Sziasztok!
Hát itt lenne a II. évad első része. Nem a leghosszabb, de azért remélem mindenkinek tetszeni fog és ezután is Max-el és Andyvel tart, hogy izgatottan végigkísérje kalandos életüket az út végéig. Na de nem szeretnék prózai lenni.. Fontos megjegyzés, hogy ehhez a részhez kivételesen csatoltam egy zenét is. Tökéletesen passzol a részhez, de persze ezt Ti is megállapíthatjátok, ha elolvassátok. Szóval..
Jó olvasást! (:
----------------------------------------
Max
* 1 évvel később *
Kinyitottam az Andyvel közös otthonunk ajtaját, majd beléptem a lakásba. Levettem a kabátomat és a kanapéra dobtam, azonban ahogy meghallottam a cipzárom csattanását egy ismeretlen fém tárgyon, fejemet azonnal abba az irányba fordítottam.
Odasétáltam és felemelve a kabátomat, egy rózsaszín tokba bújtatott telefont láttam meg, mellette egy apró magassarkú formájú kulcstartóval.
Felvontam a szemöldököm és a szobánk felé pillantottam. Andy nem... megtette volna?
Erős fájdalmat éreztem a szívemben, mint akit épp keresztül lőttek egy nyíllal. Felvettem a telefont és megragadtam a kulcstartót. Ekkor meghallottam, hogy nyílik az ajtó, de nem fordítottam meg a fejem. Attól féltem valami olyat láthatok, amit nem akarok. Mert nagyon nem szerettem volna.
- Bébi! Hol voltál ilyen sokáig? Már éjfél van. - hallottam meg Andy hangját, ami nyilvánvalóan nekem szólt.
Istenem, nincs is itt senki más. Gyorsan megfordultam, de elég lassan ahhoz, hogy a telefont elrejtsem a hátam mögé. Ott állt Andy egy szál semmiben. Na jó egy Batman-es pizsama nadrág azért volt rajta.
- Csak el kellett intéznem néhány dolgot. - válaszoltam hihetően. Az igazat mondtam, azonban nem munkaügyben kellett intézkednem. Andynek kerestem egy Valentin napi ajándékot. Nagyon nehéz kitalálnom mit is adhatnék neki.
- Mit tudtál vásárolni kerek - majd itt a TV tetején lévő órára pillantott - 5 órán keresztül?
- Valamit. - válaszoltam.
- Nos, mi az a valami? - kérdezte.
- Semmi. Miért akarod tudni? - mondtam, megpróbálva kitérni a válasz elől.
- Azért, mert te annyira... de tudod mit? Ehhez most nincs kedvem ilyen késő este. Gyere aludni... akármikor. Nem érdekel. - sóhajtotta, miközben megfordult és visszament a szobába. Majd egy hosszú sóhajt eresztettem ki, ahogy bezárta, de leginkább bevágta az ajtót.

Elővettem a kezem a hátam mögül. A telefont bámultam. Nem tudom kihez tartozik. Nem az enyém és Andy-é sem az biztos.
Ahogy néztem csak arra tudtam gondolni, hogy juthattunk el idáig?
Na neee O___O Andy....áá, ezt nem hiszem el :\ mondjuk sejtettem, hogy nem lesz túl tökéletes a kapcsolatuk, azok után, amik történtek korábban, de azért reménykedtem :3
VálaszTörlésAzért remélem megoldódnak a dolgok, szegény Max így is sokmindenen ment keresztül~ siess a kövivel *-------* ♥
Hihiii :D hát igen. És sajnos ez még szinte semmi :D sok érdekes dolog fog még történni és talán hamarabb mint gondolnánk ^^.
TörlésSietek! :)