* Chapter 10

Sziasztook!

Meghoztam a következő részt. Bevallom őszintén, már nagyon vártam, hogy ide érjek. Ez a kedvenc részem! Nagyon izgalmas, kicsit romantikus és... OMG! (:

De nem is mondok többet, jó olvasást mindenkinek!

----------------------------------------

Max

Hosszú csend telepedett le körénk, míg végül Andy mondott valamit.

- Miért haragszol rám? - kérdezte. Mi van? Tényleg ezt kérdezte volna? Nem rég még azt mondta nekem, hogy tényleg szeret, de igazából Ő csak azt az idióta barátnőjét szereti, Julietet!

- Tényleg nem tudod miért?! - kiáltottam, mire Ő összerezzent. Éreztem, ahogy az arcom elvörösödik a dühtől, miközben felálltam.

- Adtál nekem egy könyvet amiben azt írtad, hogy szeretsz, és erre pár nappal később már az újdonsült barátnőddel kell látnom azt az idióta fejed! Ez az oka annak, hogy figyelmen kívül hagytalak egészen tegnapig, mivel Alana kényszerített rá, hogy beszéljek veled! Méghozzá előtted! - üvöltöttem az arcába.

- Ez előtt pedig 2 teljes kibaszott éven keresztül úgy tettél, mintha utáltál volna! Ezután pedig már volt bátorságod ahhoz, hogy elmond szeretsz?! Mi a fasz ez Andy?! Most tényleg azt várod tőlem, hogy szeresselek?! Annyira hülye vagy! Lehet, hogy másokkal tisztelettudó és gondoskodó voltál, de velem úgy viselkedtél mintha csak egy kurva lettem volna! Te vagy az egyetlen kibaszott oka annak, hogy önkárosító vagyok! Tudod mit Andy?! Végeztem ezzel! Végeztem Veled!

Szomorúság jelent meg az arcán, majd hirtelen a bejárati ajtó felé pillantott. Én is követtem a példáját. A srácok voltak ott, enyhén lesokkolva.

Egy darabig ott álltam dühösen és mérgesen, majd felszaladtam a szobámba és bevágtam az ajtót. Bezártam azt majd az ágyamhoz szaladtam és belesikítottam a plüss Pikachumba. Aztán keresztül hajítva azt a szobában levertem vele a Sötétség lovagját a fésülködő asztalról.

Felkeltem. A földön heverő könyvre néztem. Térdre rogyva a földre estem és megragadtam az ágyam alatt heverő zenedobozt. Levettem a kulcsomat a nyakamról és kinyitottam a dobozt. Felnyitottam, majd a balerina forogni kezdett és megszólalt a Holdfény szonáta. Benyúltam a felső fiókjába és kihúztam egy kis pengét.

Becsuktam a dobozt és a hátamat az ágynak támasztottam. Levettem minden egyes karkötőmet, ezzel felfedve számos heget a csuklómon. Hozzáérintettem a pengét a csuklómhoz. Kellemes, hűvös érzést keltett bennem. Szorosabban megragadtam a pengét és összeszedtem minden bátorságom, hogy végighúzzam a csuklómon.
Még egy párszor megcsináltam, majd megálltam. Vér csöpögött a nadrágom lábszárára és a fejemet az ágyamra hajtottam. Egy plusz törülközőt használtam, amit elrejtettem, hogy majd azzal szárítsam fel a vért. De végül is már nem vérzett. Megragadtam a pengét és még egy vágást csináltam, azonban ebben az esetben már nem akart elállni a vérzés. Fájt, nagyon fájt. Ledobtam a földre a pengét.
Azt hiszem megsértettem egy vénát. Éreztem, ahogy a térdeim gyengülnek és hirtelen úrrá lett rajtam a félelem. A szívem olyan hevesen dobogott, hogy már attól féltem kiszakad a mellkasomból. Sírni kezdtem. Nagy nehezen sikerült felkelnem, majd kinyitottam az ajtómat és leszaladtam a lépcsőn. Már a füleimben is hallottam a szívdobogásomat. A srácok mind rám néztek, majd a csuklómra.
- Max... Te meg mit csin... - azt hiszem Ashey hangját hallottam meg.
- Srácok... azt hiszem... megsértettem egy vénámat... - mondtam, majd éreztem ahogy a testem teljesen elgyengül, a földre zuhanok és a látásom is egyre gyengül. Az utolsó dolog amit láttam az Andy volt ahogy a földre zuhant velem szemben.
- Max! Max! Nem lesz semmi baj! Rendbe fogsz jönni! - mondta, majd minden elsötétült.