* Chapter 14

Sziasztok!

Már meg is hoztam a következő részt! Köszönöm az előző részekhez érkezett csillagokat! Remélem ez a rész is elnyeri legalább annyira a tetszéseteket, mint az eddigiek.  Jut eszembe igaz, hogy eddig minden részt Max szemszögéből írtam és úgy volt, hogy lesz majd Andys is egy pár... nos ebből talán csak 2 lett. Annyi baj legyen! Viszont azt halkan megsúgnám nektek, hogy már csak pár rész és vége a történetnek!

Jó olvasást! (:

 ----------------------------------------

Max

Mindannyian engem bámultak.

- Mi van? - kérdeztem pár pillanattal később. Mire ők egyszer csak visszatértek a valóságba. Ash megrázta a fejét egy kicsit.
- Várjunk csak.. mi van? - mondta.
- Talán nekem nincs jogom arra, hogy barátom legyen? - kérdeztem halálosan komolyan.
- Pontosan! - kiáltották egyszerre.
Összerezzentem a kiáltásukra.
- Srácok nyugi. Már nektek is volt barátnőtök. - itt egy pillanatra elgondolkoztam - Na jó legtöbbeteknek. Szóval nekem akkor miért ne lehetne? Ő annyira kedves és édes és ma este szükségem van a házra!
Az utolsó mondatomnál mind rám néztek.
- Minek? - kérdezte CC, nyilvánvalóan arra az okra koncentrálva amiért szeretnék egyedül lenni. Üres tekintettel ránéztem.
- Átjön hogy megvacsorázzunk, aztán egy kis desszertre. - válaszoltam, mire felhúzták a szemöldöküket. - SZÓ SZERINT! - kiáltottam.
Még egy kicsit beszélgettünk, aztán végül próbáltam meggyőzni őket, hogy maradjanak az emeleten ma estére. Hát nagy nehezen beleegyeztek. Mind felmentek az emeletre és nem sokkal később hallottam, hogy valaki kopogtat az ajtón.
Felpattantam és kinyitottam. Conner volt az. Egy fekete felső volt rajta sok szívecskével telemintázva, és az ujjai a könyökéig fel voltak tűrve. Sötét lila farmert viselt ami épp passzolt némelyik szívecskéhez. Végül egy fekete öv és egy fekete converse. Semmi ábrándozás ma este.
- Szia édes! - köszöntem neki, miután gyengéden megcsókoltam. Visszacsókolt, majd óvatosan eltolt magától, hogy levegőhöz jussunk.
- Hali! - mondta. Barna haja csak úgy ragyogott a fényben.
- A pizza megérkezhet néhány... - mondtam volna, amikor is a csengő félbeszakított - Nos ebben a pillanatban. - majd megfordultam és kinyitottam az ajtót.
Átvettem a pizzát, leraktam az asztalra és kifizettem a futárt. Miért van az, hogy ha egy pizzafutár bármikor is idejön, azt úgy kezelem mint egy túszcserét?
Bevittem a dohányzóasztalra majd bementem a konyhába néhány papír tányérért és kóláért. Visszasétáltam a nappaliba, de felnéztem a lépcsőre és észrevettem, hogy a srácok mind ott ülnek. Kihallgatás. Most ez komoly srácok? Tényleg?
Mind elkapták a pillantásom. Rám mosolyogtak és kedvesen integettek. Egy amolyan ördögi pillantást küldtem feléjük, mire mind abbahagyták az integetést és a mosolygást. Nem tudok egy éjszakát magamban eltölteni.
Leraktam a kólákat az asztalra és magam elé húztam a pizzát. Felvágtam magunknak a Dr Pepper pizzát, ő pedig kibontotta az üdítőket.
- Szóval, mi mindent csináltál ma? - kérdeztem miután lenyeltem egy falat pizzát. Halk sóhajokat hallottam a lépcső felől. Most tényleg képesek megtenni velem ezt ez egészet?
- Nem sok mindent. Dolgoztam, emberek sutyorogtak a hátam mögött, most pedig itt vagyok. - mondta. Halkan felnevettem - Mi az? - kérdezte.
- Miért sutyorogtak a hátad mögött? - válaszoltam mosolyogva.
- Fogalmam sincs róla, de nem gondolok semmi jóra. - mondta. Az éjszaka ehhez hasonlóan telt a továbbiakban, beszélgettünk és egész idő alatt halk suttogásokat hallottam. A srácok valószínűleg épp ellenőrizték a randimat, hogy biztosak legyenek benne nem csinálunk semmi furcsát az éjszaka. Nos én nem is csináltam.
Miután a randi véget ért kikísértem Connert az ajtóig.
- Max, kérdezhetek tőled valamit? - mondta.
- Persze! Mondd csak! -  válaszoltam.
- Lenne kedved... esetleg... hozzám költözni?