Sziasztok!
Itt van a 3. rész is, remélem tetszeni fog. Örülnék neki ha páran csillagoznátok vagy írnátok és abból kicsit több tudomásom lenne arról, hogy milyen a fordítási technikám. :D Hamarosan hozok olyan részeket is, ahol Andy szempontjából történnek a dolgok. :)
----------------------------------------
Max
Óvatosan kibújtam Ashley karjai közül és felültem a fára, megvárva amíg felébred. Éreztem, hogy rezeg a telefonom, majd láttam, hogy jött egy üzenetem Jake-től.
- Hol vagy? - olvastam. Nem igazán érdekelt, hogy visszaírjak. Csak egyedül akartam lenni Ashley-vel.
Lenéztem rá, majd láttam, hogy lassan nyitogatja a szemeit.
- Reggelt! - köszönt miközben felült.
- Hey! - válaszoltam.
Belenéztem a telefonom tükörképébe, a szemeim vörösek voltak, mivel tegnap este álomba sírtam magam. Tudom, úgy látszik túlreagáltam, és így is van, de van rá néhány okom. Először is, ez maradjon az én titkom. Egy titok, amiről nem beszéltem senkinek egészen a mai napig.
- Jól vagy? - kérdezte.
- Persze. - hazudtam. És ő bevette. Visszatettem a mobilom a zsebembe, megragadtam a kabátomat és magamra húztam. Ash felállt és felém nyújtotta a karját, amit én örömmel elfogadtam.
Odavezetett a kocsijához és amint becsuktam az ajtaját ezt mondta.
- Miért voltál dühös Andy-re? - Oh Istenem, tényleg válaszolnom kell erre?
Nem válaszoltam.
- Ash, mondhatok neked valamit? Valamit amit nem említhetsz meg senkinek. - mondtam.
- Persze, mi a baj? Nekem elmondhatsz bármit. - válaszolta.
Nem tudtam, hogy mondjam el ezt. Csak mond el neki. De mi van, ha elmondom és utána Ő... nem biztos nem fog. - gondoltam.
- Öhmm... - kezdtem.
- Igen? Miért olyan nehéz ez?! - Babrálni kezdtem a nyakamban lógó kulcsot. Ez egy kulcs volt egy másik titkomhoz. Mindig hordom.
- Nem érdekes. Majd elmondom, ha összeszedtem hozzá a bátorságom. - mondtam végül. Nyugtalannak tűnt, de inkább csak vállat vont és beindította a kocsit. Az étteremhez mentünk ahol Alana szokott dolgozni, de ma nem dolgozott.
Maga után húzva bevitt és leültetett egy boxba.
- Mindjárt jövök, maradj itt. - mutatott rám, ahogy elsétált. Kinéztem az ablakon és vártam, hogy visszajöjjön.
- Oké, leadtam a rendelésünket, most már elmondhatod. - mondta.
- Elmondhatok, mit is? - kérdeztem, mint akinek fogalma sincs róla miről beszél.
- Te is tudod. - Ughh. Nem kellett volna elsőnek felhoznom ezt.
- Oké, nos hát... - kezdtem.
- Igen?
- Ne utálj engem emiatt, de én... - mondtam volna, de egy pincérnő félbeszakított, amint lerakta az ételeket és italokat az asztalra. - Köszönöm. - köszöntem meg neki, mire Ő bólintott és elment.
Oh, hogy sajnálom, hogy felhoztam ezt az egészet.
- Szóval? Elmondanád végre? Meghalok érte, hogy megtudjam. - könyörgött.
- Ash én... - akadtam meg. Lenéztem a kezeimre. Játszani kezdtem a karkötőmmel. Nagyon nehéz volt ezt elmondani.
- Én... vagdosok.
- Jól vagy? - kérdezte.
- Persze. - hazudtam. És ő bevette. Visszatettem a mobilom a zsebembe, megragadtam a kabátomat és magamra húztam. Ash felállt és felém nyújtotta a karját, amit én örömmel elfogadtam.
Odavezetett a kocsijához és amint becsuktam az ajtaját ezt mondta.
- Miért voltál dühös Andy-re? - Oh Istenem, tényleg válaszolnom kell erre?
Nem válaszoltam.
- Ash, mondhatok neked valamit? Valamit amit nem említhetsz meg senkinek. - mondtam.
- Persze, mi a baj? Nekem elmondhatsz bármit. - válaszolta.
Nem tudtam, hogy mondjam el ezt. Csak mond el neki. De mi van, ha elmondom és utána Ő... nem biztos nem fog. - gondoltam.
- Öhmm... - kezdtem.
- Igen? Miért olyan nehéz ez?! - Babrálni kezdtem a nyakamban lógó kulcsot. Ez egy kulcs volt egy másik titkomhoz. Mindig hordom.
- Nem érdekes. Majd elmondom, ha összeszedtem hozzá a bátorságom. - mondtam végül. Nyugtalannak tűnt, de inkább csak vállat vont és beindította a kocsit. Az étteremhez mentünk ahol Alana szokott dolgozni, de ma nem dolgozott.
Maga után húzva bevitt és leültetett egy boxba.
- Mindjárt jövök, maradj itt. - mutatott rám, ahogy elsétált. Kinéztem az ablakon és vártam, hogy visszajöjjön.
- Elmondhatok, mit is? - kérdeztem, mint akinek fogalma sincs róla miről beszél.
- Te is tudod. - Ughh. Nem kellett volna elsőnek felhoznom ezt.
- Oké, nos hát... - kezdtem.
- Igen?
- Ne utálj engem emiatt, de én... - mondtam volna, de egy pincérnő félbeszakított, amint lerakta az ételeket és italokat az asztalra. - Köszönöm. - köszöntem meg neki, mire Ő bólintott és elment.
Oh, hogy sajnálom, hogy felhoztam ezt az egészet.
- Szóval? Elmondanád végre? Meghalok érte, hogy megtudjam. - könyörgött.
- Ash én... - akadtam meg. Lenéztem a kezeimre. Játszani kezdtem a karkötőmmel. Nagyon nehéz volt ezt elmondani.
- Én... vagdosok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése