* Chapter 4

Halii :)

Meghoztam a 4. részt is! Kezdenek izgalmassá válni a dolgok és hamarosan jön az ígért Andy-s rész. Remélem tetszik a történet, mert személy szerint én IMÁDOM, és nagyon-nagy tehetségnek tartom a lányt, aki ezt a történetet írta. (Megjegyzem e mellett még kb. 14 másik történetet is ír/írt.) 

Jó olvasást! (:

----------------------------------------

 Max

 Ashley kis híján félrenyelte a kávéját, amint ezt mondtam.
- Te mit? - igyekezett köhögés nélkül mondani.
- Hallottál. - válaszoltam. Nem akartam megismételni. Félrenézve megpróbáltam elfedni az arcom. - Ash... meg kell ígérned, hogy nem fogod elmondani senkinek... - követeltem.
- De.
- Ígérd meg! - szakítottam félbe. Vett egy mély lélegzetet.
- Megígérem. De egy dolog. - mondta. Ránéztem. Pontosan tudtam mit fog mondani. - Abba kell hagynod.
- Ash, én próbálom, de ez nem olyasvalami amit csak úgy abba tudsz hagyni...
- Akkor én segítek neked. - Nem szóltam semmit.
- Jól van.
Bólintott, mire ránéztem. Fájdalmas arckifejezése volt. Vagy inkább aggodalmas. Vagy mindkettő. Nem szólt többet ezután. Nem nézett rám, vagy bármi más. Egyszerűen csak figyelmen kívül hagyott.
A kocsijában ültünk és hazafelé tartottunk, amikor végre megszólalt.
- Miért?
- Miért mit? - válaszoltam.
- Miért utáljátok egymást Andy-vel?
Nem tudtam válaszolni erre. Mert nem tudtam miért. Tényleg utáltam Andy-t, de talán azért mert Ő is utált engem.
Vettem egy mély lélegzetet.
- Nem tudom. - válaszoltam őszintén. Leparkolt a felhajtóra, majd kivette a kulcsokat. Kiszállt a kocsiból, majd behúzott maga után. Egyáltalán nem akartam bemenni.
Felsétáltam az ösvényen Ash oldalán, majd kinyitotta az ajtót. Azonnal felrohantam a szobámba és becsaptam az ajtót.
Bezártam azt, majd hátamat az ajtónak támasztva lecsúsztam a földre. Karjaimat a térdemen pihentetve fejemet az ajtónak támasztottam. Kezemet a kulcsra tettem, ami a nyakamban lógott és letéptem a nyakláncot. Kezembe vettem és felálltam.
Az ágyamhoz sétáltam és előhúztam egy dobozt az ágy alól és a takaróra helyeztem. A kulcsot a lakatba helyeztem és elforgatva azt kinyitottam. A lakatot az ágyra dobtam, majd térdre rogytam.
Kinyitottam a dobozt, mire a balerina forogni kezdett és megszólalt a Holdfény szonáta. Benyúltam az egyik kis fiókba és kivettem egy borotvát. Óvatosan megforgattam a kezemben és kis híján leejtettem, amikor meghallottam, hogy valaki kopogtatott az ajtón. Gyorsan visszatettem a borotvát a helyére, bezártam a dobozt és visszacsúsztattam az ágy alá.
Felkeltem és az ajtóhoz mentem. Kizártam, majd kinyitottam. Andy állt ott. Felsóhajtottam, majd megfordulva az ágyamhoz sétáltam. Leültem rá, Ő pedig becsukva maga után az ajtót bejött.
- Andy, én... - kezdtem. Még soha nem mondtam ezt neki. Előttem állva próbálta kerülni a szemkontaktust. - Én... sajnálom. - suttogtam, elég hangosan ahhoz, hogy hallja. Leült mellém, mire én a kezemre néztem.
- Sajnálok mindent. Sajnálom amikor állandóan kiabáltam veled és amikor véletlenül összetörtem a telefonod és Ash-re kentem és amikor a medencébe löktelek és sajnálom amikor összekarcoltam a kocsidat és sajnálok mindent amivel megutáltattam magam veled.
Felemeltem a fejem és ő rám nézett.
- Összekarcoltad a kocsimat? - kérdezte. Nevetni akartam, de mivel utáltam nem tettem.
- Aha. - mire órákig tartó csend telepedett körénk.
- Nem utállak. - mondta. Kis híján leestem az ágyról, amikor ezt mondta. Csak nem azt mondta, hogy nem utál? A fenébe, Alana-nak igaza volt.
- Te csak úgy tettél, mintha utáltál volna? Mi a francért csináltad ezt? Tudod mit? Egy seggfej vagy! - üvöltöttem az arcába. Összerezzent. - Takarodj a szobámból! - felkelt, majd kiment egyetlen szó nélkül.
Azt kívántam bárcsak visszacsinálhatnám a bocsánatkérésem.