Sziasztok!
Meg is hoztam volna az 1. részt. Remélem mindenkinek elnyeri a tetszését.. függetlenül a még igen csak fejleszthető fogalmazási hibáktól :) Várom a hozzászólásaitokat, észrevételeiteket! Amint időm engedi hozom a következő részt (:
----------------------------------------Max
- Max! - hallottam meg egyik legjobb barátom, Ashley hangját. Majd hallottam ahogy valaki felfelé jön a lépcsőn, és kinyitja az ajtóm. Felnéztem a gépemből és megláttam, ahogy ott állt.
- Hey! Én a helyedben most nem mennék le. Andy részeg... - mondta.
- Egyáltalán nem is akarok lemenni, ha Ő ott van... - válaszoltam.
Már két éve, hogy a Black Veil Brides tagjaival élek és mindenki kedvel engem, kivéve Andy. Fogalmam sincs róla, hogy miért nem kedvel, egyszerűen csak... nem. Minden egyes alkalommal, amikor mindannyian együtt vagyunk, ha csak az egyikünk is szól egy rossz szót... elszabadul a pokol.Az ok amiért én velük lakom az az, hogy amikor 18 éves lettem a szüleim kidobtak otthonról. Ashley és Én már egy jó ideje ismerjük egymást, így megengedte, hogy hozzájuk költözzek. Hálás lehetek ennek a lovagnak. Ashley egy nagyon jó ember.
Ashley megfordult, hogy kimenjen a szobámból.
- Csukd be az ajtót! - követeltem, amint vissza fordultam a laptopomhoz, de nem csukta be.
- Ennyire nehéz lenne becsukni ezt az átkozott ajtót? - gondoltam magamban.
Majd felálltam és már épp becsaptam volna azt, amikor hirtelen Andy felsétált az emeletre és rám nézett.
Sajnos az Ő szobája pont az enyém mellett van, így minden egyes zaj áthallatszik. Számtalan éjszaka volt már arra példa, hogy nem tudtam aludni, mivel Ő túl "elfoglalt" volt.
- Ne nézz így rám, nem csináltam semmit! - csattantam fel, majd becsaptam az ajtót. Nem akartam ma is az Ő idióta fejével foglalkozni.
Hallottam amint bemegy a saját szobájába és mond valamit. Talán panaszkodott rám, amiért rácsaptam az ajtót. Oh, kit érdekel? Néha úgy viselkedik, mint egy csecsemő.
Hirtelen odaszaladtam a falhoz és rátapasztottam a fülem. Hallani lehetett, ahogy valamit keresztül hajított a szobáján. Oké, akkor talán még sem miattam volt. De akkor is, valakinek csinálnia kellett valamit amivel ennyire feldühítették.
Inkább elemeltem onnan a fülem és nem foglalkoztam vele, amikor is megszólalt a telefonom. Ránéztem a kijelzőre. Alana volt az, a legjobb barátom.
- Igen? - kérdeztem.
- Szia, eltudnál hozni engem az étteremből? - mondta. Biztos a bátyja, Ryan vitte oda.
- Persze, de hazafelé meg kell állnunk a könyvesboltnál!
- Rendben, de ha utána hozzátok megyünk nem akarok összefutni Ashley-vel, oké? - sóhajtott.
- Istenem, nem értem miért utálod ennyire. Ő nagyon kedves. - mondtam.
- Mondod te.
- Oké, hagyjuk. Pár perc és ott vagyok! - majd elbúcsúztam és leraktam a telefont.
Megragadtam a kabátomat és kirohantam az ajtómon, le a lépcsőkön, majd láttam, hogy a srácok nincsenek a nappaliban, így feltételezem valahol szórakoznak, vagy hasonló. Kiszaladtam a bejárati ajtón és előkaptam a kulcsokat a kabátzsebemből.
Kinyitva a rozsdás piros tragacsomnak az ajtaját, elővettem egy Staind CD-t és beraktam a lejátszóba, majd előkerestem tőlük a kedvenc számom.
Elindultam az étteremhez, majd mikor odaértem észrevettem Alana-t, ahogy kint ácsorog. Odaszaladt a tragacshoz, miközben levette a kötényét én pedig előrehajoltam és kinyitottam az ajtót.
- Oh Istenem, köszönöm. Nem hiszem, hogy kibírtam volna, ha újra Ryan jön értem. - mondta.
- Miért?
- Mindig a barátnőjével jön értem. Az a lány annyira idegesítő. Nem tudom miért, de Janice-re emlékeztet.
- Janice?
- Egy barát? - úgy mondta, mintha ez lett volna a világ legkézenfekvőbb dolga.
- Oh. - válaszoltam.
Megérkeztünk a jó öreg könyvesbolthoz, Foster's-hez, majd megragadtam Alana kezét és behúztam az üzletbe.
Becsuktam a szemem és magamba szívtam a régi könyvek dohos illatát, amit annyira szerettem, majd újra kinyitva őket lopva körbepillantottam a boltban. Amint ezt csináltam, hirtelen visszakaptam a tekintetem és megláttam az utolsó embert akiről valaha is azt feltételeztem volna, hogy egy könyvesboltban találom.
- Hey, ott a pasid! - Alana szinte sikoltotta, ahogy észrevette Andyt, amint egy könyvet néz. Néhány ember körülöttünk dühösen felmordult, mire Ő egy "bocsánat" -ot tátogva elcsendesedett.
Kezemet szorosan a szájára tapasztottam, így többet nem tudott megszólalni.
- Ő nem a pasim!- suttogtam a fülébe. Majd eleresztettem a száját. - Tiszta szívemből utálom őt, és Ő is engem, Alana.
- Talán csak színlelés. - válaszolt gyanúsan.
Hallottam amint bemegy a saját szobájába és mond valamit. Talán panaszkodott rám, amiért rácsaptam az ajtót. Oh, kit érdekel? Néha úgy viselkedik, mint egy csecsemő.
Hirtelen odaszaladtam a falhoz és rátapasztottam a fülem. Hallani lehetett, ahogy valamit keresztül hajított a szobáján. Oké, akkor talán még sem miattam volt. De akkor is, valakinek csinálnia kellett valamit amivel ennyire feldühítették.
Inkább elemeltem onnan a fülem és nem foglalkoztam vele, amikor is megszólalt a telefonom. Ránéztem a kijelzőre. Alana volt az, a legjobb barátom.
- Igen? - kérdeztem.
- Szia, eltudnál hozni engem az étteremből? - mondta. Biztos a bátyja, Ryan vitte oda.
- Persze, de hazafelé meg kell állnunk a könyvesboltnál!
- Rendben, de ha utána hozzátok megyünk nem akarok összefutni Ashley-vel, oké? - sóhajtott.
- Istenem, nem értem miért utálod ennyire. Ő nagyon kedves. - mondtam.
- Mondod te.
- Oké, hagyjuk. Pár perc és ott vagyok! - majd elbúcsúztam és leraktam a telefont.
Megragadtam a kabátomat és kirohantam az ajtómon, le a lépcsőkön, majd láttam, hogy a srácok nincsenek a nappaliban, így feltételezem valahol szórakoznak, vagy hasonló. Kiszaladtam a bejárati ajtón és előkaptam a kulcsokat a kabátzsebemből.
Kinyitva a rozsdás piros tragacsomnak az ajtaját, elővettem egy Staind CD-t és beraktam a lejátszóba, majd előkerestem tőlük a kedvenc számom.
Elindultam az étteremhez, majd mikor odaértem észrevettem Alana-t, ahogy kint ácsorog. Odaszaladt a tragacshoz, miközben levette a kötényét én pedig előrehajoltam és kinyitottam az ajtót.
- Oh Istenem, köszönöm. Nem hiszem, hogy kibírtam volna, ha újra Ryan jön értem. - mondta.
- Miért?
- Mindig a barátnőjével jön értem. Az a lány annyira idegesítő. Nem tudom miért, de Janice-re emlékeztet.
- Janice?
- Egy barát? - úgy mondta, mintha ez lett volna a világ legkézenfekvőbb dolga.
- Oh. - válaszoltam.
Megérkeztünk a jó öreg könyvesbolthoz, Foster's-hez, majd megragadtam Alana kezét és behúztam az üzletbe.
Becsuktam a szemem és magamba szívtam a régi könyvek dohos illatát, amit annyira szerettem, majd újra kinyitva őket lopva körbepillantottam a boltban. Amint ezt csináltam, hirtelen visszakaptam a tekintetem és megláttam az utolsó embert akiről valaha is azt feltételeztem volna, hogy egy könyvesboltban találom.- Hey, ott a pasid! - Alana szinte sikoltotta, ahogy észrevette Andyt, amint egy könyvet néz. Néhány ember körülöttünk dühösen felmordult, mire Ő egy "bocsánat" -ot tátogva elcsendesedett.
Kezemet szorosan a szájára tapasztottam, így többet nem tudott megszólalni.
- Ő nem a pasim!- suttogtam a fülébe. Majd eleresztettem a száját. - Tiszta szívemből utálom őt, és Ő is engem, Alana.
- Talán csak színlelés. - válaszolt gyanúsan.
