* Chapter 6 ~ Megfulladok [3/2]

Sziasztok! 
Na hát meg is hoztam volna a frisst így késő este fele. Most kivételesen elég hosszúra sikeredett a korábbiakhoz képest. A vége megint csak adja magát..  Na de nem is fecsegek, remélem mindenkinek tetszeni fog! Várom a véleményeteket!

Jó olvasást! (:

----------------------------------------

Max
 

- Miért rohantál el tegnap este?

Teljesen lefagytam, ahogy ezt kimondta. Miért rohantam el tegnap este? Talán azért mert még nem tettem túl magam Andyn? Talán azért mert majd megszakadt a szívem, hogy egy másik lánnyal rajtakaptam? Talán azért mert féltékeny vagyok?

... Talán azért mert egyszerűen csak megijedtem?

Ott álltam előtte. 

- Én.. én.. csak.. - dadogtam, mivel egy szó sem jött ki a számon.

- Max? Válaszra várok.. - mondta türelmetlenül. Ez most csak miattam van, vagy egy kicsit tényleg durvább lett?

- Nem lehetne, hogy... öhm.. most inkább elmész? - mondtam, miután semmit nem tudtam kinyögni. Még később sem tudtam volna normális magyarázatot adni neki.

Egy pillanatig csak ott ácsorgott előttem, majd hirtelen visszazuhant a valóságba.

- Öhm.. persze.. - mondta, ahogy letette Rue-t, majd elsétált mellettem. 

- Max.

- Menj el. Kérlek.

Bólintott és elsétált.  

Huuh. Azt hiszem ezt elég jól elintéztem.. - gondoltam.

- Most mennem kell, Callie-vel találkozok a Starbucks-nál.

Ahogy becsapódott mögöttem az ajtó, megragadtam a tűzhely mellett lévő vázát és az ajtóhoz vágtam. Csak néztem, ahogy a víz lecsorog az ajtón és összefut az üvegszilánkokkal és a rózsacafatokkal a padlón.

Vagy mégsem..

***

Csak forogtam és forogtam a forgószékben.
- Azta! Te tényleg nagyon unatkozhatsz.. - mondta Myrtle egy másik munkatársam a könyvesboltból.
Végül befejeztem és csak bambán meredtem rá, egészen addig amíg emlékek sorozata lepte el a gondolataimat. Kinéztem az üzletből és eszembe jutott, amikor Alana figyelmeztetett, hogy Andy igenis kedvel engem...
Aztán valaki a pulthoz sétált és lerakott elém egy könyvet. Ahogy magam felé emeltem azt azonnal felismertem a címét.
... A sötétség lovagja.
Hirtelen a felismerés haragja gyülemlett fel bennem. Összeszorítottam a fogam és éreztem, ahogy az arcom egyre vörösebb lesz. A két személy kifizette a könyvet, majd furcsán méregetve elhagyták az üzletet.
- Jézusom, te megőrültél? - kérdezte Myrtle meglátva paprikavörös arcomat.
- Igen!
- Miért?
- Nos, talán azért mert ma mindössze csak 2 ember jött be vásárolni. Vagy talán azért mert két hete szakítottam a barátommal, amiért megcsalt. Vagy talán azért mert tegnap este lefeküdtem az ex-barátom legjobb barátjával és túlságosan félek bármelyikükkel is szembenézni. - hadartam el egy szuszra.
Myrtle teljesen lesokkolt arckifejezéssel meredt rám.
Lenyugodva felsóhajtottam.
- Ne haragudj, csak annyira frusztrált vagyok..  - mentegetőztem.
- Ne, nincs semmi baj. Én is az lennék, ha a helyedben lennék.
Elmosolyodtam. Myrtle egy igazán jó barát.
Majd az ajtó harang csilingelését meghallva Myrtle-lel a hangforrás felé fordítottuk a fejünket. Alana felém biccentette a fejét.
- Hali bébi! Miúj...
- BESZÉLNÜNK KELL! - szakított félbe.
Összevontam a szemöldököm.
- De miről? - kérdeztem.
- Myrtle? - pillantott rá, mire Myrtle megértően bólintott. Még mindig nincs meg a telepátia..
Alana megragadott kihúzott a székemből, ki a bejárati ajtón, egészen a kocsijába.
- LEFEKÜDTÉL ASHLEYVEL?! - üvöltötte. Összerezzenve befogtam a füleimet.
- ENNÉL HANGOSABBAN NEM MENNE? - kiáltottam vissza, ugyanabban a hangnemben - És egyénként honnan tudod?
- Ez egy elég hosszú történet, ma voltam arra. Ashleynek valamiért nagyon bűntudata volt és alapvetően szó szerint kihúztam belőle az igazságot. - mondta nyugodtabban.
Felvontam a szemöldököm.
- Csak vigyél haza kérlek.. - könyörögtem neki.

***

Pár perccel később már fáradtan zuhantam az ágyamba és szemeimet lehunyva mély álomba merültem. Következő alkalommal amikor felébredtem az éjjeli szekrényemen lévő digitális órára pillantottam, ami pontosan éjjel 11:11 percet mutatott.
Oké, általában nem hiszek ezekben a szarokban, de szükségem volt valamira ami visszaránthat az életbe. És, hogy ha ez azt jelenti, hogy éjjel 11:11 perckor kívánnom kell, akkor jól van baszd meg csináljuk.
Újra becsuktam a szemem és csak egy kívánságra gondoltam.
Azt kívánom bárcsak itt lennél, hogy segíts nekem Sammy. Azt kívánom bárcsak visszajönnél...

***

Nagyjából három héttel később épp a könyvesbolt felé sétáltam az utcában, amikor úgy éreztem valaki engem bámul. A hátam mögé néztem a vállam fölött, majd vissza az útra és futni kezdtem.
Amikor már félúton az utca végénél jártam és újra megfordultam már nem volt ott senki.
Megesküdnék, hogy az előbb Connert láttam, ahogy ördögi vigyorral az arcán engem bámul.
Atya. Úr. Isten.
Azt hiszem elment a józan eszem.

***

- Majd később Myrtle. Most hazamegyek. - mondtam, ahogy kisétáltam a könyvesboltból. Majd elindultam hazafelé az utcában éjjel 9-kor.
Sikeresen elkerültem a BVB-t az elmúlt három hétben, többnyire azért, mert félek bármelyikükkel is találkozni. Attól félek elveszítem a tartásom és újra magamba zuhanok.
Alana tabon keresztül tartotta a kapcsolatot Andyvel, leginkább azért mert megpróbált jó baráti viszonyt tartani vele, de minden egyes alkalommal amikor róla beszélt csak sírni szerettem volna. Valamint megpróbálta kideríteni, vajon rájött-e hogy lefeküdtem Ashleyvel.
Gyengének és tehetetlennek éreztem magam.
Még soha nem voltam ennyire depressziós egy szakítás után. Nos, talán egyszer, de ez egy teljesen más történet.
Mielőtt magamhoz tértem volna, kinyitottam az ajtót, még hogy ha nem is volt hozzá kedvem.
Andy állt előttem az egyik legszomorúbb és dühösebb arckifejezésével, amit valaha is láttam.
- Lefeküdtél Ashleyvel? - mondta, szinte suttogva.
Abban a pillanatban teljesen lefagytam és csak egy dologra tudtam gondolni.
Szóval a világ így pusztul ki. Nem egy óriási robbanással, hanem egy fájdalmas sóhajjal..