* Chapter 2

Sziasztok!

Meghoztam a második részt is. Remélem az előző rész felkeltette az érdeklődéseteket és továbbra is olvasni fogjátok ezt az oldalt. Igyekszem jól fordítani.. na meg persze érthetően :D

Jó olvasást! (:

----------------------------------------

Max

- Mit értesz az alatt, hogy színlelés? - kérdeztem.

- Nos, a srácok úgy tettek mintha utáltak volna, miközben nagyon is kedveltek. Talán Andy is ugyanezt csinálja veled. - válaszolta.

- Nem. Ő tényleg utál engem. Ha csak színlelné, azt hiszem arról tudnék. - mondtam.

- Nem tudhatsz mindent Max. - fordult meg, majd Andy felé kezdett sétálni, de én a könyvesbolt másik részére húztam. 

- Ezt most miért csináltad?

- Nem akarom, hogy tudja mi is itt vagyunk. - mondtam miközben levettem egy könyvet a polcról. Kinyitottam a könyvet pont a közepénél, majd olvasni kezdtem az oldalt.

Éreztem Alana leheletét a nyakamon, tehát ő is olvasta az oldalt.
- Kész vagy? - kérdeztem.
- Ja. - majd becsuktam a könyvet és visszatettem a helyére.
Mindketten leültünk a földre és elkezdtük átnézni a szerzeményeinket. Meglehet, hogy ez egy kis könyvesbolt, de mégis tonnaszámra állnak a könyvek a polcokon.
Alana két könyvet választott amit meg akart venni, én azt hiszem 5-öt vagy 6-ot. Éppen az egyiket nézegettem, amikor valaki megérintette a vállam. Visszanéztem a könyvre, de a szemem sarkából láttam, amint Andy is nézeget néhányat közülük. Soha nem gondoltam volna róla, hogy egy könyvmoly, de ki vagyok én, hogy ítélkezzek?
Alana megragadta a könyvét és én is a sajátomat. Mellette sétáltunk el és tudom, hogy észrevett. Miután megvettük a könyveinket, elindultunk vissza a tragacsomhoz. Épp, hogy kiakartam nyitni az ajtót, lépteket hallottam, majd valaki megállt a hátam mögött. Andy.
Megfordultam és keresztbe tettem a karjaimat.
- Mit csinálsz itt? - kérdeztem egy kissebb bosszúsággal a hangomban.
- Próbálok megtalálni egy könyvet valakinek. - válaszolta. Miért érdekel, hogy ki az a valaki?
Félretolva elhaladt mellettem és elindult a kocsijához. Megkérdeztem volna, kinek lesz, de nem akartam, hogy azt higgye érdekel.
Beszálltam a kocsiba és hirtelen visszapillantottam. Egy pillanatig azt hittem Andy engem figyel, de inkább gyorsan elhessegettem ezt a gondolatot.
6 óra körül járhatott, mire hazaértem. Átmentem Alana-hoz egy kis időre. Észrevettem, hogy Andy kocsija nem volt a felhajtón. Hála Istennek nincs itthon. Bezártam a bejárati ajtót, majd Sammit találtam a kanapén ücsörögni. Talán Jinxx-re vár.
Valamilyen oknál fogva, mindig kínosan éreztem magam a lányok társaságában. Ám amikor a srácokkal vagyok.. mindig kényelmesen érzem magam velük. Sokszor Alana-val is kínosan érzem magam, de ő csak viccesnek tartja ezt. Hát én nem.
Levettem a kabátomat és felmentem a lépcsőn a szobámba. Ledobtam a kulcsaimat, a kabátomat és a könyvekkel teli szatyrot az ágyamra és egyenesen a gépemhez mentem. Éppen egy történetet írtam, de valamiért elakadtam. Hallottam, hogy valaki feljön a lépcsőn, majd észrevettem, hogy elfelejtettem becsukni az ajtót. Hátranéztem és Andyt pillantottam meg az ajtófélfánál.
- Mit akarsz? - mondtam.
- Melyik a kedvenc könyved? - kérdezte. Mi? Tényleg ezt kérdezte volna tőlem? Soha nem akart tudni rólam.
- A fekete ruhás nő. Miért akartad tudni? - válaszoltam.
- Csak kíváncsiságból. - válaszolta ő is, majd nekitámaszkodott az ajtófélfának. Most az egyszer nem veszekedtünk... hosszú ideje.
- Soha nem voltál rám kíváncsi. Valamit akarsz. Mi az? - mondtam.
- Láttalak a könyvesboltban és csak megakartam tudni melyik a kedvenc könyved. - Ha csak felakart idegesíteni, hát sikerült neki.
- Menj el. - követeltem és visszafordultam a laptopomhoz.
- Nem. Éppen megakarlak ismerni.
- Menj el! - mondtam kifejezéstelenül.
- Oh, ne már, kérlek nem lehetne, hogy egyszer az életben jól kijöjjünk egymással? - kérdezte.
- Had gondolkozzam csak, nem. - válaszoltam.
Hallottam, ahogy felsóhajt. Kezdett egyre idegesebb lenni én pedig ezt egyre jobban élveztem.
- Nem tudnál... csak 5 percig nem Te lenni?
- Megbocsáss? - folytattam a vitát, miközben megfordultam. - Pont Te kezdted el ezt az egészet, nem?
- Talán.
- Annyira idegesítő vagy! - üvöltöttem fogcsikorgatva.
- De legalább nem vagyok beképzelt. - vágott vissza.
- Mi? Én nem vagyok! - csattantam fel.
- Tagadás.
Félrelökve elmentem mellette. De ő csak követve kijött utánam. Megálltam és szembe fordultam velem.
- Tudod mit?! Elegem van belőled! Nem tudsz eltölteni úgy egy napot, hogy ne köss belém, ugye? Én ezt már nem bírom! Utálom ezt! Utállak Téged! - ordítottam. Hirtelen nagyon... meglepetten nézett rám, mikor azt mondtam neki "utállak".
- Én csak megakartalak ismerni. Annyira nehéz lenne ez? Azt szeretném, ha jól kijönnénk egymással! - kiáltotta.
- Te nem akarsz megismerni! Ha ezt akarnád, már két évvel ezelőtt megtetted volna! - majd megfordultam és elindultam le a lépcsőn. Ő pedig áthajolt a korláton. Megpróbált mondani még valamit,
de nem akartam hallani. - Ne szólj hozzám! Soha többet nem akarok veled foglalkozni! - kiabáltam.
Éreztem, hogy mindenki engem követ a szemével, ahogy kiviharzottam a bejárati ajtón. Egy ideig csak körbe-körbe járkáltam, majd valahogy a parkba keveredtem. Odasétáltam egy fához, levettem a kabátom és csak sírtam.
Lépteket hallottam a hátam mögött. Nem érdekelt ki volt az, mindaddig amíg az illető nem Andy. Éreztem, hogy valaki körülfog a karjaival és közelebb húz magához. Felnéztem, amikor észrevettem Ashleyt.
Egész éjjel ott ültünk, én pedig csak sírtam.