*Chapter 17 - Goodbye Hannah

Drága olvasóim!

Itt lennék a folytatással, ami ahogy a címből is kiderült, nem a legvidámabb ismételten. Valamint szeretném közölni veletek, hogy ezen kívül már csak 3 fejezet van hátra, ami részben rossz mivel véget ér egy újabb történet, de részben jó is, hiszen nem sokára hozom az új történetet.

Jó olvasást mindenkinek! :)

----------------------------------------

Minden nap meglátogattam Hannah-t, egészen a halála napjáig. Soha többé nem ébredt fel. Egész végig csak vele voltam és a már szinte élettelen kezét fogtam, abban reménykedve, hogy egyszer felébred. Egy hétfői napon halt meg szeptember 24-én. Ott ültem mellette az utolsó leheletéig. CC mellettem volt, Andy pedig mögöttünk, Mikey mellett. Andy még a kék ruháját is felvette néha, azért imádkozva, hogy Hannah felébredjen és meghívja egy teára. De nem volt szerencsénk. A szerencse már nem létezett számunkra. Nem sírtam amikor meghalt. Tudtam, hogy most már egy jobb helyen van, ahol egy csomó rock sztárral teázgathat. Hmm. Hannah nagyon szeretett mindenkit. Még akkor is, ha sokszor viccet csináltak belőle. Neki volt a leghatalmasabb szíve, miért pont neki kellett elmenni? Mindannyiunknak rettenetesen hiányzik. Senkinek nem volt ereje ahhoz, hogy megszervezzük a temetést, de kénytelenek voltunk. Ez egy olyan dolog, amit meg kell tennünk. Mikor meghalt, Mikey felhívta anyát. Teljesen kijózanodott amióta utoljára beszéltünk és mikor megtudta, hogy mi történt sírva fakadt. Igenis foglalkozott velünk, csak azelőtt ezt soha nem tudta kimutatni. Szerettem volna meglátogatni, de egyenlőre nem fogadhat látogatókat. Bár Hannah meghalt, még mindig úgy érzem, hogy velünk van. Vigyázni fog Eric-re és Bronson-ra még akkor is, ha soha nem fog találkozni velük. Mikey és Daniel úgy döntöttek, hogy közelebb költöznek hozzánk, tudjátok, hogy mindenben kisegíthessenek minket. Annyira szerettem volna, hogy felébredjen. Sokkal jobbá tette volna az életem. De rendben van. Minden rendben. Tudom, hogy mikor meghalt, boldogan halt meg.

Szeptember 30.

Épp a temetést szerveztük, amikor Sammi és Jinxx bejöttek hozzánk.

- Srácok, tudom, hogy ez most egy nagyon nehéz időszak mindannyiunk számára.. de mondanom kell valamit. - mondta Sammi - Terhes vagyok. - egy ideig csak üres tekintettel bámultam rá, aztán magamra erőltettem egy mosolyt.

- Gratulálok!

- Igen, grat! - mondta CC.

Miután mindenki elmormolt egy gratulációt Sammi odajött hozzám.

- Úgy gondoljuk, kislány lesz. Sokáig keresgéltük a megfelelő nevet, az is eszünkbe jutott, hogy Rhea Faith-nek hívjuk majd, de végül úgy döntöttünk, hogy Hannah után nevezzük el. Mit gondolsz? - térdelt mellém Jinxx.

- Szerintem ez nagyszerű. Pontosan ugyanúgy akarjátok elnevezni, mint Hannah-t? - kérdeztem.

- Arra gondoltunk, hogy Hannah Celeste lesz a teljes neve. Tetszik az ötlet? 

- Igen, ez nagyon aranyos! - mondtam és elmosolyodtam. Hannah halála óta ez volt az első, igazi őszinte mosolyom.

- Jaj! Annyira örülünk, hogy tetszik! - mondták és mindketten megöleltek.

- Igen, de azért vigyázzatok a babákra. Kinyomjátok belőlem a szuszt.. - lihegtem, mire eleresztettek.

- Bocsi.. - motyogták.

- Semmi baj, csak levegőre van szükségem.. - sóhajtottam.

- És szeretnénk, ha tudnád hogy nagyon sajnáljuk ami történt és tudd, hogy mi mindig itt leszünk melletted! Nagyon szeretünk! - mondta Sammi.

- Köszönöm!

Október 2.

Ma volt Hannah temetése. Nagyon nehéz volt végignézni, hogy elmegy és többé nem jön vissza hozzánk, de meg kellett tennem. Andy felvett egy fekete ruhát és megígérte, hogy soha többé nem veszi fel. Tudom, hogy hazudott. A legszívesebben beszaladt volna a szobájába, hogy felpróbálja az összes ruháját és csak sírjon. Az édesapánk mellé temettük őt. Anya eljöhetett a temetésre, de egy  felvigyázónak mellette kellett lennie. Megpróbáltam beszélni vele, de ő azt mondta, hogy nagyot csalódott bennem, amiért ilyen fiatalon teherbe estem és aztán már nem is akart foglalkozni velem. De legalább tudom, hogy én sokkal jobb anya leszek, mint Ő amilyen valaha is volt! Ő nem lát át a saját problémáin, hát miért hagynám, hogy újakat gyártson? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy a mai nap volt életem legrosszabb napja.

~~~

Hazafelé a kocsiban az "If I Die Young" című dal szólalt meg. Egyszerűen csak sírva fakadtam. 

- Ennek nem lett volna szabad megtörténnie! - zokogtam.

- Minden rendben kicsim.. minden rendben.. - simogatta a hátam CC.

- Nem! Semmi sincs rendben! Miért kellett meghalnia?!

Félreállt a kocsival az út mentén és csak engem ölelt, miközben remegtem.

- Sajnálom.. de én ezt már nem bírom.. - suttogtam néhány perc múlva.

- Minden rendbe fog jönni! Minden..