2014. február 15., szombat

* Chapter 12 ~ Elég volt [3/2]

Sziasztok!
Itt is lenne a folytatás. Remélem már sokan izgultatok.. nos ez a következő rész után sem lesz másképp. Tudom gonosz vagyok.. de már csak 2 rész van úgy hogy kitartás! Most túl sok mindent nem is szerettem volna mondani.. szóval.
Jó olvasást! (:
----------------------------------------
Max
  
 *Zene

Vettem egy mély lélegzetet és keresztbe raktam a lábaimat az ágyon. Próbálom kitalálni, hogy is fogom csinálni.
Hasítsam fel a csuklómat? Nem.. már belefáradtam abba, hogy ezt csinálom.
Ugorjak le egy hídról vagy valamilyen épületről? Oké.. de mit csináljak előtte? Hívjak fel valakit, hogy aztán végignézze? Nem, az olyan Sherlock-os.
Túladagolás? Áhh, túl lassú és a végén még valaki megmentene.
Vettem egy mély lélegzetet és felnéztem a plafonra.
Hirtelen egy ötlet villant fel előttem, mire halványan elmosolyodtam. Vicces, mert semmi nem tudott
megmosolyogtatni mostanában, egészen addig amíg most végre ki nem találtam, hogyan fogom megölni magam. Megráztam a fejem és az öltözőasztalomat kezdtem bámulni.
- Őrült.. - suttogtam.
Aztán észrevettem egy jegyzetfüzetet az asztalon, felsóhajtottam. Búcsúlevelet kell írnom.
Úgy értem, minden ember ezt csinálja ilyenkor, nem?
Felkeltem az ágyból és kerestem egy lapot meg egy borítékot. Nem akarok mindenkinek írni, jöttem rá.
Visszaültem az ágyamra és megragadtam egy tollat. Ki az az egyetlen ember akinek írni akarok?
...
... Andy.. 

Szólalt meg egy véletlenszerű hang a fejemben.
Oké, ez eléggé hátborzongató volt. Ismeritek azt az apró hangot a fejetekben, ami úgy hangzik mint a sajátotok? Pontosan.. ez a hang úgy hangzott, mintha.. el lenne torzítva. Valamiért úgy éreztem ez a hang még nem fejezte be a mondani valóját.
Bár vállat vontam, mégis úgy döntöttem hallgatok arra az apró hangra.

Andy.. - kezdtem írni.

***

Egy hosszabb idő elteltével végre befejeztem a levelet és eldobtam a tollat.
Ez nem csak egy könnyáztatta levél volt.
Csak én voltam, gyakorlatilag kiöntöttem neki a szívem.
Aztán észrevettem, hogy most már tényleg sírtam.
Beleraktam a levelet a borítékba és megfordítottam. Még ráírtam, hogy Andynek.
Andy biztosan tudni fogja, hogy ez tőlem van. Kivéve, hogy ha nem ismeri fel a kézírásom.

..Vidd el neki..  - suttogta a hang a fejemben.

Tudtam, hogy még nem hagyja abba!
Azonban egyáltalán nem akartam elvinni Andynek, talán azért mert féltem odamenni.
De van ez az idegesítő hang a fejemben, ami arra ösztönzi a szívemet, és folyamatosan ezzel nyaggat, hogy vigyem el neki.
Idegesen felsóhajtottam és megadtam magam.
Felvettem egy fehér V-nyakú fölsőt egy sötétkék kabáttal. Felhúztam a terep csizmámat, és még gyorsan megfésültem a hajam, mielőtt megragadtam volna a mobilom. Aztán fogtam a kulcsaimat a levéllel együtt és elmentem.
Amíg odafelé vezettem az az apró hang akkor sem hagyott nyugton.

..Vidd el Andynek..

- Azt csinálom, úgyhogy most már pofa be! - kiáltottam.
Lefékeztem a házuk előtt, amin Ashleyvel osztozott, mióta kirúgtam őt. Egy éve még mind a hatan ebben a házban éltünk. Istenem mennyire hiányzik az az idő. Kiszálltam a kocsiból és megragadtam a levelet. Egy ideig hezitáltam, miközben becsuktam az ajtót, aztán odaszaladtam a lépcsőhöz.
A lábtörlőre raktam a levelet, becsöngettem és gyorsan visszaszaladtam a kocsiba, aztán lehajtottam vele az utca végébe.
Nem hiszem el, hogy megtettem.
Egy külvárosi kisvárosba hajtottam és egy teljesen véletlenszerű bolt előtt megálltam. Bementem és kötél után kezdtem kutatni. És hogy az eladónak ne legyen feltűnő semmi, megragadtam egy kisebb autóalkatrészt is és mindkettőt kifizettem. A pénztáros arckifejezése nagyjából olyan volt, mintha csak azt mondta volna "Mi a fene baja van ennek a kocsijával?"
Beszálltam a kocsiba és hazahajtottam.
Nos, azt hiszem nincs más választásom, csak haza menni.. és..
.. véget vetni ennek az egésznek.
Éreztem ahogy egy könnycsepp gördül le az államon és a kabátomon szétfolyik. Zokogásban törtem ki. Felhajtottam egészen a lakásom járdájáig, de még nem szálltam ki. Csak ott ültem és arcomat a kezembe temetve sírtam.
... Én tényleg megfogom tenni...






 
*To be continued*

4 megjegyzés:

  1. Azt hiszem sokkot kaptam. Fel akarja akasztani magát?! Ne már! :( Mentse meg valaki. Mindegy, hogy ki, de mentse meg! Nagyon siess a kövivel!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hááát :D a kövi részből kiderül mi lesz vele ^^. utána pedig már csak egy rész és vége :/ :)))♥

      Törlés
  2. *agymenéskezdete* okkééé, tudom, hogy ennek nincs sok esélye, de én még mindig Ashley-t akarooooom x3 *vége*
    amúgy, szerintem ez a legdrámaibb és egyben legrosszabb választás >< arra nem gondolt, hogy mi lesz, ha megtalálják? Mit fog szólni Andy, amikor rohan, hátha sikerül még beszélnie vele, és csak azt látja, hogy felakasztotta magát...és most olyan gondolatok járnak a fejemben, amiket inkább nem írok le xD
    Remélem valaki időben odaér...nem lehet úgy vége, hogy Max meghal...:\
    És már csak 2 réész ;__; ettől függetlenül siess a kövivel *.* ♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hahaha :DD szegénykém látom nagyon szurkolsz Ashley mókusnak :D mondjuk.. ha választanom kellene.. hujuujjj :DD♥♥

      Törlés