* Chapter 9 ~ Fogalmam sincs mit tegyek

Sziasztok!

Gyorsan meghoztam a folytatást! Mint látjátok végre megérkezett egy Andy szemszögéből írt rész. Most végre kiderül kiről is beszélgettek CC-vel, valamint egy apró visszatekintést is kaptok a "megcsalás" előzményeiből. Nos.. remélem tetszeni fog. Nem is fecsegek tovább.

Jó olvasást! (:

----------------------------------------

Andy

*Zene 

Miután a rendőr elment megkönnyebbülten felsóhajtottam. Utáltam körülöttük lenni. Kezemet a fejemre tettem, közben ügyelve nehogy kárt tegyek az infúziós tűben, és vettem egy mély lélegzetet.

Annyira hülye vagyok.

Nem tudom elhinni, hogy képes voltam megcsalni Max-t. Egy kibaszott képmutató vagyok!

Istenem, ha akkor nem megyek el abba a bárba, nem iszom részegre magam és nem botlok Callie-be, akkor ez az egész meg sem történt volna. Nagyon jól emlékszem arra az éjszakára és még most is megfájdult tőle a fejem.

*Visszatekintés*

Felkuncogtam, ahogy fizettem a bárosnak, majd nagy nehezen kibotladoztam a helységből. Megálltam a járgányom előtt és kezemet a fejemhez emeltem. Rettenetesen szédültem.

Ahogy az utcában sétáltam véletlenül nekimentem valakinek.

- B-bocsi.. - nevettem.

- Semmi gond. - mondta egy lány, majd felnézett rám. A fenébe is, nagyon szép volt.

- Szia. - mondta.

- Hali. - vigyorogtam. Elmosolyodott, majd hirtelen befogta az orrát.

- Oh, Istenem, te részeg vagy.

Majd megigazította a táskáját és belém karolt. 

- Hogy hívnak? - kérdezte, ahogy az utcában támogatott.

- An.. - itt csuklottam egyet - Andy. - nevettem.

Megállt egy fekete autónál és azt hiszem kinyitotta az ajtaját.

- Andy, én Callie vagyok és most hazafoglak vinni. - mondta miközben óvatosan besegített az ülésre.

- Hol laksz? - kérdezte ahogy a volán mögé ült. 

- Öhmm.. arra felé. - böktem találomra egy irányba. Nagyokat pislogott rám, majd felsóhajtott.

- Azt hiszem inkább hozzám kellene mennünk..

Egy tucat nevetéssel és csuklással később egy kopott bérházhoz érkeztünk. Segített kiszállnom, majd lassan az épülethez vezetett. Kinyitott egy ajtót a kulcsával és bekísért.

Bevezetett egy hálószobába és lefektetett az ágyba. 

- Csinálok neked egy kávét, rendben? Mindjárt visszajövök. - mondta, majd kiment a szobából.

Felnevettem, aztán észrevettem, hogy hirtelen nagyon meleg lett a szobában. Ügyetlenül lerángattam magamról a pólómat és elhajítottam a szoba egyik sarkába. Lerúgtam a cipőimet is és visszafeküdtem az ágyba.

Nem sokkal később Callie visszajött és döbbenten megakadt rajtam a pillantása.

- Öhmm..

- Meleg van idebent.. - nevettem. 

- Ahogy gondolod. suttogta. Majd lerakta a kávét és leült mellém. Zavartan pillantgatott a szobában mindenfelé csak rám nem. Összeszűkítettem a szemeimet és felkeltem. Kezembe vettem az állás és magam felé fordítottam az arcát, hogy végre rám nézzen. 

Felsóhajtottam. Majd félrebillentettem a fejem.

- Csinos vagy. - mondtam.

- Öhm.. köszi. - válaszolta. 

- Úgy értem nagyon csinos vagy. - nyomatékosítottam. Elpirult. Ez volt az a pillanat amikor az alkohol igazán megtette a hatását.

Kezeim közé fogtam az arcát és ajkaimat az övéire tapasztottam. Felnyögött, de pár pillanattal később már ő is visszacsókolt. Végig vezettem a nyelvemet alsó ajkán, mire szétnyitotta ajkait ezzel megadva nekem a bejutási lehetőséget.

Visszalöktem az ágyra és fölé másztam. Végigfuttattam rajta a kezemet egészen a pólója aljáig, aztán becsúsztatva kezemet a melltartója alá kényeztetni kezdtem. Felnyögött, de nem állított le.

Tudtam, hogy ezt még később nagyon megfogom bánni, de akkor nem érdekelt. De akkor is.. Max.

Ahj.. neki nem kell tudnia erről..

*Visszatekintés vége*

Megdörzsöltem a halántékom ezekre a gondolatokra, majd azt vettem észre, hogy nagyon szúr a mellkasam. Óriási bűntudatot éreztem. Ha akkor nem kezdtem volna bele azokba az átkozott veszekedésekbe, mindez meg se történt volna.
Ajtókopogtatást hallottam.
- Ki az? - kérdeztem.
- Én vagyok! - szólalt meg egy lelkes hang. Halkan felnevettem, majd hagytam hogy bejöjjön.
- Csá haver. - mondtam.
- Szeva'.. beszélnünk kell egy bizonyos személyről.
Felvontam az egyik szemöldököm.
- Kiről?
- Max.
Idegesen felsóhajtottam és megkértem, hogy csukja be az ajtót.
- Mi van vele? - kérdeztem.
- Nos.. nyilvánvaló és nem csak nekem, hogy még mindig...
Kinéztem az ablakon és újra felsóhajtottam, ahogy leült a székre.
- Tenned kell valamit haver. - mondta.
Óvatosan megráztam a fejem.
- CC nem tudom mit tegyek.. - kezdtem - Annyira szeretem őt, hogy az már fáj. Csak rá tudok gondolni. Tudom ez most nyálasan hangzik, de ez az igazság. Tudom, hogy nagyon sok közös van bennünk és éppen annyi nem közös, de ennek épp így kell lennie, érted? Ő gyönyörű és életteli és vidám, és én csak... én vagyok. Ő tökéletes CC. Mindenki azt mondta, hogy ez az egész soha nem fog működni köztünk. Mindent megpróbáltam, hogy bebizonyítsam nekik mekkorát tévedtek. És Max is mindent megtett.. és sajnos nekik volt igazuk. Fogalmam sincs hogy mondjam el neki. Azt akarom, hogy tudja hogyan érzek iránta.
Hirtelen az ajtó felé pillantottam és mintha egy árnyat láttam volna elsuhanni.
- Azt akarom, hogy tudja mennyire szeretem.
Visszanéztem CC-re.
- Nos, mit akarsz tenni? Elloptad a szívét, összetörted majd alapvetően visszadobtad a lábai elé. Nem hiszem, hogy most elég lesz egy "Szeretlek" vagy "Sajnálom" ahhoz, hogy ezt az egészet rendbe hozd. - mondta.
Azelőtt még soha nem láttam őt ennyire... komolynak. Eléggé rémisztő.
Bólintottam, mivel tudtam hogy igaza van.
- Remélem, hogy rendbe tudod hozni ezt az egészet Andy, különben búcsút vehetsz a boldogságodtól. - mondta, majd felkelt és kiment a szobából.
Tehetetlenül felsóhajtottam.
Hirtelen egy különös fájdalmat éreztem a mellkasomban és valamiért aggódni kezdtem.
Miért érzem úgy, hogy valami nincs rendben? Hogy valami rettenetes dolog fog történni?