*Chapter 12 - Independence Day

Sziasztok!

Tudom kicsit sokat kellett várni a folytatásra, de igyekeztem minél hamarabb meghozni. Mivel hamarosan a végéhez érünk lehet, hogy ritkábban fognak érkezni a részek, nem akarom, hogy túl hamar vége legyen. Remélem megértitek! Mint mindig most is várom a véleményeiteket.

Jó olvasást! :)

----------------------------------------

**Július 4**

Ma reggel CC imádni való mosolyára ébredtem. Minden bizonnyal már egy jó ideje engem bámulhatott.

- Jó reggelt szépségem! - csókolta meg a homlokom.

- Reggelt! - ásítottam.

- Héé! Muszáj volt ásítanod? Most nekem is ásíthatnékom lett... - ásított egyet.

- Vajon miért ragályos az ásítás? Soha nem fogom megérteni.. - keltem ki a vadonatúj ágyunkból.

- Nem tom.. Miért nem guglizol rá?

- Csináld te.. neked úgyis van iPhone-od.

- Rendben, akkor majd én.. - válaszolta és már elő is vette a kütyüjét.

- Megyek átöltözöm. - indultam el a fürdő felé.

- Oké. De az ásításról való olvasás ásításra késztet. Heh, ásítás nem igazán hangzik úgy mint egy rendes szó.. Ásítás.. Haha! Ásítás, ásítás, ásítás, ásítás.. - viccelődött.

- Ahjjj fogd már be! - ásítottam - Most te miattad kell ásítanom! - kiáltottam a fürdőből.

- Ásítás, ásítás, ásítás! Ááááásíííítáááááss!!

- A fenébe, Christian dugulj már el! - kiáltottam és hozzá vágtam egy szappant.

- Áúú! Ez fájt.. - nyafogott.

- Helyes! Majd ez legalább megtanít arra, hogy befogd végre a szád.. - válaszoltam.
 

Szerk.megj.: Életemben nem írtam még ilyen sokszor le egymás után az ásítás szót... >.<

- Gyere, csinálok neked reggelit. - kelt ki végre ő is az ágyból és elindult az ajtó felé.

- Egy perc és lent leszek, jó? - mondtam, ahogy magamra rántottam egy ruhát.

- Rendben. - majd kiment a szobából.

Én pedig csak ott álltam a fürdőben, magamat nézegetve a tükörben. Középhosszú barna haj, kék szemek, pici gömbölyödő pocak, de egyébként még mindig nagyon vékony vagyok.. Aztán eszembe jutott a legrosszabb részem. A hegek, vágások és sebhelyek. Igyekeztem a lehető legjobban eltakarni őket, de némelyik túl nagy ahhoz, hogy elrejtsem. Még mindig megvan az a sebhely a lábamon, amit akkor szereztem, amikor az anyám megtalálta a telefonom és elolvasta azokat az üzeneteket amiket egy lánynak küldtem. Furcsa neve volt a lánynak, anyám mindig is úgy gondolta, hogy "túl mocskos". Így aztán fogta és kidobta a mobilom, majd feljött hozzám, kirángatott a szobámból és megvert. Olyan erősen ragadott meg, hogy miközben ráncigált fellökött és pont ráestem Hannah egyik játékára. Végig hasította az egész lábam, de anyámat még ez sem érdekelte. *sóhajtás* Nem szabad erre gondolnom. Bárcsak itt lehetne Michael. Ő biztos tudná mit tegyek. Talán fel kellene hívnom. Gyorsan elővettem a mobilom és már táráztam is. Néhányszor kicsöngött, aztán a 4. után valaki felvette.

- Igen? - kérdezte.

- Michael! Kaia vagyok.. 

- Kaia! Már úgy hiányoztál!

- Te is hiányzol nekem! És szükségem lenne a tanácsodra. - mondtam, közben leültem a kád szélére.

- Mi a helyzet? Jut eszembe! Boldog függetlenség napját!

- Öhm köszönöm. Képzeld úgy tűnik, terhes vagyok.

- Úgy tűnik?

- Azaz az vagyok. Terhes vagyok. És szükségem van a segítségedre Michael!

- Nos, először is gratulálok! Aztán, miben tudnék segíteni. Pasi vagyok, emlékszel? Nem hiszem, hogy bármiben is segíthetnék.. - válaszolta aggodalommal a hangjában.

- Michael megtudnál látogatni? Tudom, hogy Fresno-ban élsz és hogy ez az egész bonyolult. De most szükségem van a bátyámra!

- Awww.. Rendben. Megkérem Daniel-t, hogy vigyen el hozzád amilyen hamar csak tud, rendben?

- Nagyszerű! Imádlak Mickey! - ujjongtam.

- Kaia halkabban! Én is szeretlek.. - mondta, majd bontotta a vonalat.

Ahogy lementem a konyhába megreggelizni, hirtelen olyan boldog lettem. Aztán, ahogy beléptem a konyhába, valaki hátulról eltakarta a szemem én pedig ijedtemben felsikoltottam.

- Nyugi, csak én vagyok. - szólalt meg CC.

- A fenébe te lökött! Ne ijessz meg még egyszer így! - bokszoltam a vállába.

- Bocsi, bocsi! Szeretlek! - ölelt magához.

- Semmi baj. Néha én is ugyanolyan bolond vagyok, mint te.. - haraptam meg az ajkát.

- Hmm..

Majd leültünk az asztalhoz, ami telis-tele volt finomságokkal. CC kizárólag az én kedvenceimmel pakolta meg az egész asztalt. Bacon, omlett, kolbász és különböző szószok.

- Istenem! CC holnap van a szülinapom. Nem kellett volna ennyit készülnöd.. - csodálkoztam.

- De mégis megcsináltam! Azt szeretném, ha neked lenne a legjobb szüliheted. Plusz még el megyünk a parádéra is.

- Oh, Christian. Te és a parádéid.. - nevettem.

- Andy elhozza Hannah-t. Remélhetőleg valami nagyon csinos ruhácskát fog felvenni az alkalomra. - viccelődött, mire én a nevetéstől véletlenül kiköptem a számban lévő narancslét egyenesen az asztalra.

- Ahahahahaha!

- Úgy látom valakinek nagyon tetszett a viccem! - nevetett CC is.

- Nem! Utáltam.. dehogyis. Természetesen imádtam! Nagyon kíváncsi vagyok, vajon honnan szerzi azokat a ruhákat?

- Andynek van egy hölgy ismerőse, akinek van egy ruha butikja az Oranga Blossom sétányon. Ő készíti neki a ruhákat néhány aláírásért cserébe, amiket a lányának ad. Nagy rajongóink. - magyarázta CC, majd hirtelen újra kitört belőlem a nevetés.

- Istenem! Ahahahaa!

- Komolyan mondom! Már korábban is találkoztam velük! És nem olyan őrült fanok, mint gondolnánk. A lány édesanyja rengeteg híres emberrel dolgozott már.

- Szuper! - mondtam és közben be is fejeztem a reggelim.

- Tudtad, hogy egyre népszerűbb vagy? - harapott bele egy kolbászba.

- Nos, mint Christian Coma menyasszonya, azt hiszem ez várható volt!
- Tényleg? Ez várható volt? - kérdezte CC maga elé tartva egy magazint, melynek a borítóján én virítottam.
- Nem dehogy. Még nem akartam egy magazin címlapjára kerülni, de azt hiszem ez várható volt, hogy előbb-utóbb megtörténik. - sóhajtottam.
- Azt hiszem jobb lesz, ha hozzá szoksz ehhez. Van még ott ahonnan ez jött. De inkább hagyjuk is. Gyere menjünk, mert egy óra múlva kezdődik a parádé.
- Rendben, rendben. De előbb menj és öltözz át, én idelent megvárlak. - mondtam és helyet foglaltam a kanapén.

**30 perccel később**

- Andy! Jó látni, hogy végre normális ruhában vagy! - viccelődtem, amint a főúton parkoló kocsihoz értünk.
- Oh, tudod mit? Pont most öltöztem át, de ha nagyon akarod akár vissza is vehetem a rucimat! - válaszolta, miután beszállt a kocsiba.

- Fuuh inkább ne haver! Ez így pont jó.. - mondta CC.
- Szia Kaia! Már nadon hiánosztáál! - ujjongott Hannah és beült mellém.
- Szia kicsim! Te is nekem!
- Induljunk már! Elfogunk késni.. - nyafogott Andy.
- Nyugi ruci fiú.  - öltöttem rá nyelvet.
- Fogd be.. - morogta.

A parádé után Kaia és CC hazavitte Andyt és Hannah-t, ahol Andy visszaöltözött egy csinos ruhácskába. Ezután Kaia és CC elmentek egy étterembe megebédelni, ahol néhány rajongóba botlottak. Egyenesen letámadták CC, hogy autogramm-ot kaphassanak. Aztán egész nap lustálkodtak, elmentek a parkba, hogy megnézhessék a tűzijátékot. Most épp egy kiterített takarón fekszenek és csak élvezik a tűzijátékot.

- Wáoow! Gyönyörűek! - kiáltottam boldogan.
- De nem annyira, mint te! - mondta CC, majd finoman megcsókolt.
- Aww, annyira édes vagy! Szeretlek Christian! - válaszoltam és szorosan a mellkasához bújtam.
- Én is szeretlek téged! - fúrta arcát a hajamba.
- Már annyira várom, hogy Mrs. Christian Mora lehessek!
- Tudom, már én is alig várom! - válaszolta, aztán nem sokkal később elaludtam.