Blow Me One Last Kiss - * Prológus [ IHEAY Season II. ]

Sziasztok!

Megint én, ezúttal egy nagy meglepetéssel. Úgy is mondhatnám újévi ajándékkal! Igen, jól látjátok az IHEAY történet még sem fejeződik be, hanem folytatódik egy II. évaddal, melynek címe Blow Me One Last Kiss [ Adj még egy utolsó csókot ]. Szóval, igen, Max és Andy visszatérnek! De velük együtt sokkal több probléma is felmerül. Remélem ez is, éppúgy mint az I. évad, elnyeri a tetszéseteket. Megteszek minden tőlem telhetőt a gyakori, élvezetes és izgalmas részek lefordításának feltöltésére! Addig is íme a prológus..

Jó olvasást! (:

----------------------------------------

Miután végre egymásra találtak, Max úgy érzi meg van mindene. Egy imádnivaló pasi, szerető szülők és fantasztikus barátok. De miután Andy tesz egy hatalmas hibát, vajon Max majd képes lesz neki megbocsátani, vagy talán ez lesz az utolsó csók amit Andy adhat neki?

* Chatper 17 # [ Befejezés ]

Sziasztok!

Megérkezett hát az utolsó rész! Nem lett a leghosszabb, sőt kifejezetten rövid és őszintén szólva idegtépő is, de a lényeg úgyis le van írva. Remélem tetszeni fog ez is, mint az előzőek. Meg kell mondanom nagyon fog hiányozni ez a történet. Úgy hozzá szoktam már a fordításához! Szeretném megköszönni Nektek, hogy itt voltatok, hogy elolvastátok és néha napján még csillagoztatok valamint véleményeztetek is. Külön szeretném megköszönni Cassy-nek és Emo.Girl-nek a hozzászólásait, hiszen csak Ti ketten írtatok a részekhez. Nagyon-nagyon jól esett mindaz amit írtatok, sokat jelent nekem és remélem, hogy a továbbiakban is számíthatok Rátok! Na de hát nem is beszélek tovább, nem akarom az időt húzni. Itt lenne hát a befejező rész, élvezzétek hiszen nem lesz több!

Jó olvasást! (: 

 ----------------------------------------

 Max

Ott álltam a hotel egyik szobájában. Magamat néztem a tükörben. Csodásan néztem ki, tényleg... de legbelül rettenetesen éreztem magam.

Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből a múlt éjszakát. Megfenyegetett, hogy megöl. Kis híján meg is tette.

Alana nyitott be az ajtón. Láttam a tükörből, hogy már a sírás határán volt. 

- Gyönyörű vagy! - mondta. Megpróbáltam mosolyogni, de az arcom nem hagyta magát. - Mi a baj, talán te nem így gondolod? - kérdezte.

- De, de persze. - nyugtattam meg. Mindenki eljött. A szüleim, az Ő szülei, néhány barátja, páran az enyéim közül és persze a srácok. Nos, majdnem mindenki. Andy nem jött el.

Andy. Ő volt az egyetlen amire most gondolni tudtam. Szeretem Őt, nagyon. Most már tudom. Nagyon sokat gondolkoztam ezen az utóbbi időben, de már nem léphettem vissza az esküvőből. Nem számít mennyire szerettem volna.

- Na de most már ideje menni. - mondta megragadva a karomat és kihúzott a szobából. Eljött az én időm.

Vettem egy mély lélegzetet és felemeltem a fejem. Észrevettem az apámat, aki megfogta a kezem. Rám mosolygott és nekem is sikerült visszamosolyognom rá. 

- Sok szerencsét! - mondta. 

- Köszönöm! - válaszoltam.

Kisétáltunk, majd megláttam a többieket, akik mind felálltak. A négy srác velem szemben állt. 

Mind rám mosolyogtak. A paphoz sétáltunk, majd apám átadott Connernek. Connerre pillantottam, aztán a többiekre. Andy. Én őt szeretem. Andyt szeretem! Nem Connert.

- Én... - kezdtem. A tekintetem a srácokra vándorolt. Aggodalom ült ki az arcukra.

- Én... nem. - hangos duruzsolás ütötte meg a fülem ahogy az emberekre és Connere pillantottam. - Gyűlöllek téged Conner! Nem megyek hozzád. - majd a tömeghez fordultam. Mindenki teljesen ledöbbent.

- Ez az ember.. - mutattam Conerre - Egy gazember! Először azt hittem rendes és kedves ember, de amióta eljegyzett, folyamatosan... bántalmazott. És már torkig vagyok vele! Az igazság az, hogy egy másik férfit szeretek. És azt hiszem, nekem most mennem kell! - mondtam, majd leszaladtam a padsorok között egyenesen ki a hotelból. Szétnéztem mindkét irányba, majd éreztem, hogy valaki megragadja a karomat. Megfordultam és Ash állt ott.

- Kell egy fuvar? - kérdezte mosolyogva. Pontosan tudta kiről beszéltem az előbb. Elmosolyodtam. 

- Köszönöm! - majd a házukhoz hajtottunk és kiszálltam a kocsiból, azonban ő maradt.

Kérdőn néztem rá.

- Menj be! - kiáltotta. Rávigyorogtam. Az ajtóhoz szaladtam és benyitottam. Andy bent volt a nappaliban és a kanapén ücsörgött. Rám pillantott és felállt.

Elindultam felé és megálltam előtte. 

- Szeretlek, te barom! - mondtam. Mire a szemeimbe nézett.

- Jó, mert én is szeretlek téged! - majd magához húzott és megcsókolt.

Ott, abban a pillanatban tudtam, hogy minden rendbe fog jönni.

 *Vége*

* Chapter 16

Sziasztok!

Itt is lenne a következő rész! Mint azt az előző részből is sejthettétek, fontos dolog fog történni aminek valószínű, hogy nem sokan örültök majd, de pánikra semmi ok! Izgalmakban nem lesz hiány, a vége felé egy igen meglepő fordulat lesz, valamint egy apró időugrás is lesz benne.  Jó hír pedig, hogy megérkezett az ígért Andy-s szemszög. Viszont van egy rossz hírem is, ez az utolsó előtti rész, tehát a következő már a befejező rész lesz.  Igyekszem hozni, senkinek nem szeretném az idegeit ezzel húzni.. szóval nem is fecsegek tovább.

Jó olvasást! (: 

 ----------------------------------------

 Max

Féltérdre ereszkedett és előhúzott valamit a zsebéből.

- Hozzám jössz? - kérdezte. Én pedig csak álltam ott, teljesen lesokkolva.

Vettem egy mély lélegzetet.

- Igen, persze hozzád megyek! - préseltem ki nagy nehezen a szavakat. Majd mindketten elmosolyodtunk, az ujjamra húzta a gyűrűt és végül megcsókolt.

 Amint hazaértünk megragadtam a mobilomat és mindenkit felhívtam. A srácokat, Alana-t, a szüleimet.. igen a szüleimet is. A srácokat hagytam utoljára, mivel nem voltam biztos benne hogyan fogják ezt a hírt fogadni.

Az első csöngetés közepénél Ash kapta fel a telefont.

- Haló? - kérdezte. 

- Hali. Öhm van pár újságom a számotokra. - mondtam. Aztán hallottam, ahogy kihangosítják a mobilt.

- Mi lenne az? - elvigyorodtam. 

- Nos, úgy tűnik, hogy... eljegyeztek. - mondtam nekik.

Azt hiszem CC visítását hallottam, de nem vagyok biztos benne. 

- Tényleg? - kérdezte Jake.

- Igen! 

Majd mind gratuláltak nekem, azonban észrevettem valamit - Andy nem volt köztük.

- Hé, Andy ott van? 

Egy ideig hezitáltak a válasszal. 

- Nem nincs itthon. - mondta Jinxx.

- Oh, hát akkor egyikőtök megtenné a kedvemért, és szólna neki hogy találkozni szeretnék vele a Starbucks-nál mondjuk vasárnap délben? Tudjátok eléggé... - majd itt hirtelen elharaptam a mondatom végét.

- Eléggé.. mi? - kérdezte CC.

- Hiányzik nekem.

- Persze, szólok neki! - válaszolta Ashley pár másodperccel később.

- Köszönöm, sziasztok! - mondtam, majd megszakítottam a vonalat.

Andy

Mind rám néztek. Megráztam a fejem.

- Nem nincs itthon. - hazudta Jinxx.

- Oh, hát akkor egyikőtök megtenné a kedvemért, és szólna neki hogy találkozni szeretnék vele a Starbucks-nál mondjuk vasárnap délben? Tudjátok eléggé... - majd itt hirtelen megakadt

- Eléggé.. mi? - kérdezte CC rám pillantva.

- Hiányzik nekem. - folytatta.

- Persze, szólok neki! - válaszolta Ashley pár másodperccel később.

- Köszönöm, sziasztok! - majd letette.

- Minden rendben? - kérdezte Ash. Nem.

- Jah, persze. - válaszoltam, majd felmentem az emeletre a szobámba. Arcomat a párnába temetve feküdtem az ágyamon. Nem tudom elhinni, hogy hozzá megy ahhoz a... Connerhez. Gyűlöltem még csak rágondolni is arra a baromra. De legalább láthatom Őt vasárnap.

***

Felsétáltam a kávézóhoz és bementem. Majd észrevettem Max-et egy asztalnál üldögélni, miközben a kávéját szorongatta. Aztán láttam, hogy még valaki ül közvetlenül mögötte. Megpillantva engem, integetve közelebb invitált. Muszáj volt erre elmosolyodnom.

- Heey! - üdvözölt.

- Hali. - mondtam, amint helyet foglaltam. Majd belekortyoltam a kávémba és undorodva lenyeltem azt a csészét pedig visszatettem a helyére.

- Nem tudtam milyen kávét szeretnél inni, ezért csak rendeltem egyet. - nevetett, mire én is felkuncogtam.

- Végül is a szándék a fontos. - mondtam.

Beleharapott az ajkába.

- Mi az? - kérdeztem.

- Csak annyi, hogy.. együtt vagyunk. - mutatott rám. 

- Persze.. vagy talán nem? Nem kiabálunk egymással, nincsenek bunkó beszólások sem. - mondtam. Bólintott.

- Szóval van egy újságom a számodra. - kezdett bele. 

Francba! Nem akarom ezt hallgatni megint.

- Micsoda? - pokolba, miért mondtam ezt. Felemelte a bal kezét.

- Eljegyeztek. - vigyorgott. Sikerült egy hiteles mosolyt erőltetnem az arcomra. 

- Gratulálok! - nyögtem ki nehezen. Mire a mosolya még szélesebb lett. Majd megszólalt a mobilja. Rápillantott és egy pillanatra ijedtnek tűnt. Aztán azt mondta, hogy mennie kell. 

- Oh, persze értem. - majd mindketten felálltunk, megöleltük egymást és elment.

Nem tudom elhinni, hogy hozzá megy.

 Max

Lassan kinyitottam az apartmant ajtaját, ami 30. a emeleten volt és amit megosztottam vele, vagyis inkább "ezzel". Conner egy vadállat. Amióta csak eljegyzett, folyamatosan.. meggyaláz. Tárgyakkal dobál, megüt, bármit megtesz amivel csak ártani tud nekem. És ami a legrosszabb, hogy mialatt ezeket műveli teljesen józan.

- Hol voltál? - láttam meg ahogy kisétál a hálószobából. 

- Csak a Starbuks-ban voltam, hogy elmeséljem egy barátomnak az eljegyzésünket. - válaszoltam olyan gyengéden ahogyan csak tudtam.

Berángatott a hálóba és bezárta az ajtót.

- Az a kölyök, Andy volt az, ugye?! - kérdezte.

Vettem egy mély lélegzetet.

- Nem. - hazudtam. Nem kedvelte őt, egyáltalán nem kedvelte ha csak róla beszéltem.

- Hazug! - mondta, majd pofon vágott. A földre zuhantam, kezemmel az arcomat szorongatva. Mögém térdelt. 

- Tudod, hogy nem hazudhatsz nekem! - megragadta a hajamat és elkezdte maga felé húzni. - Miért nem tudod  egyszerűen csak azt csinált amit mondok?! - kiabált rám. Visszalökött a padlóra és a bordáim közé rúgott. Hangosan felkiáltottam a fájdalomtól és a kezemmel rögtön a bordámhoz kaptam. 

- Jobban jársz, ha itt leszel mire visszajövök! - mondta, majd elhagyta a szobát.

Én pedig csak sírtam, sírtam amíg az a szörnyeteg haza nem jött.

*Pár hónappal később*

Éjfél körül járhatott az idő. Az esküvő előtti éjszaka. Conner-ra pillantottam, aki mélyen aludt. Óvatosan kimásztam az ágyból és a ruhásszekrényemhez mentem. Megragadtam egy farmert és egy pulcsit, majd a pizsamámra húztam. Már épp a cipőmet akartam felvenni, amikor egy erős szorítást éreztem a csuklómon.

- Ugye nem szökni készültél, igaz? - mondta. Eleresztettem egy apró sóhajt. 

- Nem. - hazudtam. De ő csak folytatta.

- De igen! - majd egymást kezdtük bámulni. Majd a csúsztatós üvegablakhoz sétált, ami az erkélyre vezetett. 

- Ha elakarsz hagyni, ez az egyetlen kiutad. - mondta miközben az erkélyre mutatott. A 30-on vagyunk, ezt nem gondolhatja komolyan.

Ránéztem, majd megpróbáltam eljutni a hálószoba ajtajához, de megragadta a csuklómat és az üvegajtóhoz ráncigált. Egyik kezemet az ajtóra, másikat pedig a falnak támasztva próbáltam megakadályozni, hogy kivonszoljon. 

- Maradok! Maradok! - zokogtam. Mire abbahagyta a ráncigálást. 

- Biztos? - kérdezte.

- Igen, biztos. - sírtam.

- Ismételd meg!

- Veled maradok! - mondtam.

- Hangosabban!  

- Veled maradok!! - üvöltöttem.

Majd eleresztett és letérdelt velem szemben. Közelebb húzott magához és megölelt. 

- Mindössze csak annyit kell tenned, hogy figyelsz rám. - suttogta a fülembe miközben a mellkasába fúrva fejemet zokogtam.

Felemelte a fejem és megcsókolt. Én nem tettem semmit. Megragadta a bordáimat, ahol fájt, mire visszacsókoltam.

Nem tudom elhinni, hogy hozzá megyek.

* Chapter 15

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt is! Kisebb kihagyással ugyan, de ígérem a téli szünetben - ami 1 héten belül itt lesz - meghozom a többi részeket is a befejező résszel együtt. A részről nem mondanék semmit, eléggé érzelemdús.. mondhatni felkavaró. Remélem tetszeni fog nektek, megpróbálok jobban sietni a többivel.

Jó olvasást! (: 

----------------------------------------

Max

- Úúh,  igen. - mondtam. Mire elmosolyodott és hirtelen többszörös lábak dobogását hallottam a lépcső felől. Úgy hangzott, mint egy pánikszerű rohanás.

- Ooww - mondta CC. Majd megfordultam és láttam, hogy a srácok szomorú és sokkoló arckifejezéssel meredtek rám, CC pedig a földön hevert.

Szóltam Connernek, hogy inkább menjen haza, amit Ő persze meg is tett, ezután pedig úgy éreztem beszélnem kell a srácokkal.

- Srácok. - kezdtem. Andy arckifejezése teljesen üresnek tűnt, de még így is eltudtad volna mondani róla, hogy szomorú volt. De most egyáltalán nem akartam vele foglalkozni.

- Miért hagysz el minket? - kérdezte Ashley.

Sóhajtottam.

- Azért, mert szeretem Őt. - válaszoltam. Amint ezt kimondtam, Andy felkelt és elsétált. A tekintetük most még rosszabb volt. Felviharzott a lépcsőn, majd becsapta az ajtót a szobájában.

Felálltam.

- Oké. Most valaki mondja el nekem, hogy mi a problémája. Már hónapok óta nem beszél velem. És ez nem kellene, hogy zavarjon.. de mégis zavar! A régi énem talán vevő lett volna az ilyen poénokra, de ez most halálosan komoly! - mondtam, szinte rájuk üvöltve.

Ekkor mind visszavettek egy kicsit és hallottam, ahogy egyikük felsóhajt.

- Nem tudom, Ő nem fogja elmondani nekünk. - mondta Jake.

- Nos, akkor azt hiszem ezt nekem kell kiderítenem. - válaszoltam mialatt felszaladtam a lépcsőn. Bekopogtam Andy szobájába és megkérdeztem, bemehetek-e. De nem válaszolt. Így inkább csak benyitottam.

Ott feküdt az ágyán, fejét egy párnára hajtva. Hallottam, ahogy sóhajt.

- Mit akarsz? - morogta a párnába. 

- Végre beszélsz hozzám. - válaszoltam. 

Majd becsuktam az ajtót és befeküdtem mögé. 

- Miért jöttél fel? - kérdeztem tőle. Eltartott egy ideig neki, mire reagált erre, fizikailag és verbálisan is. Megfordult és rám nézett.

- Azért mert... - kezdte. Egy ideig hezitált. - Ahhj, baszd meg.. - majd megcsókolt. Kellett néhány másodperc, hogy tegyek valamit.. de megtettem... visszacsókoltam. Fölém kerekedett és a csuklóimat a fejem fölé tolta. Szóval nem tudtam ellene tenni semmit.

Egyik kezével végig zongorázott az oldalamon és elkezdte felfelé húzni a felsőm. Egy pillanattal később már le is húzta rólam és homlokát az enyémnek támasztotta. 

- Andy... - suttogtam. Rám pillantott.

- Igen? - reszelős hangja visszhangzott a szobában. 

- ... Szállj le rólam... - válaszoltam nyugodtan. Ahogy kértem tőle, óvatosan lemászott rólam.

Nem tehetem ezt. Én Connerrel vagyok és utálom Andyt... rendben? Igen, utálom.. azt hiszem. Ughh.. most képtelen vagyok veszekedni saját magammal. Megigazítottam a hajam, lemásztam az ágyáról és kimentem a szobájából, egyenesen a sajátoméba. Hangosan bevágtam az ajtót és az ágyamra rogyva magamhoz öleltem a Pikachum.

- Soha nem lett volna szabad beleegyeznem abba, hogy velük lakjak.. - suttogtam.

* Pár hónappal később *

- Conner! - kiáltottam.

- Igen? - mondta, miközben besétált a szobánkba a fürdőből.

- Van kedved megnézni a Paranorman-t velem? - kérdeztem. Mire elmosolyodott és bevágódott mellém az ágyba.

- Persze bébi! - mosolygott.

Megnéztük a filmet, majd felajánlottam, hogy menjünk el vacsorázni. Beleegyezett. Felvettem egy agyonhordott piros ruhát. Fekete és piros Mary Jane's magassarkút, egy Lolita karkötőt pár nyaklánccal.

Egy elegáns olasz étterembe mentünk, ahol gyakorlatilag szmokingot kellett viselned, hogy bejuthass. 

Ahogy megvacsoráztunk és már készülődtünk hazamenni, Conner megállított.

- Mi a baj? - kérdeztem.

Majd olyasvalamit kérdezett tőlem, soha nem gondoltam volna, hogy hallani fogok a szájából.

* Chapter 14

Sziasztok!

Már meg is hoztam a következő részt! Köszönöm az előző részekhez érkezett csillagokat! Remélem ez a rész is elnyeri legalább annyira a tetszéseteket, mint az eddigiek.  Jut eszembe igaz, hogy eddig minden részt Max szemszögéből írtam és úgy volt, hogy lesz majd Andys is egy pár... nos ebből talán csak 2 lett. Annyi baj legyen! Viszont azt halkan megsúgnám nektek, hogy már csak pár rész és vége a történetnek!

Jó olvasást! (:

 ----------------------------------------

Max

Mindannyian engem bámultak.

- Mi van? - kérdeztem pár pillanattal később. Mire ők egyszer csak visszatértek a valóságba. Ash megrázta a fejét egy kicsit.
- Várjunk csak.. mi van? - mondta.
- Talán nekem nincs jogom arra, hogy barátom legyen? - kérdeztem halálosan komolyan.
- Pontosan! - kiáltották egyszerre.
Összerezzentem a kiáltásukra.
- Srácok nyugi. Már nektek is volt barátnőtök. - itt egy pillanatra elgondolkoztam - Na jó legtöbbeteknek. Szóval nekem akkor miért ne lehetne? Ő annyira kedves és édes és ma este szükségem van a házra!
Az utolsó mondatomnál mind rám néztek.
- Minek? - kérdezte CC, nyilvánvalóan arra az okra koncentrálva amiért szeretnék egyedül lenni. Üres tekintettel ránéztem.
- Átjön hogy megvacsorázzunk, aztán egy kis desszertre. - válaszoltam, mire felhúzták a szemöldöküket. - SZÓ SZERINT! - kiáltottam.
Még egy kicsit beszélgettünk, aztán végül próbáltam meggyőzni őket, hogy maradjanak az emeleten ma estére. Hát nagy nehezen beleegyeztek. Mind felmentek az emeletre és nem sokkal később hallottam, hogy valaki kopogtat az ajtón.
Felpattantam és kinyitottam. Conner volt az. Egy fekete felső volt rajta sok szívecskével telemintázva, és az ujjai a könyökéig fel voltak tűrve. Sötét lila farmert viselt ami épp passzolt némelyik szívecskéhez. Végül egy fekete öv és egy fekete converse. Semmi ábrándozás ma este.
- Szia édes! - köszöntem neki, miután gyengéden megcsókoltam. Visszacsókolt, majd óvatosan eltolt magától, hogy levegőhöz jussunk.
- Hali! - mondta. Barna haja csak úgy ragyogott a fényben.
- A pizza megérkezhet néhány... - mondtam volna, amikor is a csengő félbeszakított - Nos ebben a pillanatban. - majd megfordultam és kinyitottam az ajtót.
Átvettem a pizzát, leraktam az asztalra és kifizettem a futárt. Miért van az, hogy ha egy pizzafutár bármikor is idejön, azt úgy kezelem mint egy túszcserét?
Bevittem a dohányzóasztalra majd bementem a konyhába néhány papír tányérért és kóláért. Visszasétáltam a nappaliba, de felnéztem a lépcsőre és észrevettem, hogy a srácok mind ott ülnek. Kihallgatás. Most ez komoly srácok? Tényleg?
Mind elkapták a pillantásom. Rám mosolyogtak és kedvesen integettek. Egy amolyan ördögi pillantást küldtem feléjük, mire mind abbahagyták az integetést és a mosolygást. Nem tudok egy éjszakát magamban eltölteni.
Leraktam a kólákat az asztalra és magam elé húztam a pizzát. Felvágtam magunknak a Dr Pepper pizzát, ő pedig kibontotta az üdítőket.
- Szóval, mi mindent csináltál ma? - kérdeztem miután lenyeltem egy falat pizzát. Halk sóhajokat hallottam a lépcső felől. Most tényleg képesek megtenni velem ezt ez egészet?
- Nem sok mindent. Dolgoztam, emberek sutyorogtak a hátam mögött, most pedig itt vagyok. - mondta. Halkan felnevettem - Mi az? - kérdezte.
- Miért sutyorogtak a hátad mögött? - válaszoltam mosolyogva.
- Fogalmam sincs róla, de nem gondolok semmi jóra. - mondta. Az éjszaka ehhez hasonlóan telt a továbbiakban, beszélgettünk és egész idő alatt halk suttogásokat hallottam. A srácok valószínűleg épp ellenőrizték a randimat, hogy biztosak legyenek benne nem csinálunk semmi furcsát az éjszaka. Nos én nem is csináltam.
Miután a randi véget ért kikísértem Connert az ajtóig.
- Max, kérdezhetek tőled valamit? - mondta.
- Persze! Mondd csak! -  válaszoltam.
- Lenne kedved... esetleg... hozzám költözni?

* Chapter 13

Sziasztok!

Itt is lenne a következő rész! Ne haragudjatok a sok kimaradásért, nagyon sűrű napjaim voltak. Na de elég is rólam.. Szval. Elég "izgalmas" részre sikeredett, remélem elnyeri a tetszéseteket! Megjegyzésként hozzáfűzném, ettől a résztől kezdve megint csak felgyorsulnak az események, ne hagyjátok ki!

Jó olvasást! (:

 ----------------------------------------

Max

Tehát, Conner és Én már egy jó ideje járunk. Jelenleg 4 hónapja. Már Andyt sem látom olyan sűrűn, kivéve amikor késő éjjel ér haza. A srácoknak még nem mondtam semmit Connerral kapcsolatban. Nem tudom miért, talán mert nem kedvelnék? Úgy értem, néha képes megőrülni, nem feltétlenül miattam, de ez már egy kicsit ijesztő. De jólesik amikor megtudom nyugtatni. Hogy jobban érezze magát.

Ma este Conner átfog jönni és még addig el kell mondanom a srácoknak mindent róla. Uhgg.. kínos beszélgetés lesz.

Kikeltem az ágyból, miután átfutottam ezeken a gondolatokon és bementem a fürdőbe. Levettem a ruháimat és beléptem a zuhany alá.

Mi van, ha a srácok nem fogják kedvelni Connert? Mi van, ha azt gondolják majd nem elég jó hozzám? Vagy, hogy csak kihasznál engem? Le kell állnom az aggodalmaskodással. A srácok talán megkedvelik... remélhetőleg. Ha pedig nem... nos, majd túl teszik magukat rajta. Szeretem Connert.

Várjunk csak, mi van? Tényleg ezt gondoltam volna? Szeretem Connert. Istenem, szeretem Connert! Nem! É-én nem tudom! Én Andyt szeretem!

Nem... nem én nem! Én nem szeretem Andyt. Nem szerethetem Andyt... én nem. De hát akkor miért érzem úgy, hogy elárultam Őt? Utálom Andyt. Tudom, hogy igen. Én szerelmes vagyok An-Connerbe. Conner. Csak ő rá gondolj. A barna hajára. Arra, amikor a zöld szemei felragyognak ha csak rájuk nézek. A mosolyára, arra a mosolyra.

De ezek közül egyik sem hasonlítható össze Andyjével. Andy annyira... wow. A haja most rövid volt. Még mindig fekete, de rövid. Gyönyörű volt. A szemei gyönyörűek voltak. Igazán kékek és dicséretre méltóak. És amikor mosolyog, olyan mintha az egész várost megvilágítaná. Mindenkit boldoggá tesz vele. Legalább is, úgy tűnt mintha.
Ahogy őket hasonlítottam egymáshoz, észre se vettem, hogy a víz hirtelen nagyon hideg lett. Mikor végre magamhoz tértem hangosan felsikoltottam és próbáltam visszacsavarni a megfelelő hőfokra. Megcsúsztam a sima padlón és bevertem a fejem az ajtó sarkában ahogy elestem.
- Áhááú. - nyafogtam. Homlokomhoz érintettem a kezemet. Vérzett. Remek.

Elzártam a vizet és kilépve a zuhanyzóból magam köré csavartam egy törülközőt, majd letisztítottam a párás tükröt. Magamra néztem. Volt egy apró vágásom. Még szerencse, hogy hosszú hajam volt. Az majd eltakarja a fejem, ha esetleg be kell ragasztani sebtapasszal. Gyorsan rá is tettem egyet. Eléggé fájt, de ettől függetlenül rendben volt.
Hirtelen kopogást hallottam az ajtó felől. Megigazítottam a törülközőm, majd kinyitottam az ajtót. Ashley volt ott.
- Hali. Hallottam egy nagy puffanást majd egy "áhááú-t" a fürdő felől. Jól vagy? - kérdezte. Majd észre vette, hogy csak egy törülközőben voltam. Egyik kezével eltakarta a szemeit és hátat fordított nekem. Felkuncogtam.
- Jól vagyok Ash. Még valaki ébren van? - mondtam.
- Nem. Csak te és én. - válaszolta.
Elmosolyodtam.
- Rendben. Most már tiéd a fürdő. - mondtam miközben megfordítottam őt. Egyedül hagytam, majd visszamentem a szobámba. Felvettem egy fekete "Doctor Who" felsőt, amin egy angyal és a "Ne pislogj" felirat díszelgett. Felvettem egy fekete szaggatott farmert, amire pár biztosítótű volt felaggatva, majd egy térdig érő converset. Felvettem az ezüst láncomat amin egy DW medál lógott.
Megszárítottam a hajam majd gyorsan kiegyenesítettem. A kék festés már elhalványult egy kicsit és a barna hajam is kezdett kilátszódni a szőke tincseimen. De szerencsére senki nem venné észre. Majd újra be kell festenem.. ez az.
Remélem ma láthatom Andyt. Kíváncsi vagyok mit gondolna rólam most, úgy értem a külsőmről. Talán csak néhány hamis megjegyzést.
Kirázva a gondolataimból a telefonom a "Love Don't Roam" -ot kezdte játszani Murray Gold-tól. Ez azt jelenti, hogy Conner hívott. Megnyomtam a válasz gombot, majd a fülemhez emeltem azt.
- Hali, miújság? - mondtam.
- Csak kíváncsi voltam lenne-e kedved átjönni? Eléggé egyedül érzem magam...
Mosolyogtam.
- Hát azt hiszem ma estig  egyedül kell lenned. Sajnálom szívem.
- Oh, hát akkor. Már alig várom. Viszlát édes. - mondta, majd letette. Imádom amikor így hív és ahogy azt mondja egyedül érzi magát. Ez nagyon sokszor megesett már az utóbbi időben.
Az ágyamra dobtam a mobilomat, majd lementem a földszintre. Ash a hasán fekve elterült a kanapén és közben Tv-t nézett. Beszaladtam a konyhába és elővettem a Ben & Jerry-met és a nappaliba mentem. Ráültem Ash hátára, amitől meglehetősen megijedt.
- Szállj le rólam! - kiáltotta.
- Úúúúúúú... nem - válaszoltam. Leraktam a fagylaltomat az asztalra majd egész testemmel ráfeküdtem.
- Légy szíves? - könyörgött. Egy pillanatra elhallgattunk, majd szinte kirobbant belőlünk a nevetés. Mialatt ezt csináltuk ő megfordult én pedig leestem a padlóra. Újra nevetni kezdtünk. Fölém kerekedett majd a kezeivel megragadta a csuklómat.
- Ezt kapod amiért rám ültél.. - mondta.
- Bocsánat.. rád ültem és rád feküdtem. - válaszoltam, mire elvigyorodott. Aztán hirtelen Andy jött le a földszintre. Éppen a szemeit dörzsölte, amikor megszólalt.
- Hallottam, hogy nevetgél és kiabál vala.. - majd hirtelen ránk nézett - Ash te mit csinálsz?
- Semmit. - válaszolta. Legurult rólam majd felsegített. Megragadtam a fagylaltomat, egy apró mosolyt villantottam Andy felé és visszamentem a szobámba. Az ágyamra dőltem és a Tv felé fordultam. Egy ideig a "Természetfelettiek" ismétléseit néztem, amikor eszembe jutott, hogy még mindig el kell mondanom a srácoknak, hogy este Conner átjön. Francba.
Legurultam az ágyamról és az ajtómhoz mentem. Lementem a földszintre és szerencsére mindenki ott ült a kanapén. Rám néztek.
- Halii! - köszönt Jinxx.
- Sziasztok.. öhm valamit el kell mondanom nektek. - mondtam.
- Micsodát? - kérdezték kórusban.
- Nos.. hát hogy... nekem van egy... barátom.

* Chapter 12

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt, remélem az előző mindenkinek elnyerte a tetszését! Köszönöm a csillagokat valamint, hogy néha napján idetévedtek. A résszel és a következő részekkel kapcsolatban annyit, hogy nem éppen a kedvenceim közé tartoznak, de ettől függetlenül jók és érdemes elolvasni!

Szóval jó olvasást! (:

----------------------------------------

Max

Kora reggel volt még amikor felébredtem. Nagyjából 9 óra lehetett. Ughh.. muszáj volt felkelnem. Lerúgtam magamról a takarót és kikecmeregtem az ágyból. Az ajtóhoz siettem és lementem a földszintre. Még senki sem volt ébren. Köszönöm Uram!
A csuklóm nagyon fájt ma reggel, még szerencse hogy jobbkezes vagyok. Benéztem a hűtőbe, majd csalódottan észrevettem, elfogyott a Ben & Jerry's fagylaltom.
- Csak ezt ne.. - suttogtam. Becsaptam a hűtő ajtaját, majd végigsimítottam a hasamon. Szükségem van a fagylaltomra. Ez tűnik az egyetlen, számomra ehető dolognak ma.
Visszaszaladtam a szobámba, gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem. Felvettem egy lila snoppy-s hosszú ujjú felsőt (hogy eltakarjam a kötésemet), egy fekete csőfarmert, lila converset és a snoopy-s nyakláncom.
Megragadtam a telefonom és kisétáltam a házból. Nem akartam vezetni sehova, így inkább sétáltam. Lesétáltam a zsúfolt Los Angeles-i utcára és teljesen elvesztem a gondolataimban, amikor hirtelen valaki a földre lökött.
- Oh! Én annyira sajnálom! - hallottam meg egy halk hangot. Láttam, hogy valaki a kezét nyújtja felém, mire én elfogadva segítségét megragadtam azt.
- Minden rend... - akadt el a szavam amint megpillantottam a srácot. Azt a büdös! Irtóra helyes. - Minden rendben! - mondtam, mire elmosolyodott.
- Szia! Conner vagyok. - üdvözölt.
- Én Max. - válaszoltam. Oh Istenem, nem tudom hogy nem ájultam még el idáig.
- Uh örülök, hogy megismertelek és tényleg nagyon sajnálom! Nem állt szándékomban fellökni téged... jól vagy? - mentegetőzött.
- Jól vagyok! - válaszoltam. Még mindig mosolygott. - Hát, akkor még látjuk egymást! - mondtam. Bólintott én pedig elsétáltam mellette és indultam volna tovább, de megragadta a vállam és visszafordított.
- Nincs kedved... öhm.. esetleg... meginni velem egy kávét? - kérdezte kínosan. De édes!
Kedvesen rámosolyogtam.
- De, van kedvem! - válaszoltam. Elsétáltunk egy kávézóba, majd már egy jó ideje beszélgettünk, amikor kaptam egy üzenetet Ashleytől.
- Hol a francba vagy? Már vagy 3 órája elmentél! - olvastam. Már tényleg annyi ideje? Nem írtam vissza neki.
- Uh.. öhm, nekem most mennem kell! A barátom aggódik értem. - mondtam.
- Oh, nos jól éreztem magam veled. Megadnád nekem a számod? - kérdezte. Mi van? Istenem, ez most komoly?
- Uh, persze! - majd számot cseréltünk, én pedig hazamentem.
Mikor hazaértem kérdések ezreivel támadtak le.
- Hol voltál?
- Nem tudtál volna visszaírni nekem?!
- Ettél valamit?
Ughh..
- NYUGI MÁR! - kiáltottam. Mire mindenki elhallgatott. Rájuk néztem, de csak négyüket láttam. - Hol van Andy? - kérdeztem. Úgy néztek rám, mint egy őrültre.
- Csak ennyit tudsz mondani? - mondta Ashley, kisebb szarkazmussal a hangjában. Én pedig csak megforgattam a szemeimet.
- Nos, mivel közületek csak négyen vagytok itt, kíváncsi voltam hol lehet az énekesetek. - jegyeztem meg.
- Juliettel van. - válaszolta Jake.
- Köszönöm, és hogy válaszoljak nektek srácok, elmentem itthonról, nem mert nem akartam és nem ettem. - mondtam, majd egy pillanatra megálltam. És akkor eszembe jutott. Nem vettem fagylaltot. - A fene egye meg!

* Chapter 11

Sziasztok!

Igen-igen tudom, hogy már nagyon régen nem hoztam friss részt és őszintén sajnálom! Nagyon sok minden összejött a napokban/hetekben, de mivel már csak pár nap és őszi szünet hála Istennek lesz egy kis időm a fordításra! Na de nem is fecsegek tovább, izgultatok már így is eleget az előző résznek köszönhetően, szóval...

Jó olvasást! (:

----------------------------------------

Max

Beep. Beep. Beep. Hallottam felcsipogni a monitor visszhangját a szobában. Kinyitottam a szemem és egy kórházban találtam magam.

Senki nem volt ott velem. A kórházak megrémítenek. Ránéztem a csuklómra és felfedeztem, hogy alaposan be volt kötözve. Nagyon fájt amikor megpróbáltam mozgatni, de ettől függetlenül teljesen rendben volt.

Hallottam egy halk kopogást az ajtón, majd már nyílt is. A srácok sétáltak be és Alana, aki szinte zokogott.

- Hey Te ébren vagy! - mondta Ashley. A srácok mindannyian boldogan mosolyogtak, beleértve Andyt is. Azt hiszem örült, hogy nem haltam meg. 

- Mennyi ideig voltam eszméletlen? - kérdeztem.

- Pár napig. Sok vért vesztettél.. - válaszolta CC.

- Oh..
Alana úgy nézett ki, mint aki már nem bírja kezelni ezt az egészet. Azonnal odaszaladt hozzám és szorosan magához ölelt.
- Soha többet ne csinálj ilyet, különben, a mindenható Istenre esküszöm, rettenetes pokolban részsítelek! - mondta zokogva. Nem válaszoltam, csak visszaöleltem egy kézzel. Majd nemsokkal később elengedett.
Odasétált az egyik székhez és leült.
- Komolyan mondom.. - mondta, mire én halványan elmosolyodtam.
Egy ideig még beszélgettünk a srácokkal, kivéve Andyt, majd az egyikőjük elment megkeresni a nővért, aki miután megvizsgált azt mondta még ma haza mehetek. Szuper!

Felkeltem és ekkor eszembe jutott, milyen jó hogy még mindig a saját ruháimban vagyok, más különben nagyon kínos lett volna. Felkeltem az ágyból, de szinte azonnal vissza is estem. Mindenki kuncogott rajta, beleérte jómagamat is. Sikerült visszanyerni az egyensúlyomat Alana segítségével.
Ashley odasétált hozzám és megölelt.
- Kérlek ne csinálj ilyet többé! Majdnem megölted magad... - mondta én pedig szorosan visszaöleltem és bólintottam.
Mikor hazaértünk Ashley és Alana felkísértek a szobámig.
- Add ide nekünk a pengéidet. - követelte Alana kinyújtott kézzel. Éreztem ahogy a testem megfeszül. Egyáltalán nem akartam, hogy lássák a zenedobozomat, de nem volt választásom.
Kihúztam az ágyam alól és kinyitottam. Kinyitottam az összes fiókocskát és kivettem úgy nagyjából 10 pengét, extrákkal együtt, ha esetleg valamelyik bemondta volna az unalmast. Oda adtam a pengéket Ashleynek és Alananak.
- Most már soha többet nem fogsz ilyet csinálni, rendben? - mondta Alana, miközben mutató ujjával szigorúan rám mutatott. Bólintottam. Sikerült elnyelnem egy nevetést, ami kiakart bukni belőlem.
Soha nem lehetett eddig Őt komolyan venni.
- Istenem. Innentől kezdve ő már a Te problémád. - mondta Ashleynek. Majd vállon veregette és kisétált a szobából.
- Azt hiszem most jobban tennéd, ha pihennél egy kicsit, rendben? - mondta Ashley.
- Rendben. - válaszoltam. Adott egy apró puszit a homlokomra, majd ő is kiment.
Becsuktam az ajtót és levettem a ruháimat. Felvettem egy lila Hello Kitty-s felsőt, egy Pindúr-pandúros pizsama gatyát és egy Snoopy-s bokazoknit.
Megfésültem a hajam és levettem a nyakláncomat, majd elhelyeztem a Sötétség lovagja mögé. Andy... gondoltam. Nem! Nem akarok Rá gondolni! Bemásztam az ágyamba, majd a derekamig húztam a takarót. A kezemet a plüss Pikachumra helyeztem, majd lekapcsoltam a lámpát. Sötét volt odakint, így a napsütés miatt most egyáltalán nem kellett zavartatnom magam.

Kinéztem az ablakon. Nem számít mennyire kiakartam űzni Őt a gondolataimból, mégis úgy aludtam el hogy közben Andyre gondoltam.

* Chapter 10

Sziasztook!

Meghoztam a következő részt. Bevallom őszintén, már nagyon vártam, hogy ide érjek. Ez a kedvenc részem! Nagyon izgalmas, kicsit romantikus és... OMG! (:

De nem is mondok többet, jó olvasást mindenkinek!

----------------------------------------

Max

Hosszú csend telepedett le körénk, míg végül Andy mondott valamit.

- Miért haragszol rám? - kérdezte. Mi van? Tényleg ezt kérdezte volna? Nem rég még azt mondta nekem, hogy tényleg szeret, de igazából Ő csak azt az idióta barátnőjét szereti, Julietet!

- Tényleg nem tudod miért?! - kiáltottam, mire Ő összerezzent. Éreztem, ahogy az arcom elvörösödik a dühtől, miközben felálltam.

- Adtál nekem egy könyvet amiben azt írtad, hogy szeretsz, és erre pár nappal később már az újdonsült barátnőddel kell látnom azt az idióta fejed! Ez az oka annak, hogy figyelmen kívül hagytalak egészen tegnapig, mivel Alana kényszerített rá, hogy beszéljek veled! Méghozzá előtted! - üvöltöttem az arcába.

- Ez előtt pedig 2 teljes kibaszott éven keresztül úgy tettél, mintha utáltál volna! Ezután pedig már volt bátorságod ahhoz, hogy elmond szeretsz?! Mi a fasz ez Andy?! Most tényleg azt várod tőlem, hogy szeresselek?! Annyira hülye vagy! Lehet, hogy másokkal tisztelettudó és gondoskodó voltál, de velem úgy viselkedtél mintha csak egy kurva lettem volna! Te vagy az egyetlen kibaszott oka annak, hogy önkárosító vagyok! Tudod mit Andy?! Végeztem ezzel! Végeztem Veled!

Szomorúság jelent meg az arcán, majd hirtelen a bejárati ajtó felé pillantott. Én is követtem a példáját. A srácok voltak ott, enyhén lesokkolva.

Egy darabig ott álltam dühösen és mérgesen, majd felszaladtam a szobámba és bevágtam az ajtót. Bezártam azt majd az ágyamhoz szaladtam és belesikítottam a plüss Pikachumba. Aztán keresztül hajítva azt a szobában levertem vele a Sötétség lovagját a fésülködő asztalról.

Felkeltem. A földön heverő könyvre néztem. Térdre rogyva a földre estem és megragadtam az ágyam alatt heverő zenedobozt. Levettem a kulcsomat a nyakamról és kinyitottam a dobozt. Felnyitottam, majd a balerina forogni kezdett és megszólalt a Holdfény szonáta. Benyúltam a felső fiókjába és kihúztam egy kis pengét.

Becsuktam a dobozt és a hátamat az ágynak támasztottam. Levettem minden egyes karkötőmet, ezzel felfedve számos heget a csuklómon. Hozzáérintettem a pengét a csuklómhoz. Kellemes, hűvös érzést keltett bennem. Szorosabban megragadtam a pengét és összeszedtem minden bátorságom, hogy végighúzzam a csuklómon.
Még egy párszor megcsináltam, majd megálltam. Vér csöpögött a nadrágom lábszárára és a fejemet az ágyamra hajtottam. Egy plusz törülközőt használtam, amit elrejtettem, hogy majd azzal szárítsam fel a vért. De végül is már nem vérzett. Megragadtam a pengét és még egy vágást csináltam, azonban ebben az esetben már nem akart elállni a vérzés. Fájt, nagyon fájt. Ledobtam a földre a pengét.
Azt hiszem megsértettem egy vénát. Éreztem, ahogy a térdeim gyengülnek és hirtelen úrrá lett rajtam a félelem. A szívem olyan hevesen dobogott, hogy már attól féltem kiszakad a mellkasomból. Sírni kezdtem. Nagy nehezen sikerült felkelnem, majd kinyitottam az ajtómat és leszaladtam a lépcsőn. Már a füleimben is hallottam a szívdobogásomat. A srácok mind rám néztek, majd a csuklómra.
- Max... Te meg mit csin... - azt hiszem Ashey hangját hallottam meg.
- Srácok... azt hiszem... megsértettem egy vénámat... - mondtam, majd éreztem ahogy a testem teljesen elgyengül, a földre zuhanok és a látásom is egyre gyengül. Az utolsó dolog amit láttam az Andy volt ahogy a földre zuhant velem szemben.
- Max! Max! Nem lesz semmi baj! Rendbe fogsz jönni! - mondta, majd minden elsötétült.

* Chapter 9

Halii!

Meghoztam a következő részt. Ez ismételten csak egy rövidebb részecske lett, de ennek ellenére megéri elolvasni! Elég érdekesre sikeredett. Mindenesetre köszönöm az eddigi csillagokat és a hozzászólásokat! Úgy érzem kezdek belejönni a fordításba.. és már nem is annyira katasztrofális! >.<

Szóval.. jó olvasást! (:

----------------------------------------

Max

Már hosszú ideje nem beszéltem Andy-vel, annak ellenére, hogy Ő megpróbált velem beszélni. Nem tudom miért, de látni Őt és az új barátnőjét, Juliet-et, nagyon zavar. Juliet idegesít. Azt hiszem azért nehéz Őt valaki mással látnom, mert Én... nem. Én nem. Nem éreztem semmit sem amikor a korábbi  barátnőivel láttam, akkor most miért? Azért, mert tudom, hogy szeret engem? Szeretett engem, inkább így mondanám. 

Alana és Én az ágyamon ültünk és épp a kedvenc filmünket néztük. A fekete ruhás nő. Arthur épp az óvodába sétált be, majd mikor megfordult meglátott egy gyereket. Egy kicsit nagyon megijedtünk, és épp abban a pillanatban kopogást hallottunk az ajtó felől.

- Te nézd meg ki az! - mondta Alana miközben lelökött a padlóra.

Felkeltem, felkapcsoltam a lámpát majd odasétáltam az ajtóhoz. Kinyitottam az ajtót és Andy volt ott, a Batman-es pizsamájában. 

- Mit akarsz? - sóhajtottam.

- Oh, végre beszélsz hozzám. Nagyszerű. Öhm... a srácok mind elmentek itthonról, szóval csak mi hárman maradtunk.- válaszolta.

- Andy gyere be! Nézd velünk a filmet! - visított Alana.

- Ne! - mondtam.

- De! - ellenkezett félrelökve engem az útból, majd már be is jött.

- Ugh, jól van, de neki a földön kell ülnie. - követeltem. 

- Neked megfelel? - kérdezte tőle Alana.

- Naná! - Alana ezt csak azért csinálta, hogy engem idegesítsen. Velem szemben ült le, ugyan a földön, majd együtt néztük a filmet.

Miután vége lett Alana olyasmit javasolt amiért legszívesebben megöltem volna.

- Héé! Miért nem lógunk hármasban ma este? A srácok úgyis ellesznek valahol egy ideig, szóval miért ne? - kiáltotta. Bár azt hiszem Ő már a természetéből fakadóan is egy hangos személy.
A szemeimet forgatva felsóhajtottam, de láttam rajta, hogy tényleg nagyon szeretné szóval, beleegyeztem. Lassan tényleg kezdem azt hinni, hogy odavan érte, de ki tudja? Mindenkivel ezt csinálja, akit utálok.
Még egy pár filmet megnéztünk, majd észrevettem, hogy már elmúlt hajnali 3.
- Oh, haza kell mennem. Vigyáznom kell a kutyámra. - mondta Alana, majd már el is ment.
Mi pedig elmentünk aludni, de rémesen rossz éjszakám volt. Főleg amiatt az álom miatt.

*Az álom*

Andy rajtam feküdt és megcsókolt. A felsőm szélét rángatta, majd egyenesen letépte rólam. Átfordítottam a másik oldalára, így most már én voltam felül.  Majd türelmesen megszabadítottam az övétől...

Mikor felébredtem, kezemet a fejemre szorítva hangosan felnyögtem. Istenem, segítségre van szükségem. Felkeltem, majd felvettem egy piros felsőt - amin a "Jack White" felirat díszelgett - egy sötét farmert és a fekete conversem. Megfésültem a hajam és kimentem a szobámból.
Leszaladtam a lépcsőkön és a nappaliba mentem, majd amint beléptem Ashley és Andy hirtelen abbahagyták a beszélgetést.
- Öhm... hello! - köszöntem.
- Szia! - mondták egyszerre.
Megragadtam a Ben & Jerry's fagylaltomat a konyhából, majd leültem egy másik kanapéra, amin épp nem ültek.
Egy ideig Tv-t néztünk, amíg a többiek aludtak. Biztos jól elszórakoztak az éjjel, akárhova is mentek. Andy felkelt és elment a fürdőbe, mire Ashley végre megszólalt.
- Szóval, hallom Te és Andy újra beszéltek! - mondta. Fenébe.
- Nem. Az csak a múlt éjszaka volt. Ettől függetlenül nem beszélünk egymással. - mondtam bosszúsággal a hangomban.
- Miért haragszol rá? - panaszkodott. Fogalmam sincs róla, hogy tudja-e vagy sem, de az biztos, hogy nem Én leszek az a személy aki ezt elmondja neki.
- Meg van rá az okom. Egy idióta seggfej. - válaszoltam.
- Nem, nem az.
- De az. - ellenkeztem.
Ashley feladta, mert tudta hogy semmi értelme nincs vitatkoznia velem. Kikapcsolta a Tv-t. Majd Andy jött vissza, akit leültetett annak a kanapénak a másik végére, ahol Én ültem. Keresztbe fűztem a karom.
- Mi van?
- Miért haragszol rá? - szakította félbe Ash Andyt.
- Mert megtehetem. - vontam vállat. Tényleg nem akartam ebbe most belemenni.
- Andy? Te tudod? - kérdezte tőle, mire Andy ránézett.
- Nos, ezt nektek kettőtöknek kell elrendezni. - majd Ashley elhagyta a szobát.
Ezután egy hosszú és kínos csönd következett.
- Max.. - kezdett bele végül Andy.
- Utállak.. - szakítottam félbe.
- Tudom.. - sóhajtott.

* Chapter 8

Halihó!

Meghoztam a következő részt, remélem az előző kellőképpen felkeltette az érdeklődéseteket és arra ösztönzött, hogy izgatottan kivárjátok a folytatást, mivel khmm... hát elég "izgalmas" rész lesz a mai. Nem túl hosszú, de azért megéri ;)

Sietek a folytatással, jó olvasást! (:

----------------------------------------

Max

Másnap reggel a kanapén ébredtem. Fenébe, a múlt éjszaka annyira... wow. Ahogy körbenéztem észrevettem, hogy még mindenki itt volt... vagyis csak majdnem. Ashley nem volt itt. Biztos hazament néhány lánnyal...
Az órámra pillantottam és felfedeztem, hogy már elmúlt délután 3 óra. Ugghh. Odasétáltam a srácokhoz és megpróbáltam felébreszteni őket, de látszólag még mindig mély álomban aludtak.

Felszaladtam az emeletre és gyorsan lezuhanyoztam, majd felöltöztem. Egy fekete szoknyát, egy fekete szaggatott pólót, csizmát és egy fekete csipkés karkötőt vettem fel.

Megragadtam a megafonom, amit még korábban elrejtettem a szobámban és leszaladtam vele a földszintre. Majd bekapcsoltam.

- ÉBRESZTŐ IDIÓTÁK! - kiáltottam. Mire mindenki felkapta a fejét, és mivel Andy volt hozzám a legközelebb, rögvest a fülére tapasztotta kezeit. Alana pedig egy párnát vágott hozzám, de elhibázta így hangosan felnevettem.

- Te egy őrült vagy, tudtad? - mondta miközben gondosan a füle mögé tűrte egy kósza hajtincsét. Kikapcsoltam a készüléket és rámosolyogtam.

A konyhába szaladtam, majd kinyitottam a fagyasztót. Hangosan becsapva magam mögött, megfordultam.

- Ki vette el a Ben & Jerry-m? - kérdeztem idegesen. 

- Bocsi. - válaszolta CC, közben pedig olyan büszkén mosolygott, mint aki jól végezte a dolgát.

- Ezt még megfogod bánni. - mondtam játékosan a tarkójára csapva.

- Nos, azt hiszem én elindulok hazafelé. - mondta Alana, majd már el is tűnt. Mindenki felment a szobájába, kivéve Én és Andy.

Először egy kicsit kínos volt ez az egész, mivel én csak ott álltam Ő pedig a kanapén ült.

- Szóval... - mondtam kínosan.

- Jahh...

Leültem mellé.

- Andy... Én megbocsátok neked. - végül csak megtettem. Rám nézett.

- Tényleg?

- Igen. - majd rámosolyogtam.

Egy ideig ott ültünk egymás mellett, majd hirtelen olyat tett, ami teljesen levett a lábamról. Megcsókolt. Nem tudtam mit tehetnék, vagy hogy mit kellene tennem, így visszacsókoltam. Én a nyaka köré kulcsoltam a karomat, Ő pedig  a derekam köré csavarta karját. 

Levegő után kapkodva eltoltam magamtól és kiszabadítva a karomat ajkaimhoz érintettem a kezem.

- Uhh.. ez annyira... wow. - motyogtam sikeresen. Mire ő csak egyetértve bólintott. - Én most azt hiszem... felmegyek.. - mondtam miközben felálltam, majd felrohantam az emeletre.

Becsaptam magam mögött az ajtót, majd a hátamat nekitámasztva megálltam ott. Andy és Én... csókolóztunk.

*Néhány nappal később*

Andy és Én nem beszéltünk és még csak nem is néztünk egymásra a csók óta. Nem hiszem, hogy bármelyikünk is gondolkozott ezen. A többiek csak egyszerűen megkönnyebbültek, hogy már nem veszekszünk.

Kisétáltam a szobámból, majd lementem a lépcsőn. Megálltam az utolsó lépcsőfokon és a szívem is kis híján megállt.  Megláttam Andyt és egy lányt, ahogy a kanapén éppen "elvannak". Mikor Ő is észrevett hirtelen elszakadt a lánytól. 

- Hali Max! - köszönt.

- Szia! - mondta a lány.

Mire megfordultam és visszaszaladtam az emeletre. Jake éppen mondani akart valamit, de én csak figyelmen kívül hagyva őt rácsaptam az ajtóm. 

Megragadtam a könyvet, amit Andy-től kaptam és a falhoz vágtam. Nem voltam szomorú, inkább csak dühös. Andy... ezt nem tudom elhinni.

* Chapter 7

Sziasztok!

Meghoztam végre, kisebb kihagyás után az emlegetett "hosszabb" részt. Annyit elmondhatok róla, hogy izgalmakban nem lesz hiány benne. És még egyszer szeretném megköszönni azoknak akik vették a fáradságot és csillagoztak, valamint hozzászóltak az eddigi részekhez! Igyekszem fejleszteni a fordítási készségem! :)

Remélem tetszeni fog a rész, jó olvasást! (:

----------------------------------------

Max

Felébredtem és az órámra néztem. Éjjel 11 óra volt, odakint pedig korom sötét volt. Rettenetesen fáradt voltam. Nagy nehezen sikerült kiosonnom a szobámból, hogy letusoljak. Mikor végeztem magam köré tekertem egy törülközőt és lábujjhegyen vissza mentem a szobámba, magam mögött bezárva az ajtót.
A törülközőt ledobtam a földre és az öltöző szekrényemhez sétálva elővettem egy Doctor Who felsőt egy kék kockás pizsama nadrággal. Lehúztam a takarót és a fölösleges párnákat a padlóra dobtam, ezzel csak kettőt hagyva az ágyon. Megragadtam a naplómat a kabátomból elővéve és rajzolni kezdtem. Majd egyszer csak elaludtam és álmodni kezdtem...

*Az álom*

Andy besétált a szobámba és becsapta az ajtót, bezárva maga mögött azt. Ott ültem az ágyamban és csak Őt néztem. Hátradöntött az ágyon és én próbáltam letolni magamról, de nem mozdult. Majd nem sokkal később már rajtam feküdt. Hosszú ideig csak engem nézett, aztán...

Teljesen kifulladva, kétségbeesetten a levegő után kapkodva ébredtem fel. Nem akartam tudni róla, mi minden történt még ezután  az álomban. Az órára pillantottam. Nagyjából hajnali 1 körül járhatott. Francba, muszáj felkelnem. A tükörbe nézve észrevettem, hogy a fejem borzalmasan néz ki, de nem érdekelt.
Kimentem a szobából, le a lépcsőn amikor észrevettem, hogy a srácok és Sammi, mind ott ültek. Besétáltam a konyhába és elővettem a Ben and Jerry's sütis fagylaltom, amit elrejtettem a fagyasztóban. Letéptem a doboz tetejét és megragadva egy kanalat, beleállítottam azt a fagylaltba. Mindenki engem bámult.
- Mi van? Egy lány már nem is ehet úgy fagylaltot, hogy közben ne bámulná őt mindenki ? - jegyeztem meg. Mire a többiek azonnal visszafordultak a Tv-hez. Felszaladtam a lépcsőn, egyenesen vissza a szobámba. Bevágtam az ajtót, aztán bekapcsoltam a Tv-t és észrevettem, hogy épp a Doctor Who ment.
Az "Egy lány a tűzoltóságon" című rész volt, ami egyben az egyik kedvencem. Amikor a Doktor visszatér a tűzoltóságra, azonban Reinette-vel már nem tud találkozni, mivel sajnos meghalt és bizony már vagy 6 éve volt, mikor Ő utoljára ott járt.
Megtudom érteni. Pontosan úgy érzek mint Reinette. Csak kihasználták. Azonban volt valaki, aki nem. Valaki aki valóban törődött vele. Soha nem voltak félelmei. Mert mindig is abban hitt, hogy lesz valaki aki majd megmenti. Ám a halál végül utolérte.
//Szerk.megj.: nem igazán értem ezt a részt, mivel a szerző eleve így írta le, de hát ha már fordítok, nem szeretnék kihagyni belőle semmit. //
Hirtelen kinyílt az ajtó és Sammi jött be.
- Halihó! - visította, amint odaszaladt hozzám, hogy megöleljen. Felnevettem. Leült mellém az ágyra. - Szóval... Te és Andy? - kérdezte szemöldökét felvonogatva.
- Ezt most hogy érted? - kérdeztem zavartan. Felvette a naplómat a padlóról és megmutatta nekem, mire felfedeztem mit is rajzoltam múlt éjszaka...
- Jaaj tényleg! Boldog szülinapot! - sikoltotta, majd még egyszer megölelt. Megköszönve én is átöleltem őt. Majd eleresztettem és megragadtam a naplómat, kitéptem belőle azt a lapot és beraktam a komódom fiókjába.
- Okéé, nos most át kell öltöznöm... neked pedig ki kell menned. - mondtam miközben kitoltam őt a szobámból. A fagylaltomat bezzeg magával vitte.
Bezártam az ajtót, majd felvettem egy fekete, szakadt farmert, egy hosszú kék cápa mintás felsőt és egy fekete converse-t. Kiegyenesítettem a hajam, majd gyorsan átfésültem és odamentem a szekrényhez, hogy felvegyem a karkötőimet, amiket mindig hordok, hogy eltakarjam a hegeimet.
Felvittem egy kevés kék színű festéket a szememre, ami egyezett a felsőm színével, és egy kevés szájfényt is. Jól néztem ki ma. Általában nem szoktam így gondolni, de a fenébe is. Eddig még soha nem vettem fel ezt a felsőt és a gatyát.
Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam, majd leszaladtam a lépcsőn.
- Boldog szülinapot! - kiáltotta CC. Odajött hozzám és egy nagy ölelés közepette szorosan magához vont.
- Köszönöm! - bontakoztam ki karjai közül, majd elindultam a nappaliba, hogy leüljek a fekete bőrkanapék egyikére. Pontosan Ashley és Andy közé ültem, bár igaz még mindig dühös vagyok rá.
Egy ideig ott ültünk és a Tv-t nézve beszélgettünk. Körülbelül 5 óra lehetett, amikor a csengő hangosan megszólalt.
- Majd én megyek. - mondtam, majd felálltam és az ajtóhoz sétáltam.
Alana volt az.
- Boldog születésnapot! - sikította az arcomba. Felnevettem. - Gyere! - ragadtam meg a kezem, majd kihúzott a házból.
- Most megyünk...úgy tűnik. - búcsúztam el.
Elvitt a sétányra, majd bementünk az egyik ruhaüzletbe.
- Oh Ally, tudod hogy utálom a ruhákat! - panaszkodtam.
- Nem érdekel. Veszünk neked egy új szerelést. - Annyira tudom utálni Őt néha.
Vett nekem egy fekete ruhát, egy fekete magassarkút és egy gyémánt szív alakú nyakéket fülbevalóval.
Egy örökkévalóságnak tűnt míg találtunk valamit, mivel olyan voltam akár egy "ribi", legalább is Alana fogalmazása szerint. De végül sikeresen kisétáltunk az üzletből és elindultunk haza. Nagyjából 7 óra lehetett mire hazaértünk. Nem láttam egy autót sem a feljárón. Remek. Kihagyták a szülinapom.
A zárba helyeztem a kulcsot, elfordítottam, majd kinyitottam az ajtót. Majd felkapcsoltam a lámpát.
- Meglepetés!
Egy rakás ember itt volt és mindenkit ismertem. A legtöbbjük középiskolás barátaim voltak és az a három ember akit a legjobban utáltam. De nem érdekelt. Magamra erőltettem egy nagy mosolyt.
- Úr Isten! - mondtam.
Egy ideig mindannyian ott maradtunk, amikor egyszer csak Andy úgy döntött beszélni akar velem. Kihúzott az ebédlőbe és elővett valamit ami egy fekete-fehér virágmintás papírba volt csomagolva. Egy piros bokréta volt a jobb felső sarkában.
- Mi ez? - kérdeztem mosolyogva.
- Nyisd ki. - megfordítottam és letéptem róla a papírt. Egy könyv volt. Felismertem melyik. "A sötétség lovagja".
- Mindig is erre a könyvre vágytam! - sikoltottam. - Köszönöm!
A nyaka köré vontam a karom és megöleltem. Meglepően, de Ő is megölelt engem. Hirtelen kibontakoztam karjai közül, ő pedig gyengéden elvette tőlem a könyvet és kinyitotta azt. Letette a könyvet az asztalra majd kisétált a szobából és azt hiszem egy kicsit elpirult.
Odasétáltam az asztalhoz és elolvastam a lapot.

Mackenzie-nek

Tudom, hogy már régóta erre a könyvre vágytál és sokáig tartott mire megtaláltam, de megcsináltam. Azt hiszem be kell vallanom neked valamit Max... Szeretlek. Már hosszú ideje szerelmes vagyok beléd és teljesen megértem miért utálsz engem. Azt kívánom bárcsak hamarabb elárultam volna neked az érzéseimet. Talán ez megváltoztathatott volna néhány dolgot. Igaz? És igazából bocsánatot kérek mindenért amit veled tettem. Az összes veszekedésért amit kezdeményeztem, amikor miattam szakítottatok Brian-nel, amikor tönkre tettem a plüss oroszlánod. Mindenért. Remélem megtudsz nekem bocsátani, még akkor is ha meg sem érdemlem. Szeretlek, bár tudom Te nem szeretsz viszont.

- Andy
 
Tényleg ezt írta volna? Ő-ő szeret engem? Becsaptam a könyvet, majd megfordultam és megláttam Alana-t a hátam mögött.
- Aaaww... - érzelgősködött.
- Pofa be. - csattantam fel. Kihúzott az ebédlőből, majd fel az emeletre. Még mindenki itt volt, piáltak és cseverésztek. Ashley felé néztem és láttam, hogy épp Katie-re nyomult. Aki történetesen egy hatalmas ribanc.
Belökött a szobámba és bezárta maga mögött az ajtót. Ördögi mollyal nézett rám.
- Mi van? - kérdeztem. Még mindig vigyorgott.
- Hogy mi van?! Te szerelmes vagy Andy-be.
- Micsoda?! Istenem. Én nem vagyok szerelmes belé! - mondtam. Rám nézett. - Mi az?!
Felém kezdett sétálni.
- Ki gondolná, hogy csak viccelsz? Ég és Föld vagytok egymáshoz képest. Hiába is próbálod titokban tartani. Édes, pontosan átlátunk rajtad. - dalolta.
- Állj! - kiáltottam.
- Csajszi ezt nem tudod eltitkolni. Tudjuk mit érzel és hogy kire gondolsz állandóan!
- Uuugh! - hátradőltem az ágyamban és egy párnát szorítva az arcomhoz hangosan belesikítottam. - Nem vagyok szerelmes belé.
- Ad fel. Törődj bele. Nézd a mosolyodat. Szerelmes vagy. - dalolászott tovább.
- Én nem! - sikoltottam. A hangom eltorzult a párnától. Elhúzta a párnát az arcomtól és felültetett, majd belevetette magát az ágyamba és leült a jobb oldalamra.
- Csajszi. Ne legyél már olyan büszke. Szerelmes vagy és ez tök rendben van. - fáradtan felsóhajtottam.
- Legalábbis hangosan... nem fogom bevallani, hogy szerelmes vagyok. - végül én magam mondtam ki. De csak azért tettem, hogy végre örüljön.

* Chapter 6

Sziasztok!

Újra itt vagyok immáron a 6. résszel! Mivel nem igazán kapok visszajelzéseket, így nem tudom kinek hogy tetszik a történet, ezáltal a szerzőnek sem tudok mondani semmit! Szóval, kérlek titeket tegyetek ez ellen! (: Mindenesetre én továbbra is rakosgatom fel a részeket, remélem van akinek tetszenek! Most kivételesen egy rövidke Ashley szemszögéből írt részt hoztam.

Jó olvasást! :)

----------------------------------------

Ashley

Hallottam Max kiabálását, majd egy ajtócsapódást. 

- Beszélsz Max-el? - javasolta CC, mire bólintottam. Mindketten felszaladtunk az emeletre és ő Andyhez én pedig Max szobájához mentem. Ott feküdt egy hatalmas, tömött Pikachu-t szorongatva.

Rám nézett én pedig észrevettem, hogy sírt. Becsuktam az ajtót és melléfeküdtem. 

- Mi a baj? - kérdeztem. Kellett neki néhány másodperc, mire válaszolt. 

- Andy soha sem utált engem. 

- Hát, ez egy tök jó dolog. Szóval akkor miért vagy zaklatott?

- Bocsánatot kértem tőle mindenért amit tettem és ő nem. Pedig ő is nagyon sok mindent tett. Nagyon sok fájdalmas dolgot és mégsem zavartatta magát, hogy bocsánatot kérjen. Azt kívánom bárcsak visszacsinálhatnám ezt az egészet. Tényleg nagyon... - halkult el.

Teljesen megértettem. Andy igenis nagyon sok rossz dolgot tett vele. És ő is csinált néhány nagyon rossz dolgot, ez igaz. Andy akkora egy seggfej tud lenni néha.

Csendben ott feküdtünk és csak a plafont bámultuk, miközben ő néha-néha halkan felszipogott.

A telefonom egyszer csak rezegni kezdett és láttam, hogy jött egy üzenetem CC-től. Beszélni akart velem. Láttam, hogy Max elaludt, így fölé hajoltam, adtam egy apró puszit a homlokára és lábujjhegyen kiosontam a szobából.

Leszaladtam az lépcsőn és CC már ott ült a kanapén. 

- Tudod mi a baj? - érdeklődött. 

- Hát, ja. Max bocsánatot kért Tőle mindenért, Ő pedig nem. Andy olyan hülye tud lenni néha. - magyaráztam.

- Hát, reméljük azért egyszer majd jól kijönnek egymással. Ez kezd egyre idegesítőbb lenni. Az állandó veszekedésük... és úgy minden. - válaszolta.

- Aha.

* Chapter 5

Sziasztok!

Itt is van az 5. rész! :) Köszönöm annak az egy embernek aki csillagozott, ezek szerint még sem olyan eget rengetően borzalmas a fordítási technikám. Egyébként pedig ebben a részben már Andy szemszögéből történnek a dolgok, tudom rövid, de a következő rész után bőséges adagot kaptok :)

Jó olvasást! (:

----------------------------------------

Andy

Kisétáltam a szobából és becsaptam az ajtót, majd a sajátomba mentem és lerogytam az ágyamra.

Nem utáltam Max-et. Csak úgy éreztettem vele mintha. Mi a baj velem? Néha olyan hülye tudok lenni. De az igazság az, hogy... én szeretem Őt.

Hirtelen CC jött be a szobámba.

- Hé, minden rendben? Hallottuk Max kiabálását. - mondta. 

- Nem. Semmi sincs rendben. De ez van közte és köztem, szóval, nem tudnál csak egyedül hagyni egy ideig? - válaszoltam. Bólintott, majd maga után becsukva az ajtót kisétált.

Felültem és egy mélyet sóhajtottam. Az öltözőasztalra néztem és megpillantottam a könyvet amit Max-nek szereztem. La Mancha lovagja. Már egy jó ideje vár erre a könyvre, úgyhogy végre megtaláltam és megvettem neki.

Odasétáltam és megragadtam a könyvet meg egy piros tollat és leültem az ágyamra. Majd írni kezdtem. "Mckenzie-nek." Ez volt az ő igazi neve, de a Max-et mindig is jobban szerette. Egy üzenetet írtam a könyv borítójára, majd a nevemmel az alján befejeztem. 

Még átolvastam párszor. Nagyon nehéz volt nekem ezt megírni és hosszú időbe telt megfelelő szavakat találnom. Vasárnap volt a születésnapja és úgy döntöttem ezt akkor adom oda neki. 

Becsuktam a könyvet, és a kandallópárkányhoz hajolva letettem oda, majd meggyőződtem róla, hogy  címmel lefelé van, így abban az esetben, ha bejön, nem fogja meglátni.

Visszadőltem az ágyamba és a plafont kezdtem bámulni. Becsuktam a szemem és csak arra gondoltam "nem tudok a születésnapjáig várni".

* Chapter 4

Halii :)

Meghoztam a 4. részt is! Kezdenek izgalmassá válni a dolgok és hamarosan jön az ígért Andy-s rész. Remélem tetszik a történet, mert személy szerint én IMÁDOM, és nagyon-nagy tehetségnek tartom a lányt, aki ezt a történetet írta. (Megjegyzem e mellett még kb. 14 másik történetet is ír/írt.) 

Jó olvasást! (:

----------------------------------------

 Max

 Ashley kis híján félrenyelte a kávéját, amint ezt mondtam.
- Te mit? - igyekezett köhögés nélkül mondani.
- Hallottál. - válaszoltam. Nem akartam megismételni. Félrenézve megpróbáltam elfedni az arcom. - Ash... meg kell ígérned, hogy nem fogod elmondani senkinek... - követeltem.
- De.
- Ígérd meg! - szakítottam félbe. Vett egy mély lélegzetet.
- Megígérem. De egy dolog. - mondta. Ránéztem. Pontosan tudtam mit fog mondani. - Abba kell hagynod.
- Ash, én próbálom, de ez nem olyasvalami amit csak úgy abba tudsz hagyni...
- Akkor én segítek neked. - Nem szóltam semmit.
- Jól van.
Bólintott, mire ránéztem. Fájdalmas arckifejezése volt. Vagy inkább aggodalmas. Vagy mindkettő. Nem szólt többet ezután. Nem nézett rám, vagy bármi más. Egyszerűen csak figyelmen kívül hagyott.
A kocsijában ültünk és hazafelé tartottunk, amikor végre megszólalt.
- Miért?
- Miért mit? - válaszoltam.
- Miért utáljátok egymást Andy-vel?
Nem tudtam válaszolni erre. Mert nem tudtam miért. Tényleg utáltam Andy-t, de talán azért mert Ő is utált engem.
Vettem egy mély lélegzetet.
- Nem tudom. - válaszoltam őszintén. Leparkolt a felhajtóra, majd kivette a kulcsokat. Kiszállt a kocsiból, majd behúzott maga után. Egyáltalán nem akartam bemenni.
Felsétáltam az ösvényen Ash oldalán, majd kinyitotta az ajtót. Azonnal felrohantam a szobámba és becsaptam az ajtót.
Bezártam azt, majd hátamat az ajtónak támasztva lecsúsztam a földre. Karjaimat a térdemen pihentetve fejemet az ajtónak támasztottam. Kezemet a kulcsra tettem, ami a nyakamban lógott és letéptem a nyakláncot. Kezembe vettem és felálltam.
Az ágyamhoz sétáltam és előhúztam egy dobozt az ágy alól és a takaróra helyeztem. A kulcsot a lakatba helyeztem és elforgatva azt kinyitottam. A lakatot az ágyra dobtam, majd térdre rogytam.
Kinyitottam a dobozt, mire a balerina forogni kezdett és megszólalt a Holdfény szonáta. Benyúltam az egyik kis fiókba és kivettem egy borotvát. Óvatosan megforgattam a kezemben és kis híján leejtettem, amikor meghallottam, hogy valaki kopogtatott az ajtón. Gyorsan visszatettem a borotvát a helyére, bezártam a dobozt és visszacsúsztattam az ágy alá.
Felkeltem és az ajtóhoz mentem. Kizártam, majd kinyitottam. Andy állt ott. Felsóhajtottam, majd megfordulva az ágyamhoz sétáltam. Leültem rá, Ő pedig becsukva maga után az ajtót bejött.
- Andy, én... - kezdtem. Még soha nem mondtam ezt neki. Előttem állva próbálta kerülni a szemkontaktust. - Én... sajnálom. - suttogtam, elég hangosan ahhoz, hogy hallja. Leült mellém, mire én a kezemre néztem.
- Sajnálok mindent. Sajnálom amikor állandóan kiabáltam veled és amikor véletlenül összetörtem a telefonod és Ash-re kentem és amikor a medencébe löktelek és sajnálom amikor összekarcoltam a kocsidat és sajnálok mindent amivel megutáltattam magam veled.
Felemeltem a fejem és ő rám nézett.
- Összekarcoltad a kocsimat? - kérdezte. Nevetni akartam, de mivel utáltam nem tettem.
- Aha. - mire órákig tartó csend telepedett körénk.
- Nem utállak. - mondta. Kis híján leestem az ágyról, amikor ezt mondta. Csak nem azt mondta, hogy nem utál? A fenébe, Alana-nak igaza volt.
- Te csak úgy tettél, mintha utáltál volna? Mi a francért csináltad ezt? Tudod mit? Egy seggfej vagy! - üvöltöttem az arcába. Összerezzent. - Takarodj a szobámból! - felkelt, majd kiment egyetlen szó nélkül.
Azt kívántam bárcsak visszacsinálhatnám a bocsánatkérésem.