*Chapter 2 - How I Got There

Sziasztok!

Meg is hoztam volna a folytatást. Ez már valamivel hosszabb, mint az előző rész - igazából csak pár sorral - a lényeg, hogy most két szemszögből is olvashatjátok majd a történteket. Remélem mindenkinek tetszeni fog! Osszátok be a hétre, ugyanis pénteken elutazom és csak kedden jövök haza, addig viszont nem sok esélyt látok arra, hogy hozzak új részt. És mielőtt még elfelejteném csekkolni ér =>> BVB4

Jó olvasást! (:

----------------------------------------

Kaia

Az anyám már megint részeg és arról panaszkodik, hogy normális gyerekekre vágyott. A bátyám Michael 19 éves és homoszexuális, a húgom Hannah 9 éves, down kóros én pedig depressziós vagyok. Azt hiszem csak a mi családunkban történhetett meg ilyen. Anyám sokszor bántott minket, de legtöbbször csak szavakkal. Ilyenkor leültem Hannah-val és olvastam neki, hogy ne figyeljen az üvöltözésére. Aztán egy nap a dolgok rosszabbra fordultak. Anya teljesen megőrült.

- Te kibaszott emos kurva! Takarodj innen! - kiabálta.

Tudtam, hogy ha nem megyek, csak rosszabb lesz.

- Hamarosan visszajövök Hannah. Próbálj meg aludni. - suttogtam a húgomnak, mikor bementem hozzá.

- O-ookéé Ka-iiaa. - válaszolta félálomban és már el is aludt.

Kinyitottam a szobája ajtaját és a lehető leghalkabban megpróbáltam kiosonni, de anyám még így is észre vett. Hangosan üvöltözött és egyre durvább dolgokat vágott a fejemhez.

- Kibaszott idióta, nyomoronc emos kurva! - legalább háromszor elismételte mire a karszékéhez értem.

- Fordulj meg te ribanc! - kiáltotta. Biztos voltam benne, hogy meg fog ütni. Tanulva a korábbi sértéseiből, inkább szót fogadtam neki. Nem akartam még ennél is rosszabbul járni.
20 perccel később már a lépcsőn bicegtem felfelé, hogy megnézzem minden rendben van-e Hannah-val. Mélyen aludt, nagyszerű. Gyorsan bezártam az ajtaját és magammal vittem az egyetlen kulcsot, ami a szobájához tartozott, így anya biztos nem fog tudni bemenni hozzá. Kiszaladtam a házból és olyan gyorsan futottam olyan messzire amennyire csak tudtam, egészen addig amíg meg nem kellett állnom. Kétségbeesetten lerogytam a földre, majd hirtelen elővettem a pengémet. Egy vágás azért a fájdalomért, amit a húgomnak át kellett élnie minden egyes nap. Egy azért az idióta apámért, akit soha nem ismerhettem. Egyet az anyámtól kapott sérelmekért és még egyet azért a sok szenvedésért, amit miatta átéltünk. Éreztem, hogy az utolsó vágás túl mélyre sikerült. Szédültem és forgott velem az egész világ. Aztán hirtelen minden elsötétült..

***

CC

Épp csak egy rövid sétát tettem, hogy kiszellőztessem a fejem, amikor megláttam azt a lány a földön feküdni. Óvatosan megráztam, hogy magához térjen. Nem segített. Aztán észrevettem az alkarjából szivárgó vért. Szörnyen nézett ki. Rengeteg seb volt a karján. Fogtam a felsőm, letéptem belőle egy darabot és szorosan a csuklója köré tekertem. Gondolkodás nélkül a karjaimba emeltem és felrohantam vele a buszunkra. Mikor kinyitottam az ajtót a többiek döbbent arckifejezéssel bámultak ránk.