.. 2..3. Mooost! - kiáltottam, ahogy berontottunk azt ajtón és rávetettük magunkat CC-re.

- Ááááh! Megtámadtak.. ááááhh! - kiáltotta.

Egy ideig még szórakoztunk és nagyokat nevettünk, aztán lementünk reggelizni.

*Chapter 5 - Is It Love?

Sziasztok!

Itt is lenne a folytatás! Tudom elég rövid rész lett, de azt hiszem a lényeg úgyis az ami történik benne. Egy-két jelenetnél én is nagyokat pislogtam, és a vége is elég érdekes. Ettől függetlenül remélem tetszeni fog. A következő rész nagyon-nagyon sok izgalmakat tartogat, úgy érzem a kedvenc részeitek közé fog tartozni. Köszönöm a visszajelzéseket és a FB oldalra érkezett like-okat! Nem is fecsegnék tovább.

Jó olvasást! :)

 ---------------------------------------- 

Kaia

 

Már egy hét is eltelt azóta, hogy beköltöztünk a srácokhoz. Ez alatt az idő alatt sokkal több mindent megtudtam róluk, mint azt valaha is gondoltam volna. Hannah imádja őket. Még azt is elárulta nekem, hogy Jinxx a kedvence, mert minden este elalvás előtt énekel neki és még a házi feladatában is segít neki. Én sajnos elég béna vagyok matekból, így inkább hagyom, had csinálja vele. Tegnap megtartottuk a szülinapi buliját is, ami elképesztően jól sikerült! Mindenkitől kapott valami ajándékot és a srácok még egy pillangós tortát is beszereztek neki. Óriási buli volt, azonban a gondolataim egész idő alatt máshol jártak. Egy ideje nagyon sok minden nem hagy nyugodni. Például az, hogy amikor CC minden este bejön hozzám, hogy leellenőrizze minden rendben. Azt hiszi mélyen alszom, de valójában minden egyes szót hallok. Hallom, ahogy azt suttogja " Az életem semmit sem ért, addig amíg meg nem ismertelek. Szeretlek.." Majd ezután megpuszil és kimegy. Minden egyes érintésétől kiráz a hideg. Nem tudom, mihez kezdjek. Úgy értem én még csak 17 vagyok. De azt hiszem ennek ellenére.. beleszerettem. Mikor kicsi voltam anyám egyszer elmesélte hogyan ismerkedett meg apámmal. Alig múlt 13 éves, mikor megszületett Michael. 15 volt mikor megszülettem én. Azt mondta, a szerelemnél nem számít a kor. Tudtam, hogy ez az egész csak mese. Hiszen az apám nem egyszer megerőszakolta őt. Mindezek ellenére anyám még most is azt hiszi, hogy apám szereti. (Mellesleg az apám 24 volt, amikor megszülettem.) Lehet, hogy régen szerelmesek voltak. Nem tudom. Én csak arra emlékszem, hogy mindig arról beszélt, a szerelem nem ismer határokat. Nem számít a korkülönbség. Talán ez egy jel? Talán nem is lenne gond, ha CC-vel lennék? El kellene mondanom neki, hogy.. hogy szeretem? Ahh.. a gyomromban, mintha ezernyi pillangó repdesne. Mit tegyek?

***

CC

A lányok már lassan egy hete nálunk laknak. Az idő csak úgy repül, mikor egyszerre dolgozol új dalokon és vigyázol két lányra. Pontosabban egy lányra és egy nőre. - Halkan felsóhajt - Annyira szeretem őt. De nem lenne szabad ezt éreznem, hiszen még csak 17 éves. Már az is illegális lenne, ha csak egy vacsorára vinném el. Miért érzem azt, hogy ez egy cseppet sem érdekel? Ez a lány fantasztikus. Nem hiszem, hogy tud róla, de éjszakánként mikor alszik, mindig bemegyek hozzá és azt suttogom a fülébe " Az életem semmit sem ért, addig amíg meg nem ismertelek. Szeretlek.. " vagy egyszerűen csak egy csókot lehelek a nyakára. Híres ember vagyok, meg van mindenem. De úgy érzem azzal, hogy megismertem még szebbé tette az életem. És ki tudna megfeledkezni Hannah-ról? Tegnap volt a születésnapja, Május 15-én. 10 éves lett és egy óriási bulit tartottunk. Csokis pillangós torta, mentás fagylalt és egy csomó ajándék. Én egy 40 cm-es fekete-zöld-lila foltos plüss pillangót adtam neki. Jinxx egy rózsaszín gitárt ajándékozott neki. Pont úgy nézett ki, mint a sajátja csak lekicsinyített változatban, hogy elférjen a kislány kezében. Imádja! Sammitől egy babaházat kapott. Andy vett neki pár rózsaszín ruhácskát és egy tiarát csináltatott neki igazi gyémántokkal. Jake és Ella egy szuper kamerát vett neki, Ashley pedig olyan pólókat ajándékozott neki, amin a Mi nevünk és logónk szerepel. Kaia-tól természetesen rengeteg plüsst kapott. Nem is biztos, hogy mindent felsoroltam. Mindenesetre Kaia épp felém tart. Kíváncsi vagyok mit akarhat..

Facebook oldal

Sziasztok!

Újdonsággal érkeztem! Egy kósza ötletem támadt, aminek az lett a vége, hogy ténylegesen megcsináltam. Elkészítettem az BVB blogjaimnak egy FB oldalt. Ezentúl az alábbi linken bármikor elérhettek, üzenhettek is és nyomon követhetitek a Black Veil Brides Fanfiction Translations és az Unholy nevű oldalak tevékenységeit, illetve legfrissebb híreit is! Igyekszem minden nap újdonságokkal jelentkezni, remélem Ti is csatlakoztok! :)

 ---------------------------------------- 

Íme a link:

Black Veil Brides Fanfictions

 Nyugodtan nézzetek be, like-oljátok és figyeljétek a legújabb infókat! 

*Chapter 4 - New Home

Sziasztok!

Meg is hoztam volna a folytatást. Ugye milyen hamar eljött a szombat /félig meddig vasárnap/? Köszönöm az előző részhez érkezett véleményeket! Ti mindig megtudtok lepni valamivel! Mivel nem akarom sokáig húzni a folytatást, ezért azt hiszem a következő részt kedden hozom. Remélem mindenkinek megfelel. Ettől a résztől kicsit jobban beindulnak az események. Majd Ti is meglátjátok. Várom további észrevételeiteket, tudjátok csak bátran!

Egy apróság így a végére. Megérkezett az Unholy új része, meglesni ér!

Jó olvasást! :)

 ---------------------------------------- 

CC

 

Kétségbeesettnek tűnt. Bármit megtettem volna, azért, hogy boldognak lássam. Még akár a húgára és rá is képes lettem volna ezért vigyázni. Azt akartam, hogy ezt ő is tudja. És, tudom ez az egész nagyon furcsa, hiszen még alig egy napja ismerem, de úgy érzem beleszerettem. Szóval megcsókoltam, hogy tudassam vele mit érzek. Miután elváltak egymástól ajkaink Andy döbbent arckifejezéssel bámult rám.

- Öhm.. oké azt hiszem most már mindent értek.. - mondta Kaia, visszafeküdve a kórházi ágyába.

- Jah, én is.. - motyogta Andy, majd felkelt. - Később látjuk egymást srácok! Sziasztok.

- Uhh.. bocsi az előbbiért. Csak szeretném, ha tudnád.. mindent megteszek érted! Mindig melletted leszek és.. öhm nem is tudom, hogy mondjam el.. de azt hiszem, beléd szerettem. - nyögtem ki nagy nehezen.

Apró mosollyal az arcán nézett fel rám, majd megszólalt.

- Hiszek neked.

***

Nem sokkal később aznap már ki is engedték. Így elmentünk vele a házukhoz, hogy összeszedjük a cuccaikat. Miután kinyitotta a kulccsal a bejárati ajtót, szorosan követtük őt. ( Úgy értem Andy és én) Majd ezután az emeleten lévő legelső szobához vezetett minket.

- Ez az én szobám. Hannah-é mellettünk van. - magyarázta, miközben kinyitotta a szekrényét és elkezdte kipakolni a ruháit.

- Kaia, zárva van a szobája! - kiáltotta Andy.

- Oh, itt is van. - nyomta a kezembe a kulcsot.

- Tessék Andy, használd ezt. - mondtam nagyon lassan, mintha csak egy 3 éveshez beszéltem volna.

- Kösz haver. - mondta, majd kinyitotta az ajtót.

Mikor beléptünk, egy gyönyörű hercegnő szoba tárult elénk. Rózsaszín falak, pillangók, koronák, trófeák és a szoba közepén volt egy királyi méretezésű ágy. ( Haha, a második nevük szintén Queen) Az ágy mellett pedig egy aranyos hintaszék volt, az ágyban egy apró kislány aludt.

- Te vad az Kaaiaa? - kérdezte akadozva a kislány.

- Kaia odakint van, az én nevem Andy. - suttogta Andy, miközben letérdelt a kislány ágya mellé.

- Endii? - kérdezte.

- Igen Hannah, nagyon ügyes vagy! - mosolygott.

- Endii ő ki? - mutatott rám.

- Az ő neve CC, egy nagyon jó barátom, szóval nem kell félned tőle. - válaszolta felém intve.

- Szia Hannah! CC vagyok. - térdeltem Andy  mellé.

- Sziszi? Hihi a sziszámat is Sziszinek hívják. Ő bolyhos, látjátok? - húzott elő egy fekete-fehér plüss macskát és szorosan magához ölelte.

- Aaah, egy mini én! - mondtam nevetve.

- Ideeen! Moszt már két sziszám van. - kacagott Hannah.

- Héé akár én is lehetnék cica. - mondta Andy, idióta fejet vágva.

- Jóó. Endi és Sziszi, mosztantol ti lesztek a sziszáim. - nevetett vidáman.

- Ez az! - visított Andy.

- Srácok! - szólalt meg hirtelen az ajtóban ácsorogva Kaia, kezében egy megpakolt bőrönddel.

- Kaaiiaa! - kiáltott Hannah, majd felpattant és odarohant hozzá.

- Szia csöppség! - ölelte magához a lányt.

- Kaaiaa hova mész? - kérdezte Hannah.

- Figyelj Hannah. Anya most egy kis időre távol lesz tőlünk, de ne aggódj, addig mi Andyvel, CC-vel és a barátaikkal maradunk. Tudod, ők mindannyian valamilyen hangszeren játszanak és van egy saját bandájuk is. - magyarázta a kislánynak Kaia, mintha csak a saját lányához beszélt volna. A szemei csak úgy ragyogtak, mikor a húgára nézett. - Hannah. Mutasd meg Andynek a játékaidat és pakolj el mindent, amit magaddal akarsz hozni a házukba. Egy időre odaköltözünk. - fogta meg a kezét, majd a szekrényéhez vezette.
- Ooh, ez nagyon aranyos. - mondta Andy, kezébe véve egy apró pink hercegnő ruhát.

***

Az édesanyjukat aznap délután letartóztatták. Az indítékok fiatalkorúak bántalmazása és veszélyes környezetben való gyereknevelés voltak. Így, mivel az apjuk elhunyt és a bátyjuk sajnos képtelen volt arra, hogy a gondjukat viselje, mi ( azaz Jinxx és Sammi) lettünk a nevelő szüleik.

***

- Fuuha! Gyönyörű ház! - csodálkozott Kaia, mikor beléptünk az ajtón.

- Sziszii! Moszt akkor itt maradunk? - kérdezte Hannah, miközben a pólómat húzogatta.

- Igen Hannah és máris megmutatom a Te szobád. Gyere velem! - mondtam, majd elindultunk fel a lépcsőn, nyomomban a kislánnyal. A házban összesen 7 hálószoba, 4 fürdőszoba és 3 emelet van.

- Nem voltam biztos benne, hogy külön szobát akartok-e vagy sem, ezért inkább előkészítettem 2 szabad szobát. De ha nem tetszik, akkor megkérhetem Jake-t vagy Ashleyt, hogy egy időre költözzön másik szobába. - motyogtam tekintetemet végig a padlóra szegezve. Még soha nem voltam ennyire zavarban.

- Azta! Ez a szoba elképesztő! Franciaágy? Saját ruhásszekrény? Wááooh! - hallottam Kaia hangját a másik szobából.

Sietve átszaladt a hallon és egyenesen Hannah szobájába jött, amit csakis a kislány kedvéért rózsaszínre festettünk. Beszereztünk egy csomó pillangót is, hogy még jobban hasonlítson a régi szobájához.

- Köszönöm CC. Ez a legjobb dolog, ami valaha megtörtént velünk! - mondta, majd odajött hozzám és szorosan átölelt.

*Chapter 3 - Awakened

Sziasztok!

Sikeresen hazaértem és amint látjátok még a határidőt is betudtam tartani, +/- pár óra eltéréssel. A lényeg, hogy ebben a részben már sokkal több minden történik és valamivel hosszabb is, mint az eddigiek! Remélem elnyeri tetszéseteket és néhány véleményt is kapok róla. Mivel a heti 2 részben egyeztünk meg, a következő részt szombaton hozom. Ugye várjátok már? Nem is húzom az időt tovább.

Jó olvasást! :)

 ---------------------------------------- 

Kaia

Miután magamhoz tértem észrevettem, hogy nem vizes a föld körülöttem. Nem értettem, hisz én az utcán estem össze. Meleg ágy, száraz ruhák és egy kéz, ami az én kezem fogja. Mi történt velem? Kinyitottam a szemem és felkeltem. Egy kórházi szobában vagyok. Hogy kerültem ide? Aztán hallottam egy hangot, amiről soha életemben nem gondoltam, hogy személyesen is hallani fogom. Christian Coma a Black Veil Brides-ból!

- Hé, minden rendben? - kérdezte.

- Öhm.. heh igen.. heh.. - dadogtam.

- Biztos? Nem nézel ki valami túl jól. Nem vagy szomjas? - próbált segíteni.

- Nem. Jól vagyok. Egyszerűen csak.. te Christian Coma vagy, a Black Veil Brides dobosa és hozzád képest én egy senki vagyok.. - válaszoltam.

- Nos, te nem egy senki vagy. Mert a senki az senki. Várj, mi? Haha, nem érdekes. Szóval, mivel te tudod az én nevem, azt hiszem nekem is illene tudnom a tiéd. - mondta mosolyogva.

- Hát. A nevem Kaia Louise Queen és 17 éves vagyok. És mielőtt megkérdezed. Nem, nem festem a hajam. Még akkor is, hogy ha ezek a barna-szőke csíkok festettnek tűnnek, ez az eredeti hajszínem. - hadartam, direkt elkerülve hogy a szemébe nézzek.

- Oh nagyszerű. Azt hittem, hogy melíroztattad vagy valami. De igazából csak tudni szerettem volna, hogy minden rendben van-e veled? - kérdezte, mire egy halk "aha-t" motyogtam. Ezután néma csend telepedett le közénk és csak mélyen egymás tekintetét fürkésztük, egészen addig, míg Andy be nem sétált és egy halk köhintéssel felrázott minket az álmodozásból.

- Bocsánat a zavarásért. Andy vagyok. - nyújtotta felém a kezét és én bátortalanul megráztam azt.

- Őőő.. szia Andy. Kaia vagyok. A BVB a kedvenc bandám örökre és most sokkot kaptam azt hiszem. Te tényleg Andy Biersack vagy? - motyogtam.

- Igen, teljes életnagyságban. Hahaha.. - nevetett.

- Fuhh.. álmodom? Valaki csípjen meg! - mondtam.

- Oké. - mondta CC és jó erősen belém csípett.

- Áuu. Nem gondoltam komolyan! - kiáltottam finoman a karomat masszírozva. Nagyon fájt.

- Ne haragudj! Nem akartam fájdalmat okozni. - mondta CC, majd szorosan megölelt.

- Semmi baj. - minden nap rosszabbat kell átélnem.

- Szóval Kaia. Van családod? - kérdezte Andy, majd leült az ágyam végébe.

- Igen. Van egy anyám és egy húgom Hannah. 9 éves és Down kóros. A bátyám Michael 19 éves és a barátjával Fresnoban él. Igen a barátjával, mivel Michael meleg. - mondtam az utolsó szavakat kihangsúlyozva, mivel elég furcsa arckifejezéssel néztek rám.

- Oh szuper. - szólalt meg Andy, ezzel megtörve a már kínossá váló csendet.

- És.. egyébként mi történt veled? - kérdezte CC.

- Hát az anyám megint berúgott és tegnap este megvert egy szíjjal. Választanom kellett. Vagy én vagy a húgom. Nem tudtam volna végig nézni, ahogy szenved. Úgy vigyázok rá, mintha csak a saját lányom lenne. - suttogtam könnybe lábadt szemmel.

- Istenem Kaia. Nagyon sajnálom. - mondta Andy, magához ölelve.

- Nincs semmi baj. Komolyan. Ez rendben van. - mondtam, egy könnycseppet letörölve az arcomról.

- Nem ez nincs rendben! Ha az anyád bánt téged akkor muszáj elmondanod valakinek! - erősködött CC.

- De senkinek nem tudom elmondani! - kiáltottam, majd újra elsírtam magam.

- Nekünk már elmondtad. - szólalt meg Andy - És most ez a legfontosabb. Azt mondtad 17 éves vagy, igaz?

- Igen. Júliusban leszek 18. - válaszoltam vékony hangon.

- Kérlek ne sírj! - nyugtatgatott CC, majd egy papírzsepit nyújtott nekem.

- Nos, most Május van. Mikor van a szülinapod? - kérdezte Andy.
- Július 5-én. - válaszoltam, miközben megtöröltem a szemeimet az imént kapott zsepivel.
- Nos, addig, de persze csak ha akarod, mi vigyázhatunk rád és a húgodra. - ajánlotta fel mosolyogva Andy.
- Komolyan gondoltad? De.. mi lesz miután betöltöm a 18-at? Mit tehetek, hogy segíthessek Hannah-nak? Mit tehetek? Még mindig az anyámmal van! És mi lesz ha a gyermekvédelmesek magukkal visznek, ha az anyám börtönbe kerül? - kérdések százai hagyták el a szám és azt hittem már le se tudok nyugodni. Aztán hirtelen elhallgattam. Egy apró csók késztetett hallgatásra.