Blow Me One Last Kiss - * Prológus [ IHEAY Season II. ]

Sziasztok!

Megint én, ezúttal egy nagy meglepetéssel. Úgy is mondhatnám újévi ajándékkal! Igen, jól látjátok az IHEAY történet még sem fejeződik be, hanem folytatódik egy II. évaddal, melynek címe Blow Me One Last Kiss [ Adj még egy utolsó csókot ]. Szóval, igen, Max és Andy visszatérnek! De velük együtt sokkal több probléma is felmerül. Remélem ez is, éppúgy mint az I. évad, elnyeri a tetszéseteket. Megteszek minden tőlem telhetőt a gyakori, élvezetes és izgalmas részek lefordításának feltöltésére! Addig is íme a prológus..

Jó olvasást! (:

----------------------------------------

Miután végre egymásra találtak, Max úgy érzi meg van mindene. Egy imádnivaló pasi, szerető szülők és fantasztikus barátok. De miután Andy tesz egy hatalmas hibát, vajon Max majd képes lesz neki megbocsátani, vagy talán ez lesz az utolsó csók amit Andy adhat neki?

* Chatper 17 # [ Befejezés ]

Sziasztok!

Megérkezett hát az utolsó rész! Nem lett a leghosszabb, sőt kifejezetten rövid és őszintén szólva idegtépő is, de a lényeg úgyis le van írva. Remélem tetszeni fog ez is, mint az előzőek. Meg kell mondanom nagyon fog hiányozni ez a történet. Úgy hozzá szoktam már a fordításához! Szeretném megköszönni Nektek, hogy itt voltatok, hogy elolvastátok és néha napján még csillagoztatok valamint véleményeztetek is. Külön szeretném megköszönni Cassy-nek és Emo.Girl-nek a hozzászólásait, hiszen csak Ti ketten írtatok a részekhez. Nagyon-nagyon jól esett mindaz amit írtatok, sokat jelent nekem és remélem, hogy a továbbiakban is számíthatok Rátok! Na de hát nem is beszélek tovább, nem akarom az időt húzni. Itt lenne hát a befejező rész, élvezzétek hiszen nem lesz több!

Jó olvasást! (: 

 ----------------------------------------

 Max

Ott álltam a hotel egyik szobájában. Magamat néztem a tükörben. Csodásan néztem ki, tényleg... de legbelül rettenetesen éreztem magam.

Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből a múlt éjszakát. Megfenyegetett, hogy megöl. Kis híján meg is tette.

Alana nyitott be az ajtón. Láttam a tükörből, hogy már a sírás határán volt. 

- Gyönyörű vagy! - mondta. Megpróbáltam mosolyogni, de az arcom nem hagyta magát. - Mi a baj, talán te nem így gondolod? - kérdezte.

- De, de persze. - nyugtattam meg. Mindenki eljött. A szüleim, az Ő szülei, néhány barátja, páran az enyéim közül és persze a srácok. Nos, majdnem mindenki. Andy nem jött el.

Andy. Ő volt az egyetlen amire most gondolni tudtam. Szeretem Őt, nagyon. Most már tudom. Nagyon sokat gondolkoztam ezen az utóbbi időben, de már nem léphettem vissza az esküvőből. Nem számít mennyire szerettem volna.

- Na de most már ideje menni. - mondta megragadva a karomat és kihúzott a szobából. Eljött az én időm.

Vettem egy mély lélegzetet és felemeltem a fejem. Észrevettem az apámat, aki megfogta a kezem. Rám mosolygott és nekem is sikerült visszamosolyognom rá. 

- Sok szerencsét! - mondta. 

- Köszönöm! - válaszoltam.

Kisétáltunk, majd megláttam a többieket, akik mind felálltak. A négy srác velem szemben állt. 

Mind rám mosolyogtak. A paphoz sétáltunk, majd apám átadott Connernek. Connerre pillantottam, aztán a többiekre. Andy. Én őt szeretem. Andyt szeretem! Nem Connert.

- Én... - kezdtem. A tekintetem a srácokra vándorolt. Aggodalom ült ki az arcukra.

- Én... nem. - hangos duruzsolás ütötte meg a fülem ahogy az emberekre és Connere pillantottam. - Gyűlöllek téged Conner! Nem megyek hozzád. - majd a tömeghez fordultam. Mindenki teljesen ledöbbent.

- Ez az ember.. - mutattam Conerre - Egy gazember! Először azt hittem rendes és kedves ember, de amióta eljegyzett, folyamatosan... bántalmazott. És már torkig vagyok vele! Az igazság az, hogy egy másik férfit szeretek. És azt hiszem, nekem most mennem kell! - mondtam, majd leszaladtam a padsorok között egyenesen ki a hotelból. Szétnéztem mindkét irányba, majd éreztem, hogy valaki megragadja a karomat. Megfordultam és Ash állt ott.

- Kell egy fuvar? - kérdezte mosolyogva. Pontosan tudta kiről beszéltem az előbb. Elmosolyodtam. 

- Köszönöm! - majd a házukhoz hajtottunk és kiszálltam a kocsiból, azonban ő maradt.

Kérdőn néztem rá.

- Menj be! - kiáltotta. Rávigyorogtam. Az ajtóhoz szaladtam és benyitottam. Andy bent volt a nappaliban és a kanapén ücsörgött. Rám pillantott és felállt.

Elindultam felé és megálltam előtte. 

- Szeretlek, te barom! - mondtam. Mire a szemeimbe nézett.

- Jó, mert én is szeretlek téged! - majd magához húzott és megcsókolt.

Ott, abban a pillanatban tudtam, hogy minden rendbe fog jönni.

 *Vége*

* Chapter 16

Sziasztok!

Itt is lenne a következő rész! Mint azt az előző részből is sejthettétek, fontos dolog fog történni aminek valószínű, hogy nem sokan örültök majd, de pánikra semmi ok! Izgalmakban nem lesz hiány, a vége felé egy igen meglepő fordulat lesz, valamint egy apró időugrás is lesz benne.  Jó hír pedig, hogy megérkezett az ígért Andy-s szemszög. Viszont van egy rossz hírem is, ez az utolsó előtti rész, tehát a következő már a befejező rész lesz.  Igyekszem hozni, senkinek nem szeretném az idegeit ezzel húzni.. szóval nem is fecsegek tovább.

Jó olvasást! (: 

 ----------------------------------------

 Max

Féltérdre ereszkedett és előhúzott valamit a zsebéből.

- Hozzám jössz? - kérdezte. Én pedig csak álltam ott, teljesen lesokkolva.

Vettem egy mély lélegzetet.

- Igen, persze hozzád megyek! - préseltem ki nagy nehezen a szavakat. Majd mindketten elmosolyodtunk, az ujjamra húzta a gyűrűt és végül megcsókolt.

 Amint hazaértünk megragadtam a mobilomat és mindenkit felhívtam. A srácokat, Alana-t, a szüleimet.. igen a szüleimet is. A srácokat hagytam utoljára, mivel nem voltam biztos benne hogyan fogják ezt a hírt fogadni.

Az első csöngetés közepénél Ash kapta fel a telefont.

- Haló? - kérdezte. 

- Hali. Öhm van pár újságom a számotokra. - mondtam. Aztán hallottam, ahogy kihangosítják a mobilt.

- Mi lenne az? - elvigyorodtam. 

- Nos, úgy tűnik, hogy... eljegyeztek. - mondtam nekik.

Azt hiszem CC visítását hallottam, de nem vagyok biztos benne. 

- Tényleg? - kérdezte Jake.

- Igen! 

Majd mind gratuláltak nekem, azonban észrevettem valamit - Andy nem volt köztük.

- Hé, Andy ott van? 

Egy ideig hezitáltak a válasszal. 

- Nem nincs itthon. - mondta Jinxx.

- Oh, hát akkor egyikőtök megtenné a kedvemért, és szólna neki hogy találkozni szeretnék vele a Starbucks-nál mondjuk vasárnap délben? Tudjátok eléggé... - majd itt hirtelen elharaptam a mondatom végét.

- Eléggé.. mi? - kérdezte CC.

- Hiányzik nekem.

- Persze, szólok neki! - válaszolta Ashley pár másodperccel később.

- Köszönöm, sziasztok! - mondtam, majd megszakítottam a vonalat.

Andy

Mind rám néztek. Megráztam a fejem.

- Nem nincs itthon. - hazudta Jinxx.

- Oh, hát akkor egyikőtök megtenné a kedvemért, és szólna neki hogy találkozni szeretnék vele a Starbucks-nál mondjuk vasárnap délben? Tudjátok eléggé... - majd itt hirtelen megakadt

- Eléggé.. mi? - kérdezte CC rám pillantva.

- Hiányzik nekem. - folytatta.

- Persze, szólok neki! - válaszolta Ashley pár másodperccel később.

- Köszönöm, sziasztok! - majd letette.

- Minden rendben? - kérdezte Ash. Nem.

- Jah, persze. - válaszoltam, majd felmentem az emeletre a szobámba. Arcomat a párnába temetve feküdtem az ágyamon. Nem tudom elhinni, hogy hozzá megy ahhoz a... Connerhez. Gyűlöltem még csak rágondolni is arra a baromra. De legalább láthatom Őt vasárnap.

***

Felsétáltam a kávézóhoz és bementem. Majd észrevettem Max-et egy asztalnál üldögélni, miközben a kávéját szorongatta. Aztán láttam, hogy még valaki ül közvetlenül mögötte. Megpillantva engem, integetve közelebb invitált. Muszáj volt erre elmosolyodnom.

- Heey! - üdvözölt.

- Hali. - mondtam, amint helyet foglaltam. Majd belekortyoltam a kávémba és undorodva lenyeltem azt a csészét pedig visszatettem a helyére.

- Nem tudtam milyen kávét szeretnél inni, ezért csak rendeltem egyet. - nevetett, mire én is felkuncogtam.

- Végül is a szándék a fontos. - mondtam.

Beleharapott az ajkába.

- Mi az? - kérdeztem.

- Csak annyi, hogy.. együtt vagyunk. - mutatott rám. 

- Persze.. vagy talán nem? Nem kiabálunk egymással, nincsenek bunkó beszólások sem. - mondtam. Bólintott.

- Szóval van egy újságom a számodra. - kezdett bele. 

Francba! Nem akarom ezt hallgatni megint.

- Micsoda? - pokolba, miért mondtam ezt. Felemelte a bal kezét.

- Eljegyeztek. - vigyorgott. Sikerült egy hiteles mosolyt erőltetnem az arcomra. 

- Gratulálok! - nyögtem ki nehezen. Mire a mosolya még szélesebb lett. Majd megszólalt a mobilja. Rápillantott és egy pillanatra ijedtnek tűnt. Aztán azt mondta, hogy mennie kell. 

- Oh, persze értem. - majd mindketten felálltunk, megöleltük egymást és elment.

Nem tudom elhinni, hogy hozzá megy.

 Max

Lassan kinyitottam az apartmant ajtaját, ami 30. a emeleten volt és amit megosztottam vele, vagyis inkább "ezzel". Conner egy vadállat. Amióta csak eljegyzett, folyamatosan.. meggyaláz. Tárgyakkal dobál, megüt, bármit megtesz amivel csak ártani tud nekem. És ami a legrosszabb, hogy mialatt ezeket műveli teljesen józan.

- Hol voltál? - láttam meg ahogy kisétál a hálószobából. 

- Csak a Starbuks-ban voltam, hogy elmeséljem egy barátomnak az eljegyzésünket. - válaszoltam olyan gyengéden ahogyan csak tudtam.

Berángatott a hálóba és bezárta az ajtót.

- Az a kölyök, Andy volt az, ugye?! - kérdezte.

Vettem egy mély lélegzetet.

- Nem. - hazudtam. Nem kedvelte őt, egyáltalán nem kedvelte ha csak róla beszéltem.

- Hazug! - mondta, majd pofon vágott. A földre zuhantam, kezemmel az arcomat szorongatva. Mögém térdelt. 

- Tudod, hogy nem hazudhatsz nekem! - megragadta a hajamat és elkezdte maga felé húzni. - Miért nem tudod  egyszerűen csak azt csinált amit mondok?! - kiabált rám. Visszalökött a padlóra és a bordáim közé rúgott. Hangosan felkiáltottam a fájdalomtól és a kezemmel rögtön a bordámhoz kaptam. 

- Jobban jársz, ha itt leszel mire visszajövök! - mondta, majd elhagyta a szobát.

Én pedig csak sírtam, sírtam amíg az a szörnyeteg haza nem jött.

*Pár hónappal később*

Éjfél körül járhatott az idő. Az esküvő előtti éjszaka. Conner-ra pillantottam, aki mélyen aludt. Óvatosan kimásztam az ágyból és a ruhásszekrényemhez mentem. Megragadtam egy farmert és egy pulcsit, majd a pizsamámra húztam. Már épp a cipőmet akartam felvenni, amikor egy erős szorítást éreztem a csuklómon.

- Ugye nem szökni készültél, igaz? - mondta. Eleresztettem egy apró sóhajt. 

- Nem. - hazudtam. De ő csak folytatta.

- De igen! - majd egymást kezdtük bámulni. Majd a csúsztatós üvegablakhoz sétált, ami az erkélyre vezetett. 

- Ha elakarsz hagyni, ez az egyetlen kiutad. - mondta miközben az erkélyre mutatott. A 30-on vagyunk, ezt nem gondolhatja komolyan.

Ránéztem, majd megpróbáltam eljutni a hálószoba ajtajához, de megragadta a csuklómat és az üvegajtóhoz ráncigált. Egyik kezemet az ajtóra, másikat pedig a falnak támasztva próbáltam megakadályozni, hogy kivonszoljon. 

- Maradok! Maradok! - zokogtam. Mire abbahagyta a ráncigálást. 

- Biztos? - kérdezte.

- Igen, biztos. - sírtam.

- Ismételd meg!

- Veled maradok! - mondtam.

- Hangosabban!  

- Veled maradok!! - üvöltöttem.

Majd eleresztett és letérdelt velem szemben. Közelebb húzott magához és megölelt. 

- Mindössze csak annyit kell tenned, hogy figyelsz rám. - suttogta a fülembe miközben a mellkasába fúrva fejemet zokogtam.

Felemelte a fejem és megcsókolt. Én nem tettem semmit. Megragadta a bordáimat, ahol fájt, mire visszacsókoltam.

Nem tudom elhinni, hogy hozzá megyek.

* Chapter 15

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt is! Kisebb kihagyással ugyan, de ígérem a téli szünetben - ami 1 héten belül itt lesz - meghozom a többi részeket is a befejező résszel együtt. A részről nem mondanék semmit, eléggé érzelemdús.. mondhatni felkavaró. Remélem tetszeni fog nektek, megpróbálok jobban sietni a többivel.

Jó olvasást! (: 

----------------------------------------

Max

- Úúh,  igen. - mondtam. Mire elmosolyodott és hirtelen többszörös lábak dobogását hallottam a lépcső felől. Úgy hangzott, mint egy pánikszerű rohanás.

- Ooww - mondta CC. Majd megfordultam és láttam, hogy a srácok szomorú és sokkoló arckifejezéssel meredtek rám, CC pedig a földön hevert.

Szóltam Connernek, hogy inkább menjen haza, amit Ő persze meg is tett, ezután pedig úgy éreztem beszélnem kell a srácokkal.

- Srácok. - kezdtem. Andy arckifejezése teljesen üresnek tűnt, de még így is eltudtad volna mondani róla, hogy szomorú volt. De most egyáltalán nem akartam vele foglalkozni.

- Miért hagysz el minket? - kérdezte Ashley.

Sóhajtottam.

- Azért, mert szeretem Őt. - válaszoltam. Amint ezt kimondtam, Andy felkelt és elsétált. A tekintetük most még rosszabb volt. Felviharzott a lépcsőn, majd becsapta az ajtót a szobájában.

Felálltam.

- Oké. Most valaki mondja el nekem, hogy mi a problémája. Már hónapok óta nem beszél velem. És ez nem kellene, hogy zavarjon.. de mégis zavar! A régi énem talán vevő lett volna az ilyen poénokra, de ez most halálosan komoly! - mondtam, szinte rájuk üvöltve.

Ekkor mind visszavettek egy kicsit és hallottam, ahogy egyikük felsóhajt.

- Nem tudom, Ő nem fogja elmondani nekünk. - mondta Jake.

- Nos, akkor azt hiszem ezt nekem kell kiderítenem. - válaszoltam mialatt felszaladtam a lépcsőn. Bekopogtam Andy szobájába és megkérdeztem, bemehetek-e. De nem válaszolt. Így inkább csak benyitottam.

Ott feküdt az ágyán, fejét egy párnára hajtva. Hallottam, ahogy sóhajt.

- Mit akarsz? - morogta a párnába. 

- Végre beszélsz hozzám. - válaszoltam. 

Majd becsuktam az ajtót és befeküdtem mögé. 

- Miért jöttél fel? - kérdeztem tőle. Eltartott egy ideig neki, mire reagált erre, fizikailag és verbálisan is. Megfordult és rám nézett.

- Azért mert... - kezdte. Egy ideig hezitált. - Ahhj, baszd meg.. - majd megcsókolt. Kellett néhány másodperc, hogy tegyek valamit.. de megtettem... visszacsókoltam. Fölém kerekedett és a csuklóimat a fejem fölé tolta. Szóval nem tudtam ellene tenni semmit.

Egyik kezével végig zongorázott az oldalamon és elkezdte felfelé húzni a felsőm. Egy pillanattal később már le is húzta rólam és homlokát az enyémnek támasztotta. 

- Andy... - suttogtam. Rám pillantott.

- Igen? - reszelős hangja visszhangzott a szobában. 

- ... Szállj le rólam... - válaszoltam nyugodtan. Ahogy kértem tőle, óvatosan lemászott rólam.

Nem tehetem ezt. Én Connerrel vagyok és utálom Andyt... rendben? Igen, utálom.. azt hiszem. Ughh.. most képtelen vagyok veszekedni saját magammal. Megigazítottam a hajam, lemásztam az ágyáról és kimentem a szobájából, egyenesen a sajátoméba. Hangosan bevágtam az ajtót és az ágyamra rogyva magamhoz öleltem a Pikachum.

- Soha nem lett volna szabad beleegyeznem abba, hogy velük lakjak.. - suttogtam.

* Pár hónappal később *

- Conner! - kiáltottam.

- Igen? - mondta, miközben besétált a szobánkba a fürdőből.

- Van kedved megnézni a Paranorman-t velem? - kérdeztem. Mire elmosolyodott és bevágódott mellém az ágyba.

- Persze bébi! - mosolygott.

Megnéztük a filmet, majd felajánlottam, hogy menjünk el vacsorázni. Beleegyezett. Felvettem egy agyonhordott piros ruhát. Fekete és piros Mary Jane's magassarkút, egy Lolita karkötőt pár nyaklánccal.

Egy elegáns olasz étterembe mentünk, ahol gyakorlatilag szmokingot kellett viselned, hogy bejuthass. 

Ahogy megvacsoráztunk és már készülődtünk hazamenni, Conner megállított.

- Mi a baj? - kérdeztem.

Majd olyasvalamit kérdezett tőlem, soha nem gondoltam volna, hogy hallani fogok a szájából.