* Chapter 12

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt, remélem az előző mindenkinek elnyerte a tetszését! Köszönöm a csillagokat valamint, hogy néha napján idetévedtek. A résszel és a következő részekkel kapcsolatban annyit, hogy nem éppen a kedvenceim közé tartoznak, de ettől függetlenül jók és érdemes elolvasni!

Szóval jó olvasást! (:

----------------------------------------

Max

Kora reggel volt még amikor felébredtem. Nagyjából 9 óra lehetett. Ughh.. muszáj volt felkelnem. Lerúgtam magamról a takarót és kikecmeregtem az ágyból. Az ajtóhoz siettem és lementem a földszintre. Még senki sem volt ébren. Köszönöm Uram!
A csuklóm nagyon fájt ma reggel, még szerencse hogy jobbkezes vagyok. Benéztem a hűtőbe, majd csalódottan észrevettem, elfogyott a Ben & Jerry's fagylaltom.
- Csak ezt ne.. - suttogtam. Becsaptam a hűtő ajtaját, majd végigsimítottam a hasamon. Szükségem van a fagylaltomra. Ez tűnik az egyetlen, számomra ehető dolognak ma.
Visszaszaladtam a szobámba, gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem. Felvettem egy lila snoppy-s hosszú ujjú felsőt (hogy eltakarjam a kötésemet), egy fekete csőfarmert, lila converset és a snoopy-s nyakláncom.
Megragadtam a telefonom és kisétáltam a házból. Nem akartam vezetni sehova, így inkább sétáltam. Lesétáltam a zsúfolt Los Angeles-i utcára és teljesen elvesztem a gondolataimban, amikor hirtelen valaki a földre lökött.
- Oh! Én annyira sajnálom! - hallottam meg egy halk hangot. Láttam, hogy valaki a kezét nyújtja felém, mire én elfogadva segítségét megragadtam azt.
- Minden rend... - akadt el a szavam amint megpillantottam a srácot. Azt a büdös! Irtóra helyes. - Minden rendben! - mondtam, mire elmosolyodott.
- Szia! Conner vagyok. - üdvözölt.
- Én Max. - válaszoltam. Oh Istenem, nem tudom hogy nem ájultam még el idáig.
- Uh örülök, hogy megismertelek és tényleg nagyon sajnálom! Nem állt szándékomban fellökni téged... jól vagy? - mentegetőzött.
- Jól vagyok! - válaszoltam. Még mindig mosolygott. - Hát, akkor még látjuk egymást! - mondtam. Bólintott én pedig elsétáltam mellette és indultam volna tovább, de megragadta a vállam és visszafordított.
- Nincs kedved... öhm.. esetleg... meginni velem egy kávét? - kérdezte kínosan. De édes!
Kedvesen rámosolyogtam.
- De, van kedvem! - válaszoltam. Elsétáltunk egy kávézóba, majd már egy jó ideje beszélgettünk, amikor kaptam egy üzenetet Ashleytől.
- Hol a francba vagy? Már vagy 3 órája elmentél! - olvastam. Már tényleg annyi ideje? Nem írtam vissza neki.
- Uh.. öhm, nekem most mennem kell! A barátom aggódik értem. - mondtam.
- Oh, nos jól éreztem magam veled. Megadnád nekem a számod? - kérdezte. Mi van? Istenem, ez most komoly?
- Uh, persze! - majd számot cseréltünk, én pedig hazamentem.
Mikor hazaértem kérdések ezreivel támadtak le.
- Hol voltál?
- Nem tudtál volna visszaírni nekem?!
- Ettél valamit?
Ughh..
- NYUGI MÁR! - kiáltottam. Mire mindenki elhallgatott. Rájuk néztem, de csak négyüket láttam. - Hol van Andy? - kérdeztem. Úgy néztek rám, mint egy őrültre.
- Csak ennyit tudsz mondani? - mondta Ashley, kisebb szarkazmussal a hangjában. Én pedig csak megforgattam a szemeimet.
- Nos, mivel közületek csak négyen vagytok itt, kíváncsi voltam hol lehet az énekesetek. - jegyeztem meg.
- Juliettel van. - válaszolta Jake.
- Köszönöm, és hogy válaszoljak nektek srácok, elmentem itthonról, nem mert nem akartam és nem ettem. - mondtam, majd egy pillanatra megálltam. És akkor eszembe jutott. Nem vettem fagylaltot. - A fene egye meg!