*Chapter 7 - Doubts

Sziasztok!

Itt is lenne a folytatás! Nagyon köszönöm az előző részhez érkezett csillagokat és véleményeket. Nagyon sokat jelentenek a számomra, ezeket olvasva mindig újabb és újabb erőt kapok arra, hogy folytassam a blogot és még csak eszembe se jusson feladni! Valamint azért is rettenetesen hálás vagyok, hogy már 10-en like-oltátok a FB oldalt! Imádlak Titeket!♥

És hát akkor nem is húzom tovább az időt. 
A rész vége miatt pedig kérlek ne öljetek meg..

Jó olvasást! :)

 ----------------------------------------

Kaia

Az elmúlt pár hét olyan gyorsan elrepült, hogy szinte észre se vettük. Már Június közepe van. Az egyetlen és örök szerelmem pedig Christian Coma a Black Veil Brides dobosa! Fogadok most arra gondoltok "Az egyetlen és örök? Még soha nem volt barátja?" Pontosan. De volt két barátnőm. Biszex vagyok, ezért ne ítéljetek el. Tudjátok, azt hiszem megtaláltam a lelki társam. A kor az csak egy szám és én amúgy is nem sokára 18 leszek. Azt tervezem, hogy miután betöltöm a 18-at, örökbe fogadom Hannah-t és egy olyan helyre költözünk, ahol az anyám soha nem talál meg minket. Vagy esetleg megváltoztatjuk a nevünket és csak úgy eltűnünk, vagy.. nem is tudom. Az adoptálás egy óriási dolog. Úgy értem, mindig is vigyáztam Hannah-ra, de nincs elég pénzem és még alig végeztem a suliban. Kaia, ne aggódj. Ráncos leszel az idegességtől és azok egyáltalán nem néznek ki jól. CC azt mondta, hogy majd vigyáz ránk, de fogalmam sincs róla, hogyan. Nos, végül is. Ő egy rocksztár, fogadok, hogy csak sajnál minket. Nem, dehogyis. Azt mondta, szeret minket. Soha nem hazudna, vagy mégis? Remélem, nem! Tiszta szívemből szeretem őt, és Hannah is. De Hannah.. ő mindenkit szeret. Értitek, hogy értem? Össze vagyok zavarodva. Talán közületek valaki tudna segíteni? Lehet, hogy ez az egész csak egy "álszerelem"? Lehet, hogy mivel ezt most megkérdeztem, rossz barátnőnek állítom be magam? Istenem... Meg kell kérdeznem tőle.

- Hé CC! - kiáltottam a szobája előtt állva.

- Gyere be! - szólt ki.

Kinyitottam az ajtót és az ágyához mentem.

- Mi a helyzet? - kérdezte, miközben megcsókolta a nyakam.

Majd hirtelen kirobbant belőlem minden.
- Hannah és én. Ugye csak teher vagyunk a nyakadon? Valld be, hogy csak sajnálatból hoztál minket ide.
- Kaia nem dehogyis. Honnan szedted ezt a képtelenséget?
- Csak úgy jött. Sajnálom. Hülye vagyok. Én csak.. én nagyon szeretlek és fogalmam sincs, hogy mit fogok kezdeni pár hét múlva. Nem tudok pénzt keresni és még alig végeztem. Nem akarok az utcára menni. Soha nem lennék rá képes! És Hannah! Istenem CC! Mit fogok csinálni? - zokogtam.
- Ne aggódj, majd én mindenről gondoskodom! Te vagy a legjobb dolog, ami valaha is történt velem. Mindig melletted leszek Kaia. Te vagy az életem értelme. Soha nem hagyom, hogy újra megtörténjenek veled azok a szörnyűségek, rendben? - mondta, majd finoman megcsókolt.
Egy ideig az ölében zokogtam, ő pedig csak a hátamat simogatta.
- Sajnálom CC... - szipogtam - Szeretlek. - csókoltam meg.
- Én is szeretlek! Most gyere, javítsuk ki a sminked. - nevetett.
Bementünk a fürdőbe és ő rögtön neki látott kiigazítani a sminkem. Jobban csinálta, mint én valaha.
- Köszönöm! - öleltem meg.
- Szívesen, szeretlek. - mondta.
- Én is téged. De most már kimehetünk végre, hogy csináljunk valamit?
- Persze, mit szeretnél csinálni? - kérdezte, miközben belebújt a csizmájába.
- Menjünk le a sétányra! - kiáltottam.

**A sétányon**

- Oooh! Nézd azt a hullámvasutat! CC mehetnénk vele egy kört? - könyörögtem.
- Ehh.. hát persze. Az első a győztes! - kezdett el szaladni.
Én pedig rohantam utána, amilyen gyorsan csak tudtam, de mivel legalább egy fél lábbal alacsonyabb vagyok nála, ez igen csak az ő javára ment.
- Hé haver.. elismerem, hogy magas vagy. De nem hagynál egyszer az életben nyerni? - kérdeztem zihálva.
- Bocs szivi, elfelejtettem, hogy alacsonyabb vagy.. - mondta, miközben felkapott majd megcsókolt.
- Semmi gond. Egészen addig, amíg meg nem ígéred, hogy végig megyünk az összes meneten!
- Miért ne mennénk? Haha. - nevetett CC.
- Nem is tudom. De akkor gyere, az első ülés a legjobb! - mondtam, leugorva és bemásztam az ülésbe.
- Indulás! - kiáltotta.

**3 perccel később**

- Istenem, ez annyira vicces volt. Gyerünk a következőre! - kiáltottam, amint kiszálltunk a vasútból.
- Rendben. Mássz a hátamra, oda futunk. - mondta CC, és felkapott a hátára.
- Juhúúúú! - kiáltottam, ahogy a következő vasúthoz rohantunk.

**4 perccel később**

- Következő menet!

**6 menettel később**

- Jól van Kaia. Most már kezdek éhes lenni. Ehetnénk valamit? - kérdezte.
- Igen, már én is kezdek nagyon éhes lenni. Sült krumpli!!! -  kiáltottam és gyorsan a büfés standhoz futottam.

**3 órával és egy rakás sült krumplival később**

- CC elfáradtam. Nem mehetnénk haza!
- De persze bébi. Gyere. - emelt a karjaiba és a kezébe vette a sült krumplimat is.
- Awww, szeretlek Christian!
- Szeretlek Kaia. Most pedig menjünk, fáradtnak látszol.
Aztán odacipelt a kocsihoz, a kaját pedig berakta a hátsó ülésre. Útközben egyre álmosabb lettem és nem sokkal később el is aludtam. Aztán egyszer csak fémcsikorgásra és emberek sikoltozására ébredtem. CC felé fordítottam a fejem és mindenhol rengeteg vért láttam. Rettenetes fájdalmat éreztem a karomban. Lenéztem az ölembe és észrevettem, hogy a karom fele hiányzott. Ezután pedig minden elsötétült előttem.

*Chapter 6 - Finally A Couple

Sziasztok!

Meghoztam a folytatást! Tudom mindenki arra számított, hogy az előző résztől fog majd folytatódni, és mégsem. De nem kell aggódni, a rész így tökéletes ahogy van! És igaz, hogy már az IHEAY-nál is sokszor mondtam, de ennél a történetnél is muszáj megemlítenem, mennyire szeretem fordítani! De a legjobban azt szeretem, mikor a részekhez olyan sok kedves és "izgatott" véleményt kapok! Nagyon hálás vagyok Nektek, hogy még itt vagytok és nem felejtettétek el az oldalt annyi kihagyás után.♥ És hát akkor nem is locsogok tovább..

Jó olvasást! :)

 ---------------------------------------- 

CC

- Kaphatnék egy adagot a 3-asból? Kaia te kérsz valamit?

- Öhm.. kérhetnék 2 mézes-mustáros csirkét?

- Grillezve vagy ropogósra? - kérdezte a pénztáros.

- Grillezve, köszönöm! - mondta egy édes mosollyal az arcán.

- Másvalamit? - nevetett a pénztáros.

- Hannah szeretne egy Happy Meal menüt, igaz? - kérdeztem.

- Igen és egy sajtburgert is. Ennyi az egész. 

- Értem, akkor ez összesen 5$ lesz. Pár perc és kész is. Oh és elvitelre?

- Igen. - válaszoltam.

- Rendben, a rendelésük száma 510.

** 5 perccel később **

- Az 510-es rendelés kész! 

- Majd én hozom CC!

- Rendben.

Tudom most biztos arra gondoltok "Mi a fenét csinálunk egy McDonald's-ban?" A válasz nagyon egyszerű. Imádom McDonald's kaját. Értitek? Nagyszerű. Szóval akkor.. Május 18-a van. És egyre inkább azt érzem, hogy valami vibrál Kaia és köztem. Nem vagyok egy optimista. És gondolom ez az egész, legyen is bármi hamarosan úgy is elmúlik. Vagy nem. Úgy értem, amikor épp csak lazulok egy kicsit, vagy álmodozom megállás nélkül rá gondolok. Úgy érzem tennem kell valamit. De fogalmam sincs, hogyan hívjam el egy randira. Mit tegyek. Már itt is van. Most majd kiderül.

***

Kaia

Szóval, visszaértünk a McDonald's-ból és megvacsiztunk Hannah-val. Most éjjel 10 óra van. Már nem tudom tovább magamban tartani az érzéseimet. 18-a van. Már lassan 2 hete itt vagyunk a srácoknál. Meg kell kérdeznem tőle, hogy ő mit érez. Szurkoljatok!
- CC?
- Igen?
- Én csak kíváncsi voltam, hogy.. szóval hogy.. - dadogtam és közben végig a földet néztem.
- Tessék? Szükséged van valamire? Elintézhetjük, ha gondolod.. - válaszolt, felnézve a laptop-járól.
- Nem.. nem kell menni sehova. Amire szükségem van az...
- Akkor mire van szükséged?
- Rád! Szükségem van rád! És nem érdekel, hogy mások mit mondanak. Érzem, hogy van köztünk valami, azóta amióta megcsókoltál a kórházban. És már nem tudom tovább eltitkolni ezt az érzést.. - majd azzal a lendülettel elindultam felé és meg se várva a válaszát, megcsókoltam. - Eljönnél velem egy randira?

- Istenem hát persze! Már én is elakartalak hívni, de annyira izgultam, hogy képtelen voltam lépni. Szeretlek Kaia, ezt soha ne felejtsd! - suttogta, aztán megcsókolt.

Az a csók.. annyira.. elképesztően jó volt. Majd hirtelen szenvedélyes csókcsatába kezdtünk és ez így is ment egy ideig. Aztán CC felkapott az ölébe (még mindig csókolózva) és elindultunk fel az emeletre. Miután beléptünk a szobájába, a lábával belökte az ajtót és ledöntött az ágyra. Óvatosan fölém mászott.

- Szeretlek Christian.. - mondtam két csók között.

- Jobban szeretlek, mint azt valaha is kiálthatnám.. - nézett mélyen a szemembe.

- Ez a "Morticians Daughter"-ből van. - mondtam nevetve, majd egy apró puszit nyomtam az orrára.

- De akkor is igaz.

- Bizonyítsd be. - nevettem.

- Pont most? Itt? Az ágyamban? - kérdezte, majd újra megcsókolt.

- Pont most. Pont itt. Az ágyadban.. - suttogtam az ajkaiba.

- Rendben. Te kérted. - válaszolta, és levette a fölsőjét.

- Már tudom is hogyan fogod bebizonyítani. És ez tökéletesen megfelel a számomra.. - mondtam egy óriási mosollyal az arcomon.

- Nagyszerű, mert ezt soha nem fogod elfelejteni. Megígérem. - suttogta a fülembe, minek következtében kirázott a hideg.

- Hmmm..

Aztán a dolgok csak úgy jöttek maguktól..

***

CC karjai között ébredtem, az ágyában. Meztelenül. Az órára pillantottam, ami 9:34-et mutatott. Boldog vasárnapot nekem. Van egy elképesztő, édes, odaadó, szerető és csodálatos barátom. Ezentúl mindig vigyázni fog rám és a húgomra is. Lehetne még ennél is jobb egy pasi? És ráadásul a Black Veil Brides dobosa!

- Mmmm.. - nyöszörgött CC.

- Hahó, ébren vagy?

- Mmmhmm - motyogta.

- CC, elfoglak hagyni.. - nem dehogyis, csak kíváncsi vagyok mit reagál rá.

- Hmmmhmm.. 

Igen, még alszik. megböktem az oldalát, hogy felébresszem. 

- Christian ébresztő! - újra megböktem.

- Még 5 perc anya.. - mondta.

- Először is, Kaia vagyok. Másodszor pedig nem. Kelj fel.. - bökdöstem.

- Rendben! - nyitotta ki a szemeit. - Oh Kaia, jól érezted magad? - vigyorgott.

Belebokszoltam a vállába és ezt válaszoltam.

- Nem. Borzalmas volt.. - válaszoltam és hangosan felnevettem az arckifejezése láttán.

- Nagyszerű.. szeretlek. 

- Én jobban szeretlek. - mondtam.

- A-a.. én szeretlek a legjobban! - csókolt meg.

- Ha te szeretsz a legjobban, akkor segíts megkeresni a ruháimat. Nem mehetek ki meztelenül. Elég bizarr lenne. 

- Miért? Én mindig azt csinálom..

- Igen, de te pasi vagy. Én pedig lány..

- Oh, értem. 

 ** 7 perccel később ** 

- Most jobb? - kérdezte CC.

- Igen. És most megyek, megnézem Hannah-t. Addig vegyél fel egy gatyát, mert még halálra rémíted.

- Rendben.. - majd belebújt egy gatyába.

Becsuktam magam mögött az ajtót és körülnéztem, nehogy meglásson valaki. Találjátok ki, ki várt a lépcsőnél az ő nagy nővérére? Pontosan. Hannah.

- Szia picim. - kaptam az ölembe és megpördültem vele.

- Hihiii Kaiaaa. - nevetett.

- Gyere lepjük meg CC-t! - irányítottam CC szobájához.

- Kop-kop! - kiáltottam.

- Gyere be..  - válaszolt.

- Figyelj Hannah, amint beértünk mindketten elkezdjük CC-t csikizni, rendben? - suttogtam a fülébe.

- Ideeen! - bólintott.

- 1.. 2..3. Mooost! - kiáltottam, ahogy berontottunk azt ajtón és rávetettük magunkat CC-re.

- Ááááh! Megtámadtak.. ááááhh! - kiáltotta.

Egy ideig még szórakoztunk és nagyokat nevettünk, aztán lementünk reggelizni.

*Chapter 5 - Is It Love?

Sziasztok!

Itt is lenne a folytatás! Tudom elég rövid rész lett, de azt hiszem a lényeg úgyis az ami történik benne. Egy-két jelenetnél én is nagyokat pislogtam, és a vége is elég érdekes. Ettől függetlenül remélem tetszeni fog. A következő rész nagyon-nagyon sok izgalmakat tartogat, úgy érzem a kedvenc részeitek közé fog tartozni. Köszönöm a visszajelzéseket és a FB oldalra érkezett like-okat! Nem is fecsegnék tovább.

Jó olvasást! :)

 ---------------------------------------- 

Kaia

 

Már egy hét is eltelt azóta, hogy beköltöztünk a srácokhoz. Ez alatt az idő alatt sokkal több mindent megtudtam róluk, mint azt valaha is gondoltam volna. Hannah imádja őket. Még azt is elárulta nekem, hogy Jinxx a kedvence, mert minden este elalvás előtt énekel neki és még a házi feladatában is segít neki. Én sajnos elég béna vagyok matekból, így inkább hagyom, had csinálja vele. Tegnap megtartottuk a szülinapi buliját is, ami elképesztően jól sikerült! Mindenkitől kapott valami ajándékot és a srácok még egy pillangós tortát is beszereztek neki. Óriási buli volt, azonban a gondolataim egész idő alatt máshol jártak. Egy ideje nagyon sok minden nem hagy nyugodni. Például az, hogy amikor CC minden este bejön hozzám, hogy leellenőrizze minden rendben. Azt hiszi mélyen alszom, de valójában minden egyes szót hallok. Hallom, ahogy azt suttogja " Az életem semmit sem ért, addig amíg meg nem ismertelek. Szeretlek.." Majd ezután megpuszil és kimegy. Minden egyes érintésétől kiráz a hideg. Nem tudom, mihez kezdjek. Úgy értem én még csak 17 vagyok. De azt hiszem ennek ellenére.. beleszerettem. Mikor kicsi voltam anyám egyszer elmesélte hogyan ismerkedett meg apámmal. Alig múlt 13 éves, mikor megszületett Michael. 15 volt mikor megszülettem én. Azt mondta, a szerelemnél nem számít a kor. Tudtam, hogy ez az egész csak mese. Hiszen az apám nem egyszer megerőszakolta őt. Mindezek ellenére anyám még most is azt hiszi, hogy apám szereti. (Mellesleg az apám 24 volt, amikor megszülettem.) Lehet, hogy régen szerelmesek voltak. Nem tudom. Én csak arra emlékszem, hogy mindig arról beszélt, a szerelem nem ismer határokat. Nem számít a korkülönbség. Talán ez egy jel? Talán nem is lenne gond, ha CC-vel lennék? El kellene mondanom neki, hogy.. hogy szeretem? Ahh.. a gyomromban, mintha ezernyi pillangó repdesne. Mit tegyek?

***

CC

A lányok már lassan egy hete nálunk laknak. Az idő csak úgy repül, mikor egyszerre dolgozol új dalokon és vigyázol két lányra. Pontosabban egy lányra és egy nőre. - Halkan felsóhajt - Annyira szeretem őt. De nem lenne szabad ezt éreznem, hiszen még csak 17 éves. Már az is illegális lenne, ha csak egy vacsorára vinném el. Miért érzem azt, hogy ez egy cseppet sem érdekel? Ez a lány fantasztikus. Nem hiszem, hogy tud róla, de éjszakánként mikor alszik, mindig bemegyek hozzá és azt suttogom a fülébe " Az életem semmit sem ért, addig amíg meg nem ismertelek. Szeretlek.. " vagy egyszerűen csak egy csókot lehelek a nyakára. Híres ember vagyok, meg van mindenem. De úgy érzem azzal, hogy megismertem még szebbé tette az életem. És ki tudna megfeledkezni Hannah-ról? Tegnap volt a születésnapja, Május 15-én. 10 éves lett és egy óriási bulit tartottunk. Csokis pillangós torta, mentás fagylalt és egy csomó ajándék. Én egy 40 cm-es fekete-zöld-lila foltos plüss pillangót adtam neki. Jinxx egy rózsaszín gitárt ajándékozott neki. Pont úgy nézett ki, mint a sajátja csak lekicsinyített változatban, hogy elférjen a kislány kezében. Imádja! Sammitől egy babaházat kapott. Andy vett neki pár rózsaszín ruhácskát és egy tiarát csináltatott neki igazi gyémántokkal. Jake és Ella egy szuper kamerát vett neki, Ashley pedig olyan pólókat ajándékozott neki, amin a Mi nevünk és logónk szerepel. Kaia-tól természetesen rengeteg plüsst kapott. Nem is biztos, hogy mindent felsoroltam. Mindenesetre Kaia épp felém tart. Kíváncsi vagyok mit akarhat..

Facebook oldal

Sziasztok!

Újdonsággal érkeztem! Egy kósza ötletem támadt, aminek az lett a vége, hogy ténylegesen megcsináltam. Elkészítettem az BVB blogjaimnak egy FB oldalt. Ezentúl az alábbi linken bármikor elérhettek, üzenhettek is és nyomon követhetitek a Black Veil Brides Fanfiction Translations és az Unholy nevű oldalak tevékenységeit, illetve legfrissebb híreit is! Igyekszem minden nap újdonságokkal jelentkezni, remélem Ti is csatlakoztok! :)

 ---------------------------------------- 

Íme a link:

Black Veil Brides Fanfictions

 Nyugodtan nézzetek be, like-oljátok és figyeljétek a legújabb infókat! 

*Chapter 4 - New Home

Sziasztok!

Meg is hoztam volna a folytatást. Ugye milyen hamar eljött a szombat /félig meddig vasárnap/? Köszönöm az előző részhez érkezett véleményeket! Ti mindig megtudtok lepni valamivel! Mivel nem akarom sokáig húzni a folytatást, ezért azt hiszem a következő részt kedden hozom. Remélem mindenkinek megfelel. Ettől a résztől kicsit jobban beindulnak az események. Majd Ti is meglátjátok. Várom további észrevételeiteket, tudjátok csak bátran!

Egy apróság így a végére. Megérkezett az Unholy új része, meglesni ér!

Jó olvasást! :)

 ---------------------------------------- 

CC

 

Kétségbeesettnek tűnt. Bármit megtettem volna, azért, hogy boldognak lássam. Még akár a húgára és rá is képes lettem volna ezért vigyázni. Azt akartam, hogy ezt ő is tudja. És, tudom ez az egész nagyon furcsa, hiszen még alig egy napja ismerem, de úgy érzem beleszerettem. Szóval megcsókoltam, hogy tudassam vele mit érzek. Miután elváltak egymástól ajkaink Andy döbbent arckifejezéssel bámult rám.

- Öhm.. oké azt hiszem most már mindent értek.. - mondta Kaia, visszafeküdve a kórházi ágyába.

- Jah, én is.. - motyogta Andy, majd felkelt. - Később látjuk egymást srácok! Sziasztok.

- Uhh.. bocsi az előbbiért. Csak szeretném, ha tudnád.. mindent megteszek érted! Mindig melletted leszek és.. öhm nem is tudom, hogy mondjam el.. de azt hiszem, beléd szerettem. - nyögtem ki nagy nehezen.

Apró mosollyal az arcán nézett fel rám, majd megszólalt.

- Hiszek neked.

***

Nem sokkal később aznap már ki is engedték. Így elmentünk vele a házukhoz, hogy összeszedjük a cuccaikat. Miután kinyitotta a kulccsal a bejárati ajtót, szorosan követtük őt. ( Úgy értem Andy és én) Majd ezután az emeleten lévő legelső szobához vezetett minket.

- Ez az én szobám. Hannah-é mellettünk van. - magyarázta, miközben kinyitotta a szekrényét és elkezdte kipakolni a ruháit.

- Kaia, zárva van a szobája! - kiáltotta Andy.

- Oh, itt is van. - nyomta a kezembe a kulcsot.

- Tessék Andy, használd ezt. - mondtam nagyon lassan, mintha csak egy 3 éveshez beszéltem volna.

- Kösz haver. - mondta, majd kinyitotta az ajtót.

Mikor beléptünk, egy gyönyörű hercegnő szoba tárult elénk. Rózsaszín falak, pillangók, koronák, trófeák és a szoba közepén volt egy királyi méretezésű ágy. ( Haha, a második nevük szintén Queen) Az ágy mellett pedig egy aranyos hintaszék volt, az ágyban egy apró kislány aludt.

- Te vad az Kaaiaa? - kérdezte akadozva a kislány.

- Kaia odakint van, az én nevem Andy. - suttogta Andy, miközben letérdelt a kislány ágya mellé.

- Endii? - kérdezte.

- Igen Hannah, nagyon ügyes vagy! - mosolygott.

- Endii ő ki? - mutatott rám.

- Az ő neve CC, egy nagyon jó barátom, szóval nem kell félned tőle. - válaszolta felém intve.

- Szia Hannah! CC vagyok. - térdeltem Andy  mellé.

- Sziszi? Hihi a sziszámat is Sziszinek hívják. Ő bolyhos, látjátok? - húzott elő egy fekete-fehér plüss macskát és szorosan magához ölelte.

- Aaah, egy mini én! - mondtam nevetve.

- Ideeen! Moszt már két sziszám van. - kacagott Hannah.

- Héé akár én is lehetnék cica. - mondta Andy, idióta fejet vágva.

- Jóó. Endi és Sziszi, mosztantol ti lesztek a sziszáim. - nevetett vidáman.

- Ez az! - visított Andy.

- Srácok! - szólalt meg hirtelen az ajtóban ácsorogva Kaia, kezében egy megpakolt bőrönddel.

- Kaaiiaa! - kiáltott Hannah, majd felpattant és odarohant hozzá.

- Szia csöppség! - ölelte magához a lányt.

- Kaaiaa hova mész? - kérdezte Hannah.

- Figyelj Hannah. Anya most egy kis időre távol lesz tőlünk, de ne aggódj, addig mi Andyvel, CC-vel és a barátaikkal maradunk. Tudod, ők mindannyian valamilyen hangszeren játszanak és van egy saját bandájuk is. - magyarázta a kislánynak Kaia, mintha csak a saját lányához beszélt volna. A szemei csak úgy ragyogtak, mikor a húgára nézett. - Hannah. Mutasd meg Andynek a játékaidat és pakolj el mindent, amit magaddal akarsz hozni a házukba. Egy időre odaköltözünk. - fogta meg a kezét, majd a szekrényéhez vezette.
- Ooh, ez nagyon aranyos. - mondta Andy, kezébe véve egy apró pink hercegnő ruhát.

***

Az édesanyjukat aznap délután letartóztatták. Az indítékok fiatalkorúak bántalmazása és veszélyes környezetben való gyereknevelés voltak. Így, mivel az apjuk elhunyt és a bátyjuk sajnos képtelen volt arra, hogy a gondjukat viselje, mi ( azaz Jinxx és Sammi) lettünk a nevelő szüleik.

***

- Fuuha! Gyönyörű ház! - csodálkozott Kaia, mikor beléptünk az ajtón.

- Sziszii! Moszt akkor itt maradunk? - kérdezte Hannah, miközben a pólómat húzogatta.

- Igen Hannah és máris megmutatom a Te szobád. Gyere velem! - mondtam, majd elindultunk fel a lépcsőn, nyomomban a kislánnyal. A házban összesen 7 hálószoba, 4 fürdőszoba és 3 emelet van.

- Nem voltam biztos benne, hogy külön szobát akartok-e vagy sem, ezért inkább előkészítettem 2 szabad szobát. De ha nem tetszik, akkor megkérhetem Jake-t vagy Ashleyt, hogy egy időre költözzön másik szobába. - motyogtam tekintetemet végig a padlóra szegezve. Még soha nem voltam ennyire zavarban.

- Azta! Ez a szoba elképesztő! Franciaágy? Saját ruhásszekrény? Wááooh! - hallottam Kaia hangját a másik szobából.

Sietve átszaladt a hallon és egyenesen Hannah szobájába jött, amit csakis a kislány kedvéért rózsaszínre festettünk. Beszereztünk egy csomó pillangót is, hogy még jobban hasonlítson a régi szobájához.

- Köszönöm CC. Ez a legjobb dolog, ami valaha megtörtént velünk! - mondta, majd odajött hozzám és szorosan átölelt.

*Chapter 3 - Awakened

Sziasztok!

Sikeresen hazaértem és amint látjátok még a határidőt is betudtam tartani, +/- pár óra eltéréssel. A lényeg, hogy ebben a részben már sokkal több minden történik és valamivel hosszabb is, mint az eddigiek! Remélem elnyeri tetszéseteket és néhány véleményt is kapok róla. Mivel a heti 2 részben egyeztünk meg, a következő részt szombaton hozom. Ugye várjátok már? Nem is húzom az időt tovább.

Jó olvasást! :)

 ---------------------------------------- 

Kaia

Miután magamhoz tértem észrevettem, hogy nem vizes a föld körülöttem. Nem értettem, hisz én az utcán estem össze. Meleg ágy, száraz ruhák és egy kéz, ami az én kezem fogja. Mi történt velem? Kinyitottam a szemem és felkeltem. Egy kórházi szobában vagyok. Hogy kerültem ide? Aztán hallottam egy hangot, amiről soha életemben nem gondoltam, hogy személyesen is hallani fogom. Christian Coma a Black Veil Brides-ból!

- Hé, minden rendben? - kérdezte.

- Öhm.. heh igen.. heh.. - dadogtam.

- Biztos? Nem nézel ki valami túl jól. Nem vagy szomjas? - próbált segíteni.

- Nem. Jól vagyok. Egyszerűen csak.. te Christian Coma vagy, a Black Veil Brides dobosa és hozzád képest én egy senki vagyok.. - válaszoltam.

- Nos, te nem egy senki vagy. Mert a senki az senki. Várj, mi? Haha, nem érdekes. Szóval, mivel te tudod az én nevem, azt hiszem nekem is illene tudnom a tiéd. - mondta mosolyogva.

- Hát. A nevem Kaia Louise Queen és 17 éves vagyok. És mielőtt megkérdezed. Nem, nem festem a hajam. Még akkor is, hogy ha ezek a barna-szőke csíkok festettnek tűnnek, ez az eredeti hajszínem. - hadartam, direkt elkerülve hogy a szemébe nézzek.

- Oh nagyszerű. Azt hittem, hogy melíroztattad vagy valami. De igazából csak tudni szerettem volna, hogy minden rendben van-e veled? - kérdezte, mire egy halk "aha-t" motyogtam. Ezután néma csend telepedett le közénk és csak mélyen egymás tekintetét fürkésztük, egészen addig, míg Andy be nem sétált és egy halk köhintéssel felrázott minket az álmodozásból.

- Bocsánat a zavarásért. Andy vagyok. - nyújtotta felém a kezét és én bátortalanul megráztam azt.

- Őőő.. szia Andy. Kaia vagyok. A BVB a kedvenc bandám örökre és most sokkot kaptam azt hiszem. Te tényleg Andy Biersack vagy? - motyogtam.

- Igen, teljes életnagyságban. Hahaha.. - nevetett.

- Fuhh.. álmodom? Valaki csípjen meg! - mondtam.

- Oké. - mondta CC és jó erősen belém csípett.

- Áuu. Nem gondoltam komolyan! - kiáltottam finoman a karomat masszírozva. Nagyon fájt.

- Ne haragudj! Nem akartam fájdalmat okozni. - mondta CC, majd szorosan megölelt.

- Semmi baj. - minden nap rosszabbat kell átélnem.

- Szóval Kaia. Van családod? - kérdezte Andy, majd leült az ágyam végébe.

- Igen. Van egy anyám és egy húgom Hannah. 9 éves és Down kóros. A bátyám Michael 19 éves és a barátjával Fresnoban él. Igen a barátjával, mivel Michael meleg. - mondtam az utolsó szavakat kihangsúlyozva, mivel elég furcsa arckifejezéssel néztek rám.

- Oh szuper. - szólalt meg Andy, ezzel megtörve a már kínossá váló csendet.

- És.. egyébként mi történt veled? - kérdezte CC.

- Hát az anyám megint berúgott és tegnap este megvert egy szíjjal. Választanom kellett. Vagy én vagy a húgom. Nem tudtam volna végig nézni, ahogy szenved. Úgy vigyázok rá, mintha csak a saját lányom lenne. - suttogtam könnybe lábadt szemmel.

- Istenem Kaia. Nagyon sajnálom. - mondta Andy, magához ölelve.

- Nincs semmi baj. Komolyan. Ez rendben van. - mondtam, egy könnycseppet letörölve az arcomról.

- Nem ez nincs rendben! Ha az anyád bánt téged akkor muszáj elmondanod valakinek! - erősködött CC.

- De senkinek nem tudom elmondani! - kiáltottam, majd újra elsírtam magam.

- Nekünk már elmondtad. - szólalt meg Andy - És most ez a legfontosabb. Azt mondtad 17 éves vagy, igaz?

- Igen. Júliusban leszek 18. - válaszoltam vékony hangon.

- Kérlek ne sírj! - nyugtatgatott CC, majd egy papírzsepit nyújtott nekem.

- Nos, most Május van. Mikor van a szülinapod? - kérdezte Andy.
- Július 5-én. - válaszoltam, miközben megtöröltem a szemeimet az imént kapott zsepivel.
- Nos, addig, de persze csak ha akarod, mi vigyázhatunk rád és a húgodra. - ajánlotta fel mosolyogva Andy.
- Komolyan gondoltad? De.. mi lesz miután betöltöm a 18-at? Mit tehetek, hogy segíthessek Hannah-nak? Mit tehetek? Még mindig az anyámmal van! És mi lesz ha a gyermekvédelmesek magukkal visznek, ha az anyám börtönbe kerül? - kérdések százai hagyták el a szám és azt hittem már le se tudok nyugodni. Aztán hirtelen elhallgattam. Egy apró csók késztetett hallgatásra.