* Chapter 7 ~ Megfulladok [3/3]

Sziasztok! 
Itt is lenne a következő rész. Most olyan gyorsan hozom a részeket, hogy úgy érzem lehet kicsit lassítanom kellene.. túl hamar a végéhez fogunk érni. Viszont annyira feldob az a sok pozitív visszajelzés, hogy nem bírok leállni. Na meg persze a rész.. fuhh hát a vége.. kicsit..  na majd megtudjátok!

Jó olvasást! (:

----------------------------------------

Max
 

*Zene 

Andy fájdalmas tekintettel meredt rám. Elképzeltem, hogy most ő is átérzi mit éreztem én akkor amikor megcsalt. Nem számít mennyire akartam, hogy így legyen. Tudtam, hogy nem az.

Felsóhajtva levettem a kabátomat és a földre dobtam. Egy ideig csak azt bámultam, majd csípőre téve a kezemet ajkaimat összecsücsörítettem egy kicsit. Megráztam a fejem és halkan felkuncogtam.

Majd felnéztem Andyre.

- Most legalább tudod mit érzek.

Ez volt az utolsó dolog amit ki tudtam mondani, mielőtt dühösen kiviharzott.

Meghökkentem, ahogy az ajtó becsukódott. A kanapéhoz vánszorogtam és fáradtan belevetődtem. Csak a plafont bámultam. Nem tudom mennyi ideig feküdhettem ott, de mikor nagyjából magamhoz tértem Alana rontott be a lakásomba olyan 7 óra körül.

A táskáját a székbe hajította majd letérdelve elém kezeit a magasba emelte és ezt kiáltotta:

- Mozi este!! - mire felkönyököltem és értetlenül ránéztem.

 Aztán az arckifejezése mintha megenyhült volna.

- Hé minden rendben? Miért sírsz? - kérdezte. Sírtam? Hirtelen végig simítottam az államon és meglepve fedeztem fel, valóban könnyes volt az arcom.

- Öhm.. én csak.. - mondtam.

Majd letörölve könnyeimet újra megszólaltam.

- Mit fogunk nézni este? - kérdeztem.

- A-a. Meg ne próbálj terelni.. - mondta.

Majd fészkelődni kezdtem és inkább felültem. Alana pedig mellém ült.

- Miért sírtál? - kérdezte újra.

- Én.. én nem tudom. - suttogtam őszintén.

Felvonta a szemöldökét.

- De tudod mit? A pokolba is velem, inkább nézzük mit hoztál estére. - mosolyogtam rá.

- NYUGII! MÉG VÁRUNK VALAKIRE! - kiáltotta.

Mire tágra nyílt szemekkel meredtem rá.

- Kire várunk?

Ördögien elvigyorodott.

- Majd meglátod..

***

Nemsokkal később már kínosan ültem James és Alana társaságában. A kis aljas, csőbe húzott. A Hobbit-ot néztem velük, már legalább hatodszorra. Igen, már hatszor láttam a Hobbit-ot, mivel imádom a Gyűrűk urát.
Mikor a film véget ért Alana azt mondta el kell mennie valahova, így aztán kettesben hagyott James-sel.
- Szóval.. - mondtam.
- Jah.. - mondta. A hangja annyira bársonyos és sima. Barna haja enyhén bozontosra volt vágva, akár egy kígyóharapás forma. Gyönyörű zöld szemei voltak amikben szinte elvesztem.
- Figyelj James, sajnálom. Én még nem igazán állok készen egy randira. Nem rég léptem ki egy párkapcsolatból, alig egy hónapja.
- Én is sajnálom.
Ekkor hirtelen megakadtam.
- Tessék?
- Én is nemrég szakítottam egy elég hosszú távú kapcsolatban és ez annyira..
- Nehéz?
- ... Eléggé.
Kezemet a szívemre téve kieresztettem egy megkönnyebbült sóhajt.
- Köszönöm Istenem. - mire James halkan felnevetett.
Nem sokkal később, miután elment becsuktam a szemem és csak arra tudtam gondolni, milyen kínos de ugyanakkor kellemes este is volt a mai.

***

Már mélyen aludtam, amikor éktelen nagy rikácsolásra ébredtem.
- Igen? - mondtam álmosan a telefonba. Az órára pillantottam, ami az ágyam mellett volt és felsóhajtottam. Még csak kibaszott hajnali 2 óra volt. Mi a francért hívott Andy?
- Max! - szólalt meg CC kétségbeesetten. Felvontam a szemöldököm.
- CC? Mit keres nálad Andy mobilja? - kérdeztem.
- Nem fontos! Az a fontos amiért hívtalak. Max... Andy.. - mondta.
- Mi van vele?
- Kórházban van. Max, valaki megpróbálta megölni!

* Chapter 6 ~ Megfulladok [3/2]

Sziasztok! 
Na hát meg is hoztam volna a frisst így késő este fele. Most kivételesen elég hosszúra sikeredett a korábbiakhoz képest. A vége megint csak adja magát..  Na de nem is fecsegek, remélem mindenkinek tetszeni fog! Várom a véleményeteket!

Jó olvasást! (:

----------------------------------------

Max
 

- Miért rohantál el tegnap este?

Teljesen lefagytam, ahogy ezt kimondta. Miért rohantam el tegnap este? Talán azért mert még nem tettem túl magam Andyn? Talán azért mert majd megszakadt a szívem, hogy egy másik lánnyal rajtakaptam? Talán azért mert féltékeny vagyok?

... Talán azért mert egyszerűen csak megijedtem?

Ott álltam előtte. 

- Én.. én.. csak.. - dadogtam, mivel egy szó sem jött ki a számon.

- Max? Válaszra várok.. - mondta türelmetlenül. Ez most csak miattam van, vagy egy kicsit tényleg durvább lett?

- Nem lehetne, hogy... öhm.. most inkább elmész? - mondtam, miután semmit nem tudtam kinyögni. Még később sem tudtam volna normális magyarázatot adni neki.

Egy pillanatig csak ott ácsorgott előttem, majd hirtelen visszazuhant a valóságba.

- Öhm.. persze.. - mondta, ahogy letette Rue-t, majd elsétált mellettem. 

- Max.

- Menj el. Kérlek.

Bólintott és elsétált.  

Huuh. Azt hiszem ezt elég jól elintéztem.. - gondoltam.

- Most mennem kell, Callie-vel találkozok a Starbucks-nál.

Ahogy becsapódott mögöttem az ajtó, megragadtam a tűzhely mellett lévő vázát és az ajtóhoz vágtam. Csak néztem, ahogy a víz lecsorog az ajtón és összefut az üvegszilánkokkal és a rózsacafatokkal a padlón.

Vagy mégsem..

***

Csak forogtam és forogtam a forgószékben.
- Azta! Te tényleg nagyon unatkozhatsz.. - mondta Myrtle egy másik munkatársam a könyvesboltból.
Végül befejeztem és csak bambán meredtem rá, egészen addig amíg emlékek sorozata lepte el a gondolataimat. Kinéztem az üzletből és eszembe jutott, amikor Alana figyelmeztetett, hogy Andy igenis kedvel engem...
Aztán valaki a pulthoz sétált és lerakott elém egy könyvet. Ahogy magam felé emeltem azt azonnal felismertem a címét.
... A sötétség lovagja.
Hirtelen a felismerés haragja gyülemlett fel bennem. Összeszorítottam a fogam és éreztem, ahogy az arcom egyre vörösebb lesz. A két személy kifizette a könyvet, majd furcsán méregetve elhagyták az üzletet.
- Jézusom, te megőrültél? - kérdezte Myrtle meglátva paprikavörös arcomat.
- Igen!
- Miért?
- Nos, talán azért mert ma mindössze csak 2 ember jött be vásárolni. Vagy talán azért mert két hete szakítottam a barátommal, amiért megcsalt. Vagy talán azért mert tegnap este lefeküdtem az ex-barátom legjobb barátjával és túlságosan félek bármelyikükkel is szembenézni. - hadartam el egy szuszra.
Myrtle teljesen lesokkolt arckifejezéssel meredt rám.
Lenyugodva felsóhajtottam.
- Ne haragudj, csak annyira frusztrált vagyok..  - mentegetőztem.
- Ne, nincs semmi baj. Én is az lennék, ha a helyedben lennék.
Elmosolyodtam. Myrtle egy igazán jó barát.
Majd az ajtó harang csilingelését meghallva Myrtle-lel a hangforrás felé fordítottuk a fejünket. Alana felém biccentette a fejét.
- Hali bébi! Miúj...
- BESZÉLNÜNK KELL! - szakított félbe.
Összevontam a szemöldököm.
- De miről? - kérdeztem.
- Myrtle? - pillantott rá, mire Myrtle megértően bólintott. Még mindig nincs meg a telepátia..
Alana megragadott kihúzott a székemből, ki a bejárati ajtón, egészen a kocsijába.
- LEFEKÜDTÉL ASHLEYVEL?! - üvöltötte. Összerezzenve befogtam a füleimet.
- ENNÉL HANGOSABBAN NEM MENNE? - kiáltottam vissza, ugyanabban a hangnemben - És egyénként honnan tudod?
- Ez egy elég hosszú történet, ma voltam arra. Ashleynek valamiért nagyon bűntudata volt és alapvetően szó szerint kihúztam belőle az igazságot. - mondta nyugodtabban.
Felvontam a szemöldököm.
- Csak vigyél haza kérlek.. - könyörögtem neki.

***

Pár perccel később már fáradtan zuhantam az ágyamba és szemeimet lehunyva mély álomba merültem. Következő alkalommal amikor felébredtem az éjjeli szekrényemen lévő digitális órára pillantottam, ami pontosan éjjel 11:11 percet mutatott.
Oké, általában nem hiszek ezekben a szarokban, de szükségem volt valamira ami visszaránthat az életbe. És, hogy ha ez azt jelenti, hogy éjjel 11:11 perckor kívánnom kell, akkor jól van baszd meg csináljuk.
Újra becsuktam a szemem és csak egy kívánságra gondoltam.
Azt kívánom bárcsak itt lennél, hogy segíts nekem Sammy. Azt kívánom bárcsak visszajönnél...

***

Nagyjából három héttel később épp a könyvesbolt felé sétáltam az utcában, amikor úgy éreztem valaki engem bámul. A hátam mögé néztem a vállam fölött, majd vissza az útra és futni kezdtem.
Amikor már félúton az utca végénél jártam és újra megfordultam már nem volt ott senki.
Megesküdnék, hogy az előbb Connert láttam, ahogy ördögi vigyorral az arcán engem bámul.
Atya. Úr. Isten.
Azt hiszem elment a józan eszem.

***

- Majd később Myrtle. Most hazamegyek. - mondtam, ahogy kisétáltam a könyvesboltból. Majd elindultam hazafelé az utcában éjjel 9-kor.
Sikeresen elkerültem a BVB-t az elmúlt három hétben, többnyire azért, mert félek bármelyikükkel is találkozni. Attól félek elveszítem a tartásom és újra magamba zuhanok.
Alana tabon keresztül tartotta a kapcsolatot Andyvel, leginkább azért mert megpróbált jó baráti viszonyt tartani vele, de minden egyes alkalommal amikor róla beszélt csak sírni szerettem volna. Valamint megpróbálta kideríteni, vajon rájött-e hogy lefeküdtem Ashleyvel.
Gyengének és tehetetlennek éreztem magam.
Még soha nem voltam ennyire depressziós egy szakítás után. Nos, talán egyszer, de ez egy teljesen más történet.
Mielőtt magamhoz tértem volna, kinyitottam az ajtót, még hogy ha nem is volt hozzá kedvem.
Andy állt előttem az egyik legszomorúbb és dühösebb arckifejezésével, amit valaha is láttam.
- Lefeküdtél Ashleyvel? - mondta, szinte suttogva.
Abban a pillanatban teljesen lefagytam és csak egy dologra tudtam gondolni.
Szóval a világ így pusztul ki. Nem egy óriási robbanással, hanem egy fájdalmas sóhajjal..

* Chapter 5 ~ Megfulladok [3/1]

Sziasztok!

Meghoztam az 5. részt is! Mint látjátok a következőkben egy 3 részes folyamat fog lejátszódni. Érdemes lesz elolvasni, hiszen éppúgy mint az eddigiekben nagyon sok izgalmas dolog fog napvilágra kerülni. Remélem tetszeni fog, nem is beszélek tovább..

Jó olvasást! (:

----------------------------------------

Max

*Zene 

Óvatosan, nehogy felébresszem Asht megpróbáltam kimászni az ágyból, ám ez nem nagyon jött össze. Álmosan kinyitotta a szemét és körbenézett a szobában, azonban amikor rám pillantott nagyra tágult szemekkel meredt rám.
- Öhm, Ash? - kérdeztem.
- Igen? - kérdezte egyúttal megszeppenve.
- Megkérhetnélek rá.. nem is tudom.. hogy becsukd a szemed? Tudod nincs rajtam ruha és... - motyogtam. Mire leesett neki a szitu és elfordult.
Gyorsan felvettem a ruhámat és a magassarkúm.
- Most már megfordulhatsz. - mondtam.
Úgy is tett.
- Szóval... akkor mi.. - dadogta. Feltételezem egyáltalán nem ilyen reakciókat vált ki belőle, ha egy lány mellett ébred másnaposan.. de ez most teljesen más volt.. mert az a lány most én voltam.
- Elég valószínű.. vegyük csak bizonyítékul az ágyadat.. - amint kimondtam ezt, azonnal meg is bántam. Még soha életemben nem tettem és nem is mondtam ehhez hasonlót.
Arcának színe a halvány rózsaszínhez hasonló árnyalatot öltött.
- Azt hiszem, jobb ha most hazamegyek... - mondtam gyorsan.
- Menj csak. - próbáltam valami kifogást találni.
- Meg kell etetnem Ruet meg minden. - még soha nem hazudtam ilyen gyorsan. Nagyszerű..
Rue a mi - úgy értem - az ÉN macskám.
Megértően bólintott.
- Később találkozunk. - suttogtam majd kiszaladtam a szobájából minél távolabb a házától. Fáradtan felsóhajtottam amikor eszembe jutott, Alana kocsijában hagytam a mobilom.
Remek. Azt hiszem gyalog kell hazamennem. Biztos nem fogok visszamenni Ashley házába.
Nagyjából másfél órával később értem haza. Kifújtam a levegőt és megnyomtam a lift gombját. Kiszálltam az emeletemen, majd elindultam a folyosón és balra fordultam. Előhalásztam a táskámból a kulcsomat és a zárba helyezve kinyitottam az ajtót.
Teljesen megbántam, hogy hazajöttem.
Andy a kanapén ült, ölében tartva Rue-t.
- Öhm.. hali. - köszöntem.
Felnézett rám, majd vissza a macskára.
- Mi ez a durván szétbaszott haj? - kérdezte halkan. A szemeim hatalmasra tágultak és szinte azonnal a falon függő tükörre pillantottam. Atya. Úr. Isten.
Visszanéztem Andyre és a döbbent arckifejezésem átváltottam egy amolyan "ne haragudj" mosolyra.
De ő csak lazán vállat vont.
Köszönöm Istenem. Így legalább nem kell elmondanom Andynek, hogy a legjobb barátjával aludtam. Muszáj lesz elmennem egy templomba, hogy megköszönjem a jó Istennek.
- Szóval.. miért is vagy itt? - kérdeztem visszafogottan, miközben próbáltam levegőhöz jutni.
- Két okból. Először is, hogy megnézzem minden rendben van-e Rue-val. Másodszor pedig, kérdezni szeretnék valamit.
- Mi lenne az?
- Miért rohantál el tegnap este?

* Chapter 4 ~ Szívek roppanása

Sziasztok!

Itt is lenne a következő rész. Próbáltam sietni vele, kivételesen most egy kicsit hosszabb részecske lett! A részről annyit, bonyodalmakban nem lesz hiány. Egyik meglepő dolgot követi a másik... úgy gondolom a vége különösképpen felkelti majd az érdeklődéseteket! Remélem tetszeni fog. Egyébként pedig gondolom észrevettétek, hogy most minden részhez tartozik egy-egy cím. Nos azt hiszem ez már a végéig így is marad. De nem is dumálok..

Jó olvasást! (:

----------------------------------------

Max

 *Zene

Két héttel később az ágyamban feküdtem és egyáltalán nem akartam felkelni. De tudtam, hogy muszáj lesz mert még iskolába is kell mennem azután pedig dolgoznom is kell a könyvesboltban. Bizony, Fosters-nél dolgoztam. Méghozzá Alanaval.

Nagy nehezen sikerült kikecmeregnem az ágyból, elvánszorogtam a fürdőbe majd véletlenszerűen megragadtam néhány ruhát. Felvettem őket és beálltam a tükör elé. Sikerült magamra rántanom egy fekete pólót, ami egyértelműen Andy-é volt, valamint egy fekete farmert. Ahhj. Tökéletesen tükrözi ez az összeállítás a jelenlegi érzéseimet.

Andy biztos itt hagyta a szaros cuccait, amikor visszajött összecsomagolni.

Felvettem egy pár terep csizmát, megragadtam a könyves táskám és kimentem a lakásból anélkül, hogy egy falatot is ettem volna.

***

Mielőtt észbe kaphattam volna a suli véget is ért és már épp a könyvesbolt felé sétáltam. Belépve az ajtón megpillantottam Alanat, amint egy magazint olvasott. Ahogy felnézett rám óvatosan feltolta a fekete keretes szemüvegét.

- Hali bébi! - mondta csábítóan. Halványan elmosolyodtam.

- Szia szexi! - válaszoltam.
Majd a pult mögé sétáltam, bejelentkeztem és leültem mellé.
Szemöldök ráncolva rám pillantott.
- Miért tűnsz annyira.. szomorúnak? - kérdezte. Az ajkamba haraptam.
- Andy és én szakítottunk.. - válaszoltam rá se nézve, mert nem akartam, hogy lássa az elfojtott könnyeimet.
- Oh bébi! Mi történt? - kérdezte.
- Megcsalt. Amikor hazajött olyan illata volt.. mint aki.. épp egy jó baszásról jött.. - válaszoltam.
Majd ránéztem és láttam, hogy játékosan grimaszokat vág. Akaratlanul is kuncogásra késztetett.
- Nos, talán ma este egy kicsit jobb kedvre tudlak deríteni.. - mondta mire felvontam a szemöldököm.
- Néha tényleg nem tudom hogyan is értelmezzem amit mondasz..
Csak nevetett.
- Úgy értem, Ashley partit szervez és gondoltam.. lenne kedved eljönni?
Felsóhajtottam. Tudom, hogy Andy is ott fog lenni, hiszen a legjobb barátja.. és gondolom akkor magával viszi az új játékszerét is.
- Nem tudom..
- Kérlek! Kérlek! Kérlek! - könyörgött.
- Végül is.. már egy jó ideje nem láttam Asht.. - tényleg nem szerettem volna elmenni, de ismerve Alanat.. bármelyik pillanatban térden csúszva könyörögni fog nekem.
- KÉRLEK! - kiáltotta.
- Jól van baszd meg! Elmegyek! - adtam meg magam.
- Ezaaaz!! - visította boldogan.

***

A zene nagyon hangosan szól, a lányok miniszoknyában a fiúk pedig csupasz felső testtel táncolnak. Ez volt
Ash első számú törvénye.
Unottan szórakozni kezdtem a ruhámon lógó szövetdarabbal. Lenéztem a magassarkúmra. Mi van, ha meglátom Andyt és valami hülyeséget csinálok? Nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni magam. Megakarom neki mutatni, hogy tökéletesen jól vagyok nélküle. Még akkor is, hogy ha mindez egy óriási hazugság..
Vettem egy mély lélegzetet. Nem szerettem bulikba járni, többnyire az emberek miatt. Nem igazán kedvelem az embereket. Úgy értem, jobban szeretem a könyvesboltban dolgozó embereket. Ezért is dolgozom egy könyvesboltban.. na meg persze Pete kedvéért.
Alana kinyitotta nekem a kocsi ajtaját, majd kinyújtotta felém a karját, mintha csak egy úriember lett volna. Annyira rohadtul nevetséges.
De végül is elfogadtam, kiszálltam a 68-as fekete Chevy Impala-jából és becsuktam magam mögött az ajtót. Egymást karolva elindultunk a ház felé.
Mikor sikerült bejutnunk a házba csak Ashleyt akartam megkeresni, hogy beszélhessek vele. Nem tudom miért, de úgy éreztem muszáj őt megtalálnom.
7 sör után már csak tehetetlenül sétálgattam a házban, aztán véletlenszerűen benyitottam az egyik szobába..  bárcsak ne tettem volna. Úgy éreztem a szívem menten ketté hasad.
Andy és az új barátnője voltak odabent.. és nagyon "elfoglaltak" voltak. Mikor észrevettek hirtelen elszakadtak egymástól és mindketten rám néztek. Rémült.. szomorú és dühös tekintettel meredtem rájuk.
- Öhm.. őő.. szia.. - mondta kínosan.
- Hali. - mondtam. Majd megfulladtam és körülbelül olyan hanggal szólaltam meg, mintha éppen egy maratonról jöttem volna.
Már lassan két hete nem láttuk egymást és egyáltalán nem ilyen helyzetben akartam viszont látni..
- Öhm. Ki ez? - kérdezte a lány. Szép hangja volt. És bármennyire is utáltam kimondani, de csinos lány volt.
- Oh! Öhm Callie ő itt Max. Max ő itt Callie, a barátnőm... - mondta.
BARÁTNŐ?!
Bólintottam, majd kirohantam a szobából, mint egy ötéves kislány aki rajta kapta a bátyját a barátnőjével.
Leszaladtam a hallba és végre megtaláltam Ahley szobáját. Kétségbeesetten dübörögni kezdtem az ajtón. Már a sírás határán voltam és az egyetlen ember, aki már látott engem zokogni Ő volt. Az ajtó hirtelen kinyílt és megjelent előttem Ashley csupasz felső testtel, a háta mögé pillantva pedig észrevettem egy lányt az ágyán.
- Max? Ne haragudj, de most nem érek rá.. - mondta. Jelen pillanatban egyáltalán nem érdekelt.
Elkeseredetten a karjaiba omoltam és fejemet a vállába fúrva szorosan átöleltem. Ekkor végre szabad utat
engedtem a könnyeimnek.
- Max jól vagy? - kérdezte. Tudom, hogy észrevette a könnyeimet.
- Öhm, Ashley? - kérdezte a lány. Éreztem ahogy hátrafordítja a fejét.
- Talán majd máskor Mandy.. - felpillantottam a lányra, mire ő megértette a helyzetet.
- Oh, rendben. - mondta, majd felvette a fekete ruháját és felénk sétált. Mielőtt kiment volna a szobából, egy pillanatra megtorpant mellettem.
- Bárki is törte össze a szíved, nem érdemel meg Téged! - mondta, majd elsétált.
A lányoknak telepátiájuk van, vagy valamiféle hangulatjeleket sugárzok magamból.. vagy mi a fene van?
Hallottam, amint becsukódik az ajtó, majd Ashley az ágyához vezetett. Zokogva a meztelen vállába fúrtam a fejem.
- Mackenzie mi történt? - kérdezte. Megráztam a fejem. - Max mond el nekem.. - emelte fel a fejem, hogy a szemembe nézhessen.
Szerettem volna mondani valamit, de egy szó sem hagyta el a számat. Megértően bólintott, majd szorosan magához ölelt.
Arra már nem emlékszem mi történt ezután.

***

Másnap reggel miután felébredtem átfordultam a másik oldalamra.
Kezemet a fejemre nyomtam, hátha attól kicsit enyhül a fejfájásom.. de nem segített. Egy pillanatra a jobb oldalamra néztem majd a plafont kezdtem bámulni. Nagyra nyílt szemekkel hirtelen visszanéztem a jobb oldalamra.
Egy meztelen Ashley feküdt a szintén meztelen jómagam mellett.
Oh. A francba.

* Chapter 3 ~ Véres pokol

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt. Valószínű sokakat rosszul fog érinteni ami a részben történni fog. Én is hasonló érzésekkel olvastam.. de hát így van megírva, így kellett történnie. A lényeg, hogy nem kell aggódni... lesznek még érdekesebb dolgok is! Remélem tetszeni fog.

Jó olvasást! (:

----------------------------------------

Max

*Zene 

Andy aznap este későn ért haza. Ajkai pirosak voltak, szemei kitágultak és a ruhája úgy nézett ki, mintha csak úgy magára rángatta volna.

Harry Pottert néztem, mert nagyon unatkoztam.

- Hol voltál? - kérdeztem dühösen, mivel már éjfél is elmúlt.

- Csak a srácokkal lógtam. - válaszolta.

Tudom, hogy hazudott. Amikor hazudik valamiről az alsó ajka mindig megremeg egy kicsit.

- Rendben. Mondjuk azt, hogy hiszek neked. Mit csináltatok? - kérdeztem gúnyosan. Sóhajtott és rám nézett. - Könnyű esetnek tartom magam. Szóval csak ne hazudj nekem. - mondtam miközben felkeltem és elé sétáltam. Adott egy puszit a homlokomra.

- Sajnálom. - mondta, mintha ezzel egy kicsit is jóvá tehetné a dolgokat. Azonban csak rosszabb lett, ugyanis észrevettem valamit. Olyan szaga volt mint aki...

- Menj el. Most azonnal. - mondtam monoton.

- Mi a baj? - kérdezte zavartan. 

- Szedd össze a szaros cuccaidat és takarodj innen! Végeztünk! - üvöltöttem, valószínűleg az egész épület lakosait felébresztve ezzel. Nagyon zavartnak tűnt, aztán hirtelen leesett neki.

- Bébi, nem én nem.. 

- Fogd be a pofád és ne hazudj nekem! Mindketten tudjuk, hogy megtetted! - ordítottam. - Megtaláltam tegnap azt  kibaszott telefont!

- Bébi én sajnálom.. nagyon sajnálom.. - mondta. 

- Neem.. már elegem van abból, hogy folyamatosan meg kell bocsátanom mindenért! Nyilvánvalóan a fejedbe szállt a rock sztár élet!

- Nem jelentett semmit! - próbálkozott mentegetőzni. Rápillantottam és láttam a szomorú arckifejezését. Egy pillanatra megsajnáltam... 

- Nem! Takarodj ki innen! - üvöltöttem, miközben kitoltam őt az ajtón, majd hangosan becsapva azt kulcsra zártam.

- Adhatsz még egy csókot Andy, ugyanis ez lesz az utolsó lehetőséged rá! - kiáltottam az ajtón keresztül.

Hangosan dörömbölve az ajtón mentegetőzött, majd végülis egy idő után megunta és elment. Ekkor végre szabad utat engedtem a könnyeimnek.

Nem tudom elhinni, hogy képes volt megcsalni. Barom...

"Véres pokol" hallottam meg Ront a Tv-ben. Megragadtam a távkapcsolót.

- Fogd be a pofád Ron.. - mondtam és kikapcsoltam.

* Chapter 2 ~ Eltűnt

Sziasztok!

Meg is hoztam a következő részt. Tudom kicsit sokáig tartott, de mentségemre szóljon, lefoglalt a továbbtanulási intézkedés. Suli börze, nyílt nap.. ilyenek. Nem is ecsetelem tovább. A részről annyit, hogy ismét egy rövidebb fejezet.. de innentől kezd felborulni az egész "békésnek hitt" történet.

Jó olvasást! (:

----------------------------------------

Max


*Zene

- Ébresztő.. kelj fel... Max!

A szemeim kipattantak és felugrottam. Andy volt az a lehető legnagyobb mosollyal az arcán, és közben próbálta elnyomni nevetését. Kevés sikerrel.

- Mi olyan vicces? - mosolyogtam.

- S-semmi. - nevetett. Felvontam a szemöldököm, majd felkeltem és a fürdőbe szaladtam. A tükörbe néztem és megláttam, hogy a hajam az égnek áll, a sminkem pedig teljesen elvan kenődve az arcomon, ami azért furcsa mert már korábban is volt, hogy sminkkel aludtam, de még sosem történt ilyen. 

Kezemet az arcomra tettem és ekkor belém villant.  Sírtam álmomban.

Homlok ráncolva meredtem magam elé. Miről álmodhattam amiért sírtam alvás közben? Ekkor megéreztem, hogy valaki átkarolja a derekam, majd láttam hogy Andy a vállamon pihenteti a fejét.

Hirtelen kirobbant belőlem a nevetés, annyira nevetségesen néztem ki. Andy is felkuncogott.

- Tiszta hülyén nézek ki. - mondtam mikor sikerült befejeznem a röhögést.

- Szerintem cuki vagy. - mondta, miközben magunkat nézte a tükörben.

- Nem vagyok cuki. - duzzogtam.

- Imádni való vagy. - mondta. Nem én nem vagyok imádni való..
Sikerült hitelesen mosolyognom. Megfordultam és az ajtó felé mutattam, jelezve hogy menjen ki.

- Hé! - mondta.
- Le kell zuhanyoznom. - válaszoltam.
- Csatlakozhatok? - mosolygott önelégülten.
A  szívem hirtelen kihagyott egy ütemet. Még soha nem mondta ezt korábban. Leginkább csak vicc gyanánt.
Becsuktam az ajtót és bezártam. Neki támaszkodtam és közben nagyokat pislogtam egyszer, majd kétszer. Azt hiszem ez csakis egy jel lehet arra, hogy a dolgok rendbe jönnek, ugye? De mi van a telefonnal, amit a kanapén találtam? Andy tud róla egyáltalán?
Úgy értem, lehet hogy az egyik haverom hagyta el. Vagy akár Andy egyik barátja is lehetett, nem? Én nem leszek az a lány, aki azonnal azt feltételezi a barátjáról, hogy megcsalja, amikor biztos van rá valami ésszerű magyarázat.
Lezuhanyoztam majd elvégeztem a többi fürdőszobai teendőmet és felvettem egy szaggatott szürke farmert, egy szürke Ruby Gloom felsőt,  amin a "szeretem az éjszakai életet" felirat díszelgett, végül pedig egy fekete converset.
Kisétáltam a fürdőből és észrevettem, hogy Andy elment.
- Andy? - suttogtam a nagy semmibe - Andy!? - de semmi válasz.
Összefontam a karomat és ledobtam magam a kanapéra.
- Seggfej. - motyogtam az orrom alatt.
Aztán valami hirtelen eszembe jutott. Átnéztem a kanapét, alul, körülötte. Még a párnákat is ledobáltam.
A telefon eltűnt..

* Chapter 1 ~ Bizonytalanság

Sziasztok!

Hát itt lenne a II. évad első része. Nem a leghosszabb, de azért remélem mindenkinek tetszeni fog és ezután is Max-el és Andyvel tart, hogy izgatottan végigkísérje kalandos életüket az út végéig. Na de nem szeretnék prózai lenni.. Fontos megjegyzés, hogy ehhez a részhez kivételesen csatoltam egy zenét is. Tökéletesen passzol a részhez, de persze ezt Ti is megállapíthatjátok, ha elolvassátok. Szóval..

Jó olvasást! (:

----------------------------------------

Max

*Zene

* 1 évvel később *

Kinyitottam az Andyvel közös otthonunk ajtaját, majd beléptem a lakásba. Levettem a kabátomat és a kanapéra dobtam, azonban ahogy meghallottam a cipzárom csattanását egy ismeretlen fém tárgyon, fejemet azonnal abba az irányba fordítottam.

Odasétáltam és felemelve a kabátomat, egy rózsaszín tokba bújtatott telefont láttam meg, mellette egy apró magassarkú formájú kulcstartóval.

Felvontam a szemöldököm és a szobánk felé pillantottam. Andy nem... megtette volna?

Erős fájdalmat éreztem a szívemben, mint akit épp keresztül lőttek egy nyíllal. Felvettem a telefont és megragadtam a kulcstartót. Ekkor meghallottam, hogy nyílik az ajtó, de nem fordítottam meg a fejem. Attól féltem valami olyat láthatok, amit nem akarok. Mert nagyon nem szerettem volna.

- Bébi! Hol voltál ilyen sokáig? Már éjfél van. - hallottam meg Andy hangját, ami nyilvánvalóan nekem szólt.

Istenem, nincs is itt senki más. Gyorsan megfordultam, de elég lassan ahhoz, hogy a telefont elrejtsem a hátam mögé. Ott állt Andy egy szál semmiben. Na jó egy Batman-es pizsama nadrág azért volt rajta.

- Csak el kellett intéznem néhány dolgot. - válaszoltam hihetően. Az igazat mondtam, azonban nem munkaügyben kellett intézkednem. Andynek kerestem egy Valentin napi ajándékot. Nagyon nehéz kitalálnom mit is adhatnék neki.

- Mit tudtál vásárolni kerek - majd itt a TV tetején lévő órára pillantott - 5 órán keresztül?

- Valamit. - válaszoltam. 

- Nos, mi az a valami? - kérdezte.

- Semmi. Miért akarod tudni? - mondtam, megpróbálva kitérni a válasz elől.

- Azért, mert te annyira... de tudod mit? Ehhez most nincs kedvem ilyen késő este. Gyere aludni... akármikor. Nem érdekel. - sóhajtotta, miközben megfordult és visszament a szobába. Majd egy hosszú sóhajt eresztettem ki, ahogy bezárta, de leginkább bevágta az ajtót.

Ehhez hasonló apróságok történnek mostanában. Olyanokon veszekszünk, melyeket még most sem oldottunk meg. Állandóan azt mondja, hogy fáradt, amikor én szeretnék... tudjátok. Nem értem... kövér vagyok vagy mi?

Elővettem a kezem a hátam mögül. A telefont bámultam. Nem tudom kihez tartozik. Nem az enyém és Andy-é sem az biztos.

Ahogy néztem csak arra tudtam gondolni, hogy juthattunk el idáig?