*Chapter 13 - Kaia's Birthday

Drága olvasóim!

Óriási kihagyással végre sikerült befejeznem a következő rész fordítását is. Már csak egy pár fejezet van hátra, úgyhogy lassan ideje lesz valami új BVB-s történet után nézni. Hamarosan kirakok egy szavazást, hogy fordítást szeretnétek-e olvasni, vagy egy saját általam írt történetet. Addig még biztos van egy kis idő, majd akkor visszatérünk rá.

Jó olvasást mindenkinek, mint mindig most is izgatottan várom a véleményeiteket! :)

----------------------------------------

**Július 5**

Mikor felébredtem a közös ágyunkban feküdtem és a levegőt szalonna, kolbász és pirítós illata töltötte be. Aztán hirtelen fejbe vágott. Most már 18 vagyok. Mikor az oldalamra fordultam CC-t pillantottam meg, aki egy tálcával a kezében szalonnát, kolbászt, pirítóst, egy kártyát, narancs levet és egy rózsát egyensúlyozott.

- Jó reggelt és boldog születésnapot Kaia! - mondta és homlokon csókolt.

- Jó reggelt édes! - ásítottam.

- Csináltam neked reggelit, a kedvencedet.

- Köszönöm, ez csodálatos! - mosolyogtam és egy nagyot haraptam a pirítósból.

- Csak a legjobbat, a legjobb lánynak! - mondta - Viszont, ha elkészültél gyere le a földszintre. Van egy meglepetésem a számodra. - mondta, majd szó szerint kiugrott a szobából, le a lépcsőkön.

- Ugghhh.. - nyögtem.

Aztán elkezdtem enni és közben elolvastam a kártyát.

"Drága Kaia,

A mai nap a legszebb nap az életedben, még akkor is, hogy ha ezt nem így gondolod.

Boldog 18. Születésnapot!

Szeretettel, Christian!"

- Awwe! Milyen édes.. - suttogtam magamban.

- Kaia, kész vagy már? - kiáltott fel a földszintről CC.

- Nem, de nagyon tetszik a kártya! - kiáltottam vissza.

- Tudtam, hogy tetszeni fog! - válaszolt - De most már azért siethetnél!

- Rendben! - kiáltottam a tálcát az ágyra helyezve, majd kikászálódtam az ágyból. A szekrényemhez sétáltam és elővettem egy BVB-s pólót, amin a srácok egytől-egyig rajta voltak, felvettem egy pink szaggatott  farmert, és végül a karkötőimet és elindultam a fürdőbe. Egy fekete tussal kihúztam a szemem, óvatosan egy szárnyat rajzolva a mindkét szemem sarkába, és egy sötétebb piros rúzzsal kiemeltem a szám. Aztán elővettem a hajvasalómat és lassan elkezdtem kiegyenesíteni a fejem tetején ékeskedő gombócot. 6 perccel később már kész is voltam. Lestartoltam a földszintre és Christiannak kiáltottam.
- Christian donde esta? - ugyanis én egy kétnyelvű köcsög vagyok, haha.
- En el cocina, chica! - válaszolt. Hogy a fene vinné azt a szexi spanyol nyelvtudását!
- Porque? A meglepetésem ott van? - kérdeztem a konyha felé sétálva.
- Igen! Én legalább is azt hinném hugi. - szólalt meg valaki a hátam mögött.
- Mike! Hát eljöttél! - kiáltottam a nyakába ugorva.
- Igen, el! Nem hagyhattam ki a születésnapod. Sajnálom, hogy Hannah-én nem voltam itt. Nem tudtam jönni, mert a főnököm egész nap csak dolgoztatott. Ugghh akkora egy picsa.. - mondta szorosan magához ölelve.
- Biztosan örülni fog, hogy ma láthat téged. Biztos vagyok benne! - mondtam széles mosollyal az arcomon.
- Na és hogy van a baba? - kérdezte a konyhapulthoz ülve.
- Hát.. a reggeli rosszullétek óriási nagy szívások.. Soha ne akarj teherbe esni Mike, oké? - mondtam viccelődve.
- Rendben, csak azért is kipróbálom! - nevetett.
- Szóval Kaia. Nem csak Mike az egyetlen meglepetésem a számodra. Egy csomó mindent elrejtettem a házban, azt hiszem ideje mindet megkeresned. - mondta CC.
- A fenébe.. haver én nagyon fáradt vagyok. - sóhajtottam keresztbe feküdve a pulton, mivel elég alacsony vagyok és pont elférek rajta.
- Oké, oké. Egyet megmutatok, de a többit neked kell megtalálnod. - válaszolta CC, ahogy kinyitotta a hűtőt.
- Te a hűtőbe dugtad az ajándékot? - kérdezte Mike csipkelődve, mire mind elnevettük magunkat.
- Természetesen. Máskülönben hol tartanám a sminkkészletet? - válaszolt előhúzva egy óriás doboznyi sminkes cuccot.
- Azta! És mégis hogy fogom én ezt használni? Hát nagyobb, mint én.. - lepődtem meg.
- Nem tudom. Majd megoldod. Auughh.. Most már én is nagyon elfáradtam.. Mikey, vagy Michael vagy hogy a fenébe szólítsalak..
- A Mike tökéletes lesz.
- Oké, Mike. Ha elfáradtál van egy pár vendégszobánk, rendben? - mondta CC, majd az ölébe kapott és felvitt a szobánkba.
- Később találkozunk Mike! - vigyorogtam rá.
- Awww fúúj! Nincs szükségem erre a látványra.. a kishúgom vagy még..  - nyafogott majd becsukta a szemét és befogta a fülét.
- Ahogy gondolod.. Páá! - válaszoltam a lépcső tetejéről.
- Tudod mi tenné még szebbé a szülinapom? - kérdeztem CC-t, miközben a nyakához bújtam.
- Nem, micsoda?
- Talán.. hmm.. tudoood.. - suttogtam.
- Oh, hát persze! Hmm rendben.. - nevetett, majd becsukta és bezárta mögöttünk az ajtót.

**20 perccel később**

Mikor lesétáltunk a földszintre Mike-ot a nappaliban találtuk. Épp Tv-t nézett.
- Heey Mikey, mizuu? - ugrottam rá és összekócoltam a haját.
- Valaki sokkal boldogabbnak tűnik.. - mondta.
- Hmmm.. sokkal! - mondtam CC-re vigyorogva.
- Awww fúújj.. most komolyan ezt kell hallgatnom? - nyavalygott Mike.
- Őőőő jaa! Hahaa.. - nevettem és eldőltem a kanapén.
- Gyere Christian, ülj le. Mike már 2005 óta nem harapott meg senkit. Na jó csak viccelek, viccelek! - nevettem.
- Kaia! Tudod, hogy az volt az egyetlen alkalom.. - rázta a fejét Mike.
- Komolyan? Te tényleg megharaptál valakit? - kérdezte CC.
- Nem.. dehogy.. oké?
- Mike! Fogd már be a szád.. én csak vicceltem ember! - kiáltottam.
- Oh.. öhm oké..
- Bocsi, a hormonok. Egyszerűen nem tudom irányítani..
- Nem gond. Megértem.
- És most CC. Hol vannak az ajándékaim? - kérdeztem.
- Nem mondhatom el.. meg kell keresned őket.
- Ahaaaaaajjj!! Léééciiiiii!
- Neeem. Bocsika. - nevetett.
- Ahhhjj. Olyan izé vagy.. Mike menj és keresd meg az ajándékaimat! Most!
- Öhm hallottad mit mondott. A te ajándékaid, neked kell megtalálnod őket.
- Haah.. Szemetek. - majd felpattantam és legalább fél órán keresztül kutattam a lakásban bármiféle ajándéknak látszó tárgy után.
- Oké, van még valahol?! - kérdeztem nagyon idegesen.
- Nos, igen. De ahhoz kocsiba kell ülnünk. - válaszolta CC.
- Neheeeem! Fáradt vagyok és mindjárt elalszom.. - nyafogtam és lefeküdtem a földre gömb alakba kuporodva.
- Kaia mi a fenét csinálsz? - bökött meg Mike.
- Épp egy űrhajót építek a Marsra, miért minek látszik amit csinálok? - kérdeztem.
- Oh hát ez egy nagyon.. érdekes módja az űrhajó építésnek.. - viccelődött.
- Haaah! - morogtam.
- Gyeree! Majd odacipellek! - nevetett és az ölébe kapott.
- Neeem. Gyerünk Mike! - kiáltottam.
- Jövök! - mondta felállva a kanapéról.
Ahogy kiértünk megláttam egy nőt egy sárga kocsi mellett, aminek szempillái voltak. Szempillái!
- Imádom a kocsidat! - kiáltottam.
- Köszi! - válaszolt.
Majd mind beültünk CC kocsijába és elindultunk a következő meglepetéshez.
- Hova megyünk? - vigyorogtam.
- Majd meglátod. - válaszolta CC.
- Naaah! Unatkozom. Ez nagyon unalmas. Mike te is annyira unatkozol mint én? Szerintem igen. Ahhhj. Utálom a meglepetéseket. - mondtam idegesen.
- Kaia, fogd be! - mondta Mike.
- Neeeeeeeeeem! Sohaa! - kiáltottam.
- Megérkeztünk! - szólalt meg CC, mire felnéztem.
- Pontosan hol is vagyunk? - kérdeztem miközben megböktem őt.
- Mindjárt meglátod. A fenébe.. nagyon megvagy őrülve. Ami persze miattam van.. de hát naa.. - nevetett.
- Gyerüünk! Menjünk. - mondtam ahogy leparkoltunk.
- Oké csak nyugodj le. - fogta a homlokát Mike.
CC bevezetett minket egy óriási épületbe és eltakarta a szemem.
- Ahhj ne már. Tudod, hogy utálom a meglepetéseket! - morogtam.
- Igen, igen. Na gyere. Jó most már kinyithatod a szemed.
Majd levette a kezét a szememről és én komolyan sírva fakadtam.
- Igen, megcsináltuk. Azaz a srácok megcsinálták. Én nem tudtam elhozni a kártyát. - mondta CC.
Csodálatos dolgokat láttam a szobában. Aláírt fotók az összes híres embertől, akiket szeretek. Katy Perry, Dahvie Vanity, Jayy Von Monroe, mindenki a Paramore-ból, és még egy csomó mindenki egy nagy asztalon a sarokban. Volt ott egy fantasztikus torta, ami úgy nézett ki mint én. Rengeteg ajándék.. és a vendégek még meg sem érkeztek. A falakon képek voltak rólam még évekkel ezelőttről. Aztán megláttam a többieket Hannah-val ahogy egy asztalnál ültek. Odaszaladtam hozzájuk és mindenkit szorosan magamhoz öleltem. Aztán bemutattam nekik Mike-ot.
- Mike! - kiáltott Hannah és a nyakába ugrott.
- Szia pici babaa! - forgatta meg a levegőben őt.
- Hey srácok! Nagyon-nagyon szépen köszönöm srácok! Ez lesz életem legeslegszebb napja! - zokogtam.
- Igen, és láttad már hogy ki jön még? - kérdezte Andy.
- Nem, ki? - kérdeztem körbe nézve.
- Oh, csupán az összes énekes, színész akivel valaha is találkozni szerettél volna. - válaszolta Andy, majd körbevezetett a teremben.
- Jaaj fogd be! - bokszoltam bele.
- Nem, ez igaz! - nevetett.
- Ahhh! Úúúristeeen! Köszönömköszönömköszönömköszönöm!!! Imádlaak! - mondtam össze vissza puszilgatva őt.
- Hey, ne nekem köszönd. Ez CC ötlete volt! - mondta és leült egy székre.
- Isteneem! Köszönöööm Christiaaan! - kiáltottam CC-hez rohanva és a nyakába ugrottam.
- Nagyon szívesen! De most már eléég.. ez már fáj! - nevetett.
- Oh, bocsi.. Hahaa.. - nevettem halkan és leszálltam róla.
- Gyere, már jönnek a többiek! - mondta, majd behúzott a hallba.

**5 órával később**

Köszönöm mindenkinek, hogy eljöttetek! - mondtam már vagy a 205. alkalommal. Igen, annyiszor. 205 ember jött el. Már nagyon elfáradtam a táncolástól, csápolástól és kézrázástól. Miután mindenki elment azonnal bealudtam az egyik asztalon. Az ágyunkban ébredtem és éjjel 9:45 volt.
- Christian?! - szólítottam.
- Itt vagyok kicsim. - válaszolta majd szorosan magához húzott.
- Köszönöm! Ez volt életem legjobb születésnapja.. - suttogtam.
- Nagyon szívesen. Megérdemelted!
- Awwee! Szeretlek! - motyogtam a nyakába.
- Én is szeretlek! Az ajándékaid pedig a földszinten vannak. Eltartott egy ideig, mire mindet behoztuk.. de megcsináltuk. Most pedig szép álmokat kicsim.
- Jó éjszakát.. - ásítottam és már aludtam is.