Sziasztok!
Meghoztam végre, kisebb kihagyás után az emlegetett "hosszabb" részt. Annyit elmondhatok róla, hogy izgalmakban nem lesz hiány benne. És még egyszer szeretném megköszönni azoknak akik vették a fáradságot és csillagoztak, valamint hozzászóltak az eddigi részekhez! Igyekszem fejleszteni a fordítási készségem! :)
Remélem tetszeni fog a rész, jó olvasást! (:
----------------------------------------
Max
Felébredtem és az órámra néztem. Éjjel 11 óra volt, odakint pedig korom sötét volt. Rettenetesen fáradt voltam. Nagy nehezen sikerült kiosonnom a szobámból, hogy letusoljak. Mikor végeztem magam köré tekertem egy törülközőt és lábujjhegyen vissza mentem a szobámba, magam mögött bezárva az ajtót.
A törülközőt ledobtam a földre és az öltöző szekrényemhez sétálva elővettem egy Doctor Who felsőt egy kék kockás pizsama nadrággal. Lehúztam a takarót és a fölösleges párnákat a padlóra dobtam, ezzel csak kettőt hagyva az ágyon. Megragadtam a naplómat a kabátomból elővéve és rajzolni kezdtem. Majd egyszer csak elaludtam és álmodni kezdtem...
*Az álom*
Andy besétált a szobámba és becsapta az ajtót, bezárva maga mögött azt. Ott ültem az ágyamban és csak Őt néztem. Hátradöntött az ágyon és én próbáltam letolni magamról, de nem mozdult. Majd nem sokkal később már rajtam feküdt. Hosszú ideig csak engem nézett, aztán...
Teljesen kifulladva, kétségbeesetten a levegő után kapkodva ébredtem fel. Nem akartam tudni róla, mi minden történt még ezután az álomban. Az órára pillantottam. Nagyjából hajnali 1 körül járhatott. Francba, muszáj felkelnem. A tükörbe nézve észrevettem, hogy a fejem borzalmasan néz ki, de nem érdekelt.
Kimentem a szobából, le a lépcsőn amikor észrevettem, hogy a srácok és Sammi, mind ott ültek. Besétáltam a konyhába és elővettem a Ben and Jerry's sütis fagylaltom, amit elrejtettem a fagyasztóban. Letéptem a doboz tetejét és megragadva egy kanalat, beleállítottam azt a fagylaltba. Mindenki engem bámult.
- Mi van? Egy lány már nem is ehet úgy fagylaltot, hogy közben ne bámulná őt mindenki ? - jegyeztem meg. Mire a többiek azonnal visszafordultak a Tv-hez. Felszaladtam a lépcsőn, egyenesen vissza a szobámba. Bevágtam az ajtót, aztán bekapcsoltam a Tv-t és észrevettem, hogy épp a Doctor Who ment.
Az "Egy lány a tűzoltóságon" című rész volt, ami egyben az egyik kedvencem. Amikor a Doktor visszatér a tűzoltóságra, azonban Reinette-vel már nem tud találkozni, mivel sajnos meghalt és bizony már vagy 6 éve volt, mikor Ő utoljára ott járt.
Megtudom érteni. Pontosan úgy érzek mint Reinette. Csak kihasználták. Azonban volt valaki, aki nem. Valaki aki valóban törődött vele. Soha nem voltak félelmei. Mert mindig is abban hitt, hogy lesz valaki aki majd megmenti. Ám a halál végül utolérte.
//Szerk.megj.: nem igazán értem ezt a részt, mivel a szerző eleve így írta le, de hát ha már fordítok, nem szeretnék kihagyni belőle semmit. //
Hirtelen kinyílt az ajtó és Sammi jött be.
- Halihó! - visította, amint odaszaladt hozzám, hogy megöleljen. Felnevettem. Leült mellém az ágyra. - Szóval... Te és Andy? - kérdezte szemöldökét felvonogatva.
- Ezt most hogy érted? - kérdeztem zavartan. Felvette a naplómat a padlóról és megmutatta nekem, mire felfedeztem mit is rajzoltam múlt éjszaka...
- Jaaj tényleg! Boldog szülinapot! - sikoltotta, majd még egyszer megölelt. Megköszönve én is átöleltem őt. Majd eleresztettem és megragadtam a naplómat, kitéptem belőle azt a lapot és beraktam a komódom fiókjába.
- Okéé, nos most át kell öltöznöm... neked pedig ki kell menned. - mondtam miközben kitoltam őt a szobámból. A fagylaltomat bezzeg magával vitte.
Bezártam az ajtót, majd felvettem egy fekete, szakadt farmert, egy hosszú kék cápa mintás felsőt és egy fekete converse-t. Kiegyenesítettem a hajam, majd gyorsan átfésültem és odamentem a szekrényhez, hogy felvegyem a karkötőimet, amiket mindig hordok, hogy eltakarjam a hegeimet.
Felvittem egy kevés kék színű festéket a szememre, ami egyezett a felsőm színével, és egy kevés szájfényt is. Jól néztem ki ma. Általában nem szoktam így gondolni, de a fenébe is. Eddig még soha nem vettem fel ezt a felsőt és a gatyát.
Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam, majd leszaladtam a lépcsőn.
- Boldog szülinapot! - kiáltotta CC. Odajött hozzám és egy nagy ölelés közepette szorosan magához vont.
- Köszönöm! - bontakoztam ki karjai közül, majd elindultam a nappaliba, hogy leüljek a fekete bőrkanapék egyikére. Pontosan Ashley és Andy közé ültem, bár igaz még mindig dühös vagyok rá.
Egy ideig ott ültünk és a Tv-t nézve beszélgettünk. Körülbelül 5 óra lehetett, amikor a csengő hangosan megszólalt.
- Majd én megyek. - mondtam, majd felálltam és az ajtóhoz sétáltam.
Alana volt az.
- Boldog születésnapot! - sikította az arcomba. Felnevettem. - Gyere! - ragadtam meg a kezem, majd kihúzott a házból.
- Most megyünk...úgy tűnik. - búcsúztam el.
Elvitt a sétányra, majd bementünk az egyik ruhaüzletbe.
- Oh Ally, tudod hogy utálom a ruhákat! - panaszkodtam.
- Nem érdekel. Veszünk neked egy új szerelést. - Annyira tudom utálni Őt néha.
Vett nekem egy fekete ruhát, egy fekete magassarkút és egy gyémánt szív alakú nyakéket fülbevalóval.
Egy örökkévalóságnak tűnt míg találtunk valamit, mivel olyan voltam akár egy "ribi", legalább is Alana fogalmazása szerint. De végül sikeresen kisétáltunk az üzletből és elindultunk haza. Nagyjából 7 óra lehetett mire hazaértünk. Nem láttam egy autót sem a feljárón. Remek. Kihagyták a szülinapom.
A zárba helyeztem a kulcsot, elfordítottam, majd kinyitottam az ajtót. Majd felkapcsoltam a lámpát.
- Meglepetés!
Egy rakás ember itt volt és mindenkit ismertem. A legtöbbjük középiskolás barátaim voltak és az a három ember akit a legjobban utáltam. De nem érdekelt. Magamra erőltettem egy nagy mosolyt.
- Úr Isten! - mondtam.
Egy ideig mindannyian ott maradtunk, amikor egyszer csak Andy úgy döntött beszélni akar velem. Kihúzott az ebédlőbe és elővett valamit ami egy fekete-fehér virágmintás papírba volt csomagolva. Egy piros bokréta volt a jobb felső sarkában.
- Mi ez? - kérdeztem mosolyogva.
- Nyisd ki. - megfordítottam és letéptem róla a papírt. Egy könyv volt. Felismertem melyik. "A sötétség lovagja".
- Mindig is erre a könyvre vágytam! - sikoltottam. - Köszönöm!
A nyaka köré vontam a karom és megöleltem. Meglepően, de Ő is megölelt engem. Hirtelen kibontakoztam karjai közül, ő pedig gyengéden elvette tőlem a könyvet és kinyitotta azt. Letette a könyvet az asztalra majd kisétált a szobából és azt hiszem egy kicsit elpirult.
Odasétáltam az asztalhoz és elolvastam a lapot.
Mackenzie-nek
Tudom, hogy már régóta erre a könyvre vágytál és sokáig tartott mire megtaláltam, de megcsináltam. Azt hiszem be kell vallanom neked valamit Max... Szeretlek. Már hosszú ideje szerelmes vagyok beléd és teljesen megértem miért utálsz engem. Azt kívánom bárcsak hamarabb elárultam volna neked az érzéseimet. Talán ez megváltoztathatott volna néhány dolgot. Igaz? És igazából bocsánatot kérek mindenért amit veled tettem. Az összes veszekedésért amit kezdeményeztem, amikor miattam szakítottatok Brian-nel, amikor tönkre tettem a plüss oroszlánod. Mindenért. Remélem megtudsz nekem bocsátani, még akkor is ha meg sem érdemlem. Szeretlek, bár tudom Te nem szeretsz viszont.
- Andy
Tényleg ezt írta volna? Ő-ő szeret engem? Becsaptam a könyvet, majd megfordultam és megláttam Alana-t a hátam mögött.
- Aaaww... - érzelgősködött.
- Pofa be. - csattantam fel. Kihúzott az ebédlőből, majd fel az emeletre. Még mindenki itt volt, piáltak és cseverésztek. Ashley felé néztem és láttam, hogy épp Katie-re nyomult. Aki történetesen egy hatalmas ribanc.
Belökött a szobámba és bezárta maga mögött az ajtót. Ördögi mollyal nézett rám.
- Mi van? - kérdeztem. Még mindig vigyorgott.
- Hogy mi van?! Te szerelmes vagy Andy-be.
- Micsoda?! Istenem. Én nem vagyok szerelmes belé! - mondtam. Rám nézett. - Mi az?!
Felém kezdett sétálni.
- Ki gondolná, hogy csak viccelsz? Ég és Föld vagytok egymáshoz képest. Hiába is próbálod titokban tartani. Édes, pontosan átlátunk rajtad. - dalolta.
- Állj! - kiáltottam.
- Csajszi ezt nem tudod eltitkolni. Tudjuk mit érzel és hogy kire gondolsz állandóan!
- Uuugh! - hátradőltem az ágyamban és egy párnát szorítva az arcomhoz hangosan belesikítottam. - Nem vagyok szerelmes belé.
- Ad fel. Törődj bele. Nézd a mosolyodat. Szerelmes vagy. - dalolászott tovább.
- Én nem! - sikoltottam. A hangom eltorzult a párnától. Elhúzta a párnát az arcomtól és felültetett, majd belevetette magát az ágyamba és leült a jobb oldalamra.
- Csajszi. Ne legyél már olyan büszke. Szerelmes vagy és ez tök rendben van. - fáradtan felsóhajtottam.
- Legalábbis hangosan... nem fogom bevallani, hogy szerelmes vagyok. - végül én magam mondtam ki. De csak azért tettem, hogy végre örüljön.
A törülközőt ledobtam a földre és az öltöző szekrényemhez sétálva elővettem egy Doctor Who felsőt egy kék kockás pizsama nadrággal. Lehúztam a takarót és a fölösleges párnákat a padlóra dobtam, ezzel csak kettőt hagyva az ágyon. Megragadtam a naplómat a kabátomból elővéve és rajzolni kezdtem. Majd egyszer csak elaludtam és álmodni kezdtem...
*Az álom*
Andy besétált a szobámba és becsapta az ajtót, bezárva maga mögött azt. Ott ültem az ágyamban és csak Őt néztem. Hátradöntött az ágyon és én próbáltam letolni magamról, de nem mozdult. Majd nem sokkal később már rajtam feküdt. Hosszú ideig csak engem nézett, aztán...
Teljesen kifulladva, kétségbeesetten a levegő után kapkodva ébredtem fel. Nem akartam tudni róla, mi minden történt még ezután az álomban. Az órára pillantottam. Nagyjából hajnali 1 körül járhatott. Francba, muszáj felkelnem. A tükörbe nézve észrevettem, hogy a fejem borzalmasan néz ki, de nem érdekelt.
Kimentem a szobából, le a lépcsőn amikor észrevettem, hogy a srácok és Sammi, mind ott ültek. Besétáltam a konyhába és elővettem a Ben and Jerry's sütis fagylaltom, amit elrejtettem a fagyasztóban. Letéptem a doboz tetejét és megragadva egy kanalat, beleállítottam azt a fagylaltba. Mindenki engem bámult.- Mi van? Egy lány már nem is ehet úgy fagylaltot, hogy közben ne bámulná őt mindenki ? - jegyeztem meg. Mire a többiek azonnal visszafordultak a Tv-hez. Felszaladtam a lépcsőn, egyenesen vissza a szobámba. Bevágtam az ajtót, aztán bekapcsoltam a Tv-t és észrevettem, hogy épp a Doctor Who ment.
Az "Egy lány a tűzoltóságon" című rész volt, ami egyben az egyik kedvencem. Amikor a Doktor visszatér a tűzoltóságra, azonban Reinette-vel már nem tud találkozni, mivel sajnos meghalt és bizony már vagy 6 éve volt, mikor Ő utoljára ott járt.
Megtudom érteni. Pontosan úgy érzek mint Reinette. Csak kihasználták. Azonban volt valaki, aki nem. Valaki aki valóban törődött vele. Soha nem voltak félelmei. Mert mindig is abban hitt, hogy lesz valaki aki majd megmenti. Ám a halál végül utolérte.
//Szerk.megj.: nem igazán értem ezt a részt, mivel a szerző eleve így írta le, de hát ha már fordítok, nem szeretnék kihagyni belőle semmit. //
Hirtelen kinyílt az ajtó és Sammi jött be.
- Halihó! - visította, amint odaszaladt hozzám, hogy megöleljen. Felnevettem. Leült mellém az ágyra. - Szóval... Te és Andy? - kérdezte szemöldökét felvonogatva.
- Ezt most hogy érted? - kérdeztem zavartan. Felvette a naplómat a padlóról és megmutatta nekem, mire felfedeztem mit is rajzoltam múlt éjszaka...- Jaaj tényleg! Boldog szülinapot! - sikoltotta, majd még egyszer megölelt. Megköszönve én is átöleltem őt. Majd eleresztettem és megragadtam a naplómat, kitéptem belőle azt a lapot és beraktam a komódom fiókjába.
- Okéé, nos most át kell öltöznöm... neked pedig ki kell menned. - mondtam miközben kitoltam őt a szobámból. A fagylaltomat bezzeg magával vitte.
Bezártam az ajtót, majd felvettem egy fekete, szakadt farmert, egy hosszú kék cápa mintás felsőt és egy fekete converse-t. Kiegyenesítettem a hajam, majd gyorsan átfésültem és odamentem a szekrényhez, hogy felvegyem a karkötőimet, amiket mindig hordok, hogy eltakarjam a hegeimet.
Felvittem egy kevés kék színű festéket a szememre, ami egyezett a felsőm színével, és egy kevés szájfényt is. Jól néztem ki ma. Általában nem szoktam így gondolni, de a fenébe is. Eddig még soha nem vettem fel ezt a felsőt és a gatyát.
Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam, majd leszaladtam a lépcsőn.
- Boldog szülinapot! - kiáltotta CC. Odajött hozzám és egy nagy ölelés közepette szorosan magához vont.
- Köszönöm! - bontakoztam ki karjai közül, majd elindultam a nappaliba, hogy leüljek a fekete bőrkanapék egyikére. Pontosan Ashley és Andy közé ültem, bár igaz még mindig dühös vagyok rá.
Egy ideig ott ültünk és a Tv-t nézve beszélgettünk. Körülbelül 5 óra lehetett, amikor a csengő hangosan megszólalt.
- Majd én megyek. - mondtam, majd felálltam és az ajtóhoz sétáltam.
Alana volt az.
- Boldog születésnapot! - sikította az arcomba. Felnevettem. - Gyere! - ragadtam meg a kezem, majd kihúzott a házból.
- Most megyünk...úgy tűnik. - búcsúztam el.
Elvitt a sétányra, majd bementünk az egyik ruhaüzletbe.
- Oh Ally, tudod hogy utálom a ruhákat! - panaszkodtam.
- Nem érdekel. Veszünk neked egy új szerelést. - Annyira tudom utálni Őt néha.
Vett nekem egy fekete ruhát, egy fekete magassarkút és egy gyémánt szív alakú nyakéket fülbevalóval.
Egy örökkévalóságnak tűnt míg találtunk valamit, mivel olyan voltam akár egy "ribi", legalább is Alana fogalmazása szerint. De végül sikeresen kisétáltunk az üzletből és elindultunk haza. Nagyjából 7 óra lehetett mire hazaértünk. Nem láttam egy autót sem a feljárón. Remek. Kihagyták a szülinapom.
A zárba helyeztem a kulcsot, elfordítottam, majd kinyitottam az ajtót. Majd felkapcsoltam a lámpát.
- Meglepetés!
Egy rakás ember itt volt és mindenkit ismertem. A legtöbbjük középiskolás barátaim voltak és az a három ember akit a legjobban utáltam. De nem érdekelt. Magamra erőltettem egy nagy mosolyt.
- Úr Isten! - mondtam.
Egy ideig mindannyian ott maradtunk, amikor egyszer csak Andy úgy döntött beszélni akar velem. Kihúzott az ebédlőbe és elővett valamit ami egy fekete-fehér virágmintás papírba volt csomagolva. Egy piros bokréta volt a jobb felső sarkában.
- Mi ez? - kérdeztem mosolyogva.
- Nyisd ki. - megfordítottam és letéptem róla a papírt. Egy könyv volt. Felismertem melyik. "A sötétség lovagja".
- Mindig is erre a könyvre vágytam! - sikoltottam. - Köszönöm!A nyaka köré vontam a karom és megöleltem. Meglepően, de Ő is megölelt engem. Hirtelen kibontakoztam karjai közül, ő pedig gyengéden elvette tőlem a könyvet és kinyitotta azt. Letette a könyvet az asztalra majd kisétált a szobából és azt hiszem egy kicsit elpirult.
Odasétáltam az asztalhoz és elolvastam a lapot.
Mackenzie-nek
Tudom, hogy már régóta erre a könyvre vágytál és sokáig tartott mire megtaláltam, de megcsináltam. Azt hiszem be kell vallanom neked valamit Max... Szeretlek. Már hosszú ideje szerelmes vagyok beléd és teljesen megértem miért utálsz engem. Azt kívánom bárcsak hamarabb elárultam volna neked az érzéseimet. Talán ez megváltoztathatott volna néhány dolgot. Igaz? És igazából bocsánatot kérek mindenért amit veled tettem. Az összes veszekedésért amit kezdeményeztem, amikor miattam szakítottatok Brian-nel, amikor tönkre tettem a plüss oroszlánod. Mindenért. Remélem megtudsz nekem bocsátani, még akkor is ha meg sem érdemlem. Szeretlek, bár tudom Te nem szeretsz viszont.
- Andy
Tényleg ezt írta volna? Ő-ő szeret engem? Becsaptam a könyvet, majd megfordultam és megláttam Alana-t a hátam mögött.
- Aaaww... - érzelgősködött.
- Pofa be. - csattantam fel. Kihúzott az ebédlőből, majd fel az emeletre. Még mindenki itt volt, piáltak és cseverésztek. Ashley felé néztem és láttam, hogy épp Katie-re nyomult. Aki történetesen egy hatalmas ribanc.
Belökött a szobámba és bezárta maga mögött az ajtót. Ördögi mollyal nézett rám.
- Mi van? - kérdeztem. Még mindig vigyorgott.
- Hogy mi van?! Te szerelmes vagy Andy-be.
- Micsoda?! Istenem. Én nem vagyok szerelmes belé! - mondtam. Rám nézett. - Mi az?!
Felém kezdett sétálni.
- Ki gondolná, hogy csak viccelsz? Ég és Föld vagytok egymáshoz képest. Hiába is próbálod titokban tartani. Édes, pontosan átlátunk rajtad. - dalolta.
- Állj! - kiáltottam.
- Csajszi ezt nem tudod eltitkolni. Tudjuk mit érzel és hogy kire gondolsz állandóan!
- Uuugh! - hátradőltem az ágyamban és egy párnát szorítva az arcomhoz hangosan belesikítottam. - Nem vagyok szerelmes belé.
- Ad fel. Törődj bele. Nézd a mosolyodat. Szerelmes vagy. - dalolászott tovább.
- Én nem! - sikoltottam. A hangom eltorzult a párnától. Elhúzta a párnát az arcomtól és felültetett, majd belevetette magát az ágyamba és leült a jobb oldalamra.
- Csajszi. Ne legyél már olyan büszke. Szerelmes vagy és ez tök rendben van. - fáradtan felsóhajtottam.
- Legalábbis hangosan... nem fogom bevallani, hogy szerelmes vagyok. - végül én magam mondtam ki. De csak azért tettem, hogy végre örüljön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése