* Chapter 15

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt is! Kisebb kihagyással ugyan, de ígérem a téli szünetben - ami 1 héten belül itt lesz - meghozom a többi részeket is a befejező résszel együtt. A részről nem mondanék semmit, eléggé érzelemdús.. mondhatni felkavaró. Remélem tetszeni fog nektek, megpróbálok jobban sietni a többivel.

Jó olvasást! (: 

----------------------------------------

Max

- Úúh,  igen. - mondtam. Mire elmosolyodott és hirtelen többszörös lábak dobogását hallottam a lépcső felől. Úgy hangzott, mint egy pánikszerű rohanás.

- Ooww - mondta CC. Majd megfordultam és láttam, hogy a srácok szomorú és sokkoló arckifejezéssel meredtek rám, CC pedig a földön hevert.

Szóltam Connernek, hogy inkább menjen haza, amit Ő persze meg is tett, ezután pedig úgy éreztem beszélnem kell a srácokkal.

- Srácok. - kezdtem. Andy arckifejezése teljesen üresnek tűnt, de még így is eltudtad volna mondani róla, hogy szomorú volt. De most egyáltalán nem akartam vele foglalkozni.

- Miért hagysz el minket? - kérdezte Ashley.

Sóhajtottam.

- Azért, mert szeretem Őt. - válaszoltam. Amint ezt kimondtam, Andy felkelt és elsétált. A tekintetük most még rosszabb volt. Felviharzott a lépcsőn, majd becsapta az ajtót a szobájában.

Felálltam.

- Oké. Most valaki mondja el nekem, hogy mi a problémája. Már hónapok óta nem beszél velem. És ez nem kellene, hogy zavarjon.. de mégis zavar! A régi énem talán vevő lett volna az ilyen poénokra, de ez most halálosan komoly! - mondtam, szinte rájuk üvöltve.

Ekkor mind visszavettek egy kicsit és hallottam, ahogy egyikük felsóhajt.

- Nem tudom, Ő nem fogja elmondani nekünk. - mondta Jake.

- Nos, akkor azt hiszem ezt nekem kell kiderítenem. - válaszoltam mialatt felszaladtam a lépcsőn. Bekopogtam Andy szobájába és megkérdeztem, bemehetek-e. De nem válaszolt. Így inkább csak benyitottam.

Ott feküdt az ágyán, fejét egy párnára hajtva. Hallottam, ahogy sóhajt.

- Mit akarsz? - morogta a párnába. 

- Végre beszélsz hozzám. - válaszoltam. 

Majd becsuktam az ajtót és befeküdtem mögé. 

- Miért jöttél fel? - kérdeztem tőle. Eltartott egy ideig neki, mire reagált erre, fizikailag és verbálisan is. Megfordult és rám nézett.

- Azért mert... - kezdte. Egy ideig hezitált. - Ahhj, baszd meg.. - majd megcsókolt. Kellett néhány másodperc, hogy tegyek valamit.. de megtettem... visszacsókoltam. Fölém kerekedett és a csuklóimat a fejem fölé tolta. Szóval nem tudtam ellene tenni semmit.

Egyik kezével végig zongorázott az oldalamon és elkezdte felfelé húzni a felsőm. Egy pillanattal később már le is húzta rólam és homlokát az enyémnek támasztotta. 

- Andy... - suttogtam. Rám pillantott.

- Igen? - reszelős hangja visszhangzott a szobában. 

- ... Szállj le rólam... - válaszoltam nyugodtan. Ahogy kértem tőle, óvatosan lemászott rólam.

Nem tehetem ezt. Én Connerrel vagyok és utálom Andyt... rendben? Igen, utálom.. azt hiszem. Ughh.. most képtelen vagyok veszekedni saját magammal. Megigazítottam a hajam, lemásztam az ágyáról és kimentem a szobájából, egyenesen a sajátoméba. Hangosan bevágtam az ajtót és az ágyamra rogyva magamhoz öleltem a Pikachum.

- Soha nem lett volna szabad beleegyeznem abba, hogy velük lakjak.. - suttogtam.

* Pár hónappal később *

- Conner! - kiáltottam.

- Igen? - mondta, miközben besétált a szobánkba a fürdőből.

- Van kedved megnézni a Paranorman-t velem? - kérdeztem. Mire elmosolyodott és bevágódott mellém az ágyba.

- Persze bébi! - mosolygott.

Megnéztük a filmet, majd felajánlottam, hogy menjünk el vacsorázni. Beleegyezett. Felvettem egy agyonhordott piros ruhát. Fekete és piros Mary Jane's magassarkút, egy Lolita karkötőt pár nyaklánccal.

Egy elegáns olasz étterembe mentünk, ahol gyakorlatilag szmokingot kellett viselned, hogy bejuthass. 

Ahogy megvacsoráztunk és már készülődtünk hazamenni, Conner megállított.

- Mi a baj? - kérdeztem.

Majd olyasvalamit kérdezett tőlem, soha nem gondoltam volna, hogy hallani fogok a szájából.