* Chapter 7 ~ Megfulladok [3/3]

Sziasztok! 
Itt is lenne a következő rész. Most olyan gyorsan hozom a részeket, hogy úgy érzem lehet kicsit lassítanom kellene.. túl hamar a végéhez fogunk érni. Viszont annyira feldob az a sok pozitív visszajelzés, hogy nem bírok leállni. Na meg persze a rész.. fuhh hát a vége.. kicsit..  na majd megtudjátok!

Jó olvasást! (:

----------------------------------------

Max
 

*Zene 

Andy fájdalmas tekintettel meredt rám. Elképzeltem, hogy most ő is átérzi mit éreztem én akkor amikor megcsalt. Nem számít mennyire akartam, hogy így legyen. Tudtam, hogy nem az.

Felsóhajtva levettem a kabátomat és a földre dobtam. Egy ideig csak azt bámultam, majd csípőre téve a kezemet ajkaimat összecsücsörítettem egy kicsit. Megráztam a fejem és halkan felkuncogtam.

Majd felnéztem Andyre.

- Most legalább tudod mit érzek.

Ez volt az utolsó dolog amit ki tudtam mondani, mielőtt dühösen kiviharzott.

Meghökkentem, ahogy az ajtó becsukódott. A kanapéhoz vánszorogtam és fáradtan belevetődtem. Csak a plafont bámultam. Nem tudom mennyi ideig feküdhettem ott, de mikor nagyjából magamhoz tértem Alana rontott be a lakásomba olyan 7 óra körül.

A táskáját a székbe hajította majd letérdelve elém kezeit a magasba emelte és ezt kiáltotta:

- Mozi este!! - mire felkönyököltem és értetlenül ránéztem.

 Aztán az arckifejezése mintha megenyhült volna.

- Hé minden rendben? Miért sírsz? - kérdezte. Sírtam? Hirtelen végig simítottam az államon és meglepve fedeztem fel, valóban könnyes volt az arcom.

- Öhm.. én csak.. - mondtam.

Majd letörölve könnyeimet újra megszólaltam.

- Mit fogunk nézni este? - kérdeztem.

- A-a. Meg ne próbálj terelni.. - mondta.

Majd fészkelődni kezdtem és inkább felültem. Alana pedig mellém ült.

- Miért sírtál? - kérdezte újra.

- Én.. én nem tudom. - suttogtam őszintén.

Felvonta a szemöldökét.

- De tudod mit? A pokolba is velem, inkább nézzük mit hoztál estére. - mosolyogtam rá.

- NYUGII! MÉG VÁRUNK VALAKIRE! - kiáltotta.

Mire tágra nyílt szemekkel meredtem rá.

- Kire várunk?

Ördögien elvigyorodott.

- Majd meglátod..

***

Nemsokkal később már kínosan ültem James és Alana társaságában. A kis aljas, csőbe húzott. A Hobbit-ot néztem velük, már legalább hatodszorra. Igen, már hatszor láttam a Hobbit-ot, mivel imádom a Gyűrűk urát.
Mikor a film véget ért Alana azt mondta el kell mennie valahova, így aztán kettesben hagyott James-sel.
- Szóval.. - mondtam.
- Jah.. - mondta. A hangja annyira bársonyos és sima. Barna haja enyhén bozontosra volt vágva, akár egy kígyóharapás forma. Gyönyörű zöld szemei voltak amikben szinte elvesztem.
- Figyelj James, sajnálom. Én még nem igazán állok készen egy randira. Nem rég léptem ki egy párkapcsolatból, alig egy hónapja.
- Én is sajnálom.
Ekkor hirtelen megakadtam.
- Tessék?
- Én is nemrég szakítottam egy elég hosszú távú kapcsolatban és ez annyira..
- Nehéz?
- ... Eléggé.
Kezemet a szívemre téve kieresztettem egy megkönnyebbült sóhajt.
- Köszönöm Istenem. - mire James halkan felnevetett.
Nem sokkal később, miután elment becsuktam a szemem és csak arra tudtam gondolni, milyen kínos de ugyanakkor kellemes este is volt a mai.

***

Már mélyen aludtam, amikor éktelen nagy rikácsolásra ébredtem.
- Igen? - mondtam álmosan a telefonba. Az órára pillantottam, ami az ágyam mellett volt és felsóhajtottam. Még csak kibaszott hajnali 2 óra volt. Mi a francért hívott Andy?
- Max! - szólalt meg CC kétségbeesetten. Felvontam a szemöldököm.
- CC? Mit keres nálad Andy mobilja? - kérdeztem.
- Nem fontos! Az a fontos amiért hívtalak. Max... Andy.. - mondta.
- Mi van vele?
- Kórházban van. Max, valaki megpróbálta megölni!