2014. február 24., hétfő

* Chapter 14 ~ Elveszve a paradicsomban [Befejezés]

Sziasztok!
Elérkezett volna hát az utolsó rész. Vegyes érzelmeim vannak ezzel kapcsolatban, sajnálom hogy vége de talán leginkább azt hogy ilyen hamar vége lett. A srácok sok mindenen mentek keresztül és úgy gondolom már rájuk fért a boldogság! Így az utolsó rész alkalmával hoztam egy újdonságot is, amit azelőtt még nem olvashattatok Max és Andy története során. Nos ez nem más, mint egy kevéske - valóban nagyon kevéske - +18-as jelenet. Remélem mindenkinek tetszeni fog! Nagyon köszönöm, hogy itt voltatok velem egészen a végéig, köszönöm azt a rengeteg pozitív visszajelzést! Imádlak titeket drága olvasóim, remélem a következő történet érkezésekor is velem tartotok! [Hamarosan..]
Jó olvasást! (:
----------------------------------------
Max

Egy hónappal később..

Kinyitottam a szemem és lassan körbe néztem, de nem mozdultam. Felemeltem a fejem és akkor
megláttam..
Andyt.
Az egyetlen embert, akit szeretek.
Andy Biersack.
Elmosolyodtam aztán hirtelen egy gondolat ötlött a fejembe, mire huncutul elmosolyodtam.

Figyelem! A következő jelenetben néhol megjelennek +18-as utalások, csak saját felelősségre ajánlott a folytatás. 
[Úgyis tudom, hogy elolvasod :P]

Úgy döntöttem kiszúrok vele. Lassan levezettem a kezemet a mellkasán, majd lenyúltam egészen a boxerja szegélyéig és hallottam ahogy megugrik egy kicsit a lélegzete álmában. Önelégülten elmosolyodtam.
Ez vicces lesz.
Még mélyebbre vezettem a kezem és megragadtam ott, majd lassan mozgatni kezdtem a kezem. Hallottam ahogy nyögdécselt, aztán éreztem hogy megmerevedik. Nagy nehezen elfojtottam egy nevetést, mire kihúztam a kezem és egészen a füléhez hajoltam. 
- Andy... Andy ébredj. - mondtam halkan, de még ez is elég volt ahhoz, hogy felébredjen. Kinyitotta a szemeit és nagyra tágult pupillákkal meredt rám.
- Reggelt édes. - köszöntem vidáman és egy önelégült vigyor suhant át az arcomon. Felvonta a szemöldökét, aztán hirtelen elpirulva magára rántotta a takarót, megpróbálva ezzel eltakarni magát.
Halkan felnevettem és fölé hajolva gyorsan megcsókoltam, mielőtt a szekrényemhez mentem volna.
Felnyögve a szerkény felé emelte pillantását.
- Annyira utállak.. - mondta, mire kitört belőlem a nevetés.
- Bocsi. - mondtam, majd átcseréltem a pizsama gatyámat egy zöld szaggatott farmerra.
- Hova mész? - kérdezte.
Ránéztem miközben levettem a felsőmet, majd megpróbáltam felvenni a melltartóm.
- Van egy állásom. - mondtam - És ha fizetést szeretnék kapni akkor oda kell mennem és meg kell csinálnom a munkám.
Majd idegesen felnyögtem, mivel sehogy sem tudtam bekapcsolni a melltartóm kapcsát. 
- Segítsek? - kérdezte halkan kuncogva.
- Fogd be és igen. Gyere ide. - válaszoltam.
Felkacagott, majd felkelt és odajött hozzám. Megfordultam és bekapcsolta a csatot, aztán hirtelen átkarolta a derekam és a nyakam kezdte csókolgatni.
- Andy.. ne.. - suttogtam.
- Miért ne? - motyogta. 
- Azért mert mennem kell.. - kacagtam, mire egyik kezét lassan felvezette a derekamon és megállt egészen a melltartóm pántjánál.
- Nemár.. - mondta.
- Nem! - válaszoltam. Abbahagyta a nyakam csókolgatását. 
- Nos. Akkor azt hiszem erőszakhoz kell folyamodnom.. - mondta, mire megfordultam és felvontam a szemöldököm.
- Mire gondolsz?
Majd hirtelen felkapott és ledobva az ágyra rám borult. Ravaszul elmosolyodott én pedig csak értetlenül néztem rá.
- Andy.. mit csinálsz? - kérdeztem nevetve.
- Semmit.. - válaszolta és elkezdte csókolgatni a nyakam, a keze pedig a farmerem gombjával játszott.
- Andy... ezt n.. - kezdtem, de nem tudtam befejezni.
- Szórakozzunk egy kicsit.. - mondta. 


Nos ennyi lett volna az a bizonyos +18-as rész. Igazán nem is volt olyan vészes.

***

Miután végeztünk tágra nyílt szemekkel az órára pillantottam. 5 percen belül a munkahelyemen kell lennem.
- Francba! - nyögtem.
Felkeltem és magamra rántottam a farmerem és a melltartóm. Találtam egy "Doctor Who" feliratú felsőt és a csizmámba bújva azt is felvettem. Andyre néztem, aki csak ott feküdt az ágyon összekulcsolt tenyerével megtámasztva a tarkóját.
- Sajnálom, én nem tudtam segíteni magamon. Úgy látszik te igen.. - mondta.
Morcosan rámeredve felkaptam egy babát és hozzávágtam. Nevetve elkapta.
Gyorsan megfésültem a hajam és azt is hozzávágtam.
- Áúú.. - visított miután fejbevágtam.
- Viszlát.. - mondtam majd kirohantam a lakásból.
Valahogy sikerült eljutnom a könyvesboltba. Aztán belépve az ajtón megpillantottam Alana-t.. nagyon zaklatottnak tűnt.
Felvontam a szemöldököm. A-jaj. Alana soha nem szokott zaklatott lenni. Ő a legvidámabb embert akit ismerek. De komolyan. Folyton jó kedve van.
- Alana? - kérdeztem halkan. Mire felnézett rám és egy hamiskás mosolyt erőltetett az arcára.
- Hali csajszi! - kuncogott. Aztán bejelentkeztem és leültem mellé magamra véve némi komolyságot.
- 'Lana, mi a baj? - kérdeztem. De ő csak felsóhajtva összeráncolta homlokát.
- Tudtam, hogy nem lett volna szabad megtörténnie.. - motyogta. Majd szomorúan felsóhajtva rám nézett.
- Miért van az, hogy mindig olyat akarok, amit nem kaphatok meg?! - kiáltotta. Felvontam egyik szemöldököm és zavartan megráztam a fejem.
- Miről beszélsz? - kérdeztem.
- Van ez a srác, akit nagyon kedvelek és egy másik lánnyal van. Tipikus eset.. tudod. Az a lány egy
idióta. És tudod van itt egy óriási probléma.. - magyarázta.
- Azon kívül, hogy valaki mással jár? - kérdeztem.
De csak felsóhajtott.
- Fogd be.. - morogta.
- Ne haragudj. Szóval mi az az óriási probléma? - kérdeztem.
- Utál engem.



***

Nagyjából két óra körül értem haza egy zacskó sült krumplival és egy kólával a kezemben. Már éppen nyitottam volna ki az ajtót, mikor hangos kiabálás szűrődött ki a lakásból. Felvontam a szemöldököm és a fülemet az ajtónak nyomva hallgatóztam.
- Takarodj ki innen! - kiáltotta Andy.
- De bébi ne csináld már! Mi a francért vagy még vele? Inkább hagynod kellett volna, hogy megölje magát! Te hozzám tartozol, mi egymásnak lettünk teremtve!
Callie.
A büdös francba!
Összeszorítottam az állkapcsom és benyitottam, mire mindketten felém emelték pillantásukat.
- Mit keresel itt... - morogta, majd a kezemben tartott zacskóra nézett - Dagatt.
Felmorogtam, majd elmosolyodtam.
- Itt élek. Az igazi kérdés az, hogy Te mit keresel itt? - mértem végig tetőtől talpig. Egy neon pink picsagatya és egy V-nyakú felső volt rajta, ami már szinte olyan nagy kivágású volt, hogy majd kiesett a melle.. ami igazából nem is volt neki. - Kurva.
Gúnyolódva Andyre nézett, majd rám mutatott.
- Láttad? Folyton piszkál engem! - kiáltotta.
- Hogy helyesbítsek, az előbb éppen Te dagattoztad le, holott még nálad is sokkal vékonyabb.. - mondta Andy.
Felnevetett, majd megragadta a pénztárcáját és megindult felém.
- Hogy voltál képes őt elvenni tőlem, te kurva! - kiáltotta, majd pofon vágott. Andy hirtelen elindult felé, de én csak egy "maradj" pillantást küldve feléje, megállítottam.
Összeszorítottam az állkapcsom és gyilkos pillantásokkal ránéztem.
- Nézd, én nem tudom mi a problémád, de fogadok, hogy nehéz megmagyarázni. Na ide figyelj, te kurva! Takarodj innen most azonnal, különben én magam váglak ki az utcára! - kiáltottam.
Nagyra nyílt szemekkel meredt rám, végül értetlenül kisétált a lakásból, hangosan becsapva maga után az ajtót. Aztán szinte egyszerre tört ki belőlünk a nevetés Andyvel.
- Ez nem lehet igaz. - mondta.
- De mégis az. - válaszoltam.
Mindketten lenyugodtunk és kényelmesen elhelyezkedve a kanapén neki láttam a sültkrumplinak.
- Szeretlek. - mondta váratlanul Andy. Fejemet felé fordítva kérdő tekintettel néztem rá.
- Mit szeretnél? - kérdeztem.
- Egy új Nintendot.
Felnyögtem és bólintottam.
- Rendben. Azt hiszem muszáj lesz beleegyeznem, mert én is akarok egyet. - mondtam.
- De komolyan gondoltam. - szólalt meg egy idő után.
- Micsodát?
- Hogy szeretlek.
Elmosolyodtam és felé fordulva egy hosszú csókot adtam ajkaira.
- Én is téged. De te hogy szerethetsz engem, hiszen nem vagyok olyan szép... - motyogtam.
- Igen, igazad van. Tényleg nem vagy olyan szép.. - mondta.
Felemeltem a fejem és ránéztem.
- Nem! Ilyenkor azt kell mondanod "Max, de igenis az vagy!" Ezt csinálják a pasik. Az ő feladatuk, arra biztatni a barátnőjüket, érezzék jobban magukat! - mondtam.
- Nem hagytad, hogy befejezzem.. - mondta miközben derekam köré tekerte mindkét karját.
- Oh.. - mondtam, majd újra megcsókolt.
- Te tökéletes vagy Max.

 *Vége*

4 megjegyzés:

  1. Úristen. *.* Vááááá, de rohadtul cuki. Mosolyrohamot kaptam. Happy end! :) Most egyik szemem sír, a másik nevet. Olyan rossz, hogy vége. Fordítasz majd meg erre az oldalra Andys történeteket? Én nagyon örülnék neki. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaaj ne is mond! Olyan fura volt hogy ez már az utolsó rész és tényleg minden rendben van köztük. :D Hmm nos azt hiszem mindenképpen lesz következő történet. De még nem tudom mikor sikerül hoznom.. meg úgy egyáltalán! A lényeg, hogy sietek és hamarosan minden kiderül ^^.♥♥

      Törlés
  2. Sikerült magam túltenni a traumán, hogy vége, úgyhogy próbálok összehozni egy értelmes kommentet :D
    Azt hiszem én is mosolyrohamot kaptam, másodszorra is :D
    imádtam a "You, me, bed, now" részt :D ^^
    És amire nagyon kíváncs lennék, hogy mégis ki az a pasi, aki utálja Alanat?o.o na mindegy, ez már lehet nagyon részlet kérdés x3
    ésésés, fúúú...Callie még itt is kísért xD utálom azt a csajt, azok után meg, amiket Maxnek itt mondott, főleg! x3
    és a vége annyira cuki lett, hogy nyuuuuu *.*
    Most nem lesz meglepi következő éved?:$
    Gondolom nem, de azért reménykedek, hogy lesz majd másik történet itt is, és hamarosan lesz az Ashley-s történetednek is folytatása *---------* ♥
    Szóval a lényeg, hogy imádtam, mindig vártam az újabb részeket, és most vége :c de tényleg imádtam, és köszönöm, hogy lefordítottad nekünk ^^ ♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Buuu :DD dá édes vagy egyelek meg!♥♥♥ Én köszönöm, hogy mindig itt voltál és véleményeztél meg olvastál ésésés úgy mindent! Wiiii :D ha most látnád a fejemen ezt az ördögi vigyort.. jaaaj :D Köszönöm még egyszer, hogy itt voltál és tényleg nagyon sokat jelent nekem! Remélem a többi történetnél is itt leszel majd és ígérem próbálok sietni vele! :)))♥♥

      Törlés