*Chapter 2 - How I Got There

Sziasztok!

Meg is hoztam volna a folytatást. Ez már valamivel hosszabb, mint az előző rész - igazából csak pár sorral - a lényeg, hogy most két szemszögből is olvashatjátok majd a történteket. Remélem mindenkinek tetszeni fog! Osszátok be a hétre, ugyanis pénteken elutazom és csak kedden jövök haza, addig viszont nem sok esélyt látok arra, hogy hozzak új részt. És mielőtt még elfelejteném csekkolni ér =>> BVB4

Jó olvasást! (:

----------------------------------------

Kaia

Az anyám már megint részeg és arról panaszkodik, hogy normális gyerekekre vágyott. A bátyám Michael 19 éves és homoszexuális, a húgom Hannah 9 éves, down kóros én pedig depressziós vagyok. Azt hiszem csak a mi családunkban történhetett meg ilyen. Anyám sokszor bántott minket, de legtöbbször csak szavakkal. Ilyenkor leültem Hannah-val és olvastam neki, hogy ne figyeljen az üvöltözésére. Aztán egy nap a dolgok rosszabbra fordultak. Anya teljesen megőrült.

- Te kibaszott emos kurva! Takarodj innen! - kiabálta.

Tudtam, hogy ha nem megyek, csak rosszabb lesz.

- Hamarosan visszajövök Hannah. Próbálj meg aludni. - suttogtam a húgomnak, mikor bementem hozzá.

- O-ookéé Ka-iiaa. - válaszolta félálomban és már el is aludt.

Kinyitottam a szobája ajtaját és a lehető leghalkabban megpróbáltam kiosonni, de anyám még így is észre vett. Hangosan üvöltözött és egyre durvább dolgokat vágott a fejemhez.

- Kibaszott idióta, nyomoronc emos kurva! - legalább háromszor elismételte mire a karszékéhez értem.

- Fordulj meg te ribanc! - kiáltotta. Biztos voltam benne, hogy meg fog ütni. Tanulva a korábbi sértéseiből, inkább szót fogadtam neki. Nem akartam még ennél is rosszabbul járni.
20 perccel később már a lépcsőn bicegtem felfelé, hogy megnézzem minden rendben van-e Hannah-val. Mélyen aludt, nagyszerű. Gyorsan bezártam az ajtaját és magammal vittem az egyetlen kulcsot, ami a szobájához tartozott, így anya biztos nem fog tudni bemenni hozzá. Kiszaladtam a házból és olyan gyorsan futottam olyan messzire amennyire csak tudtam, egészen addig amíg meg nem kellett állnom. Kétségbeesetten lerogytam a földre, majd hirtelen elővettem a pengémet. Egy vágás azért a fájdalomért, amit a húgomnak át kellett élnie minden egyes nap. Egy azért az idióta apámért, akit soha nem ismerhettem. Egyet az anyámtól kapott sérelmekért és még egyet azért a sok szenvedésért, amit miatta átéltünk. Éreztem, hogy az utolsó vágás túl mélyre sikerült. Szédültem és forgott velem az egész világ. Aztán hirtelen minden elsötétült..

***

CC

Épp csak egy rövid sétát tettem, hogy kiszellőztessem a fejem, amikor megláttam azt a lány a földön feküdni. Óvatosan megráztam, hogy magához térjen. Nem segített. Aztán észrevettem az alkarjából szivárgó vért. Szörnyen nézett ki. Rengeteg seb volt a karján. Fogtam a felsőm, letéptem belőle egy darabot és szorosan a csuklója köré tekertem. Gondolkodás nélkül a karjaimba emeltem és felrohantam vele a buszunkra. Mikor kinyitottam az ajtót a többiek döbbent arckifejezéssel bámultak ránk.

*Chapter 1 - Found

Sziasztok!

Tudom azt ígértem, hogy 30-án érkezik az első rész, de már nem bírtam tovább várni, így muszáj volt felraknom! Remélem tetszeni fog és kapok néhány visszajelzést is róla. Mivel most már hivatalosan is nyár van, azt hiszem nyugodtan elárulhatom, hogy hetente 1, de ha szeretnétek, akár 2 részt is hozhatok. Az első részek nem lesznek túl hosszúak, de higgyétek el ez változni fog! Szóval nem is szaporítom a szót.

Jó olvasást! :)

---------------------------------------- 

Ott találtam őt az utcán, elázva és szinte teljesen átfagyva. Karjaimba emelve felvittem a turné buszunkra. Nem volt túl magas, tulajdonképpen egy rettenetesen vékony, nagyjából 160 cm magas, összetört lány volt. Amint felértem vele és kinyitottam a hátsó részleg ajtaját, a srácok mind körénk tömörültek és értetlenül fürkészték őt.

- Srácok adjatok neki egy kis helyet. Fogalmam sincs róla, hogy ki lehet. Egyszerűen csak ott feküdt ájultan az utcán. Nem hagyhattam ott. Az alkarján van egy vágás amiből szivárog a vér, ezért letéptem a felsőmből egy darabot és bekötöztem vele a sebet. Látjátok? - emeltem fel óvatosan a lány karján, hogy megmutassam nekik.

- Talán be kellene vinnünk őt a kórházba. - mondta Jake.

- Rendben, ez egy jó ötlet. Még az is lehet, hogy valahol máshol is megsérült. - válaszoltam.

A legközelebbi kórházba hajtottunk vele, és amilyen óvatosan csak tudtam, kiemeltem a hátsó ülésről és bevittem a sürgősségire. A recepciós pulthoz mentem, ahol egy rövid szőke hajú nővérke pillantott fel ránk a papírmunkájából. 

- Jó napot. A lánynak nagyon csúnyán megsérült a karja és nem vagyok biztos benne, hogy máshol nem sérült még meg. - magyaráztam, miközben megálltam vele a pult előtt.
- Öhm, rendben. Mi a neve? - kérdezte, amint Jinxx, Jake, Ashley és Andy besétáltak.
- Fogalmunk sincs. Ott találtuk - nos találtam - őt odakint az esőben, elhagyatottan. Nincs se személyije, se jogsija, még csak egy pénztárcája sincs. - válaszoltam, amint egy másik nővér megérkezett egy tolókocsival és elvitte a lányt.