2014. február 10., hétfő

* Chapter 11 ~ Elég volt [3/1]

Sziasztok!
Megérkezett a következő rész is. Azonban mielőtt bármit is írnék kezdeném egy "jó hírrel". Egész hétre kiírt az orvos így aztán bőven lesz időm a fordításra... nos ebből következik, hogy még a héten befejeződik Max és Andy története. Remélem már mindenki várja az utolsó részeket! A mostanival megindul az a bizonyos lavina. Idegtépő részek következnek, ne hagyja ki senki!
Jó olvasást! (:
----------------------------------------
Max
 
 
 
Csak még egy vágás...
- Hazug.. - suttogtam, ahogy az ágyamban feküdve a plafont bámultam. 
Kezeim élettelenül hevertek testem mellett a lepedőn, amit már szinte egy kisebb vértócsa borított. A lüktető fájdalomtól legszívesebben csak felsikítottam volna. Helyette azonban csak felsóhajtva megráztam a fejem és szégyenkezve azon gondolkoztam, hogy újra megtettem.
Mindig lesz egy utolsó vágás. Ha egyszer elkezded.. nem bírsz leállni vele. Ha pedig túlzásba viszed, lehet, hogy a végén megölöd magad.
De.. pontosan ezért csinálod, nem?
Kockáztatva vállalod a következményeket, amelyek akár végzetesek is lehetnek. Erről szól az egész.
Nagyon sok minden miatt teszem ezt magammal. Az egyik közülük az az, amiért megérdemlem. Megérdemlem ezt a fájdalmat.
Amikor a hegekre és a vérre nézzek, arra gondolok ez a világ legszebb dolga. Hogy miért? Azért, mert egy beteg, becsavarodott ribanc vagyok.
... Egy lezüllött gyerek vagyok.
Még most is emlékszem arra, mit mondott az anyám, mikor arra kértem beszéljünk ezekről a dolgokról. Mikor depressziós voltam és a segítségét kértem..
- Menj a szobádba, Max! Most nincs időm rád! Istenem, senkinek nincs ideje egy lezüllött gyerekre. Senkinek nincs szüksége egy lezüllött gyerekre!
Igazán elragadó nő volt..
Sóhajtottam majd felkeltem az ágyból. Összegyűrtem a lepedőt magam körül és becsoszogtam a fürdőbe vele. Bezártam magam mögött az ajtót, megeresztettem a vizet és óvatosan beledőltem.
Egy idő után kimásztam a kádból és magam köré csavartam egy törülközőt. Letöröltem a tükröt és magamat néztem benne. Megláttam a hegeket a csukómon.. és bár korábban rosszul éreztem magam miatta, most már sokkal nyugodtabb voltam. 
Nem akarom sajnáltatni magam. Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen ember a földön. Tudom, hogy a világ nem körülöttem forog. Mindig is tudtam ezt.
Szóval, akkor miért is csinálom ezt? Azért mert már elegem van ebből a szar érzésből. Hogy folyton csak összetörik a szívem, úgy érzem belepusztulok a fájdalomba.. belefáradtam. Elegem van mindenből! Elég volt!
Összeszorítottam az öklömet és a homlokomhoz nyomtam. Visszahúztam, majd végül belevágtam a tükör közepébe. Egy kicsit berepedt és éreztem, ahogy a fájdalomtól lüktet a kézfejem, de csak ziháltam a hirtelen jött érzéstől.
És ez az érzés.. jó volt.
Újra visszahúztam az öklöm aztán újra beleütöttem a tükörbe. Most már jobban berepedt. Újra és újra megtettem, egészen addig amíg a kezemből már ömlött a vér, a tükör pedig apró darabokra törve a földre zuhant.
A végén már alig kaptam levegőt.
Aztán meghallottam a csengőt. Idegesen felsóhajtottam. Kirohantam a fürdőből és behajítottam a törülközőt. Gyorsan megragadtam egy hosszú ujjú felsőt meg egy pizsama gatyát és kimentem ajtót nyitni.
Amikor kinyitottam azt, Sammy állt előttem.
- Mit akarsz? - morogtam.
- Csak beszélni szerettem volna veled M... mi történt a kezeddel? - kérdezte.
Éreztem, ahogy az arcomba vér szökik, majd nem foglalkozva az előttem állóval, hangosan rávágtam az ajtót és kulcsra zártam azt. 
- Max?! - kiáltotta.
Aztán hirtelen megszólalt a mobilom is Andy csengőhangjával. Ekkor éreztem ahogy könnyek lepik el az arcomat.
- Max! - szólalt meg Sammy miközben az ajtón dörömbölt.
Mindeközben Andy is folyamatosan hívogatott.
Általában mindig felvettem a telefont, de most csak megráztam a fejem és a szobámba rohantam, aztán magamra zártam az ajtót. Kezeimet a fülemhez szorítottam, mire a pulcsim ujja egy kicsit felcsúszott, feltárva ezzel a még friss hegeket.
Nem akarok ezzel foglalkozni. Nem akarom ezt érezni soha többet. Csak azt akarom, hogy minden véget érjen! Már nem bírom elviselni tovább!
És ekkor rájöttem mit is akarok igazából... hirtelen kihagyott egy ütemet a szívem.
Véget akarok vetni az életemnek.
És ezt meg is fogom tenni...


*To be continued*
 

2 megjegyzés:

  1. Ne már. :( Ugye Max nem fog meghalni? Nem akarom. Jöjjön Andy, mint valami Batman és mentse meg! Vagy jöjjön akárki, de ne haljon meg. Úgy a szívemhez nőtt ár, hogy szomorú lennék, ha a történet vége Max temetése lenne. Hozd gyorsan a kövit, mert most nagyon izgulok Maxért. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hihii :D sajnos nem mondhatok semmit, mert azzal lelőném a végét, amit meglepetésnek szánok :D szóval csak annyit tudok mondani türelem idővel kiderül minden :D♥♥

      Törlés