*Chapter 8 - Are You Serious?!

Sziasztok!

Végre meghoztam az AID. folytatását is. Tudom elég hosszú ideje húzom az idegeiteket azzal, hogy vajon mi is történhetett Kaia-val és CC-vel, nos azt hiszem a részben erről mindent megtudtok! Igyekszem a folytatással, remélem mindenkinek tetszeni fog!

Jó olvasást! :)

 ----------------------------------------

CC

Épp hazafelé vezettem, amikor az a kocsi egyenesen belénk jött. Semmi másra nem emlékszem, azt hiszem bevertem a fejem és elájultam. Egy kórházban ébredtem és fogalmam se volt róla, hol lehet Kaia. Tudnom kell, hogy minden rendben van-e vele.

- Elnézést, nővér!

- Igen?

- Hol van Kaia Queen?

- Oh! Öhm.. nem is tudom, hogy mondjam el Önnek. Kaia.. válságos állapotban van. A karja súlyosan megsérült és lehet, hogy amputálni kell. Maga úgy szintén megsérült. Rengeteg karcolása, sebhelye és zúzódása van. Az orra is megsérült, valószínű, hogy eltört. Meg kell vizsgálnunk, hogy biztosak lehessünk, nincs komolyabb sérülése. Így sajnos a lányt még nem láthatja.
- Az orrom?
Hirtelen a tükörbe néztem és akkor megláttam, hogy a fejem be van kötve és az orrom is elég szörnyen néz ki. Lenéztem a karomra, ami szintén tele volt kötésekkel.
- De nővér, nem lehetne, hogy...
- Nem, sajnálom. El kell végeznünk néhány vizsgálatot, mielőtt bemegy hozzá. A szüleit már értesítettük, úton vannak és bármelyik percben megérkezhetnek. - válaszolta, kezében egy mappát tartva és egyenesen felém jött.
- Várjon, milyen vizsgálatokat?
- Néhány rutin teszt, ami kimutatja, ha bármi probléma van a memoriájával.. és a többi szokásos.
- Aha, értem. - sóhajtottam.

***

Jinxx

- Nagyon sajnálom, de úgy néz ki, hogy a lányuk elveszítheti a karját. Ha akarják, bemehetnek hozzá. Erős nyugtatókat kapott a fájdalom miatt, de ha gondolják benézhetnek hozzá. - mondta a doktor.
- Tudja, még csak egy kis ideje ismerjük őt, de ennek ellenére mindannyiunk számára nagyon fontos ember lett. Még akkor is, hogy ha csak 1 hónapja történt, hogy CC az utcán találta, olyan mintha már ezer éve ismernénk őt. - mondtam Sammi-re nézve.
- Igen, tudom. Megakarják nézni?
- Persze. De előbb CC-t szeretnénk meglátogatni. Lehet?
- Természetesen. Jöjjenek.

Bementünk CC szobájába. Elég szörnyen nézett ki. El se tudtam képzelni, mi lehet Kaia-val. Még szerencse, hogy Hannah nem volt a kocsiban. Azt már nem tudnám elviselni.
- Hé Jinxx! Van nálad bármiféle édesség? Már órák óta nem ettem.
- Haha! Sajnos nincs haver. Csak most érkeztem, hogy tudjam mi van veled.
- Hát, ha lenne édességem, sokkal jobban lennék. - mondta duzzogva.
- Ne csináld haver. Egy kicsit vedd komolyabban!
- Jinxx! Van róla fogalmad, hogy kivel beszélsz? Te azt mondod nekem - Christian Coma-nak - hogy legyek komoly? Melyik bolygón élsz? Hahahahahaha! - még akkor is, hogy ha egy nagy kötés van a fején, még mindig ugyanaz az idegesítő ember, akit szeretünk.
- Úgy látom már kutya bajod. Szóval, hogy érzed magad?
- Szörnyen! Látnom kell Kaia-t. Tudnom kell, hogy jól van-e! - csuklott el hirtelen a hangja.
- Minden rendben haver. Bízz bennem! - mondtam, végigsimítva a hátán.
- Nem, haver. El sem tudom képzelni, milyen nehéz lesz neki. Még nekem is túl nehéz! Jinxx, haver, csak menj oda hozzá és mond el neki, hogy minden rendben lesz, amíg én magam nem tudom megtenni. Megteszed?
- Igen, persze. - mondtam, majd felálltam.
- Viszlát Jinxx, viszlát Sammi! Talán egy-két napon belül kiengednek. Menjetek el Kaia-hoz helyettem. - mondta, miközben egy kósza könnycsepp végiggördült az arcán.
Kimentünk a nővérpulthoz, hogy megtudjuk merre van Kaia, aztán csak sétáltunk.
- Sammi, mit gondolsz, hogy fogja viselni? Tudod, csak egy karral élni..
- Nos, ezt nem tudom megmondani. Azt hiszem először nagyon nehéz lesz neki. Épp úgy mint a filmben, " Életem a szörf ". Vagy nem is tudom mi a címe. De ez nem számít. Ott leszünk és segítünk neki, ahol és amiben csak kell. Rendben?
- Igen, persze.
Aztán megérkeztünk a szobájához, és megálltam.
- Kész vagy? - kérdezte Sammi.
- Nem, de muszáj lesz.
- Rendben, akkor csak utánad. - mondta és kinyitotta az ajtót.
- Oh Istenem! - kiáltott Sammi, amint beléptünk a szobába és megláttuk Kaia-t. Nagyon rossz állapotban volt. A bal karja teljesen be volt kötve a könyökéig, amihez már nem tartozott semmi. A feje is be volt kötözve, telis-tele apró hegekkel. A szívmonitorja folyamatosan pittyegett. Egy fájdalmas sóhaj hagyta el mindkettőnk száját.
- Kérlek, add, hogy ez egy álom legyen! - ismételtem magamnak, újra és újra.

***

Kaia

Zokogva ébredtem CC kocsijának anyósülésén. Otthon voltunk és a bal karom még mindig megvolt.
- Kaia, mi a baj? Miért sírsz? - kérdezte CC, aztán odajött az ajtómhoz és letérdelt elém.
- É-é-énn.. ször-nyűű ál-mom volt CC! B-balesetünk volt és.. és én el-elvesztettem a karom.. Oooh.. én azt hittem.. hogy.. tényleg meg-megtörtént.. - zokogtam a mellkasába.
- Shhh. Shhh. Nincs semmi baj. Ez csak álom volt. Most már itt vagyok. Mindig itt leszek. Soha nem hagyom, hogy bántódásod essen! - mondta, aztán az ölébe kapott és bevitt a lakásba, fel egyenesen a szobámba.
- CC kérlek ne hagyj itt! Maradj itt velem!
- Rendben. Shhh. Shhh. Minden rendben! - mondta és szorosan magához ölelt, óvatosan simogatva a hátam - Csak egy álom volt.
De számomra mégis.. annál sokkal több volt, mint egy álom. CC és Jinxx testében voltam. Nem a sajátoméban. Rettenetesen féltem. De most már itt van velem CC. Most már rendben leszek.

**Másnap reggel**

Egy pihentető alvás nagyon jól esett azután a rémálom után. CC velem maradt a szobámban, arra az esetre, ha netán egy újabb rémálmom lett volna. Mikor kinyitottam a szemem, CC arcával találtam szembe magam. Még mindig aludt, ezért megböktem az orrát, hogy megpróbáljam felébreszteni.
- Hé, ki bökte meg az orrom? Andy? Jake? Vagy esetleg Ashley? Azt hiszem nem más volt, mint Jinxx.
- Hehehe. - nevettem.
- Oh, szóval te voltál? - mondta, rémisztően mély hangon.
- Nem, nem én uram!
- Oh, hát akkor ki volt?
- Soha nem mondom el!
- Igen? Nos, akkor azt hiszem ki kell csikiznem belőled a választ! - kiáltotta.
- Neeeee! - sikoltottam, amint elkezdett csiklandozni.
- Ki bökött meg?
- Nem mondom meg! Aaah! Nee! - kacagtam.
- Nem? Ki volt az? - kérdezte, még mindig csikizve.
- Oké, jól van! Jól van. Én voltam! Csak hagyd abba a csikizést! Aaah!
- Tudtam. - nevetett.
- Aha, tudom.
- Rendben. Akkor, mit akarsz csinálni ma? - kérdezte.
- Nem maradhatnánk csak itthon? Most nem igazán van kedvem bárhova is elmenni.
- De, persze. Mit szólnál hozzá, ha valamit játszanánk Hannah-val? - ajánlotta.
- Azt hiszem Andy is pont ezt csinálja vele most. Menjünk nézzük meg őket. - mondtam, majd felkeltem és magam után húztam CC-t.
Halkan átosontunk Hannah szobájához és bekukucskáltunk az ajtón.
- Azta! Úgy tűnik leesett a kalapom. - szólalt meg Andy, egy túlzottan magas női, angol kiejtéssel.
- Hii-hiii! Majd én szedítek! Dele kalap! - nevetett Hannah.
- Jaj ne! Azt hiszem a Titkos Angol Akcentus Szövetségnek betolakodói akadtak! El kell rejtenünk magunkat a rózsaszín kalapjainkkal! - kiáltotta Andy, felkapta a kalapot és eltakarta vele az arcát. Hannah szintén így tett.
- Jaj nee! - sikoltott Hannah.
- Betolakodók, mutassátok magatokat! - parancsolta Andy.
Kinyitottuk az ajtót és akkor megláttuk Andyt egy rózsaszín ruhában. Nem bírtuk megállni, hogy ne nevessük ki.
- Hé! Ti meg mit nevettek? Szerintem nagyon is jól áll rajtam ez a szín! - mondta még mindig nőies hangon.
Aztán hirtelen kitört belőlünk a nevetés. Még Hannah is nevetett.
- Nos, nem mindennapi, ha egy 21 éves rocksztárt rózsaszín hercegnő ruhában látsz. Főleg, ha az a rocksztár egy srác. - nevettem.
- Haahh! Te csak irigykedsz amiért nekem jobban áll ez a ruha, mint neked! - viccelődött.
- Nos, haver. Te körülbelül 185 cm vagy, míg én csak 160-165. Nem is csoda, hogy rajtad jobban áll. De egyébként is, mi a fenéért van rajtad?
- Azért, mert mielőtt Ti ketten durván félbeszakítottatok, épp egy megbeszélést tartott a Titkos Angol Akcentus Szövetsége, Mrs. Fluffy-val, Cee Cee macskával, Hannah-val és velem!
- De pontosan miért is van rajtad az a ruha? - kérdezte CC.
- Haah! Mert szexi vagyok benne! - mondta karba tett kézzel.
- Okéé... - válaszolta CC.
- Be kell látnod, hogy így van.. - viccelődött Andy.
- Öhmm .. inkább nem.
- De Cee Cee! Andy jól nész ki! Én attam a ruhát nedi! - szólalt meg Hannah, CC-re nézve.
- És akkor most tulajdonképpen mennyi ruhája is van Andynek Hannah? - kérdeztem.
- Én med mutatom neted! Dele! - mondta és megragadta a karom, majd a szekrényéhez húzott.
Kinyitotta az ajtót, na és mit gondoltok? Még 7 másik ruha volt felakasztva. Mindegyik Andy méretében.
- Cerintem ez áll a ledjobban lajta! - kiáltott Hannah, kihúzva a szekrényből egy világos kék, pánt nélküli, fodros hosszú ruhát.
CC-vel egymásra néztünk, aztán újra kitört belőlünk a nevetés. Annyira röhögtem, hogy seggre estem és ott kacagtam tovább a földön.
- Jó jóó! Most már elég lesz. - csukta be a szekrény ajtót Andy.
- Azt hiszem most már megyünk is. A világért sem akarjuk félbeszakítani a megbeszéléseteket. - álltam fel, majd egy puszit nyomtam Hannah homlokára.
- Igen, én is így gondolom.. - morogta Andy.
- Aaaw a kicsi Andy zavarba jött! - viccelődtem és becsuktam az ajtót.
- Oké.. ez elég furcsa volt. - suttogta CC.
- Aha szerintem is. Na de gyere. Szeretném meghallgatni, ahogy dobolsz! Játszol nekem egy dalt? - kérdeztem kiskutya szemekkel.
- Persze! Menjünk. Amúgy is el kell terelnem a gondolataimat az előbb történtekről.. - nevetett halkan, fejével Hannah szobája felé bökve.