*Chapter 7 - Doubts

Sziasztok!

Itt is lenne a folytatás! Nagyon köszönöm az előző részhez érkezett csillagokat és véleményeket. Nagyon sokat jelentenek a számomra, ezeket olvasva mindig újabb és újabb erőt kapok arra, hogy folytassam a blogot és még csak eszembe se jusson feladni! Valamint azért is rettenetesen hálás vagyok, hogy már 10-en like-oltátok a FB oldalt! Imádlak Titeket!♥

És hát akkor nem is húzom tovább az időt. 
A rész vége miatt pedig kérlek ne öljetek meg..

Jó olvasást! :)

 ----------------------------------------

Kaia

Az elmúlt pár hét olyan gyorsan elrepült, hogy szinte észre se vettük. Már Június közepe van. Az egyetlen és örök szerelmem pedig Christian Coma a Black Veil Brides dobosa! Fogadok most arra gondoltok "Az egyetlen és örök? Még soha nem volt barátja?" Pontosan. De volt két barátnőm. Biszex vagyok, ezért ne ítéljetek el. Tudjátok, azt hiszem megtaláltam a lelki társam. A kor az csak egy szám és én amúgy is nem sokára 18 leszek. Azt tervezem, hogy miután betöltöm a 18-at, örökbe fogadom Hannah-t és egy olyan helyre költözünk, ahol az anyám soha nem talál meg minket. Vagy esetleg megváltoztatjuk a nevünket és csak úgy eltűnünk, vagy.. nem is tudom. Az adoptálás egy óriási dolog. Úgy értem, mindig is vigyáztam Hannah-ra, de nincs elég pénzem és még alig végeztem a suliban. Kaia, ne aggódj. Ráncos leszel az idegességtől és azok egyáltalán nem néznek ki jól. CC azt mondta, hogy majd vigyáz ránk, de fogalmam sincs róla, hogyan. Nos, végül is. Ő egy rocksztár, fogadok, hogy csak sajnál minket. Nem, dehogyis. Azt mondta, szeret minket. Soha nem hazudna, vagy mégis? Remélem, nem! Tiszta szívemből szeretem őt, és Hannah is. De Hannah.. ő mindenkit szeret. Értitek, hogy értem? Össze vagyok zavarodva. Talán közületek valaki tudna segíteni? Lehet, hogy ez az egész csak egy "álszerelem"? Lehet, hogy mivel ezt most megkérdeztem, rossz barátnőnek állítom be magam? Istenem... Meg kell kérdeznem tőle.

- Hé CC! - kiáltottam a szobája előtt állva.

- Gyere be! - szólt ki.

Kinyitottam az ajtót és az ágyához mentem.

- Mi a helyzet? - kérdezte, miközben megcsókolta a nyakam.

Majd hirtelen kirobbant belőlem minden.
- Hannah és én. Ugye csak teher vagyunk a nyakadon? Valld be, hogy csak sajnálatból hoztál minket ide.
- Kaia nem dehogyis. Honnan szedted ezt a képtelenséget?
- Csak úgy jött. Sajnálom. Hülye vagyok. Én csak.. én nagyon szeretlek és fogalmam sincs, hogy mit fogok kezdeni pár hét múlva. Nem tudok pénzt keresni és még alig végeztem. Nem akarok az utcára menni. Soha nem lennék rá képes! És Hannah! Istenem CC! Mit fogok csinálni? - zokogtam.
- Ne aggódj, majd én mindenről gondoskodom! Te vagy a legjobb dolog, ami valaha is történt velem. Mindig melletted leszek Kaia. Te vagy az életem értelme. Soha nem hagyom, hogy újra megtörténjenek veled azok a szörnyűségek, rendben? - mondta, majd finoman megcsókolt.
Egy ideig az ölében zokogtam, ő pedig csak a hátamat simogatta.
- Sajnálom CC... - szipogtam - Szeretlek. - csókoltam meg.
- Én is szeretlek! Most gyere, javítsuk ki a sminked. - nevetett.
Bementünk a fürdőbe és ő rögtön neki látott kiigazítani a sminkem. Jobban csinálta, mint én valaha.
- Köszönöm! - öleltem meg.
- Szívesen, szeretlek. - mondta.
- Én is téged. De most már kimehetünk végre, hogy csináljunk valamit?
- Persze, mit szeretnél csinálni? - kérdezte, miközben belebújt a csizmájába.
- Menjünk le a sétányra! - kiáltottam.

**A sétányon**

- Oooh! Nézd azt a hullámvasutat! CC mehetnénk vele egy kört? - könyörögtem.
- Ehh.. hát persze. Az első a győztes! - kezdett el szaladni.
Én pedig rohantam utána, amilyen gyorsan csak tudtam, de mivel legalább egy fél lábbal alacsonyabb vagyok nála, ez igen csak az ő javára ment.
- Hé haver.. elismerem, hogy magas vagy. De nem hagynál egyszer az életben nyerni? - kérdeztem zihálva.
- Bocs szivi, elfelejtettem, hogy alacsonyabb vagy.. - mondta, miközben felkapott majd megcsókolt.
- Semmi gond. Egészen addig, amíg meg nem ígéred, hogy végig megyünk az összes meneten!
- Miért ne mennénk? Haha. - nevetett CC.
- Nem is tudom. De akkor gyere, az első ülés a legjobb! - mondtam, leugorva és bemásztam az ülésbe.
- Indulás! - kiáltotta.

**3 perccel később**

- Istenem, ez annyira vicces volt. Gyerünk a következőre! - kiáltottam, amint kiszálltunk a vasútból.
- Rendben. Mássz a hátamra, oda futunk. - mondta CC, és felkapott a hátára.
- Juhúúúú! - kiáltottam, ahogy a következő vasúthoz rohantunk.

**4 perccel később**

- Következő menet!

**6 menettel később**

- Jól van Kaia. Most már kezdek éhes lenni. Ehetnénk valamit? - kérdezte.
- Igen, már én is kezdek nagyon éhes lenni. Sült krumpli!!! -  kiáltottam és gyorsan a büfés standhoz futottam.

**3 órával és egy rakás sült krumplival később**

- CC elfáradtam. Nem mehetnénk haza!
- De persze bébi. Gyere. - emelt a karjaiba és a kezébe vette a sült krumplimat is.
- Awww, szeretlek Christian!
- Szeretlek Kaia. Most pedig menjünk, fáradtnak látszol.
Aztán odacipelt a kocsihoz, a kaját pedig berakta a hátsó ülésre. Útközben egyre álmosabb lettem és nem sokkal később el is aludtam. Aztán egyszer csak fémcsikorgásra és emberek sikoltozására ébredtem. CC felé fordítottam a fejem és mindenhol rengeteg vért láttam. Rettenetes fájdalmat éreztem a karomban. Lenéztem az ölembe és észrevettem, hogy a karom fele hiányzott. Ezután pedig minden elsötétült előttem.